NON SCHOLAE, SED VITAE DISCIMUS* Nem az iskolának, hanem az ÉLETNEK tanulunk! (Seneca)
Nem az a dolgunk, hogy megtanítsuk gyermekeinket szembenézni egy kegyetlen és szívtelen világgal. Az a dolgunk, hogy olyan gyerekeket neveljünk, akik kevésbé kegyetlenné és szívtelenné változtatják a világot. (L.R. Knost)
Csak azt akartam irni, hogy régen nem mondtam már, de hálás vagyok neked azért,
aki vagyok...
Hogy felneveltél legjobb tudásod szerint.
Emlékszem, hogy a legjobb barátnőm voltál, és mennyit beszélgettünk, meg amikor általános- és középsulis voltam, bármit elmondhattam neked, mindig megkaptam tőled a támogatást.
Én is ilyen szeretnék majd lenni a gyerekeim számára.
Köszönöm, hogy jó példát adtál, amire szivesen emlékszem vissza!
Nagyon szeretlek, sokat gondolok rád és hiányzol!
Mindig imádkozom érted, hogy az Úr segitsen anyagilag és egészségileg is!
„Varsó angyala” kétszer annyi zsidó embert mentett meg, mint Schindler, mégis csak kevesen ismerik a nevét. Irena Sendlert, a 109 évvel ezelőtt e napon született lengyel ápolónőt a nácik letartóztatták és megkínozták, de egy regényes fordulattal kiszabadult, és nemcsak a háborút élte túl, de az egész századot. Vajon mi lett vele a világégés után? Kurucz Adrienn utánanézett.
–
Őszintén megmondom, bár szégyellem, nekem nem mondott semmit korábban az Irena Sendler név.
Egészen pár héttel ezelőttig, amikor is megnéztem a Bábszínházban Háy János monodrámáját: az Apa lányát, majd, mivel nem eresztett a darab, utánanéztem a történelmi háttérnek.
Ekkor kibomlott előttem egy életút, már amennyire így utólag áttekinthető bárkié is persze, és ezt most megosztom veletek, mert egészen elképesztő – sokféleképpen az.
Elengednéd a gyerekedet egy idegennel, ha azt állítaná, úgy életben marad?
Pontosabban, ha csak úgy marad életben, ezt állítja?
Elengednéd-e egy minden pontján bizonytalan jövőbe a biztosnak látszó halálból, ahol az egyetlen pozitívum, hogy foghatod a kezét?
Irena Sendler egy olyan korban élt, ahol sokan kerültek abba a helyzetbe, hogy ezt a kérdést meg kellett válaszolniuk valamiképp.
A munkájában az egyik legnagyobb nehézséget épp ez jelentette: meggyőzni a gettóba zárt szülőket, hogy adják oda a gyerekeiket, még mielőtt végez velük a tífusz, vagy megölik őket. A szemtanúk szerint sok gyerek annak köszönheti az életét, hogy Sendler karizmatikus egyéniség volt, született szónok, vezéregyéniség, nagyon meggyőzően tudott beszélni. És higgadt tudott maradni vészhelyzetben is. Meg a vészhelyzetek vészhelyzetében is, amikor eltörték kezét-lábát a vallatói, de ő nem árulta el a segítőit, munkatársait, akkor már biztonságban lévő megmentettjeit.
Irena Sendler - Forrás: Getty Images/Laski Diffusion
A helyszín a varsói gettó, az évszám 1942–43
A gettóban összezsúfolt 450 ezer zsidó közül havonta átlagosan ötezerrel végzett az éhség vagy a járvány.
Irena Sendler szociális munkás volt, és azért juthatott be nem zsidóként a gettóba, mert a nácik féltek a fertőző betegségektől.
Sendler és segítői zsákokban, koporsókban, felnőtt halottak alá rejtve hozták ki az elkábított gyerekeket, összesen 2500-at, hogy legalább ők megmeneküljenek. Hogy miért volt szívügye ezeknek a gyerekeknek a megmentése? Ahogyan arra a Háy-darab címe is utal, az édesapja útját, hitét követte. Az apa orvos volt, a szegények orvosa, aki sokszor nem fogadott el pénzt a gyógyításért. A betegeinek nagy része zsidó származású volt, akik, amikor szeretett orvosuk tífuszos lett, és meghalt, vállalták, hogy nehéz helyzetük ellenére állják az akkor hétéves kislány taníttatásának költségeit.
Irena ápolónő lett, és amikor Németország lerohanta Lengyelországot, a varsói önkormányzatnál kapott munkát.
Társaival együtt hamis iratok ezreit készítette el zsidó családok számára. A gettósítás után egészségügyi vizsgálat címén a szociális munkásoknak szabad bejárást biztosítottak a nácik. Irena a zsidómentő szervezet tagjaként élelmiszert és gyógyszert vitt be az embereknek, szolidaritásból viselte a Dávid-csillagot. Kitalálta, hogy miként tudja legalább a csecsemőket és a kisgyerekeket kimenekíteni a gettóból, miután 1942 júliusában a németek elkezdték deportálni a zsidókat a treblinkai táborba.
Irena valóságos hálózatot épített ki, csatornákon, pincéken keresztül, mentőautóval (hullák alá rejtve), teherautóval kicsempészve a legfurmányosabb módokon játszották ki az őröket társaival.
Volt egy kutyájuk, betanították, hogy ugasson, amikor németek közelednek, így nem lehetett hallani a csecsemősírást.
A kimenekített gyerekeket keresztény lengyel családoknál, árvaházakban, kolostorokban, zárdákban, plébániákon helyezték el. Irena gondosan feljegyezte, melyik gyerek kié, hogy a háború után egyesülhessenek a családok, és a papírokat egy almafa alá ásta egy ismerőse kertjében. Sajnos, a gyerekek többsége addigra árva lett, a szülőkkel Treblinkában végeztek. Sokan ezután a befogadó családnál maradtak, ötszáz gyermek Izraelben kezdett új életet, ötszázan pedig szétszéledtek a világban, ma már utódaikkal együtt sokezres közösséget alkotnak Irena „gyerekei”.
A megmentett gyerekek közül néhány - Forrás: Getty Images/Photo12/UIG
1943-ban Sendler lebukott, letartóztatták, és halálra ítélték
Szerencsére egy munkatársának sikerült pénzt gyűjtenie, és megvesztegetnie az egyik Gestapo-tisztet, így az asszony megmenekült, pedig Varsóban plakátok hirdették a halálos ítéletét, kivégzésével példát akartak statuálni mindenkinek, aki segíteni próbál a zsidó családoknak.
Sendlert egy erdőben hagyták összeverve, a háború végéig bujkált, de álnéven továbbra is részt vett a zsidók mentésében.
A háború után sem volt nyugta: a kommunisták is üldözték egy darabig, mert kapcsolatban állt az emigráns lengyel kormánnyal.
Élete utolsó időszakát egy szociális otthonban töltötte, történetét elfeledte a világ, egészen addig, amíg amerikai diákok egy csoportja elő nem bányászta a „sztorit” egy iskolai feladattal kapcsolatos kutakodás során. Ezután híre ment Sendlernek a világban, kapott kitüntetéseket, forgattak róla dokumentumfilmet, könyvet is írtak róla, II. János Pál köszönőlevelet küldött neki, sőt jelölték Nobel-békedíjra is – nem kapta meg végül.
2007-ben - Forrás: Getty Images/Wojtek Laski
Mint a háborús generáció tagjainak nagy része, ő sem volt túl beszédes a múlttal kapcsolatban
Tudni lehet azonban, hogy a magánélete is viharosan alakult.
Háromszor ment férjhez két férfihoz. Sendler volt az első férje, de a háború után Irena elvált tőle, és hozzáment a korábbi szeretőjéhez, akitől kislánya is született. Összesen három gyermekük lett, de pár év múlva elváltak, és Irena újra összeházasodott első férjével, Sendlerrel. De ez a házasság sem sikerült.
Lánya, Janka azt nyilatkozta róla, hogy meg akarta menteni a világot, de a saját családjára nem nagyon jutott ideje.
Irena Sendler 2008. május 12-én halt meg, 98 éves korában.
Az egykori kínzások következtében utolsó éveit kerekesszékben töltötte.
Nem tekintett hősként magára, mert a hős szó idegesítette. Azt mondta, azt tette, amire nevelték: segíteni az embereknek a bajban. Nem megkülönböztetve őket egymástól ilyen-olyan szempontok szerint.
Gárdonyi Géza nem szeretett iskolába járni, Gobbi Hilda több tantárgyból sem remekelt, Ady Endre pedig négyszer ugrott neki a jogi egyetemnek. Öt olyan magyar kiválóságot mutatunk, akik nem éppen mintatanulók voltak. Aztán mégis elég sokra vitték. Farkas Edina Lina válogatása.
–
Az alábbi életutak azt is igazolják, amit egyre több kutatás is: a jó tanulási eredmények nem garantálják feltétlen a későbbi sikereket. Angela Lee Duckworth, a Pennsylvania Egyetem pszichológiaprofesszora például a kutatásai során egyetlen olyan közös személyiségvonást talált, amely szoros összefüggést mutatott a sikerrel: a kitartást. És tényleg, ha megnézzük a hírességeket, legyen szó íróról, színészről vagy tudósról – önéletrajzukból rendre kiderül, hogy a legtöbbjük bizony kitartó volt a mesterségében, hivatásában, még a kezdeti kudarcok ellenére is.
Petzval József, akiből majdnem suszterinas lett
A mérnök-matematikus, egyetemi tanár – akinek kutatásai az elméleti és gyakorlati fénytan területén jelentősek, találmányai pedig forradalmasították a fényképezést – 12 évesen olyannyira nem remekelt matematikából, hogy meg is bukott belőle. Sőt, a tanítója közölte édesapjával, hogy
kár minden fáradtságért és pénzért, a fia nem nagy lángelme, jobb lenne, ha iparos pályára küldené.
Az öreg Petzval hajlott is a tanácsra, és az volt a terve, hogy elküldi fiát suszterinasnak. Ám az ifjabb Peztval ettől annyira megijedt, hogy az egész nyarat Mathias HauserA mathematika elemeinek analitikai tárgyalása című könyvének szentelte. Azt forgatta, tanulgatta olyan szorgalommal, hogy végül a vizsgabizottságot finoman szólva meglepte a felkészültsége, még kitüntetésre is javasolták.
A kassai líceum ösztöndíjával került Pestre az Institutum Geometricumba, melyet 1828-ban végzett el, és végül „Geometer Approbatus”, azaz okleveles mérnök lett. Korábbi bukása semmit sem jelentett: ő a modern fényképészeti objektív lencserendszer, a Petzval portréobjektív megalkotója. Több más nagyszerű találmánya mellett optikai kísérleteinek lett az eredménye, hogy megalkotta a mai katonai reflektorok elődjének számító fényszórót.
Gárdonyi Géza szépírása: olvashatatlan!
A magyar író, költő, drámaíró, újságíró, pedagógus, a Magyar Tudományos Akadémia tiszteleti tagja sem tartozott az éltanulók közé. A népiskolai tanítója egyenesen tehetségtelennek nevezte, és később a sárospataki gimnáziumban sem remekelt. Csiffáry Gabriella kutatásai szerint a középiskolában gyenge érdemjegyei voltak, amint ez a Sárospataki Református Kollégium anyakönyveiből is kiderül, sőt a kollégiumból a tanulmányi eredményei miatt el is küldték.
Az első tanév osztálykönyvében a végosztályzatra gyenge közepest kapott, szépírására pedig azt írták, hogy olvashatatlan.
A Kálvin téri Pesti Református Főgimnázium első osztályában magyar irodalomból, földrajzból és rajzból közepesre értékelték az első félévi munkáját. A második osztály első félévében tanulmányi eredménye tovább romlott: vallástanból, magyar irodalomból, mennyiségtanból és rajzból is elégségest kapott. Az elemi iskolai tanítói oklevele sem túl pedáns: elégséges minősítést találunk benne, de nem is rajongott a szakmájáért, és mindent meg is tett, hogy ne kelljen vele foglalkoznia.
Gyenge tanulmányi eredményei, olvashatatlan írása ellenére rengeteg művet írt, regényeket, novellákat, színdarabokat, meséket és verseket. Egri csillagok című regénye 100 éve kötelező olvasmány, aminek filmváltozata minden idők egyik legnépszerűbb magyar filmjévé vált, sőt a regény 2015-ben egy amerikai forgatókönyvírót, Scott Falest is megihletett. Az írást mint mesterséget egyébként sosem tanulta, Juhász Gyula azt mondta róla: „Ő nem utóda senkinek, és őt nem is igen utánozza senki.”
Gobbi Hilda már fiatalon sem kedvelte a szabályokat
Az öntörvényű, szenvedélyes, Kossuth-díjas színésznő nem volt hajlandó beolvadni még akkor sem, amikor a hatalom minden eszközzel sematizálni akart. Életútját ismerve nem meglepő, hogy már az iskolában sem akart megfelelni az általános szabályoknak. A bizonyítványokból az ellentmondásos érdemjegyei jól tükrözik szabadelvű gondolkodásmódját és azt, hogy soha nem érezte magát komfortosan a mások által kijelölt korlátok között. Az elemi iskolában még kitűnő eredménnyel végzett, a középiskolában viszont romlottak a jegyei. Az első osztályban többnyire jeles és jó jegyei voltak, csak növénytan és állattanból, valamint ásványtan és vegytanból kapott elégségest. Harmadik osztályban már német és francia nyelvből, természettanból és kézimunkából is elégségesre értékelték.
Az is kiderül az iskolai anyakönyvből, hogy szeretett az órákról ellógni, főleg, ha erkölcstan, magyar nyelv, ásvány- és vegytan órákról volt szó.
Mégis, a Színművészeti Akadémia ösztöndíjas növendéke, majd az egyik leghíresebb magyar színésznő lett, politizált, szerepet vállalt az 1944-1945-ös ellenállási mozgalomban is.
Egy interjúban mondta egyszer: „Én sohasem voltam »csak« színész. Hiszek abban a sokak által ostobaságnak vélt közhelyben, hogy a színész akarva-akaratlanul mindig politizál. Már csak azért is, mert másfél méterrel magasabban áll a közönségnél, amikor szól hozzá."
Ady Endre, a makacs kölyök
„A gyermekkoromról nem tudok nevezetesebbet mondani, mint hogy koraérett, makacs, rossz kölyök voltam, de úgynevezett iskola-szemefénye. Nagykárolyba vittek gimnáziumba, a derék piaristákhoz a szüleim, családjuk múltjára büszke, kisbirtokos emberek. Ötödik gimnazista koromban Zilahra kerültem, az ősi kálvinista Wesselényi-kollégiumba, melyet ma is igazi alma materemnek tartok. De a szerető alma mater nyolcadikos koromban, pedig első eminens voltam, majdnem elbánt velem, consilium abeundival fenyegetett némely kiderült lumpolások miatt. Nagyon méltatlankodtam” – olvasható a Vallomások és tanulmányok című gyűjteményből.
A költő egy picit kilóg a sorból azzal, hogy tanulmányi eredményei csak a jogi egyetemen kezdtek el erősen romlani.
Az első évben még rendszeresen látogatta az előadásokat, eredményei pedig kielégítőek voltak, de a második félévben már el-elmaradozott az órákról.
Ezután egyre inkább akadozni kezdett a tanulmánya, összesen négyszer veselkedett neki a jogi egyetemnek. Erről így ír: „Kalocsára írtam azonnal, hogy én katholikus és jezsuita akarok lenni s ha a dolog el nem igazodik, talán ma együtt hódítunk Bús Jakab páterrel. Nem így történt, jogásznak mentem Debrecenbe, készülni az apám nagy álmának, a família újrafölemelésének beváltására, a főszolgabíróságra, sőt talán alispánságra. Debrecenben, Pesten, még Nagyváradon is neki-neki rugaszkodtam a jog tudományának, a vége az lett, hogy fölcsaptam újságírónak.”
Hála az égnek, hiszen így ő lett a huszadik század egyik legjelentősebb magyar költője, a magyar politikai újságírás egyik legnagyobb alakja.
Munkácsy Mihály, aki nem szeretett iskolába járni
Mélyről küzdötte fel magát, az asztalos legényből lett a 19. századi festészet meghatározó alakja, alkotásai nemzetközileg ismertek és elismertek.
Munkácsy Mihály tanulmányaira vonatkozóan kevés adat maradt az utókorra. Az viszont biztos, hogy Miskolcon járta az elemi iskola első két osztályát, Békéscsabán pedig a másik kettőt. Nem maradtak fenn az elemi iskolák anyakönyvei, az akadémiai éveit is csak kevés korabeli irat dokumentálja. A Bécsi Képzőművészeti Akadémiára történő beiratkozási ívén két gimnáziumi osztályt jelölt meg legmagasabb iskolai végzettségének. Munkácsy Mihály azt írja magáról feljegyzéseiben, hogy hatévesen íratták be az iskolába és sokszor elaludt a könyvek felett.
„Nyíltan be kell vallanom, nem voltam csodagyerek, aki már tízesztendős korában mesterművet alkot. Ha valahol ceruzára tettem szert, elkezdtem firkálni, de nem emlékszem, hogy pápaszemes tanáraimat, vagy játszótársaimat eltaláltam volna (…) Természetesen jobban szerettem a ceruzát, mint a könyveket, az utolsó példa is azt mutatja, de mit jelent ez az egész? Alig hihető, hogy abban a korban a gyerek mindent előbbre ne helyezzen könyveinél.
Mindig nevetek, ha az apa így mutatja be nekem gyermekét. – Rendkívül tehetséges. Ötéves korában már rajzol és semmi áron nem akar iskolába menni.
Ez legfeljebb annyit jelent, hogy a jó csemete szívesebben játszik, mint tanul, nálam se volt másképp. Mégis el kellett mennem az iskolába. (....) Miért örültem olyan nagyon, hogy asztalos leszek? Nagyon könnyű rá a felelet. Tanulni nem igen szerettem.”
Festeni, rajzolni viszont annál inkább, és ez felnőtt korában is így maradt, tehetsége, szorgalma pedig a világhírnévig emelte. Alkotásai olyan közgyűjteményekben kaptak helyet, mint a párizsi Musée d'Orsay, a New York-i Metropolitan Museum of Art, a seattle-i Frye Art Museum, a Detroit Institute of Arts vagy a Philadelphia Museum of Art vagy a moszkvai Puskin Múzeum.
