Férfi: Hol rontottam el, Mester?
Mester: Mindenhol, fiam!
Férfi: Az hogy lehet? Úgy érted, mindent rosszul csináltam?! Az nem lehet, én megtettem mindent!
Mester: Nem, fiam, Te tettél, de épp a "mindent" nem tetted meg!
Férfi: Hogy érted ezt?
Mester: Anyát akartál, fiam, megkaptad! Mondd, mit jelent szerinted az, hogy "Anya"?
Férfi: Aki elvégzi a háztartást, ellátja a gyerekeket, meg ilyesmi…
Mester: No, ez az , látod, nem ezt jelenti!
A Nőt jelenti, fiam, aki szerelmével táplálja a családot!
De a tüzet nem csak őrizni, de táplálni is kell!
S Te nem törődtél a Fényével!
Férfi: De mi lett a szerelmével?
Mester: Megölted!
Férfi: Én öltem meg? Az nem lehet, én szerettem!
Mester: Valóban? Akár egy háztartási gépet!
S pont úgy is birtokoltad!
Gondolod, egy házassághoz elég ez?
Férfi: No, de hol hibáztam, Mester?
Mester: Megfeledkeztél róla fiam, hogy ott él benne a Lélek!
Mert a Nő szerelme a lelkéből fakad!
Három kör egymás körül: Lány, a belső kör, Nő a középső, s Anya a legkülső.
Te csak az Anyát szeretted, de közben megfeledkeztél a Nőről!
S egyáltalán nem érdekelt a benne élő Lány, a tiszta Gyermek!
Te voltál az ő tükre, de Te önmagaddal voltál elfoglalva, ahelyett, hogy ővele foglalkoztál volna!
Neked csak az Anya kellett, de Nő nélkül nincsen Anya, s ha elhal a Gyermek, kihuny a szerelem tüze!
Magára hagytad, elfordultál tőle, s lassan halkult, elsorvadt a lángja, a Fénye!
Férfi: De mit tegyek most, Mester?
Mester: Figyelj, s tanulj tőle!
Férfi: Én tanuljak tőle? De hát én vagyok az Erő, mit tanulhatnék egy gyenge Nőtől?
Mester: Ezt, fiam: a gyengédséget!
Mert ez az Ő ereje. A szíve! Messze felül van ez a Te erődtől!
Férfi: De hogyan tehetném ezt, Mester?
Mester: Mondtam már! Figyelj!
Figyeld és csendesedj el!
Kérdezd és hallgasd!
Ne Te legyél a fontos, hanem Ő!
Ismerd meg! Nem csak kívül, belül is!
Mire vágyik, mit kíván, mit szeret?
S hagyd el a kifogásaid!
Férfi: Na, de Mester, én nem fogom feladni önmagamat!
Mester: Akkor bizony elvesztél, fiam!
Mert Ő a Te Forrásod, Ő az, aki téged táplál, s Őnélküle Te csak félember vagy!
Persze, kereshetsz másikat, de amíg meg nem érted, el nem fogadod, hogy minden Nőben él a Lélek, csak egy üres tükör maradsz!
Tehát, Te döntöd el, megtöltöd-e tükrödet a Tűz fényével, vagy csak nyers erődben fürdeted magad!
Engedd meg, hogy megmutassa magát Neked, szeresd, óvd, és öleld, hogy biztonságban érezze magát, s akkor megnyitja majd neked, fiam, a Gyönyör kapuját!
Mert a Nő a Tudás, a Bölcsesség forrása, s tudása azért adatott, hogy tápláljon, s erőssé tegyen Téged, ha Te befogadod.
De a forrást óvni és táplálni kell, tükrözni, mert elapad!
S Ő felemel Téged, fiam azért, hogy Te is emelhesd Őt! Így működik!
Koronázd meg a Nőt, hogy Királya lehess!
S óvd, mint a legbecsesebb ékszert, mert Ő a Te igazi kincsed! S nélküle erőd tán lesz, de elsorvad a szíved!
Férfi: Köszönöm, Mester!
Tehát ez a minden a Lelke, a Forrása! Így lesz!
Királynővé teszem a Nőmet, s a Királya én leszek!
S azt hiszitek, ez mese?! Pedig nem az!
Ez az igaz szerelem!
Ahol a Nő a Föld, s a férfi az Ő Napja.
Hiszen a Földben van elültetve a Mag,
benne él a tavasz, a nyár, minden virág,
s az új élet belőle fakad.
De mit ér a Föld s a Mag, a Nap fénye nélkül,
s mit ér a Nap fénye a Föld nélkül,
ahol fű, fa, virág a Nap fényét szomjúhozza?
S mit ér a sivatag, ahol a Nap fénye
elpusztít minden növényt,
s helyén csak kopár sivatag marad?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése