Az ölelés hatása

Tényleg a szeretetlenség világában élünk? 

Eláruljuk, hogyan hatnak a gyengéd érintések a gyerekekre, 

és mit válthatnak ki a felnőttekből.

Müller Péter Szeretetkönyv című művében az alábbiakban olvasható módon foglalja össze, hogy milyen világban élünk, mennyire el vagyunk idegenedve egymástól/embertársainktól:

„Kétféle beszélgetés van.
Az egyik, amikor mondom a magamét. Amikor önmagamat akarom érvényesíteni. Szavakkal hatalmat lehet szerezni, olyan világot, amely csakis rólam szól, amelyben én vagyok a fontos: amit én gondolok, én érzek, én élek, én fájok - színjátékot, melyben én vagyok a főszereplő.
Aki a magáét mondja: egyedül van. Olyan világban él, ahol senkinek sincs köze hozzá. Ennél pontosabban nem lehet elmondani azt a helyzetet, amelyben élünk, s amit úgy is nevezhetünk: a szeretetlenség világa. Aki csak mondja a magáét, annak nincs szüksége barátra, testvérre, feleségre. Csak közönség kell neki.
A másik fajta beszélgetés az, amikor valaki társat keres. Ez nagyon ritka.”

Pedig mindannyian társ(ak)ra vágyunk, arra, hogy önzetlenül és feltétel nélkül szeressenek és szerethessünk. Ez az az állapot ugyanis, amiben azt érezzük, hogy állandó pozitív energiában áramlunk. Ennek az érzésnek szerves velejárója a testi érintkezés. Test és lélek oda-vissza hatnak egymásra. 

Egyes kutatások szerint napi hetven érintésre van szükségünk ahhoz, hogy lelki harmóniában élhessünk. Virginia Satir, amerikai pszichológus ezen belül a naponta minimálisan szükséges ölelések számát határozta meg:

"Napi négy ölelés kell a túléléshez, nyolc a szinten tartáshoz és tizenkettő a gyarapodáshoz."

Más szakemberek pedig az érintések időtartamára fókuszálva állították fel teoriájukat. Szerintük napi húsz másodpercre lenne szükségünk a szeretetteljes érintésekből ahhoz, hogy boldogabb emberek legyünk. Megegyezhetünk hát abban, hogy a testi érintkezés „létszükséglet”, gyermekek és felnőttek egyaránt vágynak rá. Azonban nem mindegy, hogy ki ér hozzánk...

Emberi kapcsolataink számos érintéssel járnak. Kezet fogunk, megveregetjük a másik vállát, ha bizalmasabb a viszony, megöleljük, megpusziljuk egymást. Bőrfelszínünkön számtalan érzékelősejt található, amelyek a finom érintésekre reagálva kellemes érzéssel töltik el testünket és a lelkünket egyaránt. Ennek viszont épp az ellenkezőjét váltja ki, ha egy számunkra antipatikus személy próbál velünk bizalmaskodni, vagy ha a tömegközlekedésen "heringek módjára" ér össze a testünk idegenekével.

Hogyan hat a gyerekekre?

A csecsemők jövője nagyban függ az életük első hónapjaiban kapott gyengéd érintések számától. Annál gyorsabban fejlődnek és annál egészségesebbek lesznek, minél többször vesszük kézbe és simogatjuk meg őket. Nem kellenek komoly orvosi vizsgálatok ahhoz, hogy erről megbizonyosodjunk, elegendő, ha egy kisbabát az édesanyja hasára fektetünk, látni fogjuk, légzése mennyivel mélyebb, szabályosabb lesz. 

Egy X-edik kutatás szerint azok, akik gyermekkorukban sok törődést kaptak, lényegesen érzékenyebb és magabiztosabb felnőtté váltak. Nagyon fontos tehát, hogy a gyermekeket rendszeresen öleljük, simogassuk meg, adjunk nekik puszit. 

Mit vált ki a felnőttekből?

Az ölelés szeretetet közvetít, így jó hatással van a lelkünkre, a kedélyállapotunkra, ez pedig a szervezetünkre. A kedves érintések erősítik az immunrendszerünket, ezáltal fontos a szerepük a betegségek legyőzésében. Az ölelések különösen kedvezően hatnak a depresszióra, mondhatni gyógyítják azt. A szeretetteljes érintések ugyanis oldják a feszültséget, egy dühös emberben képesek megszüntetni a pillanatnyi haragérzetet. 

Uraim!

Sokan vagytok, akik nem tudjátok kimutatni a szereteteteket, merthogy férfiatlannak tartjátok, ha megöleltek, szeretgettek valakit. Pedig ez hülyeség – még, ha a „Word szerint” ez egy sértő, obszcén kifejezés is. Szerezzetek örömet a hozzátok közel állóknak azzal, hogy mostantól ti is megélitek az együvé tartozást és nem fogjátok vissza magatokat többé!

Foglár Noémi

(Forrás: szeretlekmagyarorszag.hu)

Foglár Noémi í