A bizonyítvány nem azonos a gyerek értékével

Itt az évzárók, az oklevelek, a jutalom könyvek és a bizonyítványok kiposztolásának ideje.
Öröm, ha jól teljesít az iskolában, az óvodában a gyerek, jó érzés megosztani a barátokkal, de ugye tudjuk, hogy nem ez adja meg a gyerek értékét?

Mit mond a kitűnő a gyerekről?

Azt, hogy szinte nem is kellett tanulnia, mert jóeszű?
Azt, hogy 3 órákat gyakoroltunk vele délután, különtanárhoz járattuk? 

Mi akartuk, hogy kitűnő legyen?
Azt, hogy az AKART lenni és ezért ő maga leült, tanult, gyakorolt, felülmúlta magát abból is, amiből addig csak négyes volt?

Miért jár dicséret?

Az ötösért, amit lazán kirázott kisujjból?

Vagy a négyesért, amiért dolgoznia kellett, mert nem értetette elsőre, nem ment, de leküzdte a félelmét, az ellenszenvét a tárggyal, esetleg a tanárral szemben?

Megdicsérjük-e azért, mert segít a tanító néninek, gondoskodik a kisebbekről, szívesen vesz részt minden közös munkában?

Talán matekból csak hármas, de a szíve a helyén van - ezt kiposztoljuk-e?

Látjuk-e, hogy ő nem csak csupa hármas és négyes, és semmiképpen sem közepes, hanem van néhány dolog, amiből akkor is kiváló, ha abból nem osztogatnak jegyeket?

Észrevesszük-e, hogy az iskolában nem csak tantárgyakat tanul, hanem megtanulja szeretni a tanulást és ez talán fontosabb, mint az, hogy kipréseljük belőle mindenáron a jó jegyet, aztán érettségi/diploma után már soha többet ne akarjon tanulni?

Megőrizzük-e benne a gyermeki kíváncsiságot, támogatjuk-e a tanulni vágyását, elvisszük-e erdőbe, múzeumba, várromokhoz, könyvtárba, színházba? 

Beszélgetünk-e vele történelemről, fizikáról, olvasunk-e együtt könyvet, nézegetünk-e együtt térképet, földgömböt? 

Válaszolunk-e a kérdéseire? Akkor is, ha kényes témákat kérdez?
Adunk-e választ arra, amit nem tudunk, vagy bevalljuk, hogy nem tudjuk? És utánanézünk-e utána közösen a lexikonban, megtanítjuk neki, hogyan keressen rá a neten?

Észrevesszük-e, hogy az oklevél mindannyiuknak járna?
Nem csak a szépen szavalónak, a versenyek nyerteseinek: mindegyikük különleges valamiben!
Mindegyik felülmúlta magát valamiben, mindegyikük fejlődött év közben!

Támogatjuk-e, hogy abban teljesedjen ki, amit szeret csinálni?
Erőltetjük-e azt, amiben ő egyáltalán nem jó és nem szereti?

Elfogadjuk-e, hogy talán az oviban, kisiskolás korban még nem látszik, miben és mekkora tehetség ő, de ha sokfélét kipróbálhat, megtapasztalhat, később könnyebb lesz rájönnie miben is jó ő igazán?

Hiszünk-e benne annyira, hogy ha nem akarjuk helyette megcsinálni az életét, hanem csak mellette állunk, támogatjuk, segítünk és bízunk benne, hogy ki fogja taposni a saját útját, amit járnia kell?

Elhisszük-e, hogy az osztályzat csak egy pillanatnyi állapot, fontosabb, hogy magát ne gyenge közepesnek vagy erős négyesnek, hanem kitűnőnek érezze - és akkor azzá is válik majd?

(Forrás: kismamablog.hu)