Az agresszivitás egyik forrása (Ranschburg Jenő)

‎

"Az erőszakos filmeket rendszeresen néző gyerekek 

maguk is agresszívakká válhatnak. 

A gyerekek ugyanis hét-nyolcesztendős korukig 

nehezen tesznek különbséget a valóság és a képzelet, 

a valóság és az álom között. 

Az ilyen korú gyermek agyában a kétfajta tér 

- a valóság és a televízió játéktere - is összemosódik. 

Az erőszakos filmek így nem csak azt az esélyt hordozzák, 

hogy a gyerek maga is agresszívvé válik, de azt is, 

hogy a televízió játékterében rendszeresen tapasztalt 

veszélyforrásokat valós, saját életét és biztonságát 

komolyan fenyegető veszélyekként éli át. 

Gerbner 'gonosz világ-szindrómának' nevezi ezt a jelenséget: 

a gyerek az erőszakos filmek hatására szorongani kezd, 

esténként háromszor is megkérdezi szüleit, 

hogy jól bezárták-e az ajtót, nehezen alszik el, 
és éjszaka felriad, mert rémekről álmodik. 

Gerbner kutatásai szerint egyébként azok a felnőttek, 

akik naponta több órát ülnek a képernyő előtt, 

szintén jobban félnek a világtól, 

mint a ritkábban televíziózók. 

Harminc éve mondom: az agresszió olyan, 

mint a fregolikabát: ha kifelé fordítom, erőszak, 

ha befelé: szorongás."

( Dr. Ranschburg Jenő)