Nem ritka, ha a gyerek és a tanár viszonya nem felhőtlen, a jelenséget azonban általában mindenki óvatosan közelíti meg. A szülők gyakran tehetetlennek érzik magukat, a pedagógusok pedig általában elzárkóznak a témától.
Igazságtalan bánásmód
Szakszerű megfogalmazása az lehet a jelenségnek, amikor egy pedagógus a gondjaira bízott gyerek számára nem biztosítja ugyanazokat a jogokat és lehetőségeket, amelyek minden egyes gyermek számára kötelezően járnak egy oktatási intézményben. Emellett igazságtalanul alulértékeli a teljesítményét, továbbá megjegyzéseivel, kritikai észrevételeivel nem a gyerek fejlődését szolgálja, hanem - és többnyire ezt a többi gyerek előtt teszi - éppen az ellenkezőjét: aláásva az önbecsülését, ront a gyerek egészséges önértékelésén.
Ne hagyd annyiban a dolgot!
Ha meggyőződtél róla, hogy a gyerek és a tanára viszonya valóban nem felhőtlen, semmiképp ne hunyj szemet a probléma felett. Fordulhatsz az érintett pedagógushoz közvetlenül, és megpróbálhatod kulturáltan tisztázni vele a helyzetet, vagy a segítségét kérned abban, hogy a viszonyt rendezzétek. Csak akkor lépj tovább, ha ezen a ponton elutasításba ütközöl. Rosszabb esetben a tanár megtorolja a gyereken a szülői beavatkozást, de könnyen lehet, hogy belátja, hogy hibázott, és a továbbiakban kínosan ügyel arra, hogy kifogástalan legyen a gyerekkel kapcsolatos bánásmódja - előfordulhat ugyanis, hogy két eltérő személyiségről van szó, és a tanár észre sem veszi, hogy nem megfelelően bánt a tanulóval. Sőt, olykor kifejezetten jó kapcsolat is kialakul a későbbiek során.
Amennyiben a rosszabb verzió következik be, és a helyzet továbbra sem javul, akkor érdemes az iskola vezetőjéhez fordulnod, és panaszt tenned. Ha ez sem vezet eredményre, már csak egy megoldás marad, amely drasztikus, és nem is minden család engedheti meg magának: az iskolaváltás.
Amit soha ne tegyél
Soha ne vádaskodj az első eset hallatán. Adj időt arra, hogy kiforrja magát a helyzet - persze ne sokat, mert ha igaz a gyerek beszámolója, a hosszútávon zajló folyamat mélyen rombolhatja önértékelését. Az is lehet, hogy csak rossz napja volt a pedagógusnak - vedd figyelembe, hogy ő is ember -, és már rég megbánta rosszalló, igazságtalan megjegyzését, illetve lehet, hogy már rég azon töri a fejét, hogyan kompenzálja a gyereket azért, mert egy alkalommal alulértékelte feleletét.
Hazugsággal se vádold soha a gyereket, még akkor sem, ha erősen kételkedsz a történetében. Mondd el neki, hogy ez annyira komoly dolog, hogy egyszerűen muszáj utánajárni annak, mi is történik és miért, mielőtt állást foglalnál. Jelezheted neki, hogy mindenesetre szereted, és melletteállsz - de azt is tartsd észben, hogy a füllentésének is oka lehet. Az iskolában soha ne csapj jelenetet, nem az a cél, hogy lehetetlenné tedd a gyermek további jelenlétét az iskolában.
Akár marad, akár más intézménybe íratod a gyereket, soha ne minősítsd gúnyolódva vagy csúnya kifejezésekkel a pedagógus viselkedését, hiszen azt szeretnéd, hogy a gyerek biztonságban érezze magát, és elhiggye, bízhat tanárai igazságosságában és abban, hogy jót akarnak neki, csak éppen a szóban forgó pedagógus hibázott.
Szakszerű megfogalmazása az lehet a jelenségnek, amikor egy pedagógus a gondjaira bízott gyerek számára nem biztosítja ugyanazokat a jogokat és lehetőségeket, amelyek minden egyes gyermek számára kötelezően járnak egy oktatási intézményben. Emellett igazságtalanul alulértékeli a teljesítményét, továbbá megjegyzéseivel, kritikai észrevételeivel nem a gyerek fejlődését szolgálja, hanem - és többnyire ezt a többi gyerek előtt teszi - éppen az ellenkezőjét: aláásva az önbecsülését, ront a gyerek egészséges önértékelésén.
Endre, 36 éves autóbuszsofőr
Amikor elköltöztünk, az ötödikes fiamra szó szerint rászállt az új iskola magyartanárnője. Bandinak valóban pocsék a helyesírása, igazából a reáltárgyak állnak közel hozzá, de ahogy én láttam, ahogy szülőként meg tudtam ítélni, próbált megfelelni a tanárnő elvárásainak. Egy ideig. Persze, sokszor jött haza idegesen, néha könnyekkel a szemében, máskor dühösen fújtatva, hogy "hülye" a tanár. Mit tehettem volna? Csendben maradtunk, és próbáltuk átvészelni a hátralévő éveket, anélkül, hogy megbuktatná a tanár a gyereket. A fiam azonban rettegett minden magyarórától. A tanárnő ugyanis minden órán felszólította, kihívta a táblához, és diktált neki. Ha rontott - és rontott -, akkor a többiek előtt nyilvánosan megszégyenítette. Máskor még rá sem nézett a helyesírás szódolgozatra, már előre közölte hangosan: K. Bandinak elégtelen.
Magyarul egy vagy több alkalommal túllép azon a határon, amelyet, mint pedagógus, vagy mint ember, jó lelkiismeretétől vezérelve megtehetne. De mit tehet a szülő, hogyan kezelje, hogyan kommunikálja a gyerek felé, hogy érti a helyzetet, anélkül, hogy a pedagógus, illetve az összes többi pedagógus hitelességét és jó szándékát megkérdőjelezné - úgy, hogy a gyerek előtt se veszítse el a pedagógustársadalom a hitelességét?
Vizsgáld meg objektíven a problémát!
Amennyiben felmerül a gyanú, hogy valóban "rászállt" egy tanár a gyerekre, próbálj meg utánajárni, hogy valóban igaz-e a történet. Ez nem jelenti azt, hogy nem hiszel a saját gyerekednek, de ne felejtsd el: a gyerekek néha szélsőséges módon értékelnek helyzeteket, máskor kényelmesebb a tanárra fogni egy vagy több becsúszott rossz osztályzatot, mint elismerni saját felelősségüket a dologban. Persze előnyben vannak azok a szülők, akik egyébként is folyamatosan figyelik a gyerek teljesítményét, illetve ha kifejezetten jó a kapcsolat szülő és gyerek között. Ez ugyanis megkönnyíti a háttér feltérképezését. annak érdekében, hogy kiderítsd az igazságot, beszélhetsz a társakkal, illetve más szülőkkel is, finoman érdeklődve, hogy ők mit tapasztaltak, illetve, hogy otthon ugyanarról a szituációról hogyan számoltak be az osztálytársak.
Vizsgáld meg objektíven a problémát!
Amennyiben felmerül a gyanú, hogy valóban "rászállt" egy tanár a gyerekre, próbálj meg utánajárni, hogy valóban igaz-e a történet. Ez nem jelenti azt, hogy nem hiszel a saját gyerekednek, de ne felejtsd el: a gyerekek néha szélsőséges módon értékelnek helyzeteket, máskor kényelmesebb a tanárra fogni egy vagy több becsúszott rossz osztályzatot, mint elismerni saját felelősségüket a dologban. Persze előnyben vannak azok a szülők, akik egyébként is folyamatosan figyelik a gyerek teljesítményét, illetve ha kifejezetten jó a kapcsolat szülő és gyerek között. Ez ugyanis megkönnyíti a háttér feltérképezését. annak érdekében, hogy kiderítsd az igazságot, beszélhetsz a társakkal, illetve más szülőkkel is, finoman érdeklődve, hogy ők mit tapasztaltak, illetve, hogy otthon ugyanarról a szituációról hogyan számoltak be az osztálytársak.
Ne hagyd annyiban a dolgot!
Ha meggyőződtél róla, hogy a gyerek és a tanára viszonya valóban nem felhőtlen, semmiképp ne hunyj szemet a probléma felett. Fordulhatsz az érintett pedagógushoz közvetlenül, és megpróbálhatod kulturáltan tisztázni vele a helyzetet, vagy a segítségét kérned abban, hogy a viszonyt rendezzétek. Csak akkor lépj tovább, ha ezen a ponton elutasításba ütközöl. Rosszabb esetben a tanár megtorolja a gyereken a szülői beavatkozást, de könnyen lehet, hogy belátja, hogy hibázott, és a továbbiakban kínosan ügyel arra, hogy kifogástalan legyen a gyerekkel kapcsolatos bánásmódja - előfordulhat ugyanis, hogy két eltérő személyiségről van szó, és a tanár észre sem veszi, hogy nem megfelelően bánt a tanulóval. Sőt, olykor kifejezetten jó kapcsolat is kialakul a későbbiek során.
Amennyiben a rosszabb verzió következik be, és a helyzet továbbra sem javul, akkor érdemes az iskola vezetőjéhez fordulnod, és panaszt tenned. Ha ez sem vezet eredményre, már csak egy megoldás marad, amely drasztikus, és nem is minden család engedheti meg magának: az iskolaváltás.
Amit soha ne tegyél
Soha ne vádaskodj az első eset hallatán. Adj időt arra, hogy kiforrja magát a helyzet - persze ne sokat, mert ha igaz a gyerek beszámolója, a hosszútávon zajló folyamat mélyen rombolhatja önértékelését. Az is lehet, hogy csak rossz napja volt a pedagógusnak - vedd figyelembe, hogy ő is ember -, és már rég megbánta rosszalló, igazságtalan megjegyzését, illetve lehet, hogy már rég azon töri a fejét, hogyan kompenzálja a gyereket azért, mert egy alkalommal alulértékelte feleletét.
Hazugsággal se vádold soha a gyereket, még akkor sem, ha erősen kételkedsz a történetében. Mondd el neki, hogy ez annyira komoly dolog, hogy egyszerűen muszáj utánajárni annak, mi is történik és miért, mielőtt állást foglalnál. Jelezheted neki, hogy mindenesetre szereted, és melletteállsz - de azt is tartsd észben, hogy a füllentésének is oka lehet. Az iskolában soha ne csapj jelenetet, nem az a cél, hogy lehetetlenné tedd a gyermek további jelenlétét az iskolában.
Akár marad, akár más intézménybe íratod a gyereket, soha ne minősítsd gúnyolódva vagy csúnya kifejezésekkel a pedagógus viselkedését, hiszen azt szeretnéd, hogy a gyerek biztonságban érezze magát, és elhiggye, bízhat tanárai igazságosságában és abban, hogy jót akarnak neki, csak éppen a szóban forgó pedagógus hibázott.
Csak végső esetben!
Természetesen minden szülőnek joga van az oktatásügyi ombudsmanhoz fordulni, ha gyermeke helyzete lehetetlenné válik, ám tényleg csak akkor lépj ebbe az irányba, ha a helyzet elmérgesedik, és nincs mód más eszközökkel tisztázni a helyzetet, vagy nem tudod egyéb módon megvédeni a gyereket.
(Forrás: life)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése