KRÍZIS-KOR -- KAMASZ-KÓR

A kamaszkorhoz illik a sötétség. 

Kamaszkorban sötétben ismerkedünk az új világgal. 

Részegen, betépve, félájultan. 

Autók hátsó ülésén, játéksátrak alatt, 

tábortûz mellett a parton.
Jeffrey Eugenides 

 

A serdülőkor válsága

A homár, amikor páncélt vált, előbb elhullatja az eredetit. Amíg kialakul az új, védtelenné és sebezhetővé válik. Sok veszély les rá. Ilyen a kamaszkor is. Az új páncél temérdek könnybe, verejtékbe kerül. A kamaszkor: a homár drámája...

...ha elfogadjuk, és érvényesnek tekintjük Francoise Dolto, neves francia pszichológus 

gondolatát, miszerint a kamaszkor az ember életének legkiszolgáltatottabb időszaka. Amikor minden ember - kinőve a gyermeknek járó védettségből, s még távol a felnőttkort jellemző megállapodottságtól és biztonságtól - úgy érzi; bármi megtörténhet vele.

A kamasz fél. Fél, hogy már nem tekintik gyereknek, és fél attól is, hogy még mindig gyereknek nézik. Fél, hogy belőle is ugyanolyan felnőtt lesz, mint azok, akik őt körülveszik, de attól is retteg, hogy nem sikerül másmilyen, tőlük különböző felnőtté válnia. Hát még, ha azt sem tudja igazán eldönteni: milyen felnőtt szeretne lenni. Hasonulni és különbözni akarás. Csupa ellentmondás. A kamasz fél attól, hogy kigúnyolják, ezért előszeretettel gúnyol ki másokat. Felnőttkori szerepekre készülve fél attól, hogy neki is gyerekei lesznek, de még jobban attól, hogy ha esetleg nem születnek gyerekei, akkor nem válhat teljes értékű felnőtté, szülővé. Fél az elmúlástól, és megveti a halált. Utálja, ha rajtakapják azon, hogy fél, s ezért provokál, kiszámíthatatlan tettekre ragadtatja magát.
A serdülőkori válság, fejlődési krízis, amikor az élet más szakaszaihoz viszonyítva gyorsabban jelennek meg lényeges, a fejlődéssel törvényszerűen jelentkező változások.

Normális krízis

A kamaszkor - a "normális" kamaszkor is - krízis állapot. Krízis abban az értelemben, hogy felbomlik a gyermekkor egyensúlya, és hosszú éveken keresztül alakul, készülődik az új egyensúly, amely a felnőtt életét jellemzi. Ez az átmenet fájdalmas, mint majdnem minden változás. Krízis azért is, mert a kamaszoknak általában középkorú szüleik vannak - a szülőknek meg kamaszkorú gyermekük. Mind a két kort a változás korának is szokták nevezni. E kettő találkozása és együttélése önmagában is hordozza a feszültségek lehetőségeit.
Mint minden válságban, ebben is valami kérdésessé válik, és valami "eldől". A serdülőnek fejlődése során "feladatokat" kell megoldania. Ki kell szakadnia a gyermekkor függéséből, és meg kell tanulnia felnőtt ember módjára önállóan élni. Ezeket a feladatokat három nagy csoportra oszthatjuk. Szexuális fejlődésben el kell érnie azt a fokot, amikor a testi kielégülés forrása az ellenkező nemű partnerrel történő nemi együttlét. Képessé kell válnia arra, hogy a családon kívül társat, érzelmeinek tárgyat találjon. El kell vállalnia a felnőtt ember társadalmi szerepét, beleértve az önálló életvitelt, a megfelelő pálya megválasztását, a saját, sőt a mások sorsáért is érzett felelősséget. Ezeket a "feladatokat" a biológiai-pszichológiai érés, és a társadalmi elvárások összetalálkozása tűzi ki.
Fejlődés-lélektani szempontból ez egy viharos periódus, amely nagyban függ a felnőttek viszonyulásától. A kamasz átéli ennek a kornak a csodáit és mélységeit, de az, hogy milyen zökkenőkkel, milyen fájdalmakkal, milyen érzésekkel teszi mindezt, függ a környezetében élő felnőttek reakciójától, tűrőképességétől, rugalmasságától, humorérzékétől, megértésétől, segítő szándékától.

Lázadás minden mennyiségben

A serdülőkori válság a legkülönfélébb tünetekkel jelentkezhet. Visszaesés a tanulásban, társasági gátlások elhatalmasodása, lázadó, szabályokra fittyet hányó, a társadalomellenesség határát súroló magatartás, öngyilkosság, kábítószerezés, mind jele lehet a serdülőkori válságnak, de akár vegetatív vagy neurotikus tünetek is jelentkezhetnek. Lényeg, hogy összefüggnek a serdülőkor sajátos fejlődési problémáival. A pszichológia a serdülőkori válságnak különféle alfajait különbözteti meg.
Autoritás-krízis: A bevett normák és a tekintély elleni lázadás a serdülőkor normál lélektanának része. Az ifjú frissen kialakult kritikai készségét igen erősen gyakorolja, a környezet, a szülők, az iskola ellen fordítja. Erre nyilván szüksége van, hogy önálló gondolkodását kifejleszthesse. Ha ez a lázadás a serdülő életében egyeduralkodóvá válik, megzavarja tanulását, iskolai beilleszkedését, tehát veszélyezteti jövőjét, akkor jogosan beszélhetünk autoritás-krízisről, ami vagy folytonos ellenkezésben, kritizálásban, indulatkitörésekben nyilvánul meg vagy pedig a tétlenségbe süllyedés, látszólagos közöny, érdektelenség jellemzi a fiatalt. Előbbi a krízis aktív, utóbbi a passzív formája. Kiváltó okok lehetnek nyomasztó gyermekkori élmények, a családi élet egyensúlyzavarai, a család tradicionális értékrendje és az ifjúsági csoport normái közti ellentét.

Ki vagyok én?

A serdülőkori válság másik fő típusát identitás-krízisnek nevezi a szakirodalom. A gyermek jellemfejlődésében döntő szerepet játszik, hogy a környezete szeretett személyeivel azonosul. Ezen keresztül épülnek be személyiségébe az erkölcsi normák így szilárdulhatnak meg fontos tulajdonságok, nyilván nem függetlenül a genetikai adottságoktól. A szülők és nevelők, akarva, akaratlanul valamilyen társadalmi értékrendet is átadnak a gyermeknek. Ez vagy ettől eltérő értékrend később ún. kollektív eszményekben is megjelenik - a regényhőstől kezdve a sportolóig, illetve egy énekesig. Ha az ifjú karakterével, viselkedésmódjával, erkölcsi normáival elfogadásra talál a kortársai között, és megfelelő tevékenységi kört talál, akkor identitása zavartalan. Ilyenkor ez az "élmény" éppoly észrevétlen marad, mint ahogy a testi egészséget sem érzi valaki, csak ha valami miatt elvész. Az identitás problémája is akkor tűnik fel, ha válságba kerül. Tipikus az identitásproblémája annak a serdülőnek, akit a szülei jó és engedelmes gyermeknek neveltek, ezekkel az értékekkel maga is azonosult, és most az ifjúsági csoportban ugyanezért leértékelik, kinevetik. Érthető, hogy a serdülőkor nagy testi és lelki változásai az addig kialakult identitásérzést szinte mindig kérdésessé teszik, és szerencsétlen tényezők összetalálkozása könnyen vezet válsághoz. A társas kapcsolatok kudarca, szerelmi csalódás, szakmai identitás.
Keresése, valamint az otthoni érzelmi konfliktusok mind identitás-krízisről tanúskodnak, és utóbb gyakran kiderül, hogy ezek már egy öngyilkossági kísérlet előzményei voltak.

Ha nem tudom, ki vagyok

Három tünetcsoport, a serdülőkori hangulatzavarok, a pszichoszexuális fejlődési problémák és a pubertás-aszkézis tünetcsoportja hátterében is rendszerint identitáskrízis található.
Serdülőkori hangulatzavarok: Ebben a korban apró csalódások, kudarcok is mély elkeseredést, szomorúságot, ürességérzést, szorongást válthatnak ki. Az apró kiváltó ok a serdülő számára szimbolikussá válik, figyelmezteti, hogy képtelen jövendő elképeléseit megvalósítani, érzelmi, világnézeti ellentéteket egyeztetni.
A pszichoszexuális fejlődés problémái: Freud óta tudjuk, hogy az emberi szexualitás már kisgyermekkorban jelentkező részösztönökből fejlődik, és a serdülőkor végén ötvöződik egészséges ösztönné. A szexuális ösztönnek ez a több összetevőből való fejlődése a serdülőkor elején gyakran igen látványos. Exhibicionista megnyilvánulások, leskelődés, meztelenre vetkőzés a tükör előtt, átmeneti homo-erotikus érzések a korszak normál lélektanához tartoznak.
A pszichoszexuális fejlődésnek azonban nemcsak ezekkel a többé-kevésbé látványos zavaraival találkozunk. Előfordul, hogy a serdülő minden ösztönös vágyát elutasítja magától, az egész ösztönfejlődést elnyomni törekszik, és létrejön a pubertás-aszkézis tünetcsoportja. Ennek egyik szélsőséges formája az anorexia nervosa. Gyakori betegség serdülő lányoknál, akiknek fogyókúrája nem ismer határokat. Mintha ezek a lányok - bár tudat alatt - de nővé válásuk ellen küzdenének.

Krízisben a család is

A serdülő lelki változásaival együtt jár, hogy családon kívüli kapcsolatok és értékek felé nyit és közben távolodik szüleitől, nagyobb, tőlük független személyes teret igényel, ahol önálló tapasztalatokat szerezve nő önbizalma, felelősségérzete. Szüksége van a család biztonságára, mint háttérre, de önálló akciói, próbái, tapasztalatai segítik abban, hogy meggyőződjön életrevalóságáról. Vekerdy Tamás gyermekpszichológust idézve "a kamaszt csak kamaszkora előtt lehet és kell nevelni". Utána jó trénerként viselkedhetünk vele. A tréner elengedi a sportolót, sőt bíztatja, hogy egyedül ugorjon, induljon el, de ott áll mögötte, mellette, alatta, hogy elkapja, mielőtt lezuhanna egy rossz mozdulat következtében.
A serdülővel kölcsönhatásban változik a serdülő családja is. Megváltoznak a család szabályai; az óvó, aggódó szülőnek gyermekében megbízó szülővé kell válnia. A család szerkezete némiképp átalakul: a családtagok személyes határai erősödnek, növekszik a közöttük lévő távolság.
Kétségtelen, hogy a kamaszkor felbolygatja a család kialakult, megszokott nyugalmát. Megkérdőjelezi a család addigi szabályait, rítusait, mítoszait, hitét, megküzdési módjait, kapcsolatrendszerét, értékeit, de ez az időszak lehetőséget teremt a változtatásra is.
Ahhoz, hogy a serdülő kialakítsa saját értékrendjét, ki kell próbálnia másokét, ezért átmenetileg tagadja azt, amiben felnőtt. A család, ha nem akarja elveszíteni gyermekét, kénytelen ezzel együtt élni.
A serdülők kíméletlen kritikái gyakran arra késztetik a szülőket, hogy változtassanak megrekedt szokásaikon, véleményükön. A serdülők szinte mindent megkérdőjeleznek. Ahhoz, hogy hiteles vitapartner legyen a szülő, széleskörű információ birtokosának kell lennie. Nagyon sok szülő legnehezebben a gyerek feletti kontroll elvesztését éli meg. Félnek, hogy a kontrollal együtt gyermeküket is elvesztik, és magányossá válnak. Nem veszik észre a nyereséget: felelősséget vállalni tudó gyermekükkel új, felnőtt kapcsolat kialakításának lehetőségét. A serdülő viszont nehezen veszi tudomásul, hogy elveszti a gyermekkor felelőtlenségét, és felelősséget kap a szabadságjogok mellett. Ez akkor tűnik tehernek, ha korábban nem kapott és gyakorolt megfelelő szintű felelősséget.

Vészeljük át együtt!

Kamaszokkal együtt lenni nehéz. Nekik talán még nehezebb. Nem tehetünk mást, el kell fogadnunk, és tiszteletben kell tartanunk egyéniségüket, egyediségüket. Szülőként meg kell próbálnunk nekik egyfajta hátteret biztosítani, és segíteni a pszichológiai "újjá-születésben". Meg kell találnunk az egyensúlyt a korlátozás, és a mindent megengedés között. Adjunk nekik rugalmas és egyértelmű kereteket, hogy érezzék támogató jelenlétünket. A serdülő ugyanolyan feltétel nélküli szeretetre vágyik, mint egészen kicsi korában, még akkor is, ha "tüskéi" miatt nehéz megközelíteni. Adjunk nekik önállóságot, engedjük, hogy legyenek titkaik; ha bizalmat kapnak, bizalommal fogják viszonozni. A kamasz nevelésére sincsenek receptek. A rugalmas középút, az egyértelmű határok, a kompromisszum és a párbeszéd lehetősége az, ami esélyt adhat a kamasznak az élet útvesztőjében való eligazodásra. Azzal segíthetünk leginkább, ha ott vagyunk, jelen vagyunk az életükben, és tudják, számíthatnak ránk.
Ha a serdülő megvívja a harcát önmagával és a világgal, lelki fájdalmak, remények és reménytelenségek között megtörténik "a második születés". Egy elkülönült személyiség szakad ki a család érzelmi burkából, aki képes a világgal és önmagával egyedül szembenézni. Gyökerei a családhoz kötik, de szárnyai saját útján repítik.

((Szerző: Hajós Anett, pszichológus))