"Ha valaki autista, az nem azt jelenti, hogy nem ember. Azt azonban jelenti, hogy idegen. Azt jelenti, hogy ami mások számára normális, az az én számomra nem normális, és ami az én számomra normális, az mások számára nem normális. Bizonyos szempontból borzasztó hiányosan vagyok felszerelkezve a világban való túléléshez, úgy, mint egy földön kívüli, aki tájékozódási útmutató nélkül itt rekedt. Személyiségem azonban érintetlen. Énem sértetlen. Értékesnek és értelmesnek tartom az életet, és nem szeretném, ha kigyógyítanának abból, hogy önmagam legyek. Tiszteljenek meg azzal, hogy a saját feltételeimnek megfelelően érintkeznek velem – ismerjék fel, hogy mi egyformán idegenek vagyunk egymásnak, hogy az én módjaim nem csupán az önök létezési módjainak változatai. Kérdőjelezzék meg a feltevéseiket. Határozzák meg a saját feltételeiket. Dolgozzanak velem együtt azon, hogy hidat tudjunk építeni egymás között."
(Jim Sinclair autista)
Az autizmus az agyi működés súlyos, az alapvető
fejlődési területeket érintő zavara, mely egész életen át fennmarad, és
jelentős nehézségeket okoz a kommunikáció, a szociális viselkedés, a rugalmas
gondolkodás és a képzelet terén. Ismeretlen eredetű betegség, kialakulása nagy
valószínűséggel a génekhez köthető. Minden tízezer csecsemőből 2-3-at
diagnosztizálnak autizmussal, főleg fiúkat."
"....Funkcionálisan az is „néma” számunkra, aki nem képes belső állapotainak verbális kifejezésére – például, mert autista. Ezért olykor őket is szinte tárgynak, „androidnak” vagy éppen nem létezőnek tekintjük. Gyakran ők is önmagukat. Nem tudni, melyik volt előbb.
Talán ők nem is tudják eleinte, hogy ha nem ismerik fel és artikulálják belső érzéseiket, akkor a többiek számára létük egyre inkább elvékonyodik, végül el is tűnhetnek mások szeme elől. Talán azt hiszik, hogy néma gyereknek is értik a szavát. Nem is sejtik, hogy ha nem fejezik ki magukat érző lényként, akkor éppoly zavarba ejtők, sőt ijesztők lehetnek társaik számára, mint azok neki; s ezért furcsállhatják, hogy megütköznek közeledésén, kerülik, végül talán már nem is kerülik, csak megfeledkeznek róla.
Némelyikük, komoly intellektuális erőfeszítéseinek köszönhetően, ráébredhet hasonlókra. S attól fogva már nem némák, hanem elmondják, kik is ők, hogyan éreznek: hogy sokszor szenvednek életük súlyos korlátaitól, máskor viszont örülnek sajátos létmódjuknak,
s ilyenkor nem cserélnének senkivel. "
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése