.
Egy bölcs asszony, amikor a hegyekben utazgatott,
egy folyóban talált egy különösen értékes követ.
Másnap találkozott egy másik utazóval, aki éhes volt,
így hát a bölcs asszony kinyitotta a csomagját,
és megosztotta ennivalóját a vándorral.
Az éhes utas meglátta a drágakövet az asszonynál,
és kérte őt, hogy adja neki.
A nő habozás nélkül neki adta a követ.
A vándor örvendezve jószerencséjén továbbállt,
hiszen tudta: a drágakő olyan értékes,
hogy élete hátralévő részében nem kell többé szükséget szenvednie.
Ám néhány nappal később a vándor visszatért az asszonyhoz
és visszaadta neki a követ.
„Gondolkoztam…” – szólalt meg.
„Jól tudom, milyen értékes ez a kő, de visszaadom abban a reményben,
hogy adhatsz nekem valamit, ami még értékesebb.
Add nekem azt a valamit belőled,
ami képessé tett arra, hogy nekem add a követ.”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése