Pünkösdi népszokások

  A pünkösdi népszokásokban keverednek a keresztény illetve az ősi pogány, ókori (római) elemek. Európa számos országában is ez tapasztalható a pünkösdi hagyományokban. A termékenység, a nász ünnepe, és ezek szimbolikus megjelenítése dominál ezekben a szokásokban. Pünkösd ünneplésében fontos szerepet játszanak a virágok, elsősorban a pünkösdi rózsa, a rózsa, a jázmin és a bodza. A Római birodalomban május hónap folyamán tartották az ún. Florália ünnepeket. Flóra istennő a római mitológiában a növények, virágok istennője. A pünkösdi királyné fejét általában rózsakoszorú díszíti, egyes változatokban rózsaszirmot hint maga körül. Lehetséges, hogy a pünkösdi rózsa és a pünkösdi énekekben szereplő Szent Erzsébet kapcsolatban állott Szent Erzsébet tiszteletével és az ún. rózsacsodával.

Pünkösdi királyválasztás

A pünkösdi királyt ügyességi versenyeken, ügyességi próbák keretében választották meg: pl. lovaglás, birkózás, futás, szamaraglás. Európa nagy részén a középkortól kezdődően él ez a szokás, sok helyen választanak májuskirályt, pünkösdi királyt. Hazánkban a 16. századtól kezdve már ismert volt, ekkortól vannak írásos nyomai is a hagyománynak. Jókai Egy magyar nábob című regényében is olvashatunk róla. A pünkösdi királyság múló, értéktelen voltára utaló szólás: „Rövid, mint a pünkösdi királyság”, már a 16. században is ismert volt.
A pünkösdi királyt versenyjátékokkal, főleg lóversennyel, bikahajsszal, a fiatalabb korosztályoknál bothúzással, kakasütéssel, gunárnyakszakítással választották. Aki megnyerte a versenyt kiváltságokat élvezett. A pünkösdi király a megválasztása után egy évig “uralkodott”.
19. sz.-i szokásgyűjtemény adatai szerint egy évig hivatalos minden lakodalomba és összejövetelre; a legények engedelmeskedni tartoztak neki, ingyen ihatott a kocsmában, a többiek vigyáztak a marhájára, ha apró vétséget elkövet, akkor nem illeti testi fenyítés a vétségért.

Pünkösdölés

Énekes-táncos adománygyűjtés jellegű népszokás. Az Alföldön ismert. Eredeti formájában lányok és legények, újabban gyermekek vettek részt benne. Házról házra jártak a faluban. 3 típusa volt.

Királynő a főszereplő, a falubéli kislányok közül választották. Díszes ruhába volt felöltözve, ebben különbözött a többiektől. Előfordul, hogy mellette király is szerepel. A “királynő” feje fölé kendőből sátrat formálnak a többiek, így járják sorba a falu házait, ahol rózsát, virágot hintenek az udvarra. Köszöntőt mondanak, mely tulajdonképpen a termékenységvarázslások sorába tartozik. Énekelnek, táncolnak, adományként pedig almát, diót, tojást, esetleg néhány fillért kaptak. Az ismert dal alapján néhol “mavagyonjárásnak” is nevezik a pünkösdölést. (“Ma vagyon, ma vagyon piros pünkösd napja”)
Gyakran a pünkösdöléskor a lakodalmas menetek mintájára menyasszony és vőlegény vonul a kíséretével házról-házra. Előfordult, hogy a vőlegény szerepét is lányok játszották el, természetesen megfelelő ruhadarabokba öltözve. Az egyik kislány kosarat vitt magával, abba gyűjtötték az adományokat.
Nincs megkülönböztetett központi szereplő. A pünkösdölés szövegelemei rendkívül változatosak: népszokás-, népdal-, gyermekjátékszövegek és dallamok kapcsolódnak egymáshoz. Területi egységként találunk hasonló szövegösszetételeket. A változatosság valószínűleg a szokás táncos jellegéből adódott.
„Mi van ma, mi van ma
Piros pünkösd napja
Holnap lesz, holnap lesz
a második napja.
Andreás, bokrétás
feleséges, jó táncos,
Jól megfogd, jól megfogd
a lovad kantárját,
ne tipesse, ne tapossa
a pünkösdi rózsát.”

András nevét a kutatók II. András (Endre) királlyal azonosítják. Sebestyén Gyula szerint a gyermekjáték-szövegekben előforduló Szent Erzsébet és András között összefüggés lehetett. Ezt azonban cáfolja az a tény, hogy Szent Erzsébettel kapcsolatos szövegelemek csak a Dunántúlon és gyermekjátékszövegekben fordulnak elő, míg András neve kizárólag az alföldi pünkösdölőkben. Ezekben a pünkösdölőkben kevés az egyházi rítus vagy szövegelem, szemben a dunántúli pünkösdi királynéjárással. Az alföldi pünkösdölő hasonló jellegű délszláv pünkösdi népszokásokkal mutat rokonságot.

Pünkösdi királynéjárás

Termékenységvarázslással összekötött pünkösdi köszöntő. A Dunántúlon még ma is élő népszokás, ha nem is eredeti tartalmában és formájában. Az ünnephez énekes-táncos, dramatikus gyermekjátékok is kapcsolódhatnak. Ezeknél a játékoknál két játékos feltartott karral kaput formál, ez alatt haladnak át a többiek, a „Bújj, bújj zöld ág…” szövegmotívum is erre utal. Négy kislány vezet egy ötödiket, a legkisebbet és legszebbet, a pünkösdi királynét (kiskirály, királykisasszony, királynéasszony, kiskirályné, cucorka – utóbbi elnevezés Somogy és Baranya megyében ismert), akinek a kezében kosár van rózsaszirmokkal. Egy házhoz érve az udvaron vagy az ajtó előtt megállnak, a kiskirályné feje felett kendőt feszítenek ki vagy fátyollal borítják be a fejét. Az ének közben mozdulatlan állnak vagy lassan körbejárják a királynét. Termékenységvarázsló mondóka kíséretében felemelik a kiskirálynét. Ezen kívül még a következő mozzanatok járulhatnak a játékmenethez: virághintés, általában a királyné kosarából; bizonyos funkciókra elkülönült szereplők tevékenysége (adománykérés: cigányasszony, kosaras stb., zászlóvivés: zászlótartó stb.). Ez utóbbi a szereplők számának növekedését jelenti. A négy fő mozzanatból álló játékmenet a Vas megyei változatokra jellemző. Az adománygyűjtés funkciójára elkülönült szereplő megjelenése összefüggésben lehetett azzal a folyamattal, amelynek során a termékenységvarázsló szokásból adománykérő jellegű szokás lett. A pünkösdi királynéjárás dunántúli változatainak nagy csoportja már nem kapcsolatos termékenységvarázslással. Egyes Győr-Sopron megyei változatok jellegzetes mozzanata a kiskirálynéra vonatkozó nevetési tilalom, talán ősi avatási próbatétel emléke. Szövegében különböző eredetű és tartalmú elemek kapcsolódtak össze. Eléggé általános kezdősora a Dunántúlon: „Meghozta az Isten piros pünkösd napját, mi is meghordozzuk királykisasszonykát.”

“Elhozta az Isten piros pünkösd napját,
Mink is meghoztuk a királykisasszonykát,
Nem anyától lettem, rózsafán termettem,
Piros pünkösd napján hajnalban születtem.”

Ezen kívül leggyakrabban a következő négy szövegelem kapcsolódik hozzá:

„Jácintus, jácintus, tarka tulipánus
Hintsetek virágot az isten fiának.
Nem anyámtól lettem, rózsafán termettem,
Piros pünkösd napján, hajnalban születtem.
Öreg embereknek csutora borockot,
Öreg asszonyoknak kemence kalácsot,
Ifjú legényeknek szegfübokrétájuk,
Ifjú leányoknak rózsakoszorújuk…”

Az ének végén „Ekkora legyen a kendtek kendere” szövegű szerencsekívánó mondóka kíséretében emelik magasra a kiskirálynét. Kapcsolódhatnak még hozzá adománykérő formulák és főként gyermekjátékdalok. A pünkösdi királynéjárás dalainak másik nagy csoportját egyházi énekek alkotják. Legfontosabb: „A pünkösdnek jeles napján, szentlélek isten küldötte…” Ez már az 1675-ös Canthus Catholiciben is „régi ének” jelzéssel szerepel. A pünkösdi királynéjárás egyes változataiban csak az egyházi ének szerepel, míg másokban kiegészül az adománykérő formulával, búcsúzó verssel, de ez a játék menetén mit sem változtat.
A pünkösdi királynéjárás legközelebbi párhuzamai Ny-Európában ismertek, Németalföldön és a Rajna vidékén.

Zöldág-járás, zöldág-hordás

A pünkösdi időszakban jellemző szokás a zöld ágak házba vitele. Az ablakokra, az ajtók fölé, a szobák falára, a kútgémre, a malmokra frissen vágott zöld ágakat tűztek. Az ősi termékenységvarázslások emléke ez a szokás, de egyben védelem is a rontás, a boszorkányok ellen. A földbe tűzött zöld ág a hiedelem szerint megóvja a vetést a jégveréstől, a kártevőktől. Lányok kapuzós, körtáncos játékai jellemzőek erre az időszakra. Énekelve, kapun átbújva és kaput tartva járják végig a falut.
Nyugat-Magyarország egyes vidékein jellemzőek voltak pünkösdkor. Szalmával kitömött nadrágba öltöztettek társai egy iskolás korú fiút, török basát utánozva. Házról házra kísérték, az udvarokon pedig pálcával ütötték, hogy ugráljon. Pénzt és tojást kaptak cserébe a házbeliektől.
A pünkösdi rabjárók szintén fiúk, akik a lábuknál összeláncolva mennek a lányokhoz körbe a faluban. Az adománykérés így hangzott Maglócán (Sopron vm): „Segéljék ezeket a szegény katonarabokat vagy tojással vagy garassal vagy katonaforintokkal! ”

A bodzajárás során körbekísérnek a falun egy fiút, akin bodzából készített köpeny van. Házról házra járnak

(Forrás: karpatalja.ma)