SZILY NÓRA: Amikor felhívtam azzal a kérdéssel, hogy miként neveljünk sikeres gyereket, rögtön felfortyant. Mintha a „sikeres” jelző zavarta volna…
VEKERDY TAMÁS: Azt gondolom, hogy a világ megbolondult. Ki a sikeres? Aki 42 éves korában összeomlik és szívinfarktust kap? Vagy az a fiatal futballista, aki egyszer csak összeesik a pályán? Ő vajon sikeres volt? De meddig? Mi ez a téboly? Én nem azt mondanám egy gyereknek, hogy légy sikeres, hanem azt: legyél, aki vagy! Próbáld magadból azt kihozni, ami valójában benned van. A szülőnek pedig nincs más dolga, mint ebben támogatni őt, bármerre is kanyarodik az útja. Lehet, hogy pár évig hippi lesz és asztalosként fog fúrni-faragni, miközben az osztálytársai erre-arra elhúznak – az egyik orvos, a másik már vállalatvezető lesz –, de ez szerintem egyáltalán nem baj.
SZILY NÓRA: Azt hiszem, ezt a legnehezebb belátni. Türelemmel, elfogadással kivárni. Vajon mit jelent ma a siker? Sokan elvárnák a gyereküktől, hogy mindenben kitűnő legyen, és eközben a hangsúly leginkább azon van, mi az, amit nem tud, mi az, amiben még jobbnak kellene lennie.
VEKERDY TAMÁS: Ez csak itt van így. Őrület! Az északiaknál nem az a kérdés, hogy mit nem tudsz, hanem hogy mit tudsz! Jól fütyülsz? Nagyszerű! Zseniálisan faragsz? Jól táncolsz, énekelsz? Szeretsz festeni, színészkedni? Ezek mind remek dolgok.
Tudjuk, hogy nem egyféle intelligencia létezik, az értelmi, hanem legalább nyolcféle. És még az értelmi intelligencia tíz különböző faktorából is lényegében csak kettőt mér és osztályoz az iskola!
A nevelésnek két alapelgondolása lehetséges. Az egyik: legyél, aki vagy!, a másik: legyél, akivé én akarlak tenni! Ez utóbbi – jó esetben – az örök lázadások útja. Rossz esetben pedig a megtöretés útja.
Amikor azért jó egy kisfiú vagy kislány, mert teljesíti mindazt, amit apuci és anyuci akar. Ez a legrosszabb, amit el lehet képzelni! De mit jelent az, hogy legyél, aki vagy?
Már több mint 7 milliárdan vagyunk a földön, mindenkinek más az ujjlenyomata és a DNS-e. Miért gondoljuk, hogy az, ami belülről megszabja a DNS-t és az ujjlenyomatot, az nem különböző? Mi ez a valami? A hívő számára a halhatatlan lélek, a természettudós számára a természeti program.
Miért akarjuk, hogy egy sablon szerint mindenki ugyanabban, ugyanúgy legyen hiteles?
Stephen Hawking, akit ma a világ egyik legokosabb emberének tartanak, elemista korában még egészséges volt és nem ült kerekesszékben. De nem tudott megtanulni írni és olvasni. Miért? Hülye volt? Mint tudjuk, nem.
Ahogy Pablo Picasso sem tudott megtanulni írni, olvasni és számolni, tehát értelmi fogyatékosnak tűnt, pedig „csak” zseni volt.
Rengeteg tanulmány jelent meg a 19. század vége óta arról, hogy az iskola nem fejleszti a gyereket, hanem tönkreteszi. Miért gondoljuk, hogy ez az elvárásrendszer a helyes?
A ma uralkodó szemlélet a boldogtalanság, a depresszió és a szorongás felé vezet.
„Sikerre” törekszünk, miközben nem is tudjuk pontosan, hogy mi az.
SZILY NÓRA: Hát ez az! De akkor mi legyen az elv? Mi vezesse a szülőt? Mi legyen a legfontosabb?
VEKERDY TAMÁS: Hogy a gyerek jól érezze magát a bőrében.
Első kérdésem a szülőhöz: olyan iskolába jár a gyereke, ahol jól érzi magát? Ha nem, ha unatkozik, szorong és fél – ahogy a magyar gyerekek zöme –, akkor nem jó helyen van, ezért más megoldást kell keresni.
Mérei Ferencet szoktam idézni, aki a ‚70-es, ‚80-as években így fogalmazott: „Ahol untatnak, onnan menekülj!” Nagyon leszidták ezért, mondván, az élet nem kerti ünnepély!
Monotóniatűrés, kötelességtudat, feladattartás – ezekre van szükség. Mérei irtózatosan makacs ember volt, és válaszként is az idézett mondatát ismételte. Elvégre a világ nem unalmas, és az ember sem.
Mérei már nem érte meg 1996–97-et, amikor az agyfiziológusok megtalálták azt a kapcsolatrendszert, melynek alapján kimondták: „Öröm nélkül nincs hatékony tanulás.” Ez a dolog lényege.
Azt gondoljuk, hogy öröm nélkül, félve, rettegve, szorongva, önmagamat hajszolva és közben unatkozva kell tanulnom a világ és az ember titkait. Nem. Nem így kell.
Az álteljesítmény hajszájában élünk.
A fiatal felnőttek mindössze a középiskolai tananyag kilenc százalékára emlékeznek úgy, hogy használni is tudják.
Hihetetlen mennyiséget tanítunk a felejtés számára.
SZILY NÓRA: Itt az ősz, elkezdődött az iskola, a verseny, ahová a szülők is beszállnak. Nyilván a legjobb szándékkal.
Az interjú folytatását a Nők Lapja Iskolaválasztó 2016-os kiadásában olvashatjátok végig. Keressétek a magazint a standokon!
Szöveg: Szily Nóra
(Forrás: nlcafe.hu)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése