Bár a fő tünet minden esetben a szellemi hanyatlás, a különböző eredetű demenciák tüneteikben is különbözhetnek kissé. Az Alzheimer-betegség igen tipikus tünetei a rövid távú memória zavara, a szótalálási nehézség és a térbeli tájékozódás zavara, vagyis a gyakori eltévedés. Az Alzheimer-kóros betegek gyakran nincsenek tudatában tüneteiknek, csupán környezetük észleli azokat. A vaszkuláris, vagyis az elégtelen vérellátás okozta demenciák tünetei változatosak, attól függően, melyik agyi ereket érinti leginkább a betegség, de gyakran társul hozzájuk kísérőtünet, például szédülés vagy egyensúlyzavar.
A demencia fenti, tipikus tüneteihez gyakran másfajta tünetek is társulnak, amelyek tovább rontják a páciens állapotát és nehezítik az ilyen betegek gondozását is. Gyakori kísérő tünet például az ingerlékenység, lobbanékonység és nyugtalanság. A lehangoltság és a szorongás körülbelül minden ötödik demens beteget érint. Egyes esetekben a demenciában szenvedő betegnek látomásai vannak vagy hangokat hall a fejében, esetleg különös, téves meggyőződéseket táplál – igen gyakori például az a téveszme, hogy valakik megfigyelik vagy meglopják az illetőt.
A kivizsgálás menete
A demencia gyanúja esetén a páciens kivizsgálása során megállapítják a demencia okát és annak súlyossági fokát. Bár a betegek és a hozzátartozók gyakran nagyon várják és nagy fontosságot tulajdonítanak a vérvételeknek és a különböző agyi képalkotó vizsgálatoknak (CT, MRI vizsgálat), a legtöbb információt általában nem ezek, hanem az úgynevezett neuropszichológiai tesztek nyújtják.
A tesztek közül is sokféle létezik: általában az első szűrővizsgálat egy rövid, 5-10 perces teszttel kezdődik, amelyet akár a háziorvos is felvehet a beteggel. Fontos információforrás a beteg hozzátartozója is, aki sok adatot megadhat a páciens napi tevékenységeivel kapcsolatban. Amennyiben a fentiek alapján felmerül a demencia, a beteget többnyire pszichológus vagy neuropszichológus vizsgálja meg, aki különféle speciális, a memória egyes formáit, a koncentrációt, figyelmet, szókincset, a nyelvi és a problémamegoldó készségeket mérő teszteket vesz fel.
A demencia kivizsgálása során általában vérvételre is szükség van, de fontos tudni, hogy sem az Alzheimer-, sem a vaszkuláris demenciáknak nincs vérből kimutatható jele. A vérvétel ezekben az esetekben csupán arra szolgál, hogy az esetleges visszafordítható okokat (pajzsmirigy-betegség, vitaminhiány) és a társuló betegségeket (például elégtelen étkezés miatti fehérjehiány vagy kiszáradás) kiszűrjék.
A koponya CT vagy MRI-vizsgálatával felismerhető a vaszkuláris demencia, a SPECT-vizsgálat segítségével pedig elkülöníthető egymástól az Alzheimer-kór, a vaszkuláris demecia és még néhány ritkább demencia-forma. Ezek a vizsgálatok azonban csak kiegészítésként használatosak, hiszen a betegség típusát és különösen a súlyosságát és esetleges időbeli romlását elsősorban a tünetek és a neuropszichológiai tesztek alapján határozzák meg.
Mit tehetünk?
A demencia kezelésében nagyon fontos a páciens és a hozzátartozók megfelelő támogatása. A hozzátartozóknak sok mindent meg kell tanulniuk a betegségről és arról, hogyan küzdhetnek meg vele a mindennapokban – erre a célra önsegítő csoportok is elérhetőek, ahol demens betegek hozzátartozói osztják meg tapasztalataikat egymással. A páciens számára is létezik hasznos pszichológiai támogatás: ilyenek a tájékozódást és a mindennapok szervezését javító egyszerű technikák elsajátítása, valamint a memóriagyakorlatok, a művészetterápiák, állatterápiák, zeneterápiák. A fentiek nem gyógyítják meg a betegségek, de könnyebbé teszik a mindennapokat és javítják a páciens kísérő tüneteit, azaz a lehangoltságot, szorongást, nyugtalanságot. Egyes esetekben a gyógyszeres kezelés is hatékony lehet: bizonyos demenciatípusokban rendelkezésre állnak a betegség előrehaladását lassító, a romlást megállító gyógyszerek. 
(Forrás:demencia-info.hu)