Mi a jó megoldás kirúgás és fegyelmi helyett -- agresszív viselkedés esetén?

A legtöbb tanárnak fogalma sincs, mit kezdjen egy agresszív, frusztrált, netán lopásba keveredő gyerekkel, ezért sokan írásbeli intőkkel próbálják megoldani a gondokat, általában sikertelenül.
Ha végképp nem látnak más megoldást, fegyelmi eljárást indítanak, ami az Oktatási Hivatal múlt héten nyilvánosságra került jelentése szerint egyre több általános iskolást érint.
A 2012/2013-as tanévben még csak 213-an, a következő tanévben már 264-en, majd 265-en voltak ilyenek, jelentős részben hátrányos helyzetűek.
A fiúknál a hátrányos és halmozottan hátrányos helyzetűek aránya minden évben meghaladta a 70 százalékot, közülük a kilencedikes, szakképzésben tanuló 16-17 évesek ellen indult a legtöbb eljárás.

A köznevelési törvény szerint fegyelmi eljárás akkor indítható, ha „a tanuló a kötelességeit vétkesen és súlyosan megszegi”.
 Értelmezés kérdése, hogy ebbe mi fér bele, de általában tényleg a legdurvább esetekben szokták alkalmazni.
A Magyar Nemzet által idézett OH-jelentés szerint a fegyelmit érő ügyek közt volt rongálás, előfordult, hogy egy diák lelökte a tanárát a lépcsőn, egy másik tanuló pedig megütötte és megrugdosta az egyik pedagógust, majd felédobott egy virágtartót.

A fegyelmi nem feltétlenül jelent egyet a kirúgással.
Előfordul, hogy csak megrovásban részesítik a diákot, megállapodnak vele, hogy milyen feltételek mellett folytathatja az iskolában a tanulmányait, esetleg áthelyezik egy másik osztályba.
Ha mégis kizárják, a szülőnek 15 napon belül új iskolát kell találnia, de ha nem sikerül, a kormányhivatal jelöl ki egyet.
Az OH jelentése szerint a pedagógusokkal szembeni elfogadhatatlan magatartás miatt a 2012/2013-as tanévben a fegyelmit kapott tanulók 18 százalékát, a következő tanévben pedig közel egyharmadát zárták ki az iskolából.

Nem akarta kirúgni a gyerekeket, kiközösítette a tantestület

„Amikor eltanácsoltak valakit, mindig arra gondoltam: rendben, de mi lesz vele ezután?” – mondta Hortoványi Judit középiskolai rajztanár, aki az elmúlt években több Baranya és Pest megyei iskolában is dolgozott hátrányos helyzetű gyerekekkel.
„A korábbi iskoláimban mindenhol volt évente több fegyelmi eljárás, de egyszer sem voltam képes az elbocsátásra szavazni. 
Közvetlenül csak azokat az eseteket ismerem, amelyekben én is érintett voltam, de ha növekszik a fegyelmik száma, az nem jó jel, mert arra utalhat, hogy a tanárok a fáradtság és az elkeseredettség miatt

erőből, jogszabályok mögé bújva próbálják kezelni a problémákat, és azt mondják: odacsapok az asztalra, csak tűnjenek már el innen!”

Hortoványi doktori dolgozatában roma gyerekek rajzait kutatja, és az évek alatt sikerült elérnie, hogy a legkeményebb gengsztersrácok is feltárják előtte félelmeiket. (A rajzokból készült galériánkat itt nézheti meg).

„Egyszer négy gyerek az osztályomból kipakolta az iskolát, világos volt, hogy ők loptak, kamerafelvételek is készültek. 
Néhány nappal a ballagás előtt történt” – emlékezett vissza egy korábbi munkahelyén történt esetre.
„A tantestület azonnal fegyelmit és kirúgást akart, egyedül én álltam melléjük. Érveltem, hogy ne kaszáljuk el a jövőjüket, inkább találjunk ki valami mást. 
Sok-sok beszélgetés után végre bevallották, hogy ők voltak, és mindent visszahoztak.
 Erre az igazgató azt mondta: »végre megvan a bizonyíték, jöhet a rendőrségi eljárás!
« Teljesen kizártam magam a tantestületből, pedig nem a lopást és a felelősség elkenését pártoltam, hanem, hogy ne tegyük tönkre őket pont akkor, amikor elindultak a helyes irányba” – mondta.

Ettől még ő sem törne pálcát a tanárok feje felett, hiszen sokszor nincs erő és idő a személyes törődésre, ami megoldhatná a konfliktusokat.
Törvényi szinten kellene tisztázni, hogy kinek a dolga hátrányos helyzetű gyerekekkel foglalkozni. 
"Ezek a tanárok egyáltalán nem akarnak kibújni a felelősség alól, de nem tudnak minden esetet elvállalni, különösen, ha sok problémás gyerek jár az osztályba vagy az iskolába” – mondta.
„Ráadásul az iskolának az összes gyerek igényeit és jogait figyelembe kell vennie, és nem csak a hátrányos helyzetben lévőkét. 
Ez sokszor rendkívül bonyolult helyzetet teremt, hiszen a nem problémás gyerekek sem szorulhatnak háttérbe”.

Nincs, aki segítsen

Hortoványi szerint sok tanár azért reagál rosszul, mert senki sem készíti fel őket arra, hogyan kell kezelni a konfliktusokat.
Biztosan javult a helyzet, mióta én jártam a tanárképzőre, de a fiatalabb kollégákon sem látom, hogy jobban értenének ehhez. 
Ráadásul sok tanár azt mondja, hogy nem nevelni, hanem tanítani akar” – mondta.
 Szerinte sokat segítene a helyzeten egy tanácsadó szolgálat, ahová segítségért fordulhatnának a tanárok.
„Ha van is iskolapszichológus, ő legfeljebb az iskolával és a szülőkkel kapcsolatos problémákat kezelheti, terápiát nem folytathat. 
Vagyis a legsúlyosabb esetek, amelyek fegyelmihez vezetnek, eleve kiesnek az ő hatásköréből” – mondta.

„Tudjuk, hogy integrálni nagyon jó, de Nyugat-Európában minden problémás gyerek mellett van egy pedagógiai asszisztens, aki külön foglalkozik a viselkedési-tanulási gondokkal küzdőkkel.
 Nálunk nincs ilyen, a tanárnak egyedül kell megoldania az órát harminc gyerek közt.” – tette hozzá.

Egy hátrányos helyzetű térségben levő Hajdú-Bihar megyei általános iskolában csak utazó iskolapszichológus van, pedig az egyik neve elhallgatását kérő tanár az Abcúgnak azt mondta, több, teljes állású szakemberre is szükség lenne.
 „Jó lenne valaki, aki nevelési tanácsokat adna a szülőknek, például, hogy ne nézessenek horrorfilmet egy alsó tagozatossal. 
Ennek önkéntes alapon kellene működnie: azok a szülők, akik elfogadják a tanácsokat, maguk is elmondhatnák az elvárásaikat.” – mondta.

„Hívhatok ide rendőrt, hiába. 
Nincs sem iskolapszichológus, sem fejlesztőpedagógus. 
Senki, aki segíteni tudna.” – mondta erről egy másik, neve elhallgatását kérő tanár, aki húsz éve dolgozik hátrányos helyzetű gyerekek közt, most éppen Budapesten a VIII. kerületben.
 „Régebben volt egy gyermekvédelmi felelős, aki félállásban dolgozott, de már ő sincs”.
Bár az iskolának gyermekvédelmi feladatokat is el kell látnia, nincs rá se pénz, se státusz, se órakeret.
Korábban mi is írtunk róla, hogy a köznevelési törvény egyik végrehajtási rendelete ugyanis jóformán lehetetlenné tette, hogy ifjúságvédelmi szakembert, ezzel együtt iskolai szociális munkást alkalmazzanak, akik helyett ma inkább iskolarendőrök dolgoznak.

Van, ahol más utat választanak

A már említett Hajdú-Bihar megyei általános iskola tanára azt mondta az Abcúgnak, náluk is előfordul agresszió a gyerekek közt, mégsem a fegyelmi eljárásokat választják.
„Semmi értelme pellengérre állítani a gyereket, és adni neki valami figyelmeztetést, aminek úgysincs visszatartó ereje. 
Helyette inkább leülünk többször a szülőkkel, és ha kell, bevonjuk a családsegítő szolgálatot” – mondta.
„Előfordult, hogy összeverekedett két gyerek, és már nem lehetett követni, hogy ki, hova kívánta a másik anyját. 
Behívtuk a szülőket és a diákokat, tisztáztuk, hogy mi történt, a gyerekekkel pedig leírattuk, hogy mit gondolnak az esetről, és mit tudnak ígérni, hogyan fognak viselkedni a jövőben. 
Ennek önmagában is van visszatartó hatása, ráadásul utólag is számonkérhető, hiszen nyoma van” – mondta.

„Nem akarom nagyon rószaszínnek láttatni a dolgokat, de nálunk nincsenek nagyon súlyos esetek” – mondta Bacskay Bea, a VIII. kerületi Deák Diák Általános Iskola tanára.
Pedig a körzetükben sok hátrányos helyzetű gyerek él, Bacskay frissen végzett osztályába több sajátos nevelési igényű és hét autista diák is járt.
„Az első évtől kezdve olyan szeretetetteli nevelést kapnak, hogy nagyon durva viselkedési problémák nem is jelennek meg.
 Lopás így is előfordul, de a lényeg, hogy olyan legyen a közeg, amelyben a gyerek érzi, hogy ez nem helyes. 
Egyszer egy kislány napokig nem mert bejönni, végül odaállt a társa elé, és bevallotta, amit tett. 
A büntetéssel meg a kicsapással semmit sem oldunk meg, mert az iskolák csak pingpongozni fognak a diákkal” – mondta.

Bacskay szerint az elmúlt tíz évben nem is tanácsoltak el senkit, és ha valaki körül mégis helyzet van, akkor gyermekvédelmi szakember bevonásával próbálnak megoldást találni.

Odafigyeléssel sok minden megoldható

Az Emberség Erejével Alapítvány pécsi tanodájában évek óta foglalkoznak délutánonként hátrányos helyzetű gyerekekkel.
 Tasnádi Zsófia, az alapítvány munkatársa is úgy látja, hogy a tanárok nem mindig kezelik jól a konfliktusokat.
„Ha ketten összeverekednek, és nem lehet eldönteni, ki kezdte, sokszor csak azzal szemben lépnek fel, aki általában rosszabb gyereknek van kikiáltva. 
Ezzel csak tovább fokozzák a feszültséget, és ha megfogják, megrángatják a gyereket, éppen az agresszív magatartást erősítik bennük”.

Tasnádi szerint látszik, hogy aki plusz figyelmet és segítséget kap, azzal az iskolában is kevesebb a probléma.
 „Egyszer egy figyelemhiányos hiperaktivitás-zavarral küzdő fiút küldtek hozzánk, akivel évek óta pingpongoztak az iskolák, mert rosszul viselkedett. Eleinte nálunk is dührohamai voltak, rendszeresen kirohant a teremből, de ahogy többet foglalkozott vele a mentorunk, úgy egyre inkább lecsillapodott.
 Nem mondom, hogy ma nincsenek vele gondok az iskolában, hiszen nem tudunk varázsolni, de sokat javult a helyzet” – mondta.

Ez a fiú fél évig úgy járt a tanodába, hogy közben magántanuló volt, vagyis csak időnként járt be az iskolába, ahol a tanárai különórákon segítették.
Tasnádi nem támogatja a magántanulói státuszt, mert az iskolák sokszor csak eszközként használják, hogy megszabadulhassanak a problémás gyerekektől. Hortoványi Judit szerint ez nagyon gyakori, főleg cigány gyerekeknél.
 „Csak arra jó, hogy kinyomjuk őket, ne legyenek ott, ne okozzanak bajt.
 Így elvesznek a gyerekek, mert csak vizsgázni és konzultálni mennek be, és otthon csak nagyon ritkán tudnak tanulni” – mondta.

Tasnádi szerint ennél a hiperaktív fiúnál „szerencsére nem erről volt szó, mert az igazgató mindent megtett, hogy megtaláljuk a legjobb megoldást” – mondta. „Végül új osztályba került, ahol tiszta lappal indulhatott, nem égett rá olyan bélyeg, mint az eredeti közösségben”.
 Az osztályváltás Hortoványi szerint is gyakran jó megoldás.
 „Lehet, hogy egy új tanár könnyebben tudja kezelni a gyereket, mert megfelelő eszközökkel nyúl hozzá. 
Ha egy fegyelmivel sújtott, vagy magántanulói státuszból visszatérő gyerek mégis a korábbi osztályába kerül, a tanár felelőssége, hogy kiálljon mellette, és segítse a visszailleszkedést. 
Ha ezt nem tudja megértetni az osztállyal, bukott ügy az egész”.

(Forrás:444.hu)