Két magocska lapult egymás mellett a termékeny tavaszi talajban.
Az első így szólt: Ki akarok hajtani! A földbe mélyesztem gyökereimet, és felszínre török sarjaimmal… Kibontom zsenge rügyeimet, hogy lobogóként hirdessék a kikelet érkezését… Érezni akarom a nap melegét, hadd hulljon szirmaimra az áldott hajnali harmat!
Ezzel kicsírázott.
A második így szólt: Félek. Ha a mélybe eresztem gyökereimet, ki tudja, mi vár rájuk odalent, a sötétben. Ha kibújok a felszínre, esetleg megsérülhetnek érzékeny sarjaim… és mi lesz, ha rügyeket fakasztok, és egy csiga le akarja rágni őket? Ha pedig kinyílnak bimbóim, valami kisgyerek kiszaggathat miattuk tövestől. Nem, inkább nyugton maradok, amíg biztonságban nem érzem magam.
Ezzel várt.
Egy tyúkanyó eleség után kapirgált az üde tavaszi mezőn. Rátalált a várakozó magocskára, és bekapta.
Tanulság: Aki nem mer kockáztatni és fejlődni, azt felfalja az élet.
Patty Hansen
(Forrás: Erőleves a léleknek)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése