A romantikus könyvek és filmek olyan mítoszokat állítanak ugyanis fel a szerelemről és a párkapcsolatokról, amelyeknek a valódi életben nehéz megfelelni.
A szórakoztatóipar által sugallt mintáknak nagyon sokan hiszünk, gyakran öntudatlanul formálják az elvárásainkat a potenciális partnerekkel, a házassággal vagy az együttéléssel kapcsolatban, és mivel ezekbe az elvárásokba a hétköznapi problémák nehezen férnek bele, könnyen boldogtalanná válhatunk.
A sikertelen kapcsolatok az egyik legnagyobb lelki terhet jelenthetik: egy amerikai felmérés szerint az emberek mintegy 20 százaléka magányosnak érzi magát, és úgy gondolja, a magány nagymértékben hozzájárul az élettel való elégedetlenségéhez (nem is beszélve arról a számos egészségügyi problémáról, melyet a kutatások során összefüggésbe hoztak a magánnyal).
Lássuk tehát a legnagyobb, éppen ezért legkárosabb tévhiteket:
1. tévhit: Van valaki a világon, a Nagy Ő, aki csak nekem teremtetett, csak vele lehetek egész!
Egy egészséges kapcsolatban nincs szükségünk a másikra ahhoz, hogy egésznek érezzük magunkat, hiszen a kapcsolat két teljes individuum harmonikus együttlétéről szól. Nem szabad a másiktól függni, semmilyen téren, ez ugyanis aránytalanságokat feltételez a kapcsolatban és egy idő után boldogtalansággal, elégedetlenséggel jár együtt.
2. tévhit: Csak a szerelem első látásra az igazi, amikor először megpillantod a másikat, és érzed, hogy megtaláltad azt, akit egész életedben kerestél!
Az igaz, hogy az első találkozáskor kialakulhat vonzalom két ember között, a mély és igaz szerelem érzéséhez azonban jóval hosszabb időre van szükség, hiszen meg is kell ismerni a másikat. Első pillantásra nem lehet megállapítani a másik hibáit és értékeit, nem lehet megismerni a vágyait, elképzeléseit az életről, és azt sem, hogy ezeket hogyan lehet összeegyeztetni azzal, amit mi érzünk és gondolunk.
3. tévhit: Az igazi szerelem a tökéletes boldogság állapota, amikor csupa öröm és nevetés az élet. Ha két ember gyakran veszekszik, azok nem is szeretik egymást igazán.
Mivel egy kapcsolat két különálló és egyenrangú egyén közös életéről szól, elkerülhetetlenek a konfliktusok, még akkor is, ha alapvetően nagyon jól passzolnak és a legtöbb fontos dologban egyetértenek. A hitrendszerünk, a gondolataink, az élményeink és az emlékeink ugyanis különböznek, és bizony erőfeszítésekre van szükség ahhoz, hogy a másikat megértsük, álláspontját elfogadjuk. Nem is beszélve azokról a kihívásokról, melyekkel együtt kell szembenézni.
4. tévhit: Az a sorsom, hogy találkozzak az Igazival. Ha egymásnak rendelt minket a Sors, akkor mindenképpen egymásra fogunk találni, csak várni kell.
Elég furcsa elképzelés, hogy ölbe tett kézzel várjuk, hogy a nagy szerelem besétáljon az életünkbe. A valóság azonban az, hogy nemcsak egy kapcsolat fenntartásáért kell megküzdeni, hanem azért is, hogy a kapcsolat egyáltalán létrejöjjön. Ez sok tervezést, szervezést igényel, ismerkedést másokkal, és bizony azt is, hogy néha olyan emberrel kezdünk randevúzni, akiről előbb-utóbb kiderül, hogy mégsem illünk össze.
5. tévhit: Az igazi szerelem egészséges velejárója a féltékenység.
A féltékenység tulajdonképpen az irracionális bizonytalanság miatt kiváltott szorongás, mely időnként meglehetősen agresszív módon nyilvánulhat meg. A bizonytalanság pedig bizalmatlanságból ered. A szerelmi kapcsolatok egyik alappillére, hogy megbízunk a másikban, ugyanakkor arra is szükség van a harmóniához, hogy saját magunkban is bízzunk - nem véletlen ugyanis, hogy a másik éppen minket választott!
1. tévhit: Van valaki a világon, a Nagy Ő, aki csak nekem teremtetett, csak vele lehetek egész!
Egy egészséges kapcsolatban nincs szükségünk a másikra ahhoz, hogy egésznek érezzük magunkat, hiszen a kapcsolat két teljes individuum harmonikus együttlétéről szól. Nem szabad a másiktól függni, semmilyen téren, ez ugyanis aránytalanságokat feltételez a kapcsolatban és egy idő után boldogtalansággal, elégedetlenséggel jár együtt.
2. tévhit: Csak a szerelem első látásra az igazi, amikor először megpillantod a másikat, és érzed, hogy megtaláltad azt, akit egész életedben kerestél!
Az igaz, hogy az első találkozáskor kialakulhat vonzalom két ember között, a mély és igaz szerelem érzéséhez azonban jóval hosszabb időre van szükség, hiszen meg is kell ismerni a másikat. Első pillantásra nem lehet megállapítani a másik hibáit és értékeit, nem lehet megismerni a vágyait, elképzeléseit az életről, és azt sem, hogy ezeket hogyan lehet összeegyeztetni azzal, amit mi érzünk és gondolunk.
3. tévhit: Az igazi szerelem a tökéletes boldogság állapota, amikor csupa öröm és nevetés az élet. Ha két ember gyakran veszekszik, azok nem is szeretik egymást igazán.
Mivel egy kapcsolat két különálló és egyenrangú egyén közös életéről szól, elkerülhetetlenek a konfliktusok, még akkor is, ha alapvetően nagyon jól passzolnak és a legtöbb fontos dologban egyetértenek. A hitrendszerünk, a gondolataink, az élményeink és az emlékeink ugyanis különböznek, és bizony erőfeszítésekre van szükség ahhoz, hogy a másikat megértsük, álláspontját elfogadjuk. Nem is beszélve azokról a kihívásokról, melyekkel együtt kell szembenézni.
4. tévhit: Az a sorsom, hogy találkozzak az Igazival. Ha egymásnak rendelt minket a Sors, akkor mindenképpen egymásra fogunk találni, csak várni kell.
Elég furcsa elképzelés, hogy ölbe tett kézzel várjuk, hogy a nagy szerelem besétáljon az életünkbe. A valóság azonban az, hogy nemcsak egy kapcsolat fenntartásáért kell megküzdeni, hanem azért is, hogy a kapcsolat egyáltalán létrejöjjön. Ez sok tervezést, szervezést igényel, ismerkedést másokkal, és bizony azt is, hogy néha olyan emberrel kezdünk randevúzni, akiről előbb-utóbb kiderül, hogy mégsem illünk össze.
5. tévhit: Az igazi szerelem egészséges velejárója a féltékenység.
A féltékenység tulajdonképpen az irracionális bizonytalanság miatt kiváltott szorongás, mely időnként meglehetősen agresszív módon nyilvánulhat meg. A bizonytalanság pedig bizalmatlanságból ered. A szerelmi kapcsolatok egyik alappillére, hogy megbízunk a másikban, ugyanakkor arra is szükség van a harmóniához, hogy saját magunkban is bízzunk - nem véletlen ugyanis, hogy a másik éppen minket választott!
(Forrás:Házipatika)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése