A hetvenes években az iskola tanárai rádöbbentek, hogy a diákokat nem érdekli az, ami az órán elhangzik. Erre nem több egyessel, igazgatóival vagy más büntetéssel reagáltak, hanem elgondolkodtak azon, hogyan lehetne bevonni magukat a tanulókat is az oktatásba. Ugyan tíz évbe telt, mire megtalálták azt a szervezeti módot, ami a lehető legmegfelelőbb, de az 1997-ben elfogadott norvég nemzeti tanterv kijelentette, hogy az összes iskolának olyan módszer szerint kell működnie, ahogy Ringstabekkben kitaláltak.
Az iskola épülete
A diákoknak a valóságban megtörtént eseményeket kell feldolgozniuk
A napirendben három fix pont van: a reggeli iskolakezdés, az ebéd, és a nap végének időpontja, délelőtt és délután pedig két-két 60 perces órát tartanak. Az évet hat hathetes szakaszra osztották, melyekben helyet kap a klasszikus oktatás is, de az idő nagy részében a diákoknak valóságra épülő történeteket kell feldolgozniuk. Egyfajta szerepjátékról van szó, amikor az adott korban történt esemény világát újrateremtik, a gyerekek átélik, hogyan éltek, dolgoztak akkoriban, milyen eseményekre hogyan reagáltak, még költségvetést is kell tervezniük. A tanár különböző problémákat oldat meg a szerepet játszó gyerekekkel, például jön egy gazdasági válság, vagy egy járvány, amit alaposan meg kell ismerni és érteni ahhoz, hogy megfelelően reagáljanak rá.
Hogyan működik a gyakorlatban a történetek köré szervezett oktatás? Egyáltalán milyen történetekre kell gondolni?Ez azzal kezdődik, hogy a tanár megtervezi, milyen univerzumban, világban mozognak majd. Például mondhatja azt, hogy a háttér Oslo fejlődése az 1900-as évek elején, amikor még sok gyári munkás volt. Az oktatási univerzum egy ház lenne a városban, a diákok valószínűleg egy családot alkotnának csoportonként, kapnának egy lakást a házban, és első körben ki kellene találniuk, hogy hívják őket, hogyan élnek, mit dolgoznak. Ehhez tudniuk kell, mik voltak a tipikus nevek, milyen ipar volt, a családi költségvetéshez még azt is ki kell kutatniuk, mennyi volt a fizetés, a tej, a kenyér ára.Amikor ez megvan, a tanár mondhatja, hogy sajnos fizetésnapon a családfő elitta a pénz felét. Itt meg lehet vitatni az etikai oldalát a kérdésnek, de szükség van új költségvetésre is. Lehet vita a gyárról, arról, hogy ha keveset termel, akkor inkább embereket rúgnak ki, vagy a béreket csökkentik. És ha az 1900-as évekről beszélünk, akár a tuberkolózis is felütheti a fejét, és akkor annak olvasnak utána, hogy mit kezdtek ezzel a betegséggel abban a korban – mesélte el Björn Bolstad, az úttörő iskola igazgatója a vs.hu-nak.
Egy átlagos nap
A hagyományos osztályzás nem motivál
Azt már rég belátták, hogy a hagyományos osztályozás nem motiválja a tanulókat, inkább elveszi a kedvüket a tanulástól. A diákoknak is elmondják, hogy nem az értékelés a fontos, hanem a tudás, amit megszereztek.
Osztályozni ezt a fajta tanulást és tudást nemigen lehet, ezért a tanárok saját kritériumrendszert használnak. Próbálják úgy irányítani a gyerekeket, hogy ne érdekeljék őket a jegyek, hanem az legyen fontos, mit tanulnak. A tanárok a lehető legkevesebb dolgot osztályozzák, helyette inkább elmondják, mi volt jó, min és hogyan lehetne javítani. Van, hogy magát a gyereket kérdezik meg, mit gondol, hogyan teljesített, milyen jegyet adna magának.
Kis csoportokban tanulnak
Naprakészek a technikai újdonságok alkalmazásában is
A digitális világban maguk a tanárok is eligazodnak, nemcsak elegendő laptop és wifi van az egész iskola területén, de maguk az oktatók is naprakészek. A norvégok szerint a technikai újdonságok nemhogy akadályoznák a tanulást, de esetenként gyorsítanak is rajta, így nem tiltották ki az iskolából, hanem okosan felhasználják azokat.
A Ringstabekk-módszer annyira sikeres, hogy sokszor a tanulók az egyetemről is visszajárnak – ahová úgy kerültek, hogy előtte megtanultak döntéseket hozni, kiállni magukért, és produktívan együtt dolgozni másokkal.
(Forrás: lemon.hu)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése