Kedves Ágota!
Ezeket a sorokat önkéntes segítőnk, Cs. Melinda, 2 gyermekes anyuka küldte nekem, amikor megkértem, hogy írja le, miért segít nekünk ennyire sokat, és ilyen állhatatosan:
„Mindig is fontosnak tartottam a tanulást, hogy az ember művelt, széles látókörű, intelligens legyen, és hogy megtalálja azt, amit az életben leginkább szívesen csinál, ígya munka egyfajta hobbija vagy hivatása legyen, ne pedig egy ráerőltetett kényszeres "igahúzás".
Így elvégeztem egy nagyon jó vidéki gimnáziumot, a Pécsi Tudományegyetemet. Ott álltam pályakezdőként két diplomával, 3 nyelvvizsgával a kezemben, és fogalmam sem volt róla, hogy mit kezdjek az élettel, ami előttem áll. Az iskolában ugyanis sok mindent tanultunk, csak éppen a nagybetűs életre nem készített fel. Ekkor fogalmazódott meg bennem, hogy itt valami nem stimmel, és lehet, hogy velem van a baj, de lehet, hogy mégsem...
Én egy olyan oktatást szeretnék Magyarországon, ahol a diákoktól nem azt várják el, hogy a már szinte befogadhatatlan mennyiségű információt bemagolják, és a vizsgákon visszamondják, aztán, úgy ahogy van el is felejtik, mivel legtöbbször nem tudják mihez kötni, mert senki nem mondja el nekik, hogy ezeknek az adatoknak mi a gyakorlati haszna, mit tudnak kezdeni velük a való életben.
Egy oktatást szeretnék, ahol a diákok tudnak és mernek önálló gondolatokat megfogalmazni és szabadon kommunikálni, nincs rájuk erőltetve egy sablonos gondolkodásmód, van lehetőségük a kreativitásra.
Azt szeretném, ha az iskolapadból kikerülve a diákok tudnák, hogy merre tovább, és mihez kezdjenek az ott megszerzett tudással. Az iskola segítsen abban, hogy megtalálják a céljukat és az iskola támogassa őket e célok elérésében.
Azért támogatom önkéntes munkámmal az Alkalmazott Oktatástant, mert ismerem az általuk használt tanulási módszert, ismerem a munkatársakat és tudom, hogy a küldetésük egy olyan cél, amivel én maximálisan egyetértek.
Azért támogatom az Alkalmazott Oktatástant, mert szeretném, ha a gyermekeim játszi könnyedséggel és örömmel járnák végig az iskolát, és az iskolapadból kikerülve azt éreznék, hogy bármit képesek elérni, amit csak szeretnének, mert minden eszközt és képességet megszereztek hozzá.
Ne feledjük a ma gyermekeiből lesz a jövő generációja.”
Büszke vagyok rá, hogy ilyen csodálatos emberekkel dolgozhatok együtt az oktatás javításának ügyéért. Melinda és a többi önkéntesünk időt és energiát nem kímélve, heti sok-sok órát áldoznak arra, hogy segítsenek egy minőségibb magyar oktatás létrehozásában.
Ezúton is köszönöm munkájukat!
Barátsággal:
Gaján Éva, elnök
Alkalmazott Oktatástan
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése