Az általános iskolából sokan úgy érkeznek, hogy számolni egy alsós szintjén tudnak, az olvasott magyar szöveget nem értik, és több év angoltanulás után sem tudnak válaszolni arra a kérdésre, hogy What is your name? – írja annak az esztergomi szakközépiskolának az angoltanára, ahol kiemelkedően magas a bukások aránya. Jámbor Szilvia tanulmánya szerint a középiskolában lehetetlen bepótolni azt, amit az általános iskolában nem tanítanak meg. Ezért szerinte nyolcadikban is be kellene vezetni egy záróvizsgát.
Az általános iskola 4. osztályától kötelező az első idegen nyelv tanulása, de sok intézményben már a harmadik, sőt az első osztálytól elkezdik! Nyelvtanárként ezért különösen fájón érint, hogy minimum 6-7 évi általános iskolai angol tanulás után nem tudnak válaszolni még a „What is your name?” kérdésre sem!
Ezt írja vizsgaelnöki szakdolgozatában annak az esztergomi szakközépiskolának az angoltanára, ahol félévkor kiugróan magas volt a bukások aránya. Ahogy arról beszámoltunk, volt olyan osztály, ahol félévkor a kilencedikesek közül az egyik osztályban 28-ból 24-en megbuktak. Jámbor Szilvia szakdolgozata is megerősíti ezt. Az első (azaz a 9. évfolyamon) ijesztően magas az év végi bukások száma minden tárgyból. Az érettségi tantárgyakból sokszor az osztályok legalább fele megbukik. A 9. osztályba elvileg 25 gyereket vehetnének fel, de a sok visszabukás miatt végül majdnem negyvenfős osztályok jönnek össze. Ezeket az osztályokat persze bontani kell, de arra is volt már példa, hogy egy teljes osztályt kellett indítani csak bukott tanulókból.
Fotó: Beliczay László
A nulláról kell kezdeni mindent
A bukások magas aránya miatt sok kritika érte az iskolát és az ott tanító tanárokat is. Jámbor Szilvia tanulmánya azonban rávilágít arra, milyen súlyos gondokkal kell megküzdeniük a szakközépiskolában tanító tanároknak. Tanulmánya szerint nem lenne semmi baj azzal, ha a hozzájuk kerülő gyerekek angolból kettesek lennének. Csakhogy nemegyszer azt tapasztalta, hogy hármas, sőt négyes tanulóknak is az újdonság varázsával hatnak az elemi dolgok a középiskola elején.
Sajnos teljesen a nulláról kell kezdenünk a nyelvoktatást a 9. évfolyamon – a németet is beleértve –, mintha a megelőző általános iskolai évek nem is léteztek volna.
A tanulmány szerint ez a többi tárgyra is vonatkozik. Ez a helyzet a szakközépiskolás tanárokat szinte lehetetlen helyzetbe hozza: miközben az alapokat kell újra megtanítani a gyerekeknek, feszített tempóban kéne haladni velük az érettségiig.
Az esztergomi szakközép igazi összevont gigaiskola. Több mint ezer diák tanul ott, a tanári kar közel 70 fős. Az intézmény 2005-ben egy viszonylag jó hírű közgazdasági szakközépiskola és egy átlagos színvonalú kereskedelmi és vendéglátóipari szakközépiskola és szakiskola összevonásával keletkezett. Az összevonás inkább lefelé húzta a korábbi közgazdasági szakközepet is, így ma egyre gyengébb tanulókat tudnak beiskolázni.
5+7=?
Jámbor Szilvia arra volt kíváncsi, hogy milyen tudással érkeznek a diákok a középiskolába, ezért képességfelmérő teszteket íratott a közgazdasági szakközépbe járó kilencedikesekkel. A tesztben nemcsak angol és német, hanem elemi számolási készségeket és alapvető szövegértést mérő feladatok is szerepeltek. Direkt úgy állította össze a feladatlapot, hogy abban kevés nyolcadikos anyag legyen, hisz arra sokszor nem marad idő az általánosban sem.
Az anyanyelvi feladatlap az iskolákba mára teljesen megszokott szövegértési teszt volt: a diákoknak el kellett olvasniuk egy kb. féloldalas szöveget, majd ebből kaptak kérdéseket. A teszt megoldásához semmilyen lexikális tudás nem kellett. Aki elolvasta a szöveget és megértette, az könnyedén meg tudta válaszolni a kérdéseket. A végeredmény: az anyanyelvi szöveget átlagosan csak 60 százalékban értették meg a diákok.
A matematikatesztben alapvető műveleteket (összeadás, kivonás, szorzás, bennfoglalás, pótlás) kellett megoldani. A feladatok nagyon könnyűek voltak (5+7=, 15-4=, 6x2= stb.), de mindegyikből 75-75-öt kellett megcsinálni, ráadásul időre. A teszt így nemcsak az elemi számolási készséget mérte, de a tanulók gondolkodási sebességét is.
Ezen minden osztály az elvárt szint alatt teljesített. Volt olyan 14 éves diák, aki összeadni harmadikos szinten tudott, kivonni első-másodikos szinten. A tanár szerint az általános iskolákban manapság az alapműveletek, de különösen a szorzótábla megtanulására és begyakoroltatására nem fektetnek akkora hangsúlyt, mint korábban. Ez pedig egyenes út a matematikai logikai-következtető képesség, gondolkodás lassulásához.
Az ő neve John Taylor
A középiskolába kerülő diákok több éve tanultak angolt, a tanár mégis megdöbbent a teszt eredményeit látva. Itt olyan alapszintű feladatok voltak, mint hogy írják be a megfelelő névmást ebbe a mondatba: We are going to the party! Come with ....!
Egy másik feladat kis gondolkodásra késztette a diákokat, és sokan ezért inkább bele sem kezdtek. Egy táblázatban egy John Taylor nevű emberről szerepeltek adatok, hol lakik, mivel foglalkozik, mi a kedvenc étele, stb. A megadott adatok alapján kellett egyszerű mondatokat írni John Taylorról. A tanár csalódottan állapította meg:
Döbbenetes volt látni, hogy akik viszont belefogtak a feladatba, azok közül is elenyészően tudták hibátlanul leírni angolul azokat az egyszerű mondatokat, hogy „Az ő neve John Taylor. Ő 56 éves.” Hasonlóan katasztrofális lett az egyik legkönnyebb, legelemibb tudást néző 2. feladat is, ahol számokat, évszámot, árat kellett leírni betűvel, illetve le kellett írni, hogy hány óra van.
Ezt az angoltesztet a tanár megíratta azokkal a kilencedikesekkel is, akik már egyszer megbuktak. Kíváncsi volt rá, hogy az egy év középiskolai tanulás után legalább fejlődtek-e valamit. Kiderült, hogy a bukottak az általános iskolából érkezettekhez képest nagyon jó eredményekkel írták meg a tesztet, azaz a középiskolában mégiscsak ragadt rájuk valami, és az iskolának mégiscsak van valamilyen pedagógiai hozzáadott értéke.
A szüleiknek tanulnak
A három teszt mellett a tanár a diákok tanuláshoz való hozzáállását is vizsgálta. A tanulóknak 1-5-ig terjedő skálán kellett megadniuk, hogy mennyire fontosak számukra a tanulásban a társadalmi motívumok, értékek, a továbbtanulás, az érdeklődés, a tudás megszerzése, a társak, a tanár vagy a szülő elismerése.
Fotó: Koszticsák Szilárd
A válaszokból az derült ki, hogy a diákok szinte kivétel nélkül átlagon felül motiváltak a tanulásra a szakközépiskolában. Messze a legfontosabb motivációs tényező számukra az elismertség: a legtöbben azért tanulnak, hogy szüleik dicséretét kivívják, ezután következik a tanárok elismerése. A társak elismerése csak a harmadik a sorban. A tanulásban a legkisebb ösztönző erőnek az érdeklődés mutatkozott. A tanár erről ezt írja:
Nagy problémájuk a mai tinédzsereknek, hogy nincs igazán biztos jövőképük, nem találják azt a területet, ami őket érdekli, és szívesen foglalkoznának vele. E mögött az akaraterő és a kitartás hiánya, az általánosan jellemző lustaság, tespedtség is felfedezhető: nem is szeretnék felfedezni ezt magukban, nem keresik, nem próbálkoznak; félnek tőle, kinyújtják a gyerekkort, amíg lehet. Sajnos itt a szülői és a pedagógusi útmutatás is sok esetben hiányzik, tehát nem teljesen ők tehetők meg felelősnek.
A rossz középiskolai eredmények egyik fő oka a tanulmány szerint az, hogy az általános iskolai tanulmányok végén nem kell záróvizsgát tenni. Emiatt az ottani tanárokon sincs nyomás, hogy jobb eredményeket produkáljanak. A problémás gyereket ezért inkább átengedik, így hamarabb megválhatnak tőlük, a problémát viszont ezzel rázúdítják a középiskolára. A tanárokkal is baj van, ismeri el a tanulmány. A kiválasztás eleve kontraszelektív, a tanárképzés a szaktudományos képzésre koncentrál, kevés ismeretet közvetít a gyerekről és kevés a gyakorlati oktatás is.
Unatkoznak
A tanulmány még a következő problémákat sorolja fel:
- Túlméretezett a tananyag, ami ráadásul elvont és tudományoskodó.
- A tananyag mindenféle életkori sajátosságot figyelmen kívül hagy. A mai gyerekek folyamatosan új ingereket igényelnek, a frontális oktatási módszer unalmas számukra, így nem csoda, ha órán beszélgetnek, a telefonjukon játszanak vagy facebookoznak.
- Az iskolai oktatás a diákokat nem önálló gondolkodásra, kreativitásra ösztönzi, hanem bonyolult, értelmetlen és/vagy fölösleges tények, adatok, definíciók, stb. tömkelegének bemagolására.
- Az iskola a gyerekek természetes kíváncsiságát igen korán megöli. A gyerekek korán felismerik, hogy egyfajta tanulási módszerrel, a mechanikus magolással mennek a legtöbbre az iskolában.
- A diákok nem értik, nem látják az összefüggéseket, mert nem arra vannak kondicionálva, hogy ezeket felismerve tanuljanak.
- Az ismerős tantárgyi fogalomkörből a mindennapi jelenségek világába kilépve a tanulók nem képesek hatékonyan felhasználni az iskolában szerzett ismereteiket. Tudásuk erősen kontextusfüggő, lényegében csak azt tudják, amivel a tanórán adott formában már találkoztak
A tanár szerint a helyzeten az általános iskolai oktatást lezáró alapvizsga bevezetésével, a tananyag újraalkotásával, újfajta tanulásmódszertannal és a differenciálás, felzárkóztatás, korrepetálás erősítésével lehetne javítani.
Az egyes az egy osztályzat
Egy hete megjelent cikkünkben külön hangsúlyoztuk, hogy az esztergomi szakközépiskola nem rosszabb a hazai átlagnál, a magas bukási statisztikák oka jelentős részben a rendszer problémáit jelzik. A cikk után az iskola és az iskola diákönkormányzata is közleményt adott ki. Ebben az írták, hogy az iskolában az elégtelen nem a büntetés, a fegyelmezés eszköze, hanem egy osztályzat, ami figyelemfelkeltő-figyelmeztető jelként szolgál a tanulónak és a szülőnek. Ebben az iskolában is egyre több a viselkedési problémákkal és tanulási nehézséggel küzdő diák. A tanárok is kudarcként élik meg a tanulók buktatását, miközben próbálják az esetenként motiválatlan, céltalan, közönyös tanulókat különböző módszerekkel szakmához, illetve érettségi bizonyítványhoz juttatni. Az iskolában minden évben sok diák tesz sikeres érettségit és szakmai vizsgát, ami után jogi pályára, külföldi egyetemekre, munkahelyekre jutottak el a volt tanulók.˙(Forrás: index)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése