Egy kis kutyaetológia

Van-e még mindig hatása a fajta korábbi funkciójának a kutyák személyiségére?

A kutya a legrégebben háziasított faj, legalább 15.000 éve ki van téve az ember mesterséges szelekciójának. Sok különböző célra használták a kutyát korábban, e funkciókra különböző méretű,

szőrű, alkatú és viselkedésű kutyára volt szükség. Persze ekkor még nem léteztek a mai "fajták", inkább csak különböző típusú kutyák (pl. hajtó, terelő, vagy őrző kutyák), melyek képességeik és fizikumuk alapján alkalmasabbak voltak adott funkció betöltésére.
A ma megfigyelhető hatalmas alaktani és viselkedésbeli változatosság a modern kutyatenyésztésnek köszönhető. A legtöbb ma elismert fajtának nincsen hosszú múltja, csupán 100-200 évesek. Ez a fajtarobbanás 19. század közepén megalakuló fajtakluboknak, és az általuk szigorúan megkövetelt tenyésztési/keresztezési szabályoknak tulajdonítható: egy kutya akkor nevezhető fajtatisztának, ha mindkét szülője ugyanabba a fajtába tartozik. Ez persze annyira nem korlátozta a tenyésztők szabadságát, hiszen ennek a folyamatnak az eredménye a ma elfogadott több mint 400 kutyafajta. A fajtaklubok emellett minden fajtára úgynevezett fajta-standardet is leírtak, mely nagyrészt külső tulajdonságokra (méret, alkat, szőrzet, színezet) vonatkozik.

A fajta-klubok tevékenységének köszönhetően az egy fajtába tartozó kutyák mind külsőleg, mind genetikailag is nagyon hasonlóak egymáshoz, míg a fajták között nagy genetikai és morfológiai különbség figyelhető meg.
A köznépi vélekedés számos sztereotípiát dédelget a fajták tipikus viselkedésével kapcsolatban, nagyrészt a média és sajtó hatására. Bizonyos fajtákat már ránézésre agresszívnek tartunk, másokról eszünkbe sem jut, hogy akár haraphatnának is, megint másoktól "elvárjuk" a vidám, barátságos viselkedést.
Kérdés azonban, hogy van-e ezeknek a sztereotípiáknak alapja; létezik-e egyáltalán fajtatipikus viselkedés? A fajták, mint láttuk, egységesek, mind genetikai, mind alaktani szempontból, de mi a helyzet a viselkedéssel?

---

Nos a kép teljesen tiszta... A fajta nem minden viselkedésjegy esetében jósolja/határozza meg a kutya viselkedését. Vannak jegyek, melyek inkább fajtaszinten különböznek, más jegyek egyedi változatosságot mutatnak. Feltételezhetjük azonban, hogy azokban a viselkedésjegyekben, amik kapcsolatban lehetnek a kutya korábbi funkcióival, a fajta még mindig befolyásolja az aktuális viselkedést. Egyes fajtákban például erősebb a vadászösztön, mások veleszületetten imádják a vizet, megint mások már egész kölyökkorukban őrizni kezdik a házat.

Tehát igen, létezik fajtatipikus viselkedés, bár hangsúlyozzuk, ez csupán egy hajlam, a kutya viselkedését a fajtája mellett rengeteg egyéb tényező, például a nevelés/tanítás is befolyásolja. Tekintve, hogy a kutyát kb. 100 évvel ezelőtt még elsősorban munkára tartották, úgy tűnik, a legtöbb kutyafajta megőrizte azt a képességét, hogy többféle funkciót betöltsön az ember mellett, csupán van, amelyiknek könnyebb, van, amelyiknek nehezebb egy adott feladat.

---

Kutatásunkban azt tűztük ki célul, hogy jellemezzük a kutyafajtákat négy viselkedésjegy alapján:

• Nyugodtság, pl. a kutya stresszhelyzetben is higgadt, nyugodt marad
• Tanulékonyság, pl. a kutyának jó felfogóképessége van, gyorsan tanul
• Más kutyákkal szembeni barátságosság, pl. könnyen kijön fajtársakkal
• Merészség, pl. a kutya néha félénk, gátlásos

Megvizsgáltuk, hogy ez a jellemzés kapcsolatba hozható-e a fajták korábbi funkciójával (pl. az emberrel szoros együttműködésben dolgozó fajták valóban tanulékonyabbak-e, mint az önállóan dolgozó fajták)?
Összesen 98 fajtát vontunk be a kutatásba, a fajták jellemzéséhez az abba a fajtába tartozó összes egyed jellemzését átlagoltuk. A fajtákat ezután csoportokba soroltuk az alapján, hogy az egyes viselkedésjegyekre alacsony, közepes vagy magas átlagértéket kapta-e. A gazdák által adott jellemzések alapján a következő csoportok születtek:

Nyugodt, tanulékony, merész, barátságos más kutyákkal		Flat-Coated Retriever	Rövidszőrű Német Vizsla
Nyugodt, kutyákkal barátságos, merész, közepesen tanulékony	Airedale Terrier	Golden Retriever	Pointer
	Amerikai Cocker Spániel	Gordon Szetter	Shetlandi Juhászkutya
	Beagle	Havanese	Shih Tzu
	Bearded Collie	Ír Szetter	Soft Coated Wh. Terrier
	Bernáthegyi	Kis Münsterlandi	Staffordshire Bull Terrier
	Berni Pásztorkutya	Labrador Retriever	Szibériai Husky
	Bobtail	Leonbergi	Törpe Schnauzer
	Bulldog	Mopsz	Whippet
	Cavalier King Ch. Spániel	Nagy Svájci Hegyikutya
	Francia Bulldog	Pekingi palotakutya
Tanulékoyn, közepesen barátságos, nyugtalan, félénk	Appenzelli Hegyikutya	Kromfohrländer	Svájci Fehér Juhászkutya
	Beauceron	Lengyelalföldi Juhász	Törpe Tacskó
	Briard	Pireneusi Juhászkutya	Törpe Uszkár
	Collie	Rhodesian Ridgeback	Weimari Vizsla
	Ibizai Kopó	Shiba Inu
Nyugodt, közepesen barátságos kutyákkal, kevéssé tanulékony, félénk	Alaszkai Malamut	Bordeaux-i Dog	Ír Farkaskutya
	Anatóliai Juhászkutya	Coton de Tuléar	Lhasa Apso
	Angol Szetter	Eurázsiai	Shar-Pei
Tanulékony, merész, nyugtalan, kevéssé barátságos kutyákkal	Amerikai Stafford. Terrier	Drótszőrű Német Vizsla	Rottweiler
	Angol Cocker Spániel	Drótszőrű Tacskó	Standard Schnauzer
	Ausztrál Juhászkutya	Entlebuch-i havasi kutya	Tacskó
	Bajor Véreb	Hovawart	Tibeti Terrier
	Belga Malinois	Ír Terrier	Törpe Pinscher
	Border Collie	Jack Russell Terrier	Uszkár
	Border Terrier	Német Dog	Vizsla
	Boxer	Német Juhászkutya	Welsh Terrier
	Cairn Terrier	Német Vadászterrier	West Highland Wh.Terrier
	Dalmata	Óriás Schnauzer	Wolfspitz
	Doberman Pinscher	Parson Russell Terrier
Közepesen merész, nyugtalan, kevéssé tanulékony, kevéssé barátságos kutyákkal	Breton spániel	Kanári-szigeteki Kutya	Yorkshire Terrier
	Bull Terrier	Máltai Selyemkutya
	Chihuahua	Német Spitz

E fajtacsoportokat alaposabban szemügyre véve, mutatnak némi hasonlóságot azzal, amit várnánk. Például egy csoportba került a Bernáthegyi és a Berni Pásztorkutya, a Golden Retriever és a Labrador, vagy épp a Jack Russell és a Parson Russell terrier. Ezek a fajta-párok mind történelmileg, mind funkciójukat tekintve közeli rokonok, és úgy tűnik, viselkedésük alapján is. Akadnak azonban meglepő eredmények, pl. az Amerikai Staffordshire terrier és a Staffordshire Bull terrier, bár alig néhány évtizede váltak szét, mégis külön csoportba kerültek, sőt, a Tacskó és a Törpe tacskó is.

---

Feltételezhető, hogy a fajta korábbi funkciója, mely több száz évig, mint szelekciós tényező hatott, még ma is erős hatással van a viselkedésére. Hogy megvizsgáljuk a korábbi szelekciós tényezők hatását, fajtáinkat ismét csoportokba soroltuk, ezúttal azonban (feltételezhető) korábbi funkciójuk alapján. Ha a kutyafajták viselkedését befolyásolja, hogy milyen feladatkörre használták őket, akkor a korábbi funkción alapuló csoportok között különbséget kellene kapnunk. Vajon valóban ez a helyzet?

Eredményeink szerint a tanulékonyság és merészség faktorokban volt különbség a fajtacsoportok között.
Tanulékonyság alapján a terelőkutyák és a sportkutyák kapták a legmagasabb értéket: magasabbat, mint a kopók, a társasági kutyák, az északi fajták, vagy akár a munkakutyák.
Merészség alapján a terrierek kerültek a csúcsra, gondolom, akinek volt már terrierje, nem lepődik meg ezen...
Ezek az eredmények részben megfelelnek a fajtákról kialakított képünknek, pl. a juhászkutyák és vizslák tanulékonysága köztudott volt eddig is. De a nagytestű munkakutyák viszonylag alacsony tanulékonysága némileg meglepő. Talán magyarázható azzal, hogy az ebbe a csoportba tartozó fajták jórészt őrzőkutyák, melyek általában önállóan dolgoznak, és nem igényelnek folytonos emberi irányítást, ellenben a terelőkutyákkal.

---

Összefoglalva, úgy tűnik, bizonyos viselkedésjegyekben a kutya fajtája valóban fontos tényező, tanulékonyság és merészség tekintetében pedig a fajta korábbi funkciója meghatározó lehet a viselkedés kialakításában. A másik két, általunk vizsgált jegy: a többi kutyával szembeni barátságosság, illetve a stressz helyzetben mutatott nyugodt, kiegyensúlyozott viselkedés (vagy ennek ellentettje), úgy tűnik, nem volt fontos tényező a fajták funkciójában (legfeljebb néhány nagyon speciális feladatnál). Például a kopókkal valaha csoportban vadásztak, így ezeknél a fajtáknál fontos lehet a többi kutyával szembeni alacsony agresszió, ám más feladatoknál erre a viselkedésre nem volt speciálisan szükség.
Létezik tehát fajtatipikus viselkedés/vagy hajlam, ez azonban mégsem meghatározó tényező a gazdák fajtaválasztása során. Sokan csak küllem, vagy kevéssé tudományos forrásból beszerzett információk (ismerősök, weblapok) alapján választják ki leendő kutyájukat, és lehetséges, hogy az így kiválasztott fajta a nem a legmegfelelőbb sem a gazda, sem a kutya szempontjából. Sajnos még az sem bizonyított, hogy a fajtaklubok által leírt fajta-standard-ek (ha egyáltalán írnak bármit a viselkedésről) valóban megfelelnek-e a valódi fajtatipikus viselkedésnek. Sőt, az általunk kialakított fajtajellemzés néhol gyökeresen ellentmond annak, amit a fajtaklubok hivatalosan előírnak. Vizsgálatunk, bár önmagában felmérő jellegű, mégis segíthet abban, hogy a leendő gazdák megbízhatóbb képet kapjanak az egyes fajták valódi viselkedéséről, így a nekik legmegfelelőbb fajtát tudják választani.

(Forrás: http://kutyaetologia.elte.hu/kutyaszemelyiseg/kutatasaim/kutatasaim_fajta.html)