A cigány származású Tóvizi Eliza, szeretne pozitív példa lenni

Nem is sejtette a fiatal lány, hogy a jövőjét kapja a kezébe

TERVEK | Amikor osztályfőnöke egy papírt nyomott a kezébe, nem gondolta, hogy a jövője „áll” azon. A verseghys Tóvizi Eliza megfontolta a nyomtatvány tartalmát, s ma már Walesben tanul. A tiszapüspöki lány nemzetközi érettségire készül.
 

– A legnehezebb, ugyanakkor, azt hiszem, a legszebb évet hagytam itthon – kezdi Tóvizi Eliza, amikor nem mindennapi történetéről kérdezzük. A tiszapüspöki lány a valamit valamiért elvet követte, amikor jelentkezett a United World Colleges (UWC) kétéves, nemzetközi érettségit adó ösztöndíjra. Sikeresen pályázott, augusztus óta Walesben tanul, a Cardifftól harminc kilométerre lévő Atlantic College falai között.

– Nagyon szeretem a Verseghyt, ahol utolsó éves lennék, de amikor értesültem erről a pályázatról, tudtam: meg kell próbálnom, mert óriási lehetőség. Az osztályfőnököm hívta fel rá a figyelmemet, a folyosón a kezembe nyomott egy papírt a pályázatról, nem sejtettem, hogy a jövőmet adja a kezembe – meséli Liza.

Családja, bár féltette, félti, mindenben maximálisan támogatja.
– A jelentkezésemet átbeszéltük otthon, átgondolva, hogy biztosan szeretném-e, hogy tisztában vagyok-e azzal, mivel jár. Természetesen először csak a szépet, a jót láttam. A szüleim rávilágítottak arra, hogy ha sikerül, két évre messze kerülök mindentől, egyedül kell megállnom a lábamon. Én kitartottam döntésem mellett, és együtt végig csináltuk. Mindenben támogattak, segítettek, mellettem álltak. Amikor megnyertem, hihetetlenül büszkék voltak, anyukám napokig sírt, a büszkeségtől, és persze azért, hogy elutazom – emlékszik vissza Liza.
Történt mindez néhány hónapja, azóta walesi diák lett a lány. Ez óriási élmény, de nagy kihívás is számára.
– Nem úgy megy, mint otthon, hogy a szüleim azonnal segítenek, ha bármi bajom van. Óriási a távolság köztünk. Idővel persze ők is megnyugodtak, látták, jobb helyen nem is lehetnék, megállom a helyem. Hullámvölgyek persze vannak, akkor hazatelefonálok, s pár perc beszélgetés után újra megtalálom magam – mondja.
Lizának egyébként nem nagyon van ideje a hullámvölgyekre. Minden perce be van osztva, rengeteg elfoglaltsága van, ami leköti a figyelmét. És persze a társaság, melyben gyorsan telik az idő.
– A napjaink meglehetősen elfoglaltak. Reggel nyolctól délután kettőig suliban vagyunk, ebédszünet után jönnek a kötelező délutáni elfoglaltságok. Mindenkinek van egy-egy úgynevezett „faculty”-je, ami heti kétszer két óra. Én természetvédelmi dolgokkal foglalkozom, egy kertben dolgozom, de vannak életmentők, gyerekúszás-tanítók, idősekkel foglalkozók. Jön a vacsora, aztán az „activity”, ami magyarul szakkört jelent (ebből is heti kettő van), ott lehet sportolni, közösségi munkát végezni. Este nyolc körül leszünk szabadok, amikor tanulunk, ezután, ha bírjuk, közösségi életet élünk a nappaliban... A hétvégék szabadok, ilyenkor vásárolni megyünk a közeli faluba, vagy átugrunk Cardiffba, vagy közösségi programot szervezünk. Sosem unatkozunk – mesél a mindennapjairól Liza.

És ez így lesz jövő tavaszig. Liza 2015 májusában teszi le a nemzetközi érettségit, hogy utána mit csinál, merre indul, még nem tudja.
– Hogy mikor jövök haza? Nem tudom. Egyetemre biztosan nem jövök haza, a legnagyobb álmom most egy amerikai egyetem. Sokat kell érte tenni, nehéz lesz, de elhatároztam, megcsinálom. Azt, hogy dolgozni hazajövök-e, szintén sok mindentől függ! El tudom képzelni a jövőmet egy másik országban, de itthon is. A pszichológiai pálya érdekel, főleg a gyerekpszichológia. Mindenképp gyerekekkel szeretnék foglalkozni, már egészen kicsi korom óta, legjobban a magyar cigány fiatalsággal szeretnék foglalkozni, megmutatni nekik, hogy mi is várhat rájuk a világban – beszél a tervekről.

Mint mondja, mivel ő is cigány származású, szeretne pozitív példa lenni, és megmutatni, van más is, mint amit ők látnak.
– Ha lehet változtatni a világon, azt a gyerekeken keresztül lehet megtenni. Szeretném ezt elérni..!

Kanadától Szingapúrig, Indiától Hongkongig

A United World Colleges (UWC) egy olyan, 1962 óta működő nemzetközi szervezet, amely céljául választotta, hogy fiatal világpolgárokat nevel, akik megteremtik a kultúrákon átívelő, azok sokszínűségét tisztelő nemzetközi egyetértés alapjait. A UWC-hálózat ma tizennégy iskolát tart fenn világszerte. Magyar diákokat fogadtak már Walesben, Kanadában, Olaszországban, az Egyesült Államokban, Hongkongban, Indiában, Norvégiában, Costa Ricán és Szingapúrban is.

Az iskolákba több mint nyolcvan országból érkeznek érettségi előtt álló diákok, hogy két évig együtt tanuljanak angol nyelven a nemzetközi kapcsolatok fejlesztése, a kultúrák harmóniája jegyében.

 Írta: 2014. január 19. 13:00 Rimóczi Ágnes
(Forrás: szoljon.hu)