Budapest School néven, két helyszínnel kezdte meg működését a Prezi-alapítók és társaik által létrehozott magánóvoda és -iskola Budapesten, ahol vegyes életkorú és különböző társadalmi környezetből érkező gyerekek tanulnak együtt speciális módszerekkel. Az alapítók - köztük a nemzetközi szinten is jegyzett magyar cég - ezzel a kísérlettel arra keresi a választ, hogyan lehet a másfél évszázada megtervezett iskolamodellt a 21. századhoz adaptálni. Interjú Halácsy Péter alapítóval.
Amikor megérkezem az interjúra a Prezi irodájába, egy tableten kell bejelentkezni. Ettől a stressz-szintem rögtön megemelkedik, mert milyen kínos, ha nem tudom megfelelően használni a kütyüt. Halácsy Péterrel innét kezdjük a beszélgetést, hisz ez is egy tünet: kíváncsi is lehetnék, de nem, én stresszelek.
Halácsy Péter: Ez a reakció – a megfelelési kényszer és a hibázástól való görcsös félelem – szoros összefüggésben van azzal, hogyan szocializálódik valaki az iskolában, hogy mennyit szabad hibáznia. Olyan környezetet szeretnénk megteremteni a gyerekeknek, ahol szabad hibázni, biztonságosan lehet próbálkozni, nem baj, ha az ember nem tud valamit. Van egy tanulságos kísérlet, amelyet egy stanfordi professzor, Carol S. Dweck írt le Szemléletváltás című könyvében. Nem értette, miért van az, hogy annyira fél a kudarctól, hiszen eminens tanulóként nem voltak rossz emlékei. Ezért csinált egy kísérletet, amelyben a gyerekeknek egy puzzle-t kellett kirakniuk. Amikor sikeresen befejezték, az egyik csoportnak azt mondta, hogy ők nagyon jók ebben, a személyiségüket dicsérte, a másik csoportnak pedig azt hangsúlyozta, hogy milyen sokat és kitartóan dolgoztak, a munkájukat ismerte el. Az első csoport tagjai később egyre gyengébb teljesítményt értek el, mert féltek attól, hogy ha nem tudják megoldani a feladatot, akkor kiderül, hogy mégsem jók. A másik csoport tagjai viszont a dicséreten felbátorodva lelkesen próbálkoztak, és ezért előbb-utóbb sikerrel jártak.
hvg.hu: A Budapest School alapításáról korábban a hvg.hu-n is beszámoltunk. Hogyan jött létre ez a kezdeményezés? Kicsi gyerekei vannak, kézenfekvő ötlet az iskolaalapítás, de a honlapot tanulmányozva egyértelmű, hogy nagyobb terveik vannak...
H. P.: A gyerekeim most öt- és kétévesek, a nagyobb eddig a Prezi családi napközijébe járt. Az elmúlt időszakban nagyon sokat beszélgettünk családi és baráti körben arról, hogy milyen egy jó iskola. És bár vannak jó kezdeményezések Magyarországon, de több kellene belőlük. Három másik családdal együtt elkezdtünk gondolkodni azon, hogy csinálni kellene egy iskolát, illetve létrehozni egy követhető modellt, amelynek segítségével minél több hasonló iskola születhet. A fő célunk, hogy egy egész generáció kapjon modern oktatást. Azt szeretnénk, hogy minél többen felismerjék, ez egy össztársadalmi ügy, és valós diskurzus kezdődjön a témáról.
Halácsy Péter
Nem magyar, hanem globális probléma, hogy az oktatási rendszert kb. 150 évvel ezelőtt tervezték meg, és nagy kérdés, hogyan kellene adaptálni ezt a hatalmas monstrumot a 21. századhoz. A Budapest School egy kísérlet, most még nem lehet látni, hova fejlődik.
hvg.hu: Megnézték a Nyugat-Európában, Amerikában működő modelleket?
H. P.: Nagyon sokat olvastunk, rengeteg emberrel beszéltünk. Számos jó gyakorlat van szerte a világban, nekünk csak össze kell szednünk ezeket, és a magunk arcára formálnunk. Ez pont olyan, mint a cégépítés: sok ember tudásának az „újragyúrása”. A szakmai program kidolgozását egy hatfős tanárteam végzi.
hvg.hu: Esetleg az országhatáron is átnyúlhat ez a kezdeményezés?
H. P.: Igen, abszolút. Globális térben élünk, de az nagyon fontos, hogy milyen kulturális környezetben születik meg valami, ezért is neveztük el Budapestről az iskolát, de nagyon szeretnénk bekapcsolódni a nemzetközi vérkeringésbe. Ha mi itt kitalálunk valamit, azt bárhol, bárki tudja használni.
hvg.hu: Jelenleg két óvoda-iskola működik 3-6 éveseknek, de jövő szeptemberben elindul egy 6-8 éveseknek szánt intézmény is, amelyet a hagyományos fogalmaink szerint is iskolának lehet nevezni. Melyek a pedagógiai program legfontosabb elemei?
H. P.: Vegyes életkorú gyerekekkel egy osztályban, tantárgyak nélkül, projektalapon dolgozik egy tanárcsapat. Nem véletlen az elnevezés sem. A mi gyerekünk most ötéves, a magyar rendszer szerint másfél év múlva lesz iskolás. Biztos, hogy más kell neki majd akkor, mint most? Azért hívjuk iskolának a most működő csoportot, mert hiszünk abban, hogy a 3-5 éves gyerekeknek is ugyanarra van szükségük, mint a nagyobbaknak. A struktúra nem fog hirtelen megváltozni, mert egy nyár eltelt. A fiam azt szokta mondani erre, hogy „majd komolyabban csináljuk a dolgokat”. És tizenkét éves gyerekekre is igaz, hogy az a jó, ha kiscsoportban, kevert korosztályban, projektalapon dolgoznak. A kicsiknél és a nagyobbaknál is az együttműködés a legfontosabb, és az, hogy együtt alkossanak valamit: most levelekből csinálnak képeket, akkor meg majd motort építenek.
hvg.hu: De ovis korban, ha nincs kedve, nem száll be a képkészítésbe, iskolásként meg muszáj elvégezni bizonyos dolgokat...
H. P.: Ez fontos kérdés. A mai iskolák nagyon erősen a tudástranszferről szólnak, pedig pontosan tudjuk, hogy ahhoz, hogy sikeres legyen valaki, nem elsősorban memorizálható tudásra, hanem szociális és érzelmi intelligenciára, kitartásra, rizikóvállalásra, mások meghallgatására, a perspektívaváltás és a csapatban való dolgozás képességére van szüksége. És ha valaki kíváncsi és ambiciózus, kreatív – márpedig a gyerek ilyen –, akkor ha érdekes feladatokat, kérdéseket kap, biztos részt akar majd venni a munkában, függetlenül az életkorától.
Nekem az egyik kedvenc kérdésem, hogy a mobiltelefon honnan tudja, hogy én hol vagyok. Az erről való beszélgetés el tud vinni a csillagászattól (ld. műholdak) a trigonometriáig, és a rádióhálózatokig, nyilván életkortól függően különböző szinteken. Jó esetben a gyerekek öt- és tizenhárom évesen is azzal foglalkoznak, ami érdekli őket. A mi feladatunk, hogy izgalmassá tegyük nekik a dolgokat.
hvg.hu: Hogyan lehet meghatározni, hogy mi az az alaptudás, amire mindenképpen meg kell tanítanunk őket? Van egyáltalán ilyen?
H. P.: Az alap állandóan változik, szerintem nincs értelme ezzel foglalkozni.
"Amire biztos szükség lesz, a legfontosabb kompetencia: a változás képessége. A világ nagyon át fog alakulni 2040-re, el se tudjuk képzelni, hogy fog kinézni."
Tehát akkor járunk jó úton, ha arra készítjük fel a gyerekeket, hogy akármik is legyenek azok a kihívások, meg tudjanak felelni nekik.
hvg.hu: A vegyes életkorú csoportok nem terjedtek el Magyarországon még az óvodákban sem, nemhogy az iskolában. Miért tartja fontosnak, hogy 2-3 év különbség legyen a gyerekek életkorában a közösségen belül?
H. P.: Különbözőek vagyunk. Van, aki négyévesen ebben ügyesebb, van, aki másban, a gyerekek kiegészítik egymást. Az a tapasztalat, hogy nagyon erős az egymástól való tanulás. Sőt egyes irányzatok szerint nagyobb gyerekek esetében a tanárnak kifejezetten háttérben kellene maradnia, mert a gyerekek egymástól sokkal jobban tudnak tanulni. A nagyok ráadásul ösztönösen segítik a kisebbeket, sokkal természetesebb az együttműködés.
hvg.hu: A nagyobbaknak sem lassul a fejlődése ezáltal?
H. P.: Az én fiam most a legidősebb a csoportban, és a szociális képességei például rengeteget fejlődnek a kicsik segítése révén. Sokkal jobban oda tud figyelni a környezetére. Az a kérdés, hogy 2040-ben mi lesz fontos? Én már most is azt látom a cégnél, hogy nem érdekes, én mit tudok, az a fontos, hogy csoportként mire vagyunk képesek.
Az is lényeges, hogy társadalmilag diverz legyen a csoport, különböző hátterű gyerekek tanuljanak együtt. Minél sokszínűbb társaságba kerül valaki, annál többféle információ, tudás jut el hozzá. Olyan dolgok, amiket én nem tudok neki megmutatni, mert eszembe se jut.
hvg.hu: Hogyan lehet ezt megteremteni egy magániskola esetében, ahol a tandíj havonta 110 000 forint?
H. P.: Ezt az iskolát a szülők tartják fenn: egy gyereknek a költsége ma ebben a rendszerben ennyi. De vannak, akik többet fizetnek, ezért van egy ingyenes helyünk, amit kisorsolunk a jelentkezők között, és olyanok is vannak, akiknek alacsonyabb a tandíja. Az egyik legnagyobb kihívás, hogy ezt az összeget csökkentsük, mondjuk 20 000 forintra.
hvg.hu: Ez nagyon jelentős különbség. Vannak ötleteik, merre kellene elindulni?
H. P.: Állandóan ötletelünk. Az oktatásban történő tudásátadás mintegy 70 százalékára, amikor a tanár frontálisan előad valamit, igazából nincs szükség, mert a YouTube segítségével egy csapatnyi ambiciózus gyerek maga is megoldja.
hvg.hu: Tehát egy bizonyos életkor felett kiiktatná az emberi jelenlétet?
H. P.: Ez így túlzás, de azt például el tudom képzelni, hogy felhasználjuk azt a tényt, hogy egy tizenhat éves remekül tud tanítani egy nyolcévest. Jól ismert, milyen eredményes a tanítva tanulás, mennyire fontos a prezentációs képességek fejlesztése. Mellesleg nagyon sok család él ezzel a lehetőséggel, amikor középiskolást vesz fel babysitternek. Én nem mondom azt, hogy ez a megoldás, de ez is lehet egy út.
Nagy kedvencem az az ötlet, amikor egy idősek otthonát és egy óvodát helyeznek egymás mellé. Mindenki jól jár. Hiszek abban, hogy rendszeroptimalizálással sokat el lehetne érni. Ha innovációval állunk neki az átalakításnak, talán sikerül teljesen újraértelmezni az egész oktatási rendszert.
hvg.hu: Jól gondolom, hogy nagyon foglalkoztatja ez az egész problémakör?
H. P.: A világon rengeteg ember gondolkozik ugyanezeken a kérdéseken. Lehet, hogy csak le kell emelni a polcról egy már megírt könyvet, és azt kombinálni egy másikkal. Egyébként az a szerencsém, hogy az oktatásról való gondolkodás gyakran inspirál a cégvezetés területén, és ez fordítva is igaz. Ez az egész nem elviszi az energiát, hanem hozza.
Szerző: Gócza Anita
(Forrás: hvg.hu)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése