Félünk a változástól?

Félünk átváltozni, öregedni, veszteni, elengedni a régit. 

Félünk váltani, búcsúzni, továbbmenni. Félünk az újtól. 

Biztos megszületni is féltünk, de muszáj volt, és a haláltól is félünk,

pedig muszáj lesz. 

'Inkább tűrni a jelen gonoszt, 

mint ismeretlen veszélyek elé sietni!' - mondja Shakespeare. 

Elmondom neked, mit tanultam az anyámtól.

Ő nagy átváltozó művész volt. 

A titka pedig az volt, hogy egy kicsit játéknak tekintette az életét. 

Vagyis nemcsak élt, de játszotta is az életét,

mint egy színész a sok-sok szerepét. 

Amikor már öreg volt és közeledett a halála, azt mondta: 

'Sokféle szerepet játszottam, de az öregedés a legnehezebb. 

Megcsinálom ezt is, mert muszáj, de nem nagyon szívesen.

Mert mindenem fáj.' 

Mindezt vidáman mondta. Nyögve, de nevetve. 

Nevetett a vénség nyomorán, mert tudta, hogy ez is csak egy szerep,

és nem végleges. 

Most már odaát van a Drága, és onnan segít.

Ahányszor vidám lesz a szívem, érzem a jelenlétét. 

S tanulom tőle az átváltozás művészetét.

Ajánlom, te is tanuld meg. 

Könnyebb lesz az életed, és lényegesen vidámabb. 

(Müller Péter)

Légy te a változás, amit a világban látni akarsz.

(Mahatma Gandhi)