Egyik éjszaka a nagyobbik fiának hirtelen rettenetesen fájni kezdett a hasa.
A szülők nem vették komolyan a dolgot, közönséges gyomorrontásnak vélték.
Valójában azonban vakbélgyulladás okozta a bajt, és a gyerek nem érte meg a reggelt.
Al tudta, hogy megelőzhette volna a fiú halálát, ha képes felmérni a helyzet súlyosságát, s a szörnyű lelkiismeretfurdalás teljesen búskomorrá tette.
Ráadásul rövidesen elhagyta a felesége, egyedül maradt hatéves kisebbik fiával.
A kettős csapás fájdalma több volt, mint amit el tudott viselni, s az ivásban keresett vigaszt. Lassanként az alkohol rabja lett.
Ahogy elhatalmasodott rajta a szenvedély, elveszítette mindenét otthonát, nyaralóját, műgyűjteményét, végül nem maradt semmije.
Magányosan halt meg egy San Franciscó-i motelszobában.
Amikor haláláról értesültem, egyáltalán nem rázott meg. Azt éreztem, amit a világ érez azok iránt, akik ilyen értelmetlen életet élnek.
Micsoda kudarc! Micsoda hiába elvesztegetett élet!
Ahogy telt az idő, kezdtem átértékelni első szigorú ítéletemet.
Megismertem ugyanis Al immár felnőtt fiát.
Érnie az egyik leggyengédebb, legfigyelmesebb, legszeretetreméltóbb férfi, akivel valaha találkoztam.
Megfigyeltem, hogy bánik a gyerekeivel, és tapasztalhattam a kapcsolatukból áradó szeretetet. Tudtam, hogy ezt a jóságot és törődést kapnia kellett valahonnét.
Az apjáról nem nagyon beszélt.
Nem sokat lehet felhozni egy alkoholista védelmére.
Egyszer aztán összeszedtem a bátorságomat.
-Valamit sehogy sem értek. Tudtommal, végeredményben egyedül az apád nevelt fel.
Hogy a csudába volt képes ilyen különleges egyéniséget faragni belőled?
Érnie elgondolkozott.
-Amennyire csak vissza tudok emlékezni, pici koromtól fogva egészen addig, míg tizennyolc évesen el nem költöztem otthonról, apa minden este bejött a szobámba, megcsókolt, és azt mondta: „Szeretlek, kisfiam."
Könnybe lábadt a szemem.Milyen ostoba voltam, hogy elfecséreltnek hittem Al életét!
Igaz, anyagi javak nem maradtak utána, de szerető édesapa volt, s hátrahagyta az egyik legjobb, legtisztább szívű embert, akit valaha ismertem.
(Bobbie Gee)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése