Eltűnt gyerekek: sorsok a számok mögött

Megállíthatatlanul nő az eltűnt gyerekek száma: tavaly csaknem 17 ezer esetet regisztráltak a hatóságok. A többség gyorsan megkerül, de egyenesen sokkoló, hogy évente százan végleg eltűnnek.

Eleinte senkinek semmi sem volt gyanús: a 14 éves Zsófit a környezetében is igen csinosnak tartották, így senki sem csodálkozott azon, hogy egy szimpatikus és helyes fiú kezdett neki udvarolni. A bimbózó párkapcsolat akkor kezdett rémálommá válni, amikor a fiatalember arra kérte a lányt – akit a szülei válása után az édesanyja nevelt –, hogy költözzön hozzá. Ekkor ugyanis nyoma veszett. Nagy erőkkel kezdték keresni a rendőrök, a képe pedig kis híján egy tejesdoboz oldalára is felkerült, amikor valaki kiszúrta: a néhány napja eltűnt kislány testét 2500 forintos óradíjért már az interneten árulja az állítólagos barátja.
Zsófinak szerencséje volt, őt ki tudták szabadítani a rendőrök a fogságból. Nem járt ilyen jól az a szintén 14 éves kislány, akit néhány éve az osztrák–magyar határhoz közeli főút szélén találtak meg a magyar rendőrök. Kiderült, hogy eredetileg Bécsbe vitték dolgozni, de miután a bordélyházban szembesültek fiatal korával, nagyon megijedtek, és inkább visszaküldték. Az embercsempészek éppen csak átvitték a határon, és ott kitették. Rövid időn belül sikerült ugyan megtalálni az egyébként erdélyi kislánynak is a családját, de kár volt. Saját szülei ugyanis újra eladták, alig több mint 10 ezer forintért.
Ezek ma már egyáltalán nem példátlan esetek. „Mindig kiderül a történet végén az elképesztő gonoszság” – mondja tapasztalatairól Kárász Róbert tévés műsorvezető, az eltűnt gyerekek felkutatásán dolgozó Ezer Lámpás Éjszakája program kitalálója. A kampány során 2010 óta száz-egynéhány eltűnt gyerek képe került már fel például tejesdobozokra, közülük harmincan kerültek elő.
Évről évre egyre több, manapság már kisvárosnyi gyerek „megy világgá”: 2010-ben 11 ezer gyerek eltűnése miatt adtak ki körözést, tavaly már csaknem 17 ezer esetben kerestek eltűnt gyereket a hatóságok. Ez korántsem jelenti azt, hogy ennyi kisiskolás bolyongana az „erdőrengetegben”. „A statisztikák nem 17 ezer különböző eltűnt gyerekről szólnak, vannak, akik egy év alatt többször is megszöknek, jellemzően valamilyen gyermekotthonból – árnyalja a képet Csekeő Borbála, a Kék Vonal Gyermekkrízis Alapítvány vezetője. A rögzített körözések száma nem azonos az eltűnt kiskorúak számával – nyomatékosítják a rendőrségen is, hozzátéve, hogy „a körözések magas száma jellemzően a gondozási helyükről engedély nélkül távozott vagy oda az előírt időben vissza nem térő, ideiglenes hatállyal elhelyezett, nevelésbe vett kiskorúak kereséséből adódik.
Speciális eseteknek számítanak a csecsemők is, azok ismeretlen helyen tartózkodásuk hátterében a szülők közötti gyermekelhelyezési vita vagy esetleg gyermekvédelmi hatósági intézkedés megakadályozása áll (lásd Szöktetés külföldre című írásunkat) – árnyalja a képet az Országos Rendőr-főkapitányság (ORFK). A hivatalos közlés szerint csak legenda az iskolák közelében cirkáló fekete autó is, amelyet bár soha senki nem látott, időről időre pánikot okoz a kisiskolások szülei körében. „A fekete furgonos gyermekrablásokkal kapcsolatban terjedő rémhírnek nincs valóságalapja” – írta például a közelmúltban a szülőknek megnyugtatásul az ORFK-ra hivatkozva az egyik budapesti iskola.

Ezer Lámpás Éjszakája. Nyomukban

Fotó: MTI / Marjai János

A hivatalos adatok szerint a legtöbben Borsod-Abaúj-Zemplén, Hajdú-Bihar, Szabolcs-Szatmár-Bereg és Pest megyében tűnnek el, és Budapesten is kiemelkedően magas az ilyen okból indított körözési eljárások száma. Nem véletlenül: az eltűnések szempontjából az egyik legfontosabb kockázati tényező, hogy a gyerek milyen szocioökonómiai környezetből érkezett (milyen a család anyagi helyzete, iskolázottsága), és mennyire csábítható. „Az esetek többségében a szökés csak tünet, és nem önmagában értékelhető cselekmény” – hangsúlyozza a HVG-nek Gyurkó Szilvia gyermekjogi szakértő. Szerinte már az eltűnt, illetve csellengő gyerek kifejezés sem találó, mert arra utal, hogy a történtek a gyereknek is felróhatók. Márpedig többnyire nem erről van szó.
A gyerekek általában arra használják fel az eltűnést, hogy jelezzék: olyan helyzetben vannak, amit nem szeretnek. „Az eltűnés igen erős jelzés arra, hogy valamin sürgősen változtatni kell” – magyarázza a gyermekkrízisközpont vezetője. Azonos a motivációja az intézetből és az otthonról szökött gyereknek is. Valószínűleg egyik közeg sem megtartó, és a gyerek azt érzi, hogy ő nem fontos, rá nem jut elég figyelem, vele nem törődnek – sorolja a lehetséges szökési okokat Csekeő. „Az utolsó csepp lehet egy akut helyzet, például veszekedés vagy tiltott kapcsolat, sokszor teljesítményromlás” – tette hozzá. Az azonban nagyon ritka, hogy a gyerek egyetlen akut konfliktus miatt dönt úgy, hogy világgá megy.
Mindennek köszönhetően a gyerekek többsége viszonylag gyorsan megkerül. A rendőrség közlése szerint az eltűnt kiskorúak közül minden harmadik a bejelentés utáni nap végéig, másik 30 százalék egy héten belül, további 35 százalék pedig egy hónapon belül előkerül. Állítják, a fennmaradó ötszázaléknyi gyerekről is tudják, hol lehetnek, de felkutatásuk nehézkes, mert például külföldön vannak, vagy bújtatják őket, esetleg Magyarországon menekültstátussal rendelkező külföldi kiskorúról van szó. A családból eltűnt gyermekkorúak 90 százalékát 1-2 napon belül megtalálják. E kedvezőnek mondható arányok ellenére Magyarországon is évente több mint száz olyan eset fordul elő, amikor az eltűnt gyereknek nem akadnak nyomára, ami önmagában is sokkoló.
„Gyakran oda mennek, ahol sejtik, hogy keresni fogják őket” – összegzi tapasztalatait a gyermekvédelmi szakember. Hozzáteszi: „ezek a gyerekek nem akarnak örökre eltűnni, azt szeretnék, ha a körülöttük élők észrevennék, hogy valami nem jó”. Az Emberi Erőforrások Minisztériumának közlése szerint az intézetből elszökött gyerekek az esetek 48 százalékában a szüleikhez mennek haza, sokan a barátokat, illetve a partnereiket keresik meg, vagy éppen csavarognak. Az állami nevelésből megszökött gyerekek 26 százaléka csapódott ismeretlen emberekhez. „Nem elég pozitív hely, így valójában az lenne a csoda, ha könnyen menne a beilleszkedés” – mondják szakértők a javító-nevelő intézetekről. „Mire egy tízéves bekerül a rendszerbe, már nagyon sok bántalmazás vagy elhanyagolás érte, a bajokat pedig csak tetézi az intézeti elhelyezés, s nem segítik feldolgozni a korábbi traumákat” – említ egy gyakorlati problémát Csekeő. Akinek sikerül pénzt és segítőt szereznie, annak megnő az esélye, hogy valóban eltűnjön.

Tejesdoboz-kampány. Terítéken

Fotó: Fazekas István

Az elkeseredett és csalódott, végtelenül szomorú gyerekek különösen nagy veszélynek vannak kitéve. „Tipikusan veszélyeztetett kör a saját családjából tizenévesen kiemelt gyermek, aki erőszakként éli meg a rendszerint elhanyagolás miatt bekövetkező hatósági beavatkozást, és emiatt a gyermekvédelemből folyamatosan szökésben van. Ezek a gyermekek és fiatalok kiszolgáltatott helyzetüknél fogva könnyűszerrel válnak a kerítők és az emberekkel üzletelők prédájává” – olvasható az Emberpiac című, a Magyarországot érintő nemzetközi emberkereskedelemről szóló vizsgálatban. Ezeknek a gyerekeknek személyes törődésre lenne szükségük, amit az intézetben nem kapnak meg, a rájuk vadászó bűnözők pedig éppen ezt a helyzetet lovagolják meg. A másik hatásos módszer, amellyel lépre csalják a későbbi áldozatot, a jobb élet reménye: előbb elhalmozzák ajándékokkal, ruhákkal, majd később „benyújtják érte a számlát”. „Volt egy lány, aki kiment. Azt mondta, még soha, sehol nem volt karácsonykor, intézetben nőtt fel. Most először hívta őt egy család. Nagyon boldog volt, (...) aztán kiderült, hogy igen, kapott is egy szoknyát, de ki kellett állnia a benzinkúthoz pénzt keresni, több szoknyára valót” – olvasható egy jellemző példa az említett vizsgálatban.
A kutatók tapasztalatai megerősítik, hogy számos esetben a szülők kényszerítik a gyerekeiket koldulásra, lopásra vagy éppen prostitúcióra. „Elmosódik a határ a kriminalizálódott kortárs banda, a családjának kiszolgáltatott vagy a felnőttek által kényszerített gyerekek között, és ez megakadályozza az intézményeket abban, hogy áldozatnak lássák a gyerekeket” – említenek egy, az áldozatok életét megnehezítő gyakorlati problémát az Emberpiac szerzői.
Még a „jó” gyerekek sincsenek biztonságban. „Nem minden gyerek követeli ki magának a több törődést, ezért van az, hogy rácsodálkozunk, amikor egy látszólag jó gyerek tűnik el otthonról” – fogalmaz Radoszáv Miklós gyermekvédelmi szakértő, hozzátéve, hogy ez a tett mindenképpen valamiféle elhanyagoltságra utal. Radoszáv szerint – aki több évtizedes tapasztalata alapján azt is állítja, hogy „nem többen, csak többször tűnnek el intézetből” – intő jel lehet bármi, ami megváltozik. Például a tanulmányi eredmény, a magatartás romlása, vagy az, ha új szokásokat vesz fel a gyerek. Ilyenkor egyetlen teendő van: újra kell értékelni a családban a prioritásokat, a gyerekkel pedig minőségi időt kell eltölteni. Azt leszidni, aki egyszer világgá ment, sohasem szabad – figyelmeztet Radoszáv, aki szerint „a legjobb, amit tehetünk a gyerekért, hogy nem akarjuk bebizonyítani az igazunkat, akkor sem, amikor egyébként igazunk van”.

Azon keresnek, hogy keressük.

Az offline világban a rosszindulat a jellemző ok, az online közegben inkább a pénzkereset motiválja azokat, akik álhíreket találnak ki és tesznek közzé eltűnt személyekről, legtöbbször gyerekekről és fiatalokról. Az évtizedek, de talán évszázadok óta tetten érhető módszer alkalmazóiban és az újkori álhírterjesztőkben van azonban közös pont is: az emberi segítőkészségre alapoznak, azt remélik, hogy felhívásukat sokan adják majd tovább. Akik az interneten találkoznak eltűnt személyről szóló hírrel, gyakran facebookos megosztással próbálnak hozzájárulni a keresés sikeréhez, de ezzel csak a csalók bevételeihez járulnak hozzá. Minél több ember keresi ugyanis az eltűnt személyt, annál több látogatója van az (ál)hírt leközlő oldalnak, melynek üzemeltetői annál több pénzhez juthatnak az oldalon megjelenített hirdetésekből. Az idén tavasszal összeállított, rendszeresen frissített, nagy átverős lista több olyan weboldalt is tartalmaz, amely gyakran él a látogatószerzésnek ezzel az etikátlan eszközével. Az internet gyorsan változó jellege miatt azonban egyetlen ilyen gyűjtés sem lehet teljes, így a konkrét webcímek ellenőrzése mellett érdemes néhány általánosan használható módszerrel is tisztában lenni. Az egyik legkézenfekvőbb lehetőség az eltűnt személyekről beszámoló oldal néhány további cikkének gyors átnézése. Hihetetlennek tűnő esetek mindig vannak, de ha valamelyik híroldalon minden második (esetleg mindegyik) hír nagyon szokatlan, alig hihető esetekről számol be, az, ha nem is bizonyíték, de legalábbis gyanúra ad okot.A téma sajátossága, hogy a cikkekben mindig szerepel kép az eltűnt személyről. Erre jobb egérgombbal kattintva kimásolható a képfájl URL-je (linkje), amit a Google képkeresőjébe másolva gyorsan ellenőrizhető, hogy az adott fotó hol található meg az interneten. A sok külföldi oldalt tartalmazó találati lista annak jele lehet, hogy a magyar oldalra kitett (ál)hír szerzője fiktív illusztrációt keresett a cikkéhez. Ha pedig a találatok között évekkel ezelőtti tartalom is szerepel, az ha nem is az eltűnés tényének hitelességét, de a hír aktualitását kérdőjelezi meg. A fiktív híreknél jóval nehezebb, sőt tulajdonképpen lehetetlen kiszűrni azokat az eseteket, amikor valaki nem eltűnik, hanem szándékosan és jó okkal bujkál. Svédországban másfél éve kavart nagy port egy eset, amikor egy apuka tett közzé egy fényképet a Facebookon, arra kérve a svéd felhasználókat, hogy segítsenek megtalálni a fotón látható gyerekét. A módszer működött: valaki felismerte a gyereket, akinek a hollétéről a közösségi oldalon értesítette az apát. Később azonban kiderült, hogy nem klasszikus értelemben vett eltűnésről volt szó: az anya és gyereke a hatóságok által lehetővé tett új személyazonossággal, családvédelmi okokból került távol az apától. Az eset után jogvédő szervezetek és a svéd rendőrség is arra figyelmeztette a felhasználókat, gondolják meg az ilyen jellegű tartalmak továbbosztását. A hasonló esetek kivédésének talán egyetlen hatásos módja a hivatalos adatbázis ellenőrzése: a rendőrség honlapjának „Eltűnt, ismeretlen helyen lévő személyek” szekciójában találhatók azok, akiket hivatalosan is keresnek a hozzátartozóik. Szomorú hiányosság, hogy a police.hu vonatkozó információi, az egyes eltűnt személyek adatlapjai – a honlap technikai felépítése, a közvetlen link hiánya miatt – sem e-mailben nem elküldhetők, sem Facebookon nem megoszthatók. (Forrás: hvg.hu)