HAMVAS BÉLA
1897. március 23. — 1968. november 7.
magyar író, filozófus
A Boldogságot csak az bírja el, aki elosztja.
A fény csak abban válik áldássá, aki másnak is ad belőle.
Mert, amikor bennünket elküldtek, az útra bocsátó Hatalom így szólt:
Rád bízok minden embert külön, kivétel nélkül mindenkit.
Segíts, adj enni, adj ruhát, mindenkire vigyázz úgy, mint magadra
és ne hagyd a sötétségben elmerülni.
Amit szerzel, amit elérsz, amit tudsz, amit átélsz oszd meg.
Az egész világ a tiéd.
Szabad vagy a kövektől az éterig.
Ismerd meg, hódítsd meg, senki nem tiltja, de jaj Neked, ha magadnak tartod.
Amiből másnak nem adsz, legyen az arany, iszappá válik,
legyen szent fény, átokká válik, legyen gyönyör, halállá válik.
Elbocsátlak Téged is, mint mindenkit:
Felelős vagy minden emberért, aki veled él és el kell számolnod minden fillérrel,
amit magadra költesz, minden örömmel, amit magadba zártál és minden boldog pillanattal,
amit magadnak tartottál meg.
Most eredj és élj, mert a világ a tiéd.
***
Minden lélek középpontja: az Én.
***
Valami érthetetlen kapcsolat van a barátság és a csillag között.
Miért csillag a barát? És miért barát a csillag?
Mert olyan távol van, és mégis bennem él? (...)
Mert nem kíván tőlem és én sem kívánok tőle semmit?
Csak azt, hogy legyen, és így, ahogy van; és ő van, és én vagyok,
ez kettőnknek tökéletesen elég?
Nem lehet rá válaszolni.
Nem is kell.
***
A barátság mélyebben van, mint a szeretet, és mélyebben, mint a szerelem.
***
A léleknek a lélek iránt való érzékenysége: a szeretet.
***
Az emberi világ nagy szava: a szeretet.
***
A szerelemnek és a barátságnak csak egyetlen rokon vonása van, s ez:
A szerelemnek és a barátságnak csak egyetlen rokon vonása van, s ez:
ha felbomlik, annak oka sohasem a Másik, hanem mindig az Én.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése