A menekültválság hatása az iskolára: a tanárok már tehetetlenek

Nemrég szülői értekezleten kellett figyelmeztetni a szülőket, hogy az iskolában meg tudják fékezni azokat az indulatokat, amiket a menekültválság okozott a gyerekekben - tudtuk meg. És ez csak az egyik olyan eset, ami a napokban derült ki, egy másik esetben egy kés is előkerült.

A menekültkérdéssel kapcsolatos indulatos közéleti, társadalmi viták egyértelműen beszivárogtak az iskolákba, ahol ez konkrét konfliktusokhoz vezet.

Mindig előkerül a menekülttéma a gyerekek között

Egy Dunántúli általános iskolában nemrég a szülői értekezleten is téma volt, hogy a harmadik osztályos gyerekek között komoly konfliktusokat okoz a menekültekkel kapcsolatos gyűlölködés. Mivel a nyolcévesek valószínűleg nem maguktól találnak ki ilyesmit, az osztályfőnök kénytelen volt a szülőknek szólni, hogy beszélgessenek el otthon a gyerekeikkel.

Az iskolában a gyerekek közt ugyanis állandó téma a menekültkérdés, amivel láthatóan nem tudnak mit kezdeni, pedig érdekli őket a téma, akkor is felhozzák, amikor egészen másról van szó - tudtuk meg. A tanárok tapasztalatai alapján a legtöbb gyerek a gyűlölködő szövegeket hallhatja a témával kapcsolatban, legalábbis az iskolában már ez köszön vissza.

Kést rántott a 13 éves gyerek

Nemrég az Origo számolt be egy még súlyosabb esetről, ami még nyáron történt. Egy III. kerületi általános iskola táborában egy hetedikes gyerek tartott pillangókést egy évvel fiatalabb osztálytársa nyakához, és azt mondta: "Takarodj innen, te bevándorló!"

A cikk szerint a nigériai apától származó kisfiú édesanyja vette észre a gyerekén, hogy valami nem stimmel. Az iskola nem kívánt nyilatkozni az ügyben, mivel álláspontjuk szerint már megbeszélték az érintettekkel a dolgot, a hetedikes fiú pedig bocsánatot kért társától. Az anya a rendőrséget is bevonta, ám a nyomozást megszüntették, mivel a 13 éves fiú még kiskorú

"Jönnek az afgán kisfiúk, és eltaposnak titeket"

"Pár perce állított meg hazafelé egy apuka. Az iskolában papírgyűjtés volt, és az ő ötödikes fia azzal ment haza tegnap az iskolából, hogy a tanár néni azzal biztatta a kicsiket, hogy tessék rendesen megkötni a madzagot a papírkötegen, mert különben jönnek az afgán kisfiúk, és eltaposnak titeket" - ezt már Kunhalmi Ágnes MSZP-s képviselő posztolta a Facebookra.

Mi történt a menekülteknek szánt pogácsával?

A napokban körbejárt a sajtóban, hogy a Kürt Alapítványi Gimnáziumban pogácsát sütöttek a diákok, a szülők és a tanárok, amivel magyar rekordot döntöttek, az eredményt pedig felajánlották Oltalom Karitatív Egyesület számára, hogy így juttassák el a rászoruló menekülteknek a pogácsákat. Hogy pontosan mi történt, egyelőre nem ismert, a Kürt közleményben tagadta, hogy gyanús folyadékot tettek volna a gyerekek a tésztába, és egyelőre azt is vizsgálják, hogy tényleg beleköptek-e egyes tanulók.

Az intézmény mindenesetre ezt írta a közleményben: "Az iskola közösségét az események felzaklatták. Az iskola vezetősége mindenkit kér, hogy a következő hivatalos, az iskola által kiadott tájékoztatásig kérdésekkel, véleményekkel, hozzászólásokkal ne keressék az iskolát, az iskolapolgárok nyugalma érdekében."

(Forrás: femina.hu)

A jó tanár 10 jelmondata

1. Ne csak taníts, tanulj is a diákoktól!
2. Minden gyerekben van érték, – keresd meg!
3. Sose felejtsd el a következő mondatkezdéseket: „Büszke vagyok rád…!”, „Nagyon ügyesen megcsináltad a …!”.
4. Tanítsd meg nekik, hogy mennyire értékesek!
5. Ne csak taníts, – merj játszani is velük!
6. Csak azt várd el tőlük, amit magadtól is elvársz!
7. Bízz bennük, – így tanítod őket a felelősségvállalásra!
8. Ne félj bocsánatot kérni, ha tévedtél!
9. Tudj igent mondani a szokatlan ötleteikre!
10. … és lebegjen a szemed előtt: ami neked érték, nekik is az lesz.

(Forrás: neteducatio)


+ 1 tőlem: Mutass példát, hogy követni tudjanak!

(Ágota)

Mese arról, ki hogyan szeret (Somlyó György)

Van, aki azt hiszi, tehet, amit akar, hisz szeretik.

Van, aki azt hiszi, tehet, amit akar, hiszen szeret.

Van, aki úgy érzi, minden tettére vigyáznia kell, éppen mert szeret.

Van, aki úgy érzi, minden tettére vigyáznia kell, éppen mert szeretik.

Van, akinek számára a szerelem határos a gyűlölettel.

Van, akinek számára a szerelem határos a szeretettel.

De van olyan is, aki a szerelmet összetéveszti a szeretettel, s nem érti, hogy mások feleletül a gyűlölettel tévesztik össze a szerelmet.

Van, aki úgy szeret, mint az országútra tévedt nyúl, amely a fénycsóvák csapdájába esett.

Van, aki úgy, mint az oroszlán, amely széttépi azt, amit szeret.

Van, aki úgy szeret, mint a pilóta a várost, amelyre bombáit ledobja.

Van, aki úgy, mint a radar, amely a repülők útját vezeti a levegőben.

Van, aki békésen szeret, mint a kecske, amely hagyja, hogy megszopja az éhező kisgyerek.

Van, aki vakon, mint a másikat alaktalanságába nyelő amőba.

Van, aki esztelenül, mint az éjszakai lepke a lángot.

Van, aki bölcsen, mint a medve a téli álmot.

Van, aki önmagát szereti másban, s van, aki önmagában azt a másikat, akivé maga is válik általa.

Ne foglalkozz a világ hisztijével!

A menekült mizéria közepette rendkívül aktuális:

"Arra buzdítok minden kedves Olvasót, 

hogy ne foglalkozzon a világ hisztijével, 

inkább ültessen a kertbe egy fát, 

gondozza a rózsabokrokat, főzzön valami finomat, kedveskedjenek pajkosan egymással, 

és tegyék rendbe az otthonukat. 

Ettől jobb lesz a világ, értékesebb lesz az élet. 

Viszont ha bosszankodnak, pánikba esünk, 

akkor legfeljebb csak idegesebb lesz a világ.

Ha azt mondanák, hogy itt a világ vége, 

akkor is szépen megöntözném a virágaimat 

és ebéd közben megnevettetném a gyermekeinket, 

mert a jó Isten ezt a feladatot bízta rám, 

és mert talán a friss virágok között, 

derűs együttlétben a világvége is elviselhetőbb lesz."

Böjte Csaba

Így gyógyíts meg minden fájdalmat az ujjaiddal!

Legyen szó lelki, fizikai, szervi fájdalomról, az ujjaiddal bármit meggyógyíthatsz 

és nem kell hozzá más segítség. 

Az ujjak különös kapcsolatban állnak ugyanis a testünkkel, elegendő 3-5 percig masszírozni azokat és a fájdalom elmúlik.

**Javaslom: Ha a fájdalom ismét és gyakran jelentkezik, 
irány az orvos! (Ágota) 

 

Lássuk, melyik ujjunk milyen fájdalmat gyógyít!

Hüvelykujj

Szervek: gyomor és a lép

Érzelmek: depresszió és a szorongás

Fizikai tünetek: fájdalom a gyomorban és a fejfájás

Mutató ujj

Szervek: vese és a húgyutak

Érzelmek: csalódás és a félelem

Fizikai tünetek: fogfájás, izomfájdalom 

Középső ujj

Szervek: máj és epe

Érzelmek: határozatlanság és idegesség

Fizikai tünetek: migrén, vérkeringési problémák és menstruációs fájdalom

Gyűrűsujj

Szervek: vastagbél- és mellrák

Érzelmek: szomorúság és a negativitás

Fizikai tünetek: asztma és légúti problémák

Kisujj

Szervek: szív 

Érzelmek: szorongás és önbecsülés hiány

Fizikai tünetek: fájdalom a csontokban, a gyomorban, a torokban és a szívben

(Szerző: tudasfaja.com)

(Forrás: tudasfaja.com)

A SIKER KÓDJA (Teljes film)

Világszenzáció látott napvilágot!

A világ legrégebbi 

ismert piramisáról most már 100%-os bizonyossággal kijelenthetjük, 

hogy a hun-magyarok, azaz elődeink, 

a mag (tudás) urai építették.

A hüledezéskeltő hír röviden ismertetve a következő: a szénizotópos mérések alapján 34.000 !!! évesre saccolt híres boszniai Nap Piramisban
székely-magyar rovásírással íródott feliratokat találtak a szláv kutatók, s már egyértelműen azonosítottak húsz rovásbetűt is,.. melyek egy az egyben megegyeznek a manapság általunk is ismert székely ABC jeleinek vonásaival.

A helyi régészek azonnal kapcsolatba léptek a rovásírás-kutatás honi mestereivel, nemsokára pedig megindul a rendkívüli izgalmat, s talán historikus paradigmaváltást hozó pontos vizsgálódás. 

Remélhetőleg nem fogják elhallgatni, eltüntetni a valós eredetünket ország-világ elé táró, kárpát-medencei életterünk ősiségét bizonyító táblákat és
rovásmaradványokat.

Őseink legnagyobb fennmaradt csodája: a hun-magyar Nap Piramis Boszniában. 

A monumentalitásával szemeket lenyűgöző Kínai Nagy Fal alig több, mint kétezer éves, a gízai piramisok még nincsenek ötezer évesek,
s a Stonehenge kövei is csak maximum pár évszázaddal idősebbek Egyiptom csodáinál. 

A mi pompázatos piramisunk azonban közel 30.000 !!! évet ver az összes előbb felsorolt földi remekre, ami egyenesen lenyűgöző, nemzeti büszkeségünket sokszorosára duzzasztó adat. 

A nonplusszultra pedig a megtalált rovásírás kora.

A hivatalos "tudomány" szerint a legrégebbi ismert írás Mezopotámia területéről származik, s az i.e. IV. évezred végén, avagy az i.e. III. évezred elején alakulhatott ki. 

Erre előkerül egy amazoknál majd tízszer ősibb székely rovásírás... 

Félő azonban, hogy a mai liberális nevelés atyaúristenei elhallgatják ezt a szenzációs felfedezést.

A legrégibb ismert földi írás!!!

Szeretném, ha a magyar őstörténet nem Árpádnál, esetleg az "uráli őshaza" felemlegetésénél kezdődne, hanem a Kárpát-medence hungár életterének ősiségénél. 

Szeretném, ha a históriaoktatás szempontjából
fontos tankönyvek címoldalán a Nap Piramis, valamint a rovásírás virítana, s ugyancsak ezen magyar csodák ismertetésével kezdődne a
történelemtanítás, a fiatal magyar gyerekek számára. 

Várom a Nap Piramis kutatásának újabb eredményeit, s bízom továbbra is a szebb magyar
jövőben!

(Forrás:mindenegybenblog-net)

A legszebb leckék, melyekre a kutyád megtanít (I. rész)

"Egy szót sem szól, mégis megért. 

Egy szót sem szól, mégis beszél hozzád. 

Egy szót sem szól, mégis örök hűséget fogad. 

Egy szót sem szól, mégis a világon a legjobban szeret!" 

(Ismeretlen)

Valahogy így van ez, amikor egy kutya és egy ember élete összefonódik... 

De vajon gondoltad volna, mi minden van, amire életed során a kutyád megtanít? 

Hiszel benne, hogy nincsenek véletlenek, és a dolgok okkal történnek az életedben? 

Én megtapasztaltam.  Elmondom, hogyan... 

A legszebb leckék, melyekre a kutyád megtanít - 1. rész : 

A türelem, a szeretet, és a hit

Vannak az életben időszakok, amikor úgy érzed, összecsapnak a hullámok a fejed felett, kicsúszik a talaj a lábad alól, és te már azt sem tudod, ki vagy, merre tartasz, és főleg, hogy mire van valójában szükséged.

Unottan lapozod a közösségi oldalak hírfolyamait, és kutatsz a neten valamilyen –magad sem tudod milyen - megoldás után, majd órákkal később rájössz, hogy megint egy csomó időt pazaroltál el a semmire. 

Aztán hirtelen történik valami… meglátsz egy cikket, egy fotót, és visszapillant rád egy szomorú szempár. Teli várakozással, reménnyel, hittel és türelemmel. És ebben a percben valami megváltozik!

Felkapod a telefont, tárcsázod a számot, és felhívod az állatmenhelyet. 

Érdeklődsz a kutyáról, akit a képen láttál, majd a telefon másik végéről megérkezik az infóáradat, melynek során még másik két kutyáról is kapsz tájékoztatást. 

Megbeszéled az időpontot, és leteszed a telefont. 

Újra a netet bújod, de a korábbi unalmat felváltja valami megmagyarázhatatlan bizsergés, és várakozás. 

Nézed a fotókat, sorban, egymás után, és elképzeled az első találkozást. 

Sorakoznak a fejedben a kérdések, a kutyák, a feltételek, a lehetőségek, és a csillogó, reményteli szemek. 

És ezen az estén valahogy másképpen alszol el. Érezni kezded, hogy újra van remény. 

És hosszú idő után most először újra bízni kezdesz magadban, és egy megmagyarázhatatlan érzésben, amit korábban még nem éreztél…

A nap, amikor megismered Őt...!

Elérkezik a várva várt nap, és te –néhány téves kanyar után- megérkezel az állatmenhelyre. Kikapcsolod a GPS-ed, és előveszed a kis zacskót, melybe a finom falatokat rejtetted. 

Izgatottan, kíváncsisággal telve sétálsz a ketrecek felé, s teli vagy bizonytalan kérdésekkel: Tényleg akarom ezt? Belefér egy kutya az életembe? 

Hol fogom tartani? Beviszem a lakásba? 

Vagy hagyjam inkább az udvaron? 

De hát akkor kiszökhet, megfázhat… 

Mikor lesz időm elvinni sétálni? 

És hogy viseli majd az autós utakat? 

Elvégre is olyan sokat vagyok úton… 

Talán nem kéne bevállalnom. 

Talán nem is kellett volna idejönnöm.

És akkor hirtelen egy barátságos hangos köszönés visszarángat az életbe, s már hallani kezded az éktelen ugatást is… Rájössz, hogy nincs visszaút. 

De megnyugtat a tudat, hogy még mindig mondhatsz nemet. 

Semmire sem köteleződtél el attól, hogy idejöttél. Maximum lesz egy kellemes napod a kutyusok között. 

Semmi sem kötelező! Ráérsz még dönteni.

A gondozók a ketrecekhez vezetnek, s megmutatják a kutyusokat, akikről információt adtak, s megfeleltek az elképzeléseidnek.

Távolságtartás, bizonytalanság, és védekező hátrálás, morgás, vicsorgás fogad. –majdnem mindenhol. 

Aztán meglátsz egy ismerős szempárt. 

Látod benne a várakozást, a türelmet, és a végtelen hitet. 

És amikor találkozik a tekintetetek, Ő a ketrechez rohan, szelíden leül, kidugja a rácson az egyik apró mancsát, és bizalommal várja, hogy üdvözölhessen téged. 

És ebben a percben megszűnik minden. 

Megszűnnek a zajok, és velük együtt a bizonytalan kérdések. 

Nemsokára már a térdeden támaszkodva áll, s nyalja a kezedet. 

Majd hálásan hanyatt vágja magát, és minden percben arra biztat, hogy simogasd a hasát, a mellkasát, a mancsát. Bármit, bárhol. 

A lényeg, hogy érj hozzá, tartozz hozzá, és kösd hozzá az életed minden örömét, fájdalmát, és mindazt, aki vagy.

És ekkor felmerül benned egy régi kérdés: 

ki is vagy Te valójában? 

És ki lehetsz majd ezek után?

De nincs most időd ezen töprengeni, mert a gondozók hozzák a nyakörvet, a pórázt és gratulálnak a kutyához, akinek mától te vagy a gazdája.

Atyaég, micsoda? Hogy hogy a gazdája? 

Hisz csak megnézni jöttem, és nem készültem arra, hogy már ma elviszem. 

Hová tegyem? Mit adjak neki enni? 

Kijön-e majd a szomszéd néni kutyájával? 

És… különben is: két hét múlva elutazom. 

Több napra. Mi lesz akkor vele?

A kétségbeesésedet pedig csak te érzékeled, hisz a válasz mosolyogva érkezik: „Ha elutazol, akkor azokra a napokra visszahozhatod, majd mi vigyázunk rá addig.” 

És aztán kiderül az is, hogy a kutyust már egyszer hazavitték, de mégsem lett családja, mert pár nappal később mégsem kellett nekik. 

Visszavitték a menhelyre…

És te ott állsz ekkor, a pórázzal a kezedben, kételyekkel, és sebekkel a szívedben és újra ránézel. És ahogy visszanéz rád, már nincs is több kérdésed. 

Mindig is hittél benne, hogy nincsenek véletlenek, és minden okkal történik az életedben.

A tekintetében ott van minden, amit keresel: a hit, a remény, a bizalom, és a szeretet.

Magadhoz öleled, és elérzékenyülsz, mert tudod, valami új kezdődik most. 

Valami egészen más, ami színt, fényt és örömöt visz majd az életedbe. 

Valami, ami megmutatja, ki vagy, merre tartasz. 

És már halványan látni kezded azt is, hogy mire van szükséged...

Az első lecke, amit megtanultam

A gondozóktól búcsút veszel, és a kutyust az autóba ülteted. 

Kicsit tartasz tőle, hogyan viseli majd az utat, és hogyan tudsz majd a vezetésre figyelni, miközben ő ott van melletted. 

Aztán nagy levegőt veszel, és elmosolyodsz, mert tudod, hogy semmi baj nem lesz, hiszen mindig minden úgy történik, ahogyan történnie kell.

Becsatolod az övet, és búcsút intesz a helynek. Óvatosan gázt adsz, és kikanyarodsz a műútra. 

Már nem vagy egyedül. Osztoznak már Veled minden érzéseden, s fürkésző tekintettel figyelik már minden mozdulatodat, szemrebbenésedet, és minden lélegzetvételedet.

Hallgatod az ABBA dallamait, és figyeled a szempárt, amelyben bár ott van még a bizonytalanság, de a lélek, mely mögötte rejtőzik, már régóta tudja: nincs mitől tartania. Megtalálta, akire várt. 

Itt az ideje, hogy a hit és a remény beteljesedjen, és a boldogságtól ragyogjanak a szemek. – mindkét szempár!

Így kezdődik el életetekben egy új fejezet, és így találtok egymásra a Kutyával, aki megtanít majd rá, hogy mi az, ami igazán fontos az életben.

Így tudtam meg, hogy csakis rám várt ez a csodálatos szempár, türelemmel, szeretettel, és hittel.

Ez volt tehát az első és legfontosabb leckém Böbitől: 

TÜRELEMMEL, SZERETETTEL, és HITTEL!

…sehogy máshogy nem érdemes...! :)

 Szerző: Bibók Barbara

(Forrás: agraroldal.hu)

Heti négy nap, és mégis okos a gyerek

Nagyjából mióta kitalálták az iskolát, azóta akar minden gyerek a lehető legkevesebbet oda járni, és most nagyon úgy tűnik, hogy a tudomány is az ő oldalukra áll. 

Egy USA-ban elvégzett felmérés szerint ugyanis bizonyos teszteredmények javulását mérték azoknál a gyerekeknél, akik háromnapos hétvégét kaptak a szokásos szombat-vasárnap helyett.

A tanulmány Colorado államban készült, és az eredmények szerint az olvasási készség mérhetően nem változott, viszont a matematikateszt eredményei jóval magasabbak voltak azoknál, akiknek egy héten három szabadnapjuk is volt.

A kutatás korábbi döntések hatásait vizsgálja, Colorado, Új-Mexikó és Wyoming államban ugyanis sok általános iskola áttért már a négynapos hétre (vagy a háromnapos hétvégére, ahogy tetszik). 

A döntés eredetileg az iskolák üzemeltetési költségeinek csökkentése miatt született meg. 

Fontos tudni, hogy a négynapos heteken az óraszámok nem változnak, vagyis valójában öt napot sűrítenek bele négybe az így működő iskolák.

A kutatást végző Georgia-i Állami Egyetem munkatársa, a tanulmány egyik készítője, Mary Beth Walker elmondta, hogy a legérdekesebb az, hogy az eredmények pont ellentétesek azzal, amit a legtöbben vártak. 

„Azt hittük, hogy a hosszabb napok és rövidebb hetek főleg az alsós általános iskolások eredményeit rontja majd le, mert az ő figyelmüket nehezebb fenntartani hosszabb időn át, ráadásul azt is hittük, hogy a hosszabb hétvége alatt több idejük lesz elfelejteni, amit tanultak.”

Ezzel szemben az eredmények szerint az állami teszteken átlag feletti eredmények születtek. 

A változás előtti eredmények is jók voltak, vagyis a négynapos iskolai hét semmivel sem rosszabb, mint az ötnapos. 

Sőt, míg a változás előtt a tanulók 55,5 százaléka ért el jó eredményt, addig az egy nappal rövidebb hetekre átállás után 63,1 százalék volt ugyanez az arány. 

Az azóta eltelt időben az eredmények csak javultak, a négynapos iskolába járók átlagosan 72 százaléka ér el jó eredményt az olvasási és matematikai felmérőkön.

A tanulmány természetesen nem vehető teljes és megtámadhatatlan eredménynek, hiszen csak a felmérések és a négynapos hét kapcsolatát vizsgálta, azt például nem is igazán lehet tudni, pontosan mi okozta a fejlődést. 

Egyes vélemények szerint nem is annyira a gyerekek lettek jobbak, hanem a tanárokat dobta fel és sarkallta jobb teljesítményre a tény, hogy plusz egy napot nem kell dolgozniuk. 

A rövidebb munkahét előnyeiről már korábban is számos tanulmány született, így nem meglepő, hogy a dolog az iskolában is működne. 

De arra például senki nem tudja a választ, hogy mi történne, ha a négynapos munkahét helyett kipróbálnánk a háromnapos munkába járást.

A mostani tanulmány ráadásul kisvárosi, vidéki iskolákat vizsgált, így nem tudni, hogy a dolog nagyvárosi környezetben is működne-e – szerencsére a következő lépés pont ennek kipróbálása lesz. 

Az már biztos, hogy ártani nem árt, ha egy plusz napot hozzácsapunk a gyerekek pihenőidejéhez, ráadásul az iskolák is komoly összegeket spórolhatnak a rövidebb nyitva tartással, és a tanárok sem égnek ki pár év alatt, mint most.

(Forrás: index.hu)

A boldogság gyökerei (Szendi Gábor)

"De vajon miért tudunk boldogságot érezni? 
A lelki tulajdonságainkat és pszichés mechanizmusainkat az evolúció formálta évmilliókon át. Ha ma tudunk boldogságot érezni, akkor ennek haszna és értelme volt emberré válásunk folyamatában. 
Ugyan miféle boldogságot élt át a törzsi társadalom embere? 
A mai individuális életérzés és gondolkodás alig pár száz évre nyúlik vissza. 
Korábban az ember lelke egybeolvadt a törzzsel, csak a törzsben és a törzs által létezett. 
Nem létezett elkülönült egyén, az egyes emberek boldogsága a törzs jólétének a függvénye volt. Arisztotelész még ismerte ezt az érzést, ő nevezte el eudaimóniának, azaz erényes vagy jó szellem vezérelte életnek. 
Az eudaimónikus boldogság értelmét a maják sok száz évvel ezelőtt így fogalmazták meg:

"Minden emberi teremtménynek van egy Nawalja, amely meghatározza az ő személyiségét és különbözővé teszi őt mindenki mástól…az élet-feladata függ a képességeitől, attitűdjeitől, erényeitől és hibáitól, ahogy azt az ő Nawalja meghatározta. A Nawal nem más, mint egy isteni dolog, amely vezérli és segíti az embert. Ez az ő ajándéka, az ő adománya, az ő felelőssége, és ha feladja küldetését, megbetegszik, vagy még rosszabb, meghal". 

Nawal és Daimón ugyanaz: küldetésünk a legjobb tudásunk szerinti közösségszolgálat. 
Ismerjük meg képességeinket és lehetőségeinket, s bontakoztassuk ki magunkat a közösség érdekében. Ezt nevezi ma a humanisztikus pszichológia önaktualizációnak.

Az ember evolúciója során eredendően az eudaimónikus boldogságra lett "programozva", mert életben maradása, sikeres szaporodása, boldogulása a törzs jólététől függött. 
Az ember és közössége elválaszthatatlan egység volt.

A Bhutan tragédia

Bhutan egy pirinyó, 700 ezer lakosú ország a Himalája egy völgyében. 
Egy Tibetből szökött buddhista pap alapította 1616-ban, s oly boldogságban és harmóniában éltek itt az emberek, hogy róluk készült a "Kék hold völgye" című film is. 

A bhutani emberek élete egyszerű volt: legeltették az állataikat, esténként a tűz mellett beszélgettek, tisztelték a királyukat és nem voltak nagy vágyaik. Ismeretlen volt a bűnözés, a televízió, az amerikai életmodell. 
Az 1970-es évek közepéig Bhutan teljesen elzárkózott a külföldtől. 
Aztán felvilágosult uralkodó került a trónra, aki meghirdette a Bruttó Nemzeti Boldogság programot, amely vállaltan szembehelyezkedett a GDP-re koncentráló nyugati modellel. 
Boldogságkutatók sereglettek az országba, s a nyugati országokban használatos kérdőívekkel és fogalmakkal kezdték vizsgálni az országot, s adták a tanácsokat a boldogság növelésére. 
A G(ross)N(ational)H(appiness) négy alappillére a fenntartható fejlődés, a kulturális értékek megőrzése és fejlesztése, a természetes környezet megóvása és a jó kormányzás megalapozása voltak. 
Először megalakult a bhutani futball csapat. 
Majd, hogy a bhutaniak nézhessék a csapat szereplését a világbajnokságon, felállítottak egy óriás képernyőt. 
Az emberek megismerték a televíziót, s a felvilágosult uralkodó úgy érezte, nem foszthatja meg népét ettől az élvezettől. 
Negyven csatornán zúdultak a nyugati életmód képei Bhutanra. 
Az emberek először döbbenten nézték az akciófilmeket, melyekben halomra öldösik egymást az emberek, és irigykedve bámulták az ismeretlen gazdagságot és jólétet. 
Majd megszokták, és Bhutanban hirtelen elszaporodott a bűnözés, az erőszak és a kábítószer fogyasztás. 
Abba maradtak a nagy beszélgetések, mindenki a tv előtt ült. 
Már ciki volt a népviseltben járni, avíttnak tűntek a népi hagyományok. 
Hirtelen mindenki boldog akart lenni. Úgy, ahogy a filmekben látták.

Bhutan története gyorsított filmen mutatta be azt, ami a nyugati világban több száz év alatt ment végbe. 
A kapitalizmus az elemi ösztön-kielégítésre épít. Minden, ami ellenállhatatlanul csábító, az valamely ösztön kielégítését ígéri. 
Evés, ivás, szex, biztonság, kíváncsiság, hatalom. 
Ha az egyént megfosztjuk a közösségi léttől, visszavedlik egy ruhás, beszélő, intelligens állattá.

Az eudaimónia ma

Úgy tűnhet, hogy korunkban csak a kiváltságosoknak adatik meg az eudaimónia átélése. 
A művészetért vagy a tudományért élő-haló emberek élhetik meg csak napi szinten. 
Ez azonban tévedés. 
A jó szellem vezérel mindenkit, akit valódi emberi és erkölcsi értékek mozgatnak. 
Az értékek és az erkölcsi jó kortól és időtől függetlenül közösségi értékek. 
Aki sosem más kárára keresi a boldogságát, aki szűkebb-tágabb családja boldogulásán fáradozik, aki részvéttel fordul a rászorulók felé, aki túl tud emelkedni a materiális léten, az mind eudaimóniában él. 
A műalkotás élvezete tipikus eudaimónikus élmény, hiszen a nagy művek mindig kollektív igazságok átélését és megértését teszik lehetővé. 
Az ember eredendően értelemkereső lény. 
Az eudaimónia az, amikor azt érezzük, valami értelmes cél mozgat minket. 
Bármilyen munkát lehet jól csinálni, ezért adják a fizetést. 
De lehet szenvedéllyel is csinálni. 
Ezért nem jár külső jutalom. 
A belső jutalom az, hogy úgy érezzük, a helyünkön vagyunk, szükség van ránk, s mi ebben a munkában kibontakozunk és feloldódunk. 
A boldogság nem a körülményeinkben rejlik, hanem bennünk. 
Csak újra kell tanulnunk."

(Forrás:  http://www.tenyek-tevhitek.hu/a_boldogsag_szarnyaszegett_madararol.htm)