Tragédia az oktatásban

2012-ben egy Magyarországon végzett „PISA” felmérés szerint a 15 éves korosztály 45%-a nem képes olyan szinten olvasni, hogy az elég legyen egy állás hatékony betöltéséhez. Hazánkban az évente megíratott országos kompetencia tesztek pedig azt mutatják, hogy nincs valódi fejlődés az oktatás eredményességét illetően.

„Korábban 3%-ra tették a tanulási zavarokkal küzdők arányát, de a globális olvasástanítási módszer elterjedésével az olvasászavar gyakoribbá vált, és ennek tízszeresére nőtt a problémás gyerekek aránya… A diszlexia, mint valami járvány terjed. Lassan minden ötödik diákra ráakasztható ez a diagnózis. Ami néhány évtizeddel ezelőtt még a legtöbbek számára ismeretlen kifejezés volt, az az utóbbi években mindennapossá vált.” – olvashatjuk Dr. habil. Gyarmathy Éva PhD pszichológus témához kapcsolódó cikkében.

Az elmúlt évek során több száz pedagógussal találkoztunk. Egyértelműen kiderült, hogy nincsenek valódi, hatékony eszközeik a tanulási problémákkal küszködő, elakadt tanulók felzárkóztatására. 
Szinte kivétel nélkül arról panaszkodnak, hogy tehetetlenek az egyre több nehezen kezelhető és motiválatlan gyerekkel szemben. 
Ráadásul sok éve egy olyan iskolarendszerben dolgoznak, ahol egyik oldalról folyamatosan elvonják anyagi eszközeiket, a másik oldalról viszont dupla és tripla támogatást kapnak, ha valamilyen zavarral vagy nehézséggel „diagnosztizált” tanulóik vannak. 
Ennek eredményeképpen az iskolák motiválttá váltak abban, hogy megcímkézzék tanulóikat. 
Így manapság egyre több tanulót nyilvánítanak „olvasási zavarosnak”, „matematikai képességzavarosnak”, „hiperaktívnak”, „sajátos nevelési igényűnek”. 
A „megoldás” erre egyre gyakrabban az, hogy felmentik a gyermeket olvasásból, aki ennek következtében úgy áll fel az iskolapadból, hogy nem érti meg az írott szöveget.

Az elmúlt két tanévben az Alkalmazott Oktatástan technológiájávalösszesen 117 pedagógust képeztünk ki, a pedagógusok 2-4 diákot vittek végig a programon.

Az ebben a tanévben a teljes országra, sőt határainkon túlra is kiterjesztett Súlyos olvasási és szövegértési problémákkal küszködő tanulók egyéni fejlesztése projektünk a lezáráshoz közeledik. 
A több mint 100 pedagógus résztvevő hetek óta megdöbbentően és meghatóan szép eredményekkel halmoz el bennünket, számolt be róla Telekesi Edit kolléganőm, a projekt szakmai vezetője.

Hajnalka, egy Pest megyei tanítónő, akinek a saját kisfia olvasási problémákkal küszködött, miután részt vett az Alkalmazott Oktatástan programjában, elkezdte a módszert alkalmazni a tanítványainál és saját 2. osztályos kisfiánál is. 
A program végeztével ezt nyilatkozta: 
„Magabiztos, bátor és bevállalós lett az én bizonytalan és kudarcokkal teli gyermekem. Szívesen végezte el a gyakorlatokat, gyönyörűen halad a többiekkel, az órai munkával egyáltalán nem marad már el. Az új iskolában a német nyelvet is elkezdte, és három hónap alatt majdnem a másfél éves anyagot be tudta hozni. Még egy-egy területen erősítenünk kell, de itt a nyár és biztos vagyok benne, hogy a következő tanévben még több sikere lesz és boldogan jár iskolába. De nem csak a tanulásban, hanem viselkedésében, a társas kapcsolataiban és gondolkodásában is előnyére változott.” 
Ez a 2. osztályos kisfiú végül elmondta, hogy kedvenc helyei a könyvtárak lettek.

Ezzel valósítjuk meg az Alkalmazott Oktatástan célját, hogy a Tanulási technológiát eljuttassuk az ország oktatási intézményeibe, hiszen ahogy L. Ron Hubbard, amerikai oktató megfogalmazta: 
„Nem az a célunk, hogy mindössze néhány tanulót mentsünk meg. Az a szándékunk, hogy visszafordítsuk a XX. századi oktatás hanyatlását.”

Mohos Zsófia
Alkalmazott Oktatástan oktató

Alkalmazott Oktatástan Magyarország
www.alkalmazottoktatastan.hu