1. Soha nem fogod megtudni, mire vagy képes,
ha meg sem próbálsz belevágni egy új kalandba.
Forrest már gyermekkorában megtanulta, milyen kegyetlen a világ. Mivel csak egy speciális szerkezettel a lábán tudott járni, társai folyamatosan csúfolták. Egy apró, szőke kislány azonban barátjává fogadta, és hogy megvédje a folyamatos zaklatásoktól, azt tanácsolta neki: “Fuss, Forrest, fuss!” Bár addig a pillanatig Forrest a szerkezet miatt képtelen volt erre, Jenny miatt mégis megpróbálta. Egyre gyorsabban és gyorsabban haladt előre, a főiskolán pedig már a hihetetlen tempójából élt meg. Akarat, kitartás, bizalom – el se tudjuk képzelni, milyen fontosak ezek az élethez.
2. Ha barátokat szeretnél, neked is annak kell lenned.
A filmtörténelem egyik legszebb barátsága volt az, ami Forrest és Bubba között alakult ki, amíg Vietnámban harcoltak. Nem csak azért, mert hátukat egymásnak vetve aludtak, hogy megvédjék magukat a sártól, de nem is azért, mert Forrest visszament a sérült Bubbáért, miközben záporoztak körülötte a golyók; hanem azért, mert Bubba halála után Forrest csak érte dolgozott, és valóra váltotta az elhunyt fiú álmát. Ilyen az igazi barátság.
3. Figyelj a körülötted lévő világra!
Míg Forrest keresztül-kasul befutotta Amerikát, nem felejtett el időt szánni azokra az emberekre, akik időközben társául szegődtek. Sőt, észrevette a természet szépségeit is, a tavat, ami olyan tiszta volt, hogy az égbolt hiba nélkül tükröződött benne, és azt, ahogyan a sötétség narancsos-vöröses-kékes színekben játszó naplementével kezdi meg ideiglenes uralkodását. Mindig figyeljünk arra, mi zajlik körülöttünk: hallgassunk, lássunk, érezzünk!
4. Csináld azt, amit szeretsz, nem számít, mi az!
Forrest imádta nyírni a hatalmas pálya füvét kis, speciális kocsijával; nem számított, hogy már nem kellene ezzel foglalkoznia, tovább gurult ide-oda, és élvezte az így eltöltött időt. Kívülállók számára talán bolondságnak tűnt, de ő tudta, hogy ez boldoggá teszi őt, és nem foglalkozott senkivel. Mi is maradjunk mindig hűek önmagunkhoz, és merjük vállalni azt, amiben valóban örömünket leljük.
5. Mindig törekedj a pozitív gondolkodásra és az elfogadásra!
Amikor Dan hadnagy elveszítette a lábát a vietnámi háborúban, depressziós lett. Minden segítséget elutasított, önmagát és a sorsot hibáztatta, és egyre lejjebb csúszott a lejtőn. Később azonban csatlakozott Forresthez, és együtt üzemeltették a Bubba emlékére megvásárolt rákászhajót. Dan hadnagy nem csak a habokat szelte át számtalanszor, hanem a lelkét is újra meg újra beutazta, és megbékélt a helyzetével. Képes volt arra, hogy pozitívan, bizakodva tekintsen az előtte álló évekre, és célokat tűzzön ki maga elé. Rengeteget tanulhatunk tőle!
6. Adni jó!
Forrest egész élete abból állt, hogy másoknak adott, miközben ő vajmi keveset kért. Kitartóan szerette Jenny-t, sporteredményeivel sikeressé tette főiskolai csapatát, katonaként tanúsított bátorságával pedig büszkévé nemzetét. Reményt öntött Dan hadnagyba, és rengeteg pénzzel segítette Bubba családját, miután a fiú elhunyt. Nem azért adott, mert elvárta a viszonzást, hanem azért, mert segíteni szeretett volna – tisztán, őszintén, hátsó szándék nélkül.
7. Légy nyitott, és várd a váratlant!
Ahogy Forrest mamája mondaná: “Az élet egy doboz bonbon, soha nem tudhatod, mit veszel ki belőle!”
(Forrás: harmonikum.com)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése