A csodavárás pszichológiája

Egy felnőtt talán mosolyog azon, hogy a kicsik milyen örömteli naivitással várják az ünnepeket. Próbáljunk meg azonosulni ezzel, és ez számunkra is gyógyító lehet!

Bármennyire is harsogja felénk a média, hogy az ünnep lényege az ajándékosztás, a még "romlatlan" gyermek mástól ragyog: számára a legnagyobb élmény a várakozásé. Azé az izgalomé, amely áthatja a decembert, és amely minden ünnepre hangoló megnyilvánulásával maga a csoda.

Az utca fényei, az első hópelyhek szállingózása, a konyha illatai, az adventi koszorú "behangolása" és mindenekfelett a meghittséggel átitatott együttlétek öröme, amikor anya és apa időben ér haza, és mesét mond, vagy együtt játszik a gyerekekkel, oldott hangulatban. Közösen zajlik ilyenkor mindaz, ami az év közbeni kapkodásban lényegét veszti: a főzőcskézés, a fadíszítés, a képeslapok megcímzése, az ajándékok beszerzése és csomagolása.
A felnőtt komoly ajándékot adhat át ilyenkor gyermekének, ami nem pénzbeli értékében mérhető: megtaníthatja számára a varázslás művészetét, a biztonság érzetét, az ünnep rendkívüliségébe való belefeledkezés élményét. Egyéb pszichológiai hatásai is vannak a közös készülődésnek: koncentrációra és körültekintésre nevel, gondoskodásra, szépérzékre, táplálja a hitet, a csodákban való elmélyülést, a szeretet melegébe való intim belehelyezkedés képességét.
Érdemes élni az ünnepvárás hozta lehetőségekkel, mert túl gyorsan bekövetkezik az az idő, amikor gyermekeink már kinőnek a csodavárás áhítatából. Vagy nem - ha segítünk ezt mélyen meggyökereztetni bennük, így adva szárnyakat és erőt az élethez, hogy egy nap ők is így hagyományozzák a tél szokásait unokáinkra.
(Forrás:origo)