Ahol madaras réten
lebegő-kék nyugalom,
égi béke katángol,
s árkok hűvös partján
könnyű-piros
s halvány
derű pipacsolgat,
s hol a megolvadt
aszfalt-úton a régi nyarak
egykori álmai
mezítláb csatangolnak,
otthon vagyok, érzem,
és bennem is otthonra lel a világ.
(Kocsis József: Belső tájakon.
Héthatár, Pécs, 2011 )
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése