Miután az anyacsimpánz elpusztult, az állatkert egyik dolgozója otthonába vitte a csimpánzkölyköt. A kutyája nem régen kölykezett, és a gazdi remélte, hogy a kutyamama sajátjaként fogadja a csimpánzbébit. Bár nem értette, miként lehetnek a kicsinek kezei, amelyekkel ölelgeti, a kutyamama elfogadta sajátjaként a kis jövevényt, és a képeken láthatjuk, milyen nagy szeretettel.
|
NON SCHOLAE, SED VITAE DISCIMUS* Nem az iskolának, hanem az ÉLETNEK tanulunk! (Seneca) Nem az a dolgunk, hogy megtanítsuk gyermekeinket szembenézni egy kegyetlen és szívtelen világgal. Az a dolgunk, hogy olyan gyerekeket neveljünk, akik kevésbé kegyetlenné és szívtelenné változtatják a világot. (L.R. Knost)
2015. március 28., szombat
Te vagy az anyukám?
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése