Sok szülő számára a legfontosabb, hogy gyermeke tanulmányi átlaga rendben legyen. És ha az eredmények jók, elképzelhető, hogy nem is figyel oda arra, ha gyermeke nem érzi jól magát az iskolában - esetleg amiatt, mert kiközösítik a társai.
De miért szorulhat a közösség perifériájára egy gyermek, mi lehet az oka annak, hogy nem tud beilleszkedni, nem fogadják be a társak, sőt, egyenesen utaznak rá a többiek? A válasz egyszerű: a kiközösített gyermek más. Nem jobb, nem rosszabb. Más.
A külső adottságoktól a tanulmányi eredményig
Sokkal hamarabb céltáblává válik az a gyermek, aki valamilyen külső adottság miatt tér el a többiektől - például eláll a füle, túlsúlyos, vagy előnytelen a külseje -, vagy az, akinek a szülei esetleg nem tudnak lépést tartani a trenddel, és nem telik menő ruhákra. De céltábla lehet az is, aki valamilyen betegséggel küzd - cukorbeteg, esetleg tej- vagy lisztérzékeny, és ezért nem fogyaszthat olyan termékeket, mint a többi -, vagy akinek ügyetlenebb a mozgása, rosszabbak az eredményei, mint az átlagnak. Vagy ha sokkal jobbak: a kiemelkedő tanulmányi eredmény szintén ok lehet a kiközösítésre.
Egy azonban mindegyik esetben közös: a közösségében elutasítást és csúfolódást megélő gyermek önértékelése súlyosan sérülhet, és ha évekig gyötrődik a számára ellenséges környezetben, egy életen keresztül cipeli majd magával a kudarcot.
Apró jelek, melyek okot adhatnak az aggodalomra
Sok formája ismert a közösségen belüli kiközösítésnek, és fontos tudni, hogy ez a szociális agresszió egyik megnyilvánulása, mely még a harcedzett felnőtteket is kikészítheti. A gyerekeknél a legtöbb esetben megáll ott a dolog, hogy nem hívják játszani, nem ülnek mellé a padban, nem akarnak vele egy csapatba kerülni, és ennek hangot is adnak. Ha egy csoport közelébe lép a nem kedvelt társ, annak tagjai elhallgatnak, amikor pedig tovább sétál, összesúgnak a háta mögött, vagy éppen közösen kinevetik. Máskor csúfolni kezdik, esetleg különböző tréfákat eszelnek ki a kárára. Fellökik. Levegőnek nézik. A gyerek pedig szépen lassan áldozattá válik.
Egyes szakemberek szerint a másság önmagában nem elég, az áldozat szerepét vállalni kell, és ez egyféle személyiségtípust feltételez, vagyis szinte biztos, hogy a gyermek nem lesz képes egyedül megbirkózni a helyzettel. Éppen ezért nagyon fontos, hogy a szülő időben észrevegye, és ha kell, lépjen, ha gyermeke a közösség áldozatává vált. A következő jelek szinte egyértelműen jelzik a bajt.
Szűkszavúvá, hallgataggá válik
Egyértelmű jel, hogy valami nincs rendben, ha az addig cserfes, mindenről beszámoló és nyitott gyermek elhallgat. Nem mesél, és a szülői kérdésekre szűkszavúan válaszol. Nem említi társait, és nincs a korosztályában barátja. Nem keresi még a családtagjai társaságát sem, nem megy sehová, bezárkózik a szobájába. Magányossá válik és iszonyúan lehangolt.
Éjszakai bepisilés
Biztos jelek a hirtelen fellépő vizelési panaszok is, vagyis ha azt észleljük, hogy a gyermek éjjelente bepisil, és e mögött nem vesepanaszok állnak. Ekkor legyünk résen, ez ugyanis elképesztő mértékű szorongásra utalhat.
Alvászavarok
Ha a gyermek képtelen elaludni, csak felkapcsolt lámpa mellett hajlandó bebújni az ágyába, vagy átsurran a szülőkhöz éjjel - bár utoljára tipegő korában tett ilyet -, szinte biztos, hogy súlyos ok áll a megváltozott alvási szokások hátterében.
Étvágytalanság
Iskolai gondokat jelezhet az étvágytalanság is: ha a kicsi egyik napról a másikra elveszíti addig megfelelő - vagy nagyon jó - étvágyát, csak turkálja az ételt kedvetlenül, és még kedvenc fogásai sem hozzák lázba.
Meglepően agresszív viselkedés
A kiközösített gyerek ok nélkül nekitámadhat kisebb testvéreinek, vagy éppen a szülővel szemben kezdhet minősíthetetlenül viselkedni. Az iskolából is érkezhetnek hasonló hírek, ilyenkor nagyon fontos, hogy ne lépjünk túl az agresszión, hiszen nagy valószínűséggel a társak átléptek egy nagyon érzékeny határt a gyermeknél.
Gazdag Enikő pszichológus véleménye
Iskoláskorban gyakran előforduló jelenség, hogy bizonyos gyerekek a perifériára szorulnak, kiközösíti őket a közösség. Ennek okai lehetnek a külsőben megnyilvánuló hiányosságok, vagy másság, a többiekétől eltérő viselkedés, vagy családi háttér. Bizonyos személyiségvonások is állhatnak a háttérben - zárkózottság, önértékelési problémák, megfelelési vágy -, amelyek bizonyos gyerekeket hajlamosítanak arra, hogy a közösség peremére kerüljenek, és nincs megküzdési kapacitásuk arra, hogy hogyan tudnának visszakerülni a csoportba, vagy megvívni ezzel a helyzettel. A szülő felelőssége abban rejlik, hogy ha észreveszi ezeket a jeleket, bátorítsa a gyerekét, tanítsa meg számára azokat az eszközöket, amelyekkel megküzdhet a kiközösítéssel. Kicsi kortól kezdve érdemes építeni a bizalmat a gyerekkel, hogy mindent bátran elmondhasson a szülőknek, így már korán megtanítható neki, hogy hogyan kezeljen bizonyos társas helyzeteket és problémákat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése