– Az identitás önazonosságot jelent. Szilárd ismerete annak, „ki vagyok én”. Az e tudáshoz, vagyis az identitáshoz szükséges építőköveket 10-12 éves korunkig gyűjtögetjük, aztán egységessé építjük kiskamasz és serdülő korunkban. Az identitás fogalmát megalkotó Erik Erikson, múlt században élt dán származású, amerikai pszichoterapeuta által felállított személyiségfejlődési modell szerint az ember sokféle belső adottságot, lehetőséget hoz magával, amikor a világra születik. A gyermeket érő környezeti hatásoktól függ, ezekből melyik valósul meg. Éppúgy, mint a genetikában: a kulcsingerek a hozott potenciálokat aktiválják, mint ahogyan Csipkerózsikát is fel kell ébreszteni az álmából. A gyermeknek egyes életkori szakaszokban más és más a fejlődési „feladatuk”. A környezetnek pedig az a „feladata”, hogy a bennük rejlő lehetőségeket ki tudja teljesíteni. Nem csak biológiailag kell végigjárni a fejlődés útját, lelkileg is el kell jutni az érettségig.
– Vagyis identitásunk építése már a pólyában elkezdődik?
– Vagyis identitásunk építése már a pólyában elkezdődik?
– Én mindig azt mondom a leendő anyukáknak: adj két évet az életedből annak az emberpalántának, akit a világra hoztál! Ne csak színleg, tessék-lássék. Add oda magad egészen, mert ezzel lehetőséget adsz neki az egészséges életre. Az első évben az anya és a gyermek közös feladata az, hogy kialakítsák a biztonságos kötődés képességét, ami életre szóló minta. A csecsemő hozza magával a fogó-, a megkapaszkodási és az ölelés-reflexet. Ezek révén közli: meg akarok maradni, élni akarok, segíts ebben! Az anya feladata az, hogy tartósan védelmet, biztonságot nyújtson. Teljes személyiségével jelen legyen, és megfelelő válaszokat adjon a gyermek jelzéseire. Ha az anya vállalja e védő-óvó, nyugtató, csillapító szerepet, akkor felszabadulnak azok a hormonok is, amelyek a baba testi fejlődéséhez szükségesek. E hormonok megnyugtatóan hatnak majd felnőttkorban is, amikor stressz helyzetben találjuk magunkat. A biztonságos kötődés bevésődése az alap ahhoz, hogy később a lelki folyamatok végbe tudjanak menni, felépülhessen egy egészséges személyiség. Ha ez a folyamat sérül, ha az anya reakciói kiszámíthatatlanok, bizonytalanná válik a kötődés, ami elbizonytalanítja a gyermeket. Ez prognosztizálhatóan visszaüt majd felnőttkorban, amikor például nem tudja kimutatni és elfogadni a szeretetet, vagy állandó civakodás jellemzi a párkapcsolatait.
– S ha sikerül az első év feladatát teljesíteni, jöhet a felfedezés kora?
– S ha sikerül az első év feladatát teljesíteni, jöhet a felfedezés kora?
– A második év az autonómia korszaka, amikor a gyerek megszerzi az első önálló ismereteket a világról. E korai tapasztalatokat tekinthetjük azoknak az első tégláknak, amelyekre támaszkodva később, a kamaszkorban felépíthetjük az önazonos személyiséget, a biztos identitást. Ha ebben az életszakaszban állandó hadakozásra kényszerül a gyerek a szülővel, akkor makacs és konok emberré válik, hiszen ő azt tanulta meg, hogy csak akkor érvényesítheti az akaratát, ha erőszakosan megvív érte. Ha pedig helyette oldanak meg helyzeteket, önállótlanná válhat.
– Lassan eljutunk a 3-5 éves korhoz, amely napjainkban a genderkutatók és genderelméletek célkeresztjébe került, hiszen ekkor rögzítjük szexuális szerepeinket. A svédek már megválaszthatják, hogy kisfiúk akarnak lenni vagy kislányok. Ez normális dolog?
– Lassan eljutunk a 3-5 éves korhoz, amely napjainkban a genderkutatók és genderelméletek célkeresztjébe került, hiszen ekkor rögzítjük szexuális szerepeinket. A svédek már megválaszthatják, hogy kisfiúk akarnak lenni vagy kislányok. Ez normális dolog?
– A genderidentitás-elmélet egy bizarr, teljességgel képtelen és a fejlődési törvényeknek ellentmondó áramlat. Az esélyegyenlőségről szóló 1995-ben született Pekingi nyilatkozat téves értelmezésen, az elv félremagyarázásán alapul. Mindenkit arra buzdítok, hogy hallgasson a józan eszére. Hiszen az, hogy XX vagy XY kromoszómával születünk, eldől a fogantatás pillanatában, nem népszavazás dönti el, és nem képtelen eszmeáramlatok. Rajtunk, felnőtteken áll, miként zajlik le az a folyamat, amelynek során a kisfiú megtanul fiú módra élni, a kislány leány módon.
– 2010 előtt nálunk is voltak olyan politikai törekvések, amelyek már az óvodában megszakították volna e folyamatot. Szerencsére az óvónők elemi erejű felháborodása révén sikerült megőrizni a kislányok szabadságát a babázáshoz, a fiúcskákét a vonatozáshoz.
– 2010 előtt nálunk is voltak olyan politikai törekvések, amelyek már az óvodában megszakították volna e folyamatot. Szerencsére az óvónők elemi erejű felháborodása révén sikerült megőrizni a kislányok szabadságát a babázáshoz, a fiúcskákét a vonatozáshoz.
– A neveléstudomány és a pszichológia azt mondja: a lányban erősítsd a leányt, a fiúban a fiút, mert ha a gyereket elbizonytalanítod nemi identitásában, az beláthatatlan következményekkel járhat. 3-5 éves korunkban az akaratunktól függetlenül, nagyrészt a szülői mintára támaszkodva, megszületik a döntés, hogy valaki fiú sorsban megy tovább vagy leány sorsban. Ha ez nem így történik, annak élethosszig tartó bizonytalanság, a nemi szerepazonosság hiányából fakadó krízissorozat lesz a következménye. Ha erre még ráerősítenek olyan képtelen mesék, mint amiket például az utóbbi időben a Kossuth rádióban hallhatunk, hogyan veszti el magát a kis virág, vagy mennyire élvezi az alma, ahogyan a kukac belefúródik a testébe és csiklandozza, az ilyenek romboló hatásúak lehetnek.
(Forrás: aholnaphangja.com)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése