2013. július 3., szerda

A barátság...



Nincs emberi kapcsolat, mely megrendítőbb, mélyebb lenne, mint a barátság. 
A szerelmesek, igen, még a szülők és gyermekek kapcsolatában is mennyi az önzés és a hiúság! 
Csak a barát nem önző; máskülönben nem barát. 
Csak a barát nem hiú, mert minden jót és szépet barátjának akar, nem önmagának. 
A szerelmes mindig akar valamit; a barát nem akar önmagának semmit. 
A gyermek mindig kapni akar szüleitől, túl akarja szárnyalni atyját;
 a barát nem akar kapni, sem túlszárnyalni. 
Nincs titkosabb és nemesebb ajándék az életben, mint a szűkszavú, 
megértő, türelmes és áldozatkész barátság. S nincs ritkább.

Montaigne, mikor eltűnődött az érzés fölött, mely La Boétie-hez fűzte, ezt mondotta: 
" Barátok voltunk.... Mert ő volt ő, s mert én voltam én. " 
Ez felette pontos. 
S Seneca ezt írja egyhelyt Luciliusnak: " Aki barát, szeret, de aki szeret, nem mindig barát. " 
Ez a megállapítás több is, mint pontosság: ez már igazság. 
Minden szeretet gyanús, mert önzés és fukarság lappang hamujában. 
Csak a barát vonzalma önzetlen, nincs benne érdek, sem az érzékek játéka. 
A barátság szolgálat, erős és komoly szolgálat, a legnagyobb emberi próba és szerep


(Márai Sándor)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése