Kezdjetek el élni, hogy legyen mit mesélni!
Majd az unokáknak, mikor körbeállnak,
Mikor körbeállnak, az ágyadon ugrálnak.
Hogy legyen mit mesélni, kezdjetek el élni!
Kezdjetek szeretni, hogy legyen min nevetni!
Hogy milyen bolond voltam, hogy neked udvaroltam.
Neked udvaroltam, az öledbe borultam.
Többé onnan el sem tudtam menni, kezdjetek szeretni!
Kezdjetek szeretni, hogy legyen min nevetni!
Hogy milyen bolond voltam, hogy neked udvaroltam.
Neked udvaroltam, az öledbe borultam.
Többé onnan el sem tudtam menni, kezdjetek szeretni!
Kezdjetek nevetni, csak semmi melodráma!
Senki bele nem halt még komédiába.
Ripacsok, színészek, az élet a tiétek.
Minek ölre menni, kezdjetek szeretni!
Próza:
Jó néha sötétben a Holdat nézni,
hosszan egy távoli csillagot igézni.
Jó néha fázni, semmin elmélázni,
tavaszi esőben olykor bőrig ázni,
tele szájjal enni, hangosan szeretni.
jó néha magamat csak úgy elnevetni,
sírni, ha fáj, remegni, ha félek,
olyan jó néha érezni, hogy élek.
Kezdjetek el élni, hogy ne kelljen félni!
Az utolsó órában, mikor már mindent megbántam.
Ezerszer megbántam, oly sokáig vártam,
hogy elmúlt az élet…
Kezdjetek el élni!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése