Önmagában is nehéz munka a gyász, amit még jobban megnehezít az, hogy kultúránk nem hagy sok lehetőséget arra, hogy a magunk tempójában járjuk végig utunkat. A gyermekek gyászára kevesen figyelnek, pedig a titkolózás, és az, ha a gyermeket féltve elzárjuk tőle saját bánatunkat is, sokat árthat. A budapesti Napfogyatkozás Egyesület „Ki vigasztalja meg a gyermekeket?” című minapi konferenciája kapcsán jártuk körbe a gyász témáját.
Nem adunk időt a gyásznak
– Találó, hogy Freud gyászmunkának nevezi azt a folyamatot, amely egy szeretett hozzátartozó halálának elfogadásáig tart. Fájdalmas munka, amíg az ember elfogadja, hogy életét a szeretett személy nélkül kell folytatnia, majd képessé válik a lelki békéjének megtalálására és az örömteli életre – mondja Singer Magdolna, a konferenciát szervező Napfogyatkozás Egyesület elnöke.A gyász ideje néhány hónaptól egy éven túl is tarthat, miközben munkahelyünk akár már másnap elvárja, hogy úgy teljesítsünk, mintha mi sem történt volna. Sőt, sokszor még a hozzátartozók, barátok sem értik, miért tart a szenvedésünk olyan sokáig. Nem véletlenül beszélünk ugyanakkor gyászévről: egy év alatt az összes olyan évfordulót és ünnepet megéljük, amelyet korábban az elhunyttal közösen tartottunk. Ennek nagy jelentősége van, mivel itt mutatkozik meg legfájdalmasabban az az űr, amit az elhunyt hagy maga után, és ha ezen túljutunk, akkor már felsejlik a remény, hogy képesek vagyunk folytatni az éle-
tünket nélküle is.
Persze az, hogy kinél meddig tart a gyász, sok mindentől függ.
– A gyász időtartama nagyon egyéni. Függ attól, mennyire közeli hozzátartozóról van szó, milyen volt a kapcsolatunk vele, esetleg súlyos beteg volt-e, akinek komoly fájdalmai voltak, vagy váratlan baleset történt. Személyiségtől is függ ez: vannak olyan emberek, akikben nagyon erős az életösztön, rugalmasabb a személyiségük, könnyebben alkalmazkodnak az élet kisebb-nagyobb, vagy akár tragikus megpróbáltatásaihoz, és vannak olyanok, akik megkeserednek a gyászban. – mondja Singer Magdolna.Fotó: Colourbox
A gyermek másként értelmezi
A kisebb gyerekek már csak azért is másként élik meg a gyászt, mert más a haláltudatuk, mint a felnőtteknek. Az óvodáskorú kisgyerekek még nem tudják felfogni, mit jelent a halál.– Azt hiszik, lehet kicsit és nagyon meghalni. Nem értik, hogy a halál végleges, tehát velük is megtörténik majd. A külsőségekkel, csukott szemmel, elalvással azonosítják, de nem tudják, mit jelent valójában. Kisiskoláskorban már tisztában vannak a visszafordíthatatlansággal. – mondja Singer Magdolna. Az azonban, hogy a kicsik másként értelmezik a halált, nem jár együtt azzal, hogy nem is szabad beszélnünk velük.
– Manapság tanácstalanok a szülők. Elvesztettük a hagyományainkat, nagy a tanácstalanság a halál körül – ecseteli a gyászterapeuta. Sokan jó szándéktól indíttatva meg akarják óvni gyermeküket a fájdalomtól, ezzel azonban hibát követnek el, mert a gyermek magára marad gyászával, ha elrejtjük saját szomorúságunkat és nem beszélünk vele a veszteségről.
– Példaként említve, a kisgyermekek egyenesen attól szenvedhetnek, hogy ők okozták a nagyi, vagy bárki halálát azzal, hogy haragjukban azt kívánták, bárcsak eltűnne, meghalna. El kell mondani, hogy a halálra nekünk nincs ráhatásunk és, hogy nem kell rosszul éreznie magát azért, ha haragszik akár az elhunytra, akár bárki másra.
A nyílt kommunikáció már jóval a gyász előtt elkezdődhet: a gyerekek még bátran beszélnek a halálról, ha ilyen lehetőség adódik. Az őszinte válaszokkal készíthetjük fel a gyermeket a halál elfogadására, ahelyett, hogy esetleges halállal kapcsolatos kérdéseinél azt éreztetjük vele: ez olyan téma, amit nem szeretünk, így jobb, ha nem is beszél róla.
Ne titkolózzunk
A gyász mélysége persze más, ha távoli rokont, és más, ha közeli, vele is élő családtagot veszít el a gyermek. Amikor szülő hal meg, a gyermek biztonságérzete alapjaiban rendül meg. Ilyenkor az életben maradó szülőnek egyedül kell ezt nyújtania, a gyermeket meg kell nyugtatnia például azzal kapcsolatosan, hogy amikor elmegy otthonról, vissza is fog térni. Amit el kell kerülni, az a titkolózás. A halálesetet nem szabad letagadni, és el kell kerülni azokat az absztrakt szavakat is, amelyek a halált körülírják.– Ne úgy fogalmazzunk, hogy az elhunyt eltávozott, elutazott, mert azt a gyermek szó szerint veszi. Ne is azt mondjuk, hogy a Jóisten annyira szereti az elhunytat, hogy magához szólította, mert tudok olyan esetről, amikor ezek után a gyermek azt kívánta, hogy Isten őt ne szeresse. – tanácsolja Singer Magdolna. A temetéssel kapcsolatosan nagyobb gyermeknek engedjük, hogy maga döntsön, ne erőszakoljuk rá, ha nem akar részt venni rajta, kisebb gyermeket pedig csak akkor vigyünk el, ha fel is készítettük arra, ami ott történni fog. Ugyanakkor a temetés olyan közösségi esemény, amely segíthet a gyermeknek felfogni az őt ért veszteséget, és megtapasztalhatja a közös szomorúságban az összetartozás erejét is.
Nem szabad arról sem elfeledkezni, hogy a gyászoló gyermek kisközösségében, az óvodában is előkerülhet a halál témája – igaz, nem szokott. Pedig Singer Magdolna szerint érdemes lehetne a csoportokban is beszélni erről a veszteségről, hogy a gyerekek jobban érthessék, min megy át társuk. A kamaszok egy rajongásig szeretett sztár halála esetén is átélhetnek gyászhoz közeli állapotot, erre is érdemes odafigyelnie a szülőnek.
INTERJÚ - A szülőnek is szabad sírnia
Benák-Tömöri Judit
klinikai szakpszichológust kérdeztük Gyakran találkozik feldolgozatlan gyermekgyásszal?
– Előfordul, de a legtöbben meg tudják oldani otthon. Amit a halál feldolgozásával kapcsolatosan el lehet rontani, az az, ha nem beszélünk róla – ha ezt nem tesszük, titokká válik, pedig pár évesen még a gyerekek természetesen viszonyulnak a témához. Érdemes annyit beszélni róla, amennyit a gyermek szeretne. Ha bezárul, akkor rosszul közelítjük meg a témát, ilyenkor viszont praktikus szakember segítségét kérni. A környezet megnehezítheti a gyerekek számára a halál feldolgozását: régen megvoltak a rítusok, a temetés után a tor, amely oldotta a stresszt, az onnan távozók nemcsak szomorúan, hanem a pozitív emlékekkel távoztak.
Mit tanácsol annak a szülőnek, aki félti a gyerekét, hogy a gyásza sérülést okoz nála, ezért inkább nem beszél vele a halálesetről?
– Az, ahogyan a szülő a gyászt kezeli, információ a gyereknek is arra, ő hogyan tegye ezt, hogyan dolgozza fel a veszteséget. Lehet sírni a gyerek előtt is, ugyanakkor az ő jelenléte is arra buzdítja a gyászoló szülőt, hogy lépjen tovább.
Hány éves kortól kell az ilyen eseményeket a gyerekkel is megbeszélni?
– Már egy kétéves gyerekkel is lehetséges ez, hiszen a kicsiket érdekli a halál. Ha neki nincs nagypapája, rá fog kérdezni, mi történt vele, ilyenkor az igazságot kell válaszolni. Ha nem kap valamire választ, irreális fantáziákat gyárt.
Ha nagyon mély a gyermek gyásza, mert például testvért vesztett el, mi a teendő?
– Egy ilyen esetben majdnem biztos, hogy szülőként én nem tudnám egyedül kezelni a helyzetet, ilyenkor érdemes szakemberhez fordulni. Lehet, hogy kívülről nem látunk semmit, de a háttérben olyan folyamatok következhetnek be a gyermekben, amelyek segítséget igényelnek.
A feldolgozatlan gyász
Ügyelni kell a következő jelekre, ha gyászol a gyermek.Fotó: Colourbox
• A kisebbeknél elalvási nehézségek, irracionális félelem, a szülőhöz való extrém fokú ragaszkodás, regresszió – például a korábban már szobatiszta gyermek ismét bepisil – is felléphet a veszteségre adott reakcióként.
• A nagyobbaknál magatartási zavarok, tanulási nehézségek jelentkezhetnek. A kamaszok egyébként is nehezebben nyílnak meg, ilyenkor előfordulhat, hogy féktelen életmódba, promiszkuitásba, tudatmódosító szerekhez menekülnek, vagy ellenkezőleg, elfordulnak még a barátoktól is, és túlságosan magukba zárkóznak.
• Bármilyen viselkedésbeli változásra figyelni kell. Amennyiben a tüneteket észleljük, de magunk nem tudjuk kezelni, érdemes gyermekpszichológushoz fordulni. A hit kapaszkodót jelenthet, megkönnyítve a gyászmunkát.
Krezinger Szonja
(Forrás: metropol)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése