2013. szeptember 4., szerda

Mit rontanak el leggyakrabban az „iskolakezdő” szülők?



Azt, hogy nem tudatosítják magukban 
rögtön a legelején, 
hogy az iskola a gyerek dolga. 


Amennyiben anyát és apát ilyenkor az érdekli legjobban, 
hogy bepakolta-e a gyerekük a táskáját, 
hogy megírta-e a leckét, esetleg ő akar a korrepetítor lenni, 
azzal hibát követ el. 

Az iskolakezdés tétje, hogy 8–12 év normális, 
vagy pokoli évet fognak közösen megélni.

 Ehhez a kezdetektől azt érdemes éreztetni a gyerekünkkel, 
hogy mindig ott a család a háttérben, 
segít és megvédi, ha szükséges, vagy ezt kéri, 
a többit pedig nyugodtan rá kell bízni. 

Ha otthon hagyja a tornazsákot és ezért egyest kap, nem baj,
 ha másodszor és harmadszor is, az sem baj, 
ötödszörre megtanulja és ezzel együtt azt is, 
hogy ez az ő felelőssége, 
hogy megbíznak benne minden körülmények között.


(Dr. Vekerdy Tamás)



1 megjegyzés:

  1. Ez tényleg ennyire egyszerű? Már most nem értünk egyet a férjemmel. Ő ezt a nézetet vallja, hisz az anyja sem ült le vele soha tanulni.
    De mivel velem sem, én pont ezért gondolom, hogy ezt megadom a gyerekemnek és felelősségemnek, kötelességemnek érzem, hogy tanujjak vele, hogy figyeljek rá és gondoskodjak róla.
    De most így átgondolva, azzal viszont egyet értek, hogy ne én éljem a gyerekem életét, mert neki kell megtapasztalnia a dolgokat...
    Megint egy kérdés, amiben nekem kell eldöntenem, hogy hosszú távon mivel teszek jobbat a gyerekemnek...

    VálaszTörlés