Látott már nyugodt gyereket, akit csak úgy odatesz a szülő és ott is marad? Nem? Hát mi sem. Bár az ADHD szindróma (attention deficit and hyperactivity disorder – azaz figyelemhiány és hiperaktívitás) egyik legfeltűnőbb tünete a túlpörgés és örökös mozgás, ez önmagában nem jelenti azt, hogy a gyerek ADHD-s. A gyerekek eleve sokat izegnek-mozognak, pont ezért roppant nehéz a diagnózis. A hiperaktív gyerek alapvető jellemzője a mozgásos nyugtalanság, az impulzivitás, a figyelmetlenség, amely emlékezet- és tanulási zavarokkal párosul. Legfőbb különbség egy aktív és egy hiperaktív gyerek között, hogy az utóbbinál a túlmozgás minden esetben figyelemzavarral, koncentrációhiánnyal jár együtt.
Goldmanné Fehér Hajnalka, pécsi gyermekpszichológus is így gondolja.
Manapság túl sok gyermekre sütik rá könnyedén ezt a diagnózist. Nem szakemberek, például más szülők a játszótéren mondanak ítéletet. A probléma hátterében sokszor a család hibás működése áll, vagy a nem megfelelő nevelés. A diagnosztizálást ezért bízzuk szakemberekre.
45 perces tanórák az iskolapadban, utána szolfézs és atlétika, levezetésképp egy kis korrepetálás. Akárhogy is nézzük, a felsorolt foglalkozások közül egyik alatt sem lehet rohangálni, pörögni vagy ugrálni. Márpedig egy frontálisan oktatott óra nem éppen ingergazdag, a hiperaktív gyerek “ingeréhsége” pedig igen nagy. Állandóan újabb és újabb foglalatosságra van szüksége, izgalomban kell tartania magát. A baj az, hogy az ilyen gyereket körülvevő tanárok, edzők, pedagógusok reakciója nem a fokozott odafigyelés, hiszen a tanrenddel haladni kell, a többieket meg zavarja a gyerek a koncentrációban, ekkor jön a büntetés. Ez viszont hatalmas hiba, hosszú távon kudarcokhoz, akár depresszióhoz is vezethet.
– A gyermekek önértékelése, önbizalma igen törékeny, az iskolai kudarcok következtében gyorsan sérül, kudarcosnak, ügyetlennek érzik magukat. Mindez jelentősen csökkenti hajlandóságukat a tanulásra, az együttműködésre – avat be a szakember.
Mik a jelek?
Csecsemőknél még csak jelzésértékűek. Gyanakodhatunk azonban, ha sokat sír, nehezen alakul ki a napirend, a mozgásfejlődés során kimarad a kúszás és mászás szakasza, és a felállást követően szinte azonnal futni kezd a gyermek. Kisgyermekek esetében jellemző, hogy vakmerőek, hamar elunnak mindent, később lesznek szobatiszták, a rajzolás nem érdekli őket, nagy nehézséget okoz a társaikhoz való alkalmazkodás, a közös játék, a felnőttekkel való együttműködés, illetve a kudarcot nagyon nehezen viselik, konfliktushelyzetben gyakran válnak agresszívvá.
Iskolás korú ADHD-s gyermekeknél észrevehetjük, hogy nehezen követik az utasításokat, rendetlenek, szertelenek, jellemzően nehezen alkalmazkodnak az iskola által előírt szabályokhoz, nehezen működnek együtt másokkal és gyakran indulatosak. Az sem ritka, hogy amikor unatkoznak, csínyeket követnek el.
A pécsi szakember szerint a korábban nem diagnosztizált és nem kezelt ADHD-s serdülők körében gyakoribb a deviáns megnyilvánulás. Ezek a tinik gyakran kísérleteznek illegális szerekkel, sokszor nyúlnak alkoholhoz és droghoz is.
Goldmanné Fehér Hajnalka azt tanácsolja, hogy első körben jól követhető, jutalmazáson alapuló szabályrendszert állítsunk fel. A legfontosabb, hogy minél többet dicsérjük és minél kevesebbet büntessük a gyermekünket. Ellenőrizzük gyakran, hogy betartja-e a szabályokat, és tartsunk pontos napirendet.
– Siker esetén ne csak szóban dicsérjük meg a gyereket, a helyes viselkedésnek legyen valamilyen jól látható nyoma is! A legpraktikusabb, ha egy nagy táblára felírjuk az elvégzendő feladatokat és matricákkal, színes pipákkal vagy hasonló látványos módon jelöljük, ha valamelyik sikerült. Az ADHD-s gyerekeket különösen motiválja a jól mérhető eredmény és a látható fejlődés, például az, hogy hány csillagot gyűjt össze egy héten; másoknál inkább az válik be, ha a pontjait apróbb ajándékokra vagy élvezetes tevékenységekre válthatja be.
(Forrás:pecsma.hu)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése