A fiúk verekszenek

Fon­tos­nak tar­tom, hogy ti, ked­ves fiús anyu­kák és apu­kák, akik sze­mér­me­sen bán­tok a vere­ke­dés­sel, elfo­gad­já­tok a tényt, hogy a fiúk vere­ked­nek. Sőt, tovább megyek, ez jó, fon­tos, hasznos.

Fiús anyák rémálma

Jó okom van fel­té­te­lezni, hogy keve­sen gon­dol­kod­nak hoz­zám hason­lóan. Apu­kák tán töb­ben, de nem ele­gen. Már az ovi­ban szinte fel kel­lett mos­nom a leg­jobb barát anyu­ká­ját, ami­kor a fiúk játé­ko­san bir­kóz­tak. A fiam­nak sze­ren­csére van egy egész­sé­ge­sen gon­dol­kodó férfi tanára, aki­nek az elsős szülőin sike­rült kibo­rí­ta­nia a szülők jó részét. Mély­sé­ge­sen egyet­ér­tek a hoz­zá­ál­lá­sá­val. Elmondta, hogy ő hagyja a fiú­kat vere­kedni, ha betar­ta­nak néhány szabályt:

Fotó: Pin­ter­est

Egy-egy ellen küz­de­nek, azaz nem támad­nak le töb­ben egy szerencsétlent.

A sző­nye­gen verek­sze­nek, ahol van hely, nem a padok között.

Puszta kéz­zel men­nek egy­más­nak, nem hasz­nál­nak eszközt.

Miután olyan isko­lá­ról van szó, ahol a szülők úgy érzik, hogy tanul­hat­nak a peda­gó­gu­sok­tól és elfo­gad­ják a neve­lési elve­i­ket, csak sápí­toz­tak, és igye­kez­tek lenyelni a békát. Nem tudom, elju­tot­tak e a belátásig.

Miért is vere­ked­nek a fiúk?

A fér­fiak, hímek evo­lú­ci­ó­san kiala­kí­ta­nak egy­más között egy hie­rar­chiát, amit bár időről időre meg­tá­mad­nak, mégis ren­det tart a csa­pat­ban. Ennek köszön­het­jük azt is, hogy tudunk kutyát, lovat tar­tani. A hie­rar­chia egy­részt fizi­kai erőn, más­részt veze­tési képes­sé­ge­ken, hatá­ro­zott­sá­gon alap­szik. A ver­sen­gés a fér­fiak között nyílt (nem úgy, mint nálunk, höl­gyeim!), egy­ér­telmű az ered­mé­nye – azaz tudni lehet, hogy ki hol helyez­ke­dik el, és tisz­te­let­ben tart­ják az ered­mé­nyét. A sor csakis újabb tisz­tes­sé­ges har­cok árán ren­deződ­het újra. Az igény tehát evo­lú­ciós és meg­ma­rad felnőtt­kor­ban is. A fér­fiak min­dig is ver­sen­geni fog­nak egy­más­sal a leg­kü­lön­bözőbb terü­le­te­ken (ide tar­to­zik a kinek van drá­gább autója is) és egy így van jól. Szük­sé­gük van rá és minél köze­lebb van a valódi érté­kek­hez, fizi­kai erő­höz, ügyes­ség­hez, ész­hez, belső érté­kek­hez, annál inkább építi a férfi és a fiú önbi­zal­mát. Ha erős­nek érzi magát, már nem kell azt foly­ton fitogtatnia.

Fotó: Pin­ter­est

Már az ovi­ban, de az iskola első osz­tá­lya­i­ban pláne fárasztó lehet a fiúk foly­to­nos ver­sen­gé­sé­nek tanúja lenni. Úgy tűn­het, mintha a lányok együttmű­ködőb­bek len­né­nek, de a lát­szat csal. Náluk fű alatt zaj­lik a csata, és nem fogad­ják el egy percre sem az ered­ményt. Az első osz­tá­lyok­ban ért­hető módon sok­kal inten­zí­vebb, hiszen a sor­rend csak most épül. Ősszel, iskola kez­dés­kor, ami­kor a vak is látja, hogy van, aki 10 cen­tit nőtt, van, aki sem­mit – újra­in­dul a csata. Ha jön egy új gye­rek, neki is be kell tagozódnia.

Mire jó a verekedés?

A vere­ke­dés, vagy bár­mi­lyen ver­sen­gés a fiúk között az önbi­zal­mat, a fér­fi­as­sá­got erő­síti. Ter­mé­sze­tes szük­ség­let, ami, ha elnyom­juk, vala­hol biz­tos kitör.

Mi lesz, ha nem hagy­juk őket verekedni?

Talál­nak rá alkal­mat más­hol, ahol nem tud­juk fel­ügyelni, így esz­köz­zel, vagy nem fair módon támad­nak egymásra.

A vir­tu­á­lis világ­ban élik meg a sor­rend kiala­kí­tá­sá­nak lehető­sé­gét. Vir­tu­á­lis erő­szak, ver­se­nyek for­má­já­ban – de mindez nem hoz tény­le­ges erőt, önbi­zal­mat, és sem­mi­lyen kész­sé­get nem fejleszt.

Értel­met­len terü­le­te­ken igye­kez­nek meg­élni saját ere­jü­ket és már nem is tud­ják, mi ellen har­col­nak, sosem lehet­nek elé­ge­det­tek. Rang, pozí­ció, pénz.

Sze­rin­tem inkább hagy­juk őket egy kicsit birkózni.

Pethő Orso­lya, pszi­cho­ló­gus

(Forrás: piknik magazin)