2015. január 7., szerda

A stresszkezelés már gyermekkortól tanulható

Ha a gyermekeknek nem tanítják meg még gyerekkorban, hogyan kezeljék a felmerülő problémákat, könnyen szorongó, depressziós felnőtt válhat belőlük.


A stresszkezelés már gyermekkortól tanulható
Ha azonban már a stresszre utaló tünetek jelentkeznek, akkor sem késő segíteni, a stresszkezelésnek ugyanis számos technikája van – hívja fel a figyelmet Major Melinda, a Semmelweis Egyetem I. Sz. Gyermekgyógyászati Klinika Gyermekpszichiátriai Osztályának szakpszichológusa - olvasható a Semmelweis Egyetem honlapján.
Mindenkire máshogy hat a stressz, ám ha hirtelen megváltozik egy gyerek viselkedése, azt komolyan kell venni. Problémát jelez, ha egy szobatiszta gyerek például újra bepisil vagy rosszul alszik, kamaszkorban pedig intő jel lehet az állandó fejfájás, a megváltozott étkezési szokások és a fogyás, valamint azok a rendszeressé váló testi tünetek, amelyek mögött nem áll kimutatható betegség. A családterapeuta szerint a szülőknek mindig érdemes végiggondolniuk azt is, vajon a saját munkahelyi vagy magánéleti feszültségük hogyan hat ki gyermekükre. A gyerekek ugyanis több mindent megéreznek, mint gondolnánk, sőt sok esetben ők a házaspárok problémáinak tünethordozói, megváltozott viselkedésükkel, illetve tünetükkel jelzik, hogy egyensúlyvesztés állt be a család működésében.
Egy családi tragédia vagy iskolai kudarc olyan stresszreakciót idézhet elő, ami hosszú távon pszichoszomatikus megbetegedések, magatartásproblémák, szorongás, depresszió vagy más pszichiátriai zavarok okozója lehet. Fontos azt is szem előtt tartani, hogy a tartós, intenzív stressz az egyensúlyban lévő krónikus betegségeket is súlyosbíthatja. Érdemes tehát megelőzni a lelki sérülést, váláskor például egyre több szülő keres fel együtt szakembert, ha bizonytalanok abban, hogyan viselkedjenek a gyermekükkel – emeli ki Major Melinda.
Bár fontos, hogy a szülő érzékenyen reagáljon gyermeke jelzéseire, a szakember arra is felhívja a figyelmet, hogy a túlreagálás is okozhat kárt, a szorongásos problémák hátterében ugyanis gyakran a túlvédő, túlóvó szülői magatartás áll. Ami nélkülözhetetlen, az a biztonságos, megértő, kiszámítható, szeretetteljes családi légkör, amiben a gyerekek el merik mondani problémáikat, mert érzelmi támogatásra, segítségnyújtásra számíthatnak. Valamennyi család átél ugyanis kisebb-nagyobb veszteségeket, ám szilárdabb háttérrel a gyereknek is nagyobb esélye van a helyzet kezelésére. Észre kell azonban venni, amikor ez önmagában már kevés, ilyenkor – például iskolai problémák esetén – a tanárokat, az osztályfőnököt is be kell vonni, ha pedig nincs előrelépés, szakember segítségét kell kérni.
Amikor a gyermekek stresszkezelését akarjuk segíteni, mindenképpen fontos megérteni az okokat – mondja a szakpszichológus. Amennyiben például az váltja ki a szorongást, ha egy gyereknek nincsenek barátai, hatékony stresszkezelő technika lehet a társas készségfejlesztő csoport. Ebben ugyanis olyan módszereket sajátíthat el, amikkel képes lesz kapcsolatokat kialakítani kortárs közösségben.
A szakember felhívja a figyelmet a relaxációs módszerekre, melyeknek létezik gyermekekre adaptált változata is. Ezek a technikák – kisebbeknél a progresszív relaxáció, nagyobbaknál az autogén tréning – megfelelően elsajátítva az izmok ellazítása által csökkentik a feszültséget. A stresszreakciók enyhítésére alkalmas még a megfelelő légzéstechnika, a hosszú elnyújtott kilégzés ugyanis egyensúlyi állapotot hoz létre a szervezetben, ezt pedig a gyerekek is könnyen el tudják sajátítani és akár egy iskolai felelés előtt is alkalmazhatják. Általános stresszkezelésre alkalmas a rendszeres testmozgás, ami azáltal, hogy egészséges és levezeti a feszültséget, kihat a lelki egyensúlyra is. Emellett segíthet még minden olyan tevékenység, amit a gyermek, serdülő szívesen csinál: kisgyermekkorban ez többnyire játék, később előtérbe kerülhet a naplóírás vagy a különböző kreatív tevékenységek.
Otthon, családi környezetben Major Melinda a mindennapi beszélgetést tartja elengedhetetlennek, ami teret biztosít ahhoz, hogy a napi történések által kiváltott érzésekről is lehessen beszélni. Ez azonban csak abban az esetben működik, ha a gyermek valóban végigmondhatja, ami őt foglalkoztatja és ténylegesen is megtapasztalhatja szülei részéről az érzelmi odafordulást. A szülők szerepe tehát a gyermek érzelmi biztonságának megteremtésében elengedhetetlen.
(Forrás: rehabportal.hu)

2015. január 6., kedd

Mi a kultúra? (Dr. Lenkei Gábor)

Mi a kultúra?

A Tótfalusi István nevével jegyzett Idegenszó-tár szerint a kultúra latin eredetű szó; cultura = megművelés, kiművelés. A colere, cultum = megművel, gondoz szóból származik.

Magyarul több értelemben is használatos:
• Kifinomultság, művelt viselkedés.
• Műveltség egy területen, egy nép körében.
• Az emberiség által létrehozott anyagi és szellemi értékek összessége.

A Magyar Értelmező Kéziszótár (Akadémiai Kiadó) szerint ezt is jelenti:
• Valakinek művelt volta, műveltsége.

Az egészségkultúra – ebből fakadóan – az egészséggel kapcsolatos műveltséget, az egészség területén megfigyelhető kifinomultságot és művelt viselkedést jelenti.
Egy valódi egészségkultúrában az egyes emberek „művelt volta, műveltsége” magas színvonalú.

A kultúrát tehát nem csak az jellemzi, hogy mennyi szellemi értéket hoztak létre – például a tudósok –, hanem az is, hogy ezek az értékek milyen mértékben váltak közkinccsé, hányan sajátították el a kultúra szívét-lelkét alkotó tudást és milyen színvonalon alkalmazzák azt.

Egy magas színvonalú egészségkultúrában az emberek:
• Tisztában vannak eredendő, természet adta képességeikkel.
• Tudják, hogy az ember természetes létezési módja az egészséges állapot és a betegségek teljességgel természetellenes megnyilvánulások.
• Rendelkeznek azzal az ismerettel, hogy az ember jóval száz éves kora fölött is lehetne aktív, fiatalos, friss, rugalmas és serény.
• Ismerik szervezetük egészséges működésének legalapvetőbb törvényszerűségeit.
• Ezen ismeretek birtokában képesek arra, hogy saját maguk megerősítsék egészségüket és arra, hogy örömtelibb, egészségben gazdagabb életet éljenek.
• A rendelkezésükre álló egészséggel kapcsolatos gyakorlatias tudás révén magabiztosak, és nem lehet félrevezetni őket.

Egy magas színvonalú egészségkultúrában:
• Nem sóhajtana nagyot egy huszonéves hölgy: „Hát, bizony, harminc fölött már elkerülhetetlenül beköszöntenek a betegségek”.
• Nem lehetne elhitetni az emberekkel, hogy a zsírszegény táplálkozás az üdvözítő.
• Nem vásárolnák lelkesen az egészségükre veszélyt jelentő csökkentett zsírtartalmú élelmiszereket.
• Nem fogadnák be a szervezet által saját maga számára nélkülözhetetlen alapanyagként termelt koleszterinről a „patás ördög” meséjét.
• Nem lehetne az orruknál fogva vezetni őket „a sófogyasztás káros” mítosszal.
Megmosolyognák azt az ajánlást, amely szerint naponta maximum 2 grammnyi sót szabad elfogyasztani. Tudnák, hogy az egészség megőrzéséhez ennek sokszorosára van szükségünk. Tudnák, hogy a szükségesnél kevesebb só felborítja a belső egyensúlyt.
• Egy negyvenes évei derekán járó ember nem hinné azt magáról, hogy ő már „középkorú”, aki lassacskán már kifelé tart az életből.
• Gyanút fognának akkor, amikor újabb világjárvánnyal fenyegetik őket, és észrevennék, hogy hol lóg ki a lóláb.
Tisztában lennének azzal, hogy a gyógyszermaffia – ahogyan az be is bizonyosodott – még attól sem riad vissza, hogy pénzügyi szálakkal kösse magához a WHO (Egészségügyi Világszervezet) egyes járványügyi „szakértőit”.
• Kikacagnák azt, aki azt próbálná elhitetni velük, hogy a 130 kilós hústorony számára ugyanannyi a „jó vérnyomás”, mint a hintaszékben kötögető 45 kilós nagymamának.
• Nem lehetne riogatni őket a „sok C-vitamin vesekövet okoz” kitalációval, mert ismernék a sületlen állítást sokszorosan cáfoló tudományos bizonyítékokat.
• Felkapnák a fejüket arra a hírre, hogy a biztonságosnak hitt gyógyszerek mellékhatásai annyi embert ölnek meg, hogy ez ma már dobogós helyet foglal el a vezető halálokok listáján.
• Nem hordanák hétről-hétre orvoshoz a meghűlő, betegeskedő kisdedeket, hanem ismernék a módját, miképpen erősíthetik meg egyszerű és természetes módszerekkel az immunrendszert.
• Az egészségért felelős állami hivatalok és a honatyák nem engednék meg, hogy olyan gyógyszerrel (Ritalin) kezeljenek ártatlan, mit sem sejtő gyermekeket, amely korábban felnőttek számára már olyannyira veszélyesnek bizonyult, hogy kitiltották a piacról.
• Tudnák, hogy a gyógyszeres fájdalomcsillapítás nem több mint tündérmese. Tisztában lennének azzal, hogy az ilyen szerek – a legharsányabb reklámígéretek dacára is – csupán arra alkalmasak, hogy elvágják az agy és a fájdalmas terület között a kapcsolatot, miközben a fájdalom továbbra is fennáll, csak már nem is tudatosul.
• Nem lehetne azzal szédíteni őket, hogy egy olyan finom, érzékeny, kifinomult lénynek, amilyen az ember, a lelki problémáit „hangulatjavító” pirulák fogják orvosolni.

És még nagyon sok mindent fel tudnék sorolni, amit egy magas színvonalú egészségkultúrában nem lehetne „megetetni” a „Homo Sapiens”-szel, azaz a „Bölcs Emberrel”.

Viszont mindannyian értelmes, boldog, alkotó életet élnénk, teljes egészségben.

Dr. Lenkei Gábor

Mi a kultúra?
A Tótfalusi István nevével jegyzett Idegenszó-tár szerint a kultúra latin eredetű szó; cultura = megművelés, kiművelés. A colere, cultum = megművel, gondoz szóból származik.

Magyarul több értelemben is használatos:

• Kifinomultság, művelt viselkedés.
• Műveltség egy területen, egy nép körében.
• Az emberiség által létrehozott anyagi és szellemi értékek összessége.
A Magyar Értelmező Kéziszótár (Akadémiai Kiadó) szerint ezt is jelenti:

• Valakinek művelt volta, műveltsége.
Az egészségkultúra – ebből fakadóan – az egészséggel kapcsolatos műveltséget, az egészség területén megfigyelhető kifinomultságot és művelt viselkedést jelenti.
Egy valódi egészségkultúrában az egyes emberek „művelt volta, műveltsége” magas színvonalú.
A kultúrát tehát nem csak az jellemzi, hogy mennyi szellemi értéket hoztak létre – például a tudósok –, hanem az is, hogy ezek az értékek milyen mértékben váltak közkinccsé, hányan sajátították el a kultúra szívét-lelkét alkotó tudást és milyen színvonalon alkalmazzák azt.
Egy magas színvonalú egészségkultúrában az emberek:

• Tisztában vannak eredendő, természet adta képességeikkel.

• Tudják, hogy az ember természetes létezési módja az egészséges állapot és a betegségek teljességgel természetellenes megnyilvánulások.

• Rendelkeznek azzal az ismerettel, hogy az ember jóval száz éves kora fölött is lehetne aktív, fiatalos, friss, rugalmas és serény.

• Ismerik szervezetük egészséges működésének legalapvetőbb törvényszerűségeit.

• Ezen ismeretek birtokában képesek arra, hogy saját maguk megerősítsék egészségüket és arra, hogy örömtelibb, egészségben gazdagabb életet éljenek.

• A rendelkezésükre álló egészséggel kapcsolatos gyakorlatias tudás révén magabiztosak, és nem lehet félrevezetni őket.
Egy magas színvonalú egészségkultúrában:

• Nem sóhajtana nagyot egy huszonéves hölgy: „Hát, bizony, harminc fölött már elkerülhetetlenül beköszöntenek a betegségek”.

• Nem lehetne elhitetni az emberekkel, hogy a zsírszegény táplálkozás az üdvözítő.

• Nem vásárolnák lelkesen az egészségükre veszélyt jelentő csökkentett zsírtartalmú élelmiszereket.

• Nem fogadnák be a szervezet által saját maga számára nélkülözhetetlen alapanyagként termelt koleszterinről a „patás ördög” meséjét.

• Nem lehetne az orruknál fogva vezetni őket „a sófogyasztás káros” mítosszal.

Megmosolyognák azt az ajánlást, amely szerint naponta maximum 2 grammnyi sót szabad elfogyasztani. Tudnák, hogy az egészség megőrzéséhez ennek sokszorosára van szükségünk. Tudnák, hogy a szükségesnél kevesebb só felborítja a belső egyensúlyt.

• Egy negyvenes évei derekán járó ember nem hinné azt magáról, hogy ő már „középkorú”, aki lassacskán már kifelé tart az életből.

• Gyanút fognának akkor, amikor újabb világjárvánnyal fenyegetik őket, és észrevennék, hogy hol lóg ki a lóláb.

Tisztában lennének azzal, hogy a gyógyszermaffia – ahogyan az be is bizonyosodott – még attól sem riad vissza, hogy pénzügyi szálakkal kösse magához a WHO (Egészségügyi Világszervezet) egyes járványügyi „szakértőit”.

• Kikacagnák azt, aki azt próbálná elhitetni velük, hogy a 130 kilós hústorony számára ugyanannyi a „jó vérnyomás”, mint a hintaszékben kötögető 45 kilós nagymamának.

• Nem lehetne riogatni őket a „sok C-vitamin vesekövet okoz” kitalációval, mert ismernék a sületlen állítást sokszorosan cáfoló tudományos bizonyítékokat.

• Felkapnák a fejüket arra a hírre, hogy a biztonságosnak hitt gyógyszerek mellékhatásai annyi embert ölnek meg, hogy ez ma már dobogós helyet foglal el a vezető halálokok listáján.

• Nem hordanák hétről-hétre orvoshoz a meghűlő, betegeskedő kisdedeket, hanem ismernék a módját, miképpen erősíthetik meg egyszerű és természetes módszerekkel az immunrendszert.

• Az egészségért felelős állami hivatalok és a honatyák nem engednék meg, hogy olyan gyógyszerrel (Ritalin) kezeljenek ártatlan, mit sem sejtő gyermekeket, amely korábban felnőttek számára már olyannyira veszélyesnek bizonyult, hogy kitiltották a piacról.

• Tudnák, hogy a gyógyszeres fájdalomcsillapítás nem több mint tündérmese. Tisztában lennének azzal, hogy az ilyen szerek – a legharsányabb reklámígéretek dacára is – csupán arra alkalmasak, hogy elvágják az agy és a fájdalmas terület között a kapcsolatot, miközben a fájdalom továbbra is fennáll, csak már nem is tudatosul.

• Nem lehetne azzal szédíteni őket, hogy egy olyan finom, érzékeny, kifinomult lénynek, amilyen az ember, a lelki problémáit „hangulatjavító” pirulák fogják orvosolni.
És még nagyon sok mindent fel tudnék sorolni, amit egy magas színvonalú egészségkultúrában nem lehetne „megetetni” a „Homo Sapiens”-szel, azaz a „Bölcs Emberrel”.
Viszont mindannyian értelmes, boldog, alkotó életet élnénk, teljes egészségben.
Dr. Lenkei Gábor
(Forrás: fb)

Érzelmi biztonság kell a gyereknek, nem hajsza (Vekerdy Tamás)

vekerdy_2A tanárok le akarják adni az anyagot – de a gyerekek nem akarják felvenni többé. Szorongó gyerekekből, szorongó felnőttek lesznek. A kreativitás oldaná a feszültséget… a tudás helyett az érzelmi biztonság adja meg a biztos alapokat gyermekeinknek – foglalhatjuk össze Vekerdy Tamás örökérvényű gondolatait.
Mit tegyek, ha már ötödször szólok a gyereknek, és még mindig nem húzta föl a zokniját? Hogyan kezeljem a helyzetet, ha el van keseredve, mert pápaszemesnek csúfolják az iskolában? Ilyen és ehhez hasonló kérdésekre kaptak alternatív választ mindazok, akik hallották már  Vekerdy Tamás pszichológus előadásait.
Vekerdy nemcsak jó pszichológus, hanem tapasztalt szülő és remek előadó – ezt tapasztalhatták mindazok, akik részt vettek előadásain, melyek keretében az alternatív iskolák prófétájaként is ismert szakember hosszú évek óta kongatja a harangot a kreativitás, az érzelmi biztonság mellett és a konzervatív túl szigorú csupán tudásanyagra épülő oktatással szemben.
Az utóbbi száz évben többet változott a világ
a gyerekek körül, mint azelőtt több ezer év alatt; átláthatatlanná vált számukra, mivel már nem működnek a régi módszerek a tudás elsajátítására. A család helyett az iskola vált az oktatás kizárólagos terepévé, a mostani iskola viszont olyan dolgokat követel a gyerektől, amire ő nem képes, vagy ha mégis alkalmazkodik, beleroppan.
Vekerdy egyik kedvenc példája a mai írásoktatási módszer. A régi tanítónénik ösztönösen alkalmazott módszere még az volt, hogy a gyereket arra bátorították, otthon a földre terített újságpapíron kerekítse a betűket, minél nagyobbakat, minél vastagabb irónnal. A Funkcionális Anatómiai Intézet agykutatója, Hámori József meg is erősítette: az iskoláskorú, első osztályos gyerekek keze
anatómiailag még nem alkalmas arra,
hogy a gyakorlófüzet apró sorai közé még apróbb vonalkákat és hurkokat húzogasson. A finom mozgáskoordinációt pontosan az a gyakorlat segít kialakítani, amit a régi módszer írt elő.
1905-ben azt is tudták még, hogy a kamaszkorban nem szabad a gyereket megterhelni, hiszen élettani eredetű fáradtságban szenved – a mai iskolarendszer erre nincs tekintettel, pont abban a korban követel maximumot a gyerektől, amikor ő arra fizikailag nem képes.
Már a kilencvenes évek elején lezajlottak azok a vizsgálatok, amelyek kimutatták: az iskolában szerzett tudás legtöbb 18 százalékban számít a felnőtt későbbi sikeres boldogulásában. A tudásanyag 75 százalékát az eminens is elfelejti öt év alatt; az emberek átlagosan 9 százalékára emlékeznek az iskolában tanultakra úgy, hogy azt alkalmazni tudják. Mégis, miért van az, hogy a mai 80 éves jobban emlékszik arra, mit tanult annak idején az iskolában, mint a gyerek? Mert annak idején
kevés, de jól rendszerezett információt sajátított el
– magyarázta Vekerdy. Az a tanulság, hogy nem szabad fetisizálni a tudásanyagot. Az iskolák szorongó gyerekeket „nevelnek”, szorongó gyerekekből szorongó felnőttek lesznek, a szorongás márpedig megakadályozza, hogy képességeink maximális fokán teljesítsünk.
Az érzelmi intelligencia fontossága
Az érzelmi intelligencia sokkal fontosabb a későbbi boldogulásban, mint az IQ; a gyereknek az érzelmi biztonságot kell megadni, nem pedig tanulásra hajszolni. A szorongó szülő „a legjobbat akarja” a gyerekének, magánóráról magánórára hajszolja, már az óvodában is vannak helyek ahol nem játszanak, hanem az iskolára készülnek a gyerekek. Pedig ez neki nem jó, és később sem lesz ettől sikeresebb.
Hogyan lehet az érzelmi intelligenciát fejleszteni az iskolában? Művészeti oktatás által. Egészségesen fejlődik a gyerek, ha kreativitását nem elfojtják, hanem bátorítják. Csak nem szabad azt elfelejteni, amit Márai is megjegyzett, hogy
a művészet nem az, amit a nyárspolgár hisz róla,
vagyis nem „a művelődés tárgya”. Ráadásul a művészet az agresszióoldás leghatékonyabb eszköze – állítja Vekerdy.
Kínában a konfuciánusok, az ókori Görögországban a püthagoreusok, peripatetikusok nem hiába fektettek nagy hangsúlyt a művészetek oktatására. Zenét, táncot, éneket tanítottak az ifjaknak, akik rendszeresen sportoltak is. Mi inkább a középkori skolasztika örökösei vagyunk: a lectio során a tanár felolvasta, „a fejekbe töltötte” a leckét. Ennek képezték ellenpólusát az akkor alakult egyetemek, ahol a disputa, a vita volt a tanulási folyamat legfontosabb eleme.
A tanárok ma le akarják adni az anyagot – de a gyerekek nem akarják felvenni többé – idézte egy pedagógus megállapítását Vekerdy. Erre vezethetőek vissza a sokszor panaszolt magaviseleti problémák is. A mai kompetitív tanítási módszerek ellenében sokkal hatékonyabb a kooperatív tanítás, amely minden egyes tanulót bevon, és együttműködésre késztet. Bármilyen témát tanulnak éppen, annak egyes altémáit nekik maguknak kell kidolgozniuk: csoportokban dolgoznak, nyüzsögnek, kommunikálnak, megtanulják használni a könyvtárkatalógust, kikeresik a könyveket, összeszedik az információkat és a végén minden csoportból egyvalaki elmondja, mire jutottak. Az Alternatív Közgazdasági Gimnáziumban például az a mottó: „Mi nem az életre készülünk, hanem élünk.”
Sokan azt állítják, az integráló módszer – vagyis amikor mindenféle képességű, hátterű, esetleg fogyatékkal élő gyerekek tanulnak együtt – visszahúzza a tehetséges gyerekeket. Vekerdy ezt határozottan cáfolja. Mivel az effajta, kooperációra épülő módszer a szociális készségeket növeli, a tehetségeseket is engedi kibontakozni.
A kreativitás fejleszt
A kreativitás főleg a divergens gondolkodás sajátja: az, amely ezerfele szalad, asszociál, keresi az utakat. A hagyományos iskola a konvergens gondolkodást szereti, azt bátorítja, azt emeli föl. A tehetséges, kreatív gyerek, amikor felelni szólítják és hirtelen mindenféle eszébe jut, leültetik és rossz osztályzatot kap, mert „mit beszél össze-vissza” – eközben aki a megtanult és „egyedül üdvözítő” módon elhadarja a választ, azt megdicsérik. Nem véletlen, hogy az eminensek kevésbé sikeresek az életben, amely mindig új és új probléma, kihívás elé állítja őket, és a megoldás megtalálásánál néha kifejezetten hátrányos a régi sémák alkalmazása.
Mivel az iskolai eredmény nem korrelál az életben elért sikerekkel, miért is hajtjuk a gyereket, hogy jó tanuló legyen? Vekerdy tanácsa az, hogy – ha már hagyományos iskolába jár – hagyjuk, hadd legyen „rossz tanuló”. Ne szorítsuk két malomkő közé, ha már az iskola teljesítménycentrikus, ne követeljünk tőle mi is „teljesítményt”, ne kínozzuk otthon korrepetálással, ehelyett adjunk érzelmi biztonságot, ölelést, együttlétet, közös reggelizést.

(Forrás: felelosszulokiskolaja.hu)

Pécs és Baranya madártávlatból


 "Magyarország egész történelmén repülünk keresztül az ókortól kezdve a törökök lenyomatán át Pécs, mai mediterrán világáig. 
Pasák, babák dzsámijait, türbéit, szokásait ismerjük meg, 
amiket a Pécsre látogató vallásos zarándokok többsége a mai napig is tart. János Pál pápa nyomán elrepülünk a Pécsi Bazilikánál 
és a Zsolnay-tetők színes világát is megnézzük felülről.
A Szársomlyón megnézhetjük, hogyan szántotta föl az Ördög, fekete macskák segítségével a kopár hegyet. 
Aztán a villányi borvidék mámorában nézzük meg a villánykövesdi pincéket és a gyönyörű Palkonyát. 
Harkány és a Máriagyűdi kegytemplom vizének csodálatos gyógyulásai után pedig Siklós várának történeteit fedezzük fel a magasból."

2015. január 5., hétfő

Amikor a lélek fáj, de a test beszél (Pszichoszomatikus megbetegedések)


Biztosan valamennyien voltunk már olyan helyzetben, amikor legszívesebben ordítottunk volna, de inkább visszafojtottuk indulatainkat vagy csak hagytuk magunkat sodródni az eseményekkel. Főnökünk folyamatosan kiabál velünk a munkahelyen, anyagi problémáinkat látszólag semmi sem fogja már megoldani, szüleink állandóan beleszólnak abba, hogy hogyan is kellene vezetni az életünket… 


Sokan vannak, akik az így felgyülemlett feszültséget semmilyen formában sem vezetik le, a pszichológia egyik kifejezésével élve elfojtják valós érzéseiket és elmenekülnek a konfliktusok elől. Előfordulhat azonban, hogy ezek a fel nem dolgozott problémák utat törnek maguknak és testi jelenségekben fejeződnek ki. Ha a fenti példánál maradva mindig „lenyeljük” a minket ért sérelmeket, a ki nem mondott dolgok súlya alatt látszólag minden ok nélkül megbetegedhetünk. Ez persze nagyon leegyszerűsített példája annak, amit a szakirodalom pszichoszomatikus megbetegedésnek nevez.

A kifejezés tulajdonképpen test és lélek bonyolult kapcsolatára utal. Az ilyen jellegű betegségek hátterében igen komplex kölcsönhatások állhatnak, kialakulásukban közrejátszanak például azok a probléma-megoldási módok, melyeket még gyermekkorunkban, a családunkon belül sajátítottunk el, illetve egyes szerveink fokozott érzékenysége a különböző külső hatásokra. Az, hogy pontosan mi váltja ki ezeket a megbetegedéseket, egyelőre még kérdéses. A tudósok abban egyetértenek, hogy az érzelmi tényezők főszerepet játszanak kialakulásukban. Ezek az emóciók általában azokat a szerveken fejtik ki hatásukat, melyeket érzelmi állapotaink egyébként is érintenek. Gondoljunk csak egy olyan helyzetre, amikor hirtelen valami leküzdhetetlennek tűnő problémával találjuk szembe magunkat. Mit érzünk? Összeszorul a gyomrunk, hevesebben ver a szívünk, gyorsabban vesszük a levegő. Tehát a félelem, szorongás érzéseihez ezek a jellegzetes szervi változások társulnak. Pszichoszomatikus zavarok esetében azonban a szerveket érő hatások sokkal erősebben és tartósabban fennmaradnak.

Vannak olyan megbetegedések, melyeket tipikusan pszichés eredetűnek tartanak. Ilyen például a pepticus fekély, az asztma, a vastagbélgyulladás, a reumás ízületi gyulladás (rheumatoid arthitis), vagy a magas vérnyomásbetegség (essentialis hypertonia). Ezeknek a betegségeknek a kiváltói nem feltétlenül észlelhető külső hatások, hanem a már fent említett érzelmi tényezők, s az ezeket kiváltó ingerekre, konfliktusokra való érzékenységet nagyon gyakran gyermekkorunkból hozzuk magunkkal. Rengeteg elmélettel találkozhatunk a pszichológia tudományán belül, melyek ezeket a rejtélyes betegségek kialakulásának valós okait kutatják. Alapvetően minden nézet egyetért abban, hogy speciális kapcsolat van egyes szerveink, szervrendszereink, illetve érzelmi konfliktusaink között. Pszichoanalitikus elképzelések szerint a megoldatlan belső feszültségeink fejeződnek ki testi zavarok formájában. Szerintük kora gyermekkorban mindenkinél kialakul az a jellegzetes válaszmintázat, ahogyan az egyes érzelmi konfliktusokra reagál. A csecsemők még testükkel, zsigeri szinten válaszolnak minden őket érő negatív ingerekre, például bepisilnek vagy fáj a hasuk, ha feszült helyzetben érzik magukat. Ahogy növekszünk, megtanuljuk tudatos szinten kontrollálni ezeket a fiziológiai megnyilvánulásokat.

Egy pszichoszomatikus beteg azonban visszatér a gyermekkori válaszmintákhoz és a testével kezd reagálni a számára feszültséget keltő helyzetekre. Ezt nevezzük érzelmi regressziónak. Az egyik pszichoanalitikus gondolkodó, Wolman szerint minden pszichoszomatikus betegség hátterében ott húzódik az a jellegzetes konfliktus, melyet már gyermekkorunk óta magunkkal hordozunk. Így például a különféle bőrbetegségek (pl. a pikkelysömör) hátterében a fizikai közelség miatti konfliktus állhat, az asztma pedig a gyermek félelmének megnyilvánulása anyja elvesztésétől. Ha közelebbről rátekintünk az asztma kialakulásának pszichés okaira, láthatjuk, hogy háttérben az analitikusok szerint ott húzódik a szeretett személy, a biztonság elvesztésének félelme, szorongás az egyedülléttől. Tehát ez lesz az alapvető emocionális konfliktus, így minden olyan helyzetre, mely a szeretet és biztonság elvesztésével kapcsolatos, az egyén a légzési problémával fog reagálni. Egyes elméletek úgy gondolják, hogy nagy szerep jut egyes szervek fokozott gyengeségének is. Az öröklött szervi problémák vagy akár a később fellépő betegségek miatt egyes szerveink fokozottan érzékennyé válnak a külső hatásokra. Ha ezek a gyengébb szervek összekapcsolódnak az egyén jellegzetes emocionális reakciójával, könnyebben kialakul a pszichoszomatikus megbetegedés.

Fontos azonban, hogy ezeket a megbetegedéseket ne csak az egyén szintjén, hanem egy tágabb keretben is értelmezzük. Hiszen valamennyien szociális lények vagyunk, így a pszichoszomatikus tüneteknek is csak egy adott rendszerben van értelme. A legalapvetőbb szociális közegünk a család. Ez a minket körülvevő rendszer ideális szerveződése esetén rugalmasan reagál a problémákra, megfelelő anyagi és érzelmi biztonságot ad, ugyanakkor kellő szabadságot is biztosít a tagjainak. Shoelever szerint azonban létezik egy családmodell, amely valószínűsíti a pszichoszomatikus betegség kialakulását. Az ilyen családokban a konfliktusokat nem beszélik meg egymással a felek, ha valakinek problémája van, csak a saját belső erejére támaszkodhat. A konfliktusmegoldásban szegényes, merev, túlvédő családokban általában a pszichoszomatikus tüneteteket hordozó beteg (leggyakrabban a gyermek) az, aki a betegsége által úgymond fenntartja a rendszer egyensúlyát.

Tehát ha egy kisgyermek folyamatosan bepisil, a testével üzeni azt, hogy családján belül feszültséggel teli légkör uralkodik. Ebből is látszik, hogy a gyermekkorban elsajátított megküzdési technika, probléma-megoldási mód milyen erősen hat a pszichoszomatikus megbetegedés kialakulására. Aki kicsiként azt látta, hogy problémáinkat jobb elfojtani, mint másokkal megbeszélni, valószínűleg felnőttként is ily módon fog megbirkózni a szorongató helyzetekkel. Mindez pedig valószínűsíti majd a pszichoszomatikus betegség kialakulását. Egy pszichoszomatikus megbetegedés okait tehát nem elég a felszínen keresgélni, hiszen a háttérben tanult válaszminták és megküzdési módok, valamint mélyen gyökerező érzelmi konfliktusok állhatnak. Egy esetleges gyógyszeres kezelés enyhítheti ugyan a tüneteket, de a teljes gyógyuláshoz a problémák valós gyökerét kell megtalálni. A pszichoszomatikus rendellenességeknél ugyanis a test csak közvetíti a lélek bajait, így elsősorban az alapvető lelki konfliktus orvosolandó.


(Forrás: Bárdos György (2003). Pszichovegetatív kölcsönhatások. Scolar Kiadó, Budapest)


2015. január 4., vasárnap

A goji berry (farkasbogyó)- Lycium vs. Lycium

Melyik lehet  az a gyümölcs, amelyik
  • több fehérjét tartalmaz, mint a virágpor,
  • több rostot, mint a zabkorpa,
  • 67-szer több tiamint (B1-vitamint), mint a barna rizs,
  • 2-szer annyi niacint (B3-vitamint), mint az élesztő,
  • 3-szor annyi C-vitamint, mint a narancs, és az az egyik legkoncentráltabb természetes C-vitamin forrás a világon
  • 5-ször annyi kálciumot tartalmaz, mint a nyers karfiol,
  • 5-ször annyi káliumot, mint a kelbimbó vagy a brokkoli, és 4-szer annyit, mint a banán,
  • és 2-szer annyi béta-karotint, mint a nyers spenót.
Vagyis tartalmaz
  • 20 féle ásványi anyagot,
  • 18 féle aminósavat,
  • 15% fehérjét...
 ...és amiben
  • ellagsavak gondoskodnak a daganatellenes hatásról,
  • polifenolok az öregedés-gátlásról,
  • cerebrozidok és pirrolok a májvédelemről,
  • és lycium poliszacharidok az immunitásról.
És még nincs vége, mert például 150-szer magasabb az ORAC értéke, mint a sárgarépában található karotinoidoknak.

Az első feljegyzések 5000 évesek róla, úgy tartják, ennek a kis gyümölcsnek köze van a Kína észak-nyugati tartományaiban élő emberek meglepően magas életkorához, kitűnő egészségi állapotához és fizikumához. Shen Nung (Kr.e.475) gyógyszerkönyvében említést tesz róla, Ben Zao Gen Mo (a Ming dinasztia gyógyszerkönyve) pedig máj- és veseelégtelenség, cukorbetegség, látászavar esetén ajánlja. Sejtmegújító hatása miatt a hosszú élet gyümölcsének nevezik.

Származása, története
A farkasbogyó, angol nevén goji berry, latin nevén Lycium chinense és Lycium barbarum a Solanaceae (burgonyafélék) család tagja.
A Lycium barbarum kizárólagos termőterülete Ningxia tartomány, ahogy a növény kínai neve is árulkodik róla. / gouqi, magyar átírásban: koucsi, Lycium barbarum = ningxia gouqi/. Sokan félreértik a tibeti goji, himalájai goji megnevezéseket, de a növény termőterülete nem hegyvidék, hanem a Sárga folyó által elöntött síkság Ningxia tartomány a Mongólia és Kína határánál.
Innen, természetesen ma már termesztésből származnak a kiemelkedően magas tápanyagtartalmú szárítmányok. Ennek oka, hogy a Himalája vízgyűjtő területéről érkező temérdek csapadék kioldja az ásványi anyagokat a talajból, majd összegyűlik a Jangce völgyében, kivételes minőségű öntözővízként szolgálva a környékbéli farmereknek.

Jó tudni! 
Sokaknak jut eszébe a gyümölcsről az itthon vadon is növő lícium, a Lycium vulgare is. Sajnos, az általában ördögcérnaként vagy sefűsefaként emlegetett, de szintén a burgonyafélékhez tartozó növény nem helyettesíti kínai rokonát, a török idők óta tartják honosnak. (Neve még: sefűsefa, elevengát, szopóka, folyó fűzfa, boszorkányheg). Apró levelű, messzire kúszó, vékony tövises hajtásaival áthatolhatatlan bozótot képező, cserjeszerű növény. Magról is újul, így ha valahol megveti a lábát, rövid idő alatt kellemetlen és nehezen irtható gyom válik belőle. Támaszték (például fa törzse) mellett 4-5 méteres magasságot is elérő, többtörzsű fává is fejlődhet. Ilyet láthatunk pl. Debrecenben, a kollégium előtt. A termése jellegzetes megnyúlt piros bogyó, kellemetlen, emberi fogyasztásra többnyire alkalmatlan ízzel, bár az megint nem úgy igaz, ahogy elterjedt, hogy mérgező. Az ördögcérna zöld hajtásai és a nem érett bogyó a nadragulyafélyékre is jellemző atropin-alkaloiddal okozhatnak mérgezést, ahogy más burgonyafélék is.

Jó tudni! 
Gyakori dilemma a kínai ördögcérna szaporítóanyaga is. A faiskolák állítják, hogy Lycium barbarum töveket kínálnak, mert a leírásaik szerint a goji bogyó a mi éghajlati viszonyaink között is kiválóan fejlődik, fagytűrése kitűnő. A robusztus termetű évelő akár két méterre is megnő, napos vagy félárnyékos helyet igényel. Nyáron hozza lilás virágait, azokból fejlődnek a finom, ízletes, korallvörös bogyók. Remélem igazuk van, hogy legalább terem.
A Kínában honos fajok között a Lycium barbarum mellett a Lycium chinense-t tartják a legjobbnak, de kettejük közül is egyértelműen a barbarum került ki győztesen a kutatások során. A kutatási eredmények annyira pozitívak voltak, hogy Gary Young természetgyógyász, Dr. Roland Lawrence, PhD, Marc Schreuder egy egész könyvet írt a gojiról Ningxia Wolfberry - The Highest Antioxidant Food, vagyis A Tökéletes Táplálék címmel, amit magyarra is lefordítottak.

A könyvben olvasható a következő rész:

"Az észak-kínai Ningxia Hui Autonóm területen élők számára a Lycium Barbarum egy kisméretű, vörös, gyógyhatású bogyó, amelyet a nyugaton élők farkasbogyóként ismernek, Ázsia-szerte pedig Di Gu Zi-nak, Kei Tze-nek vagy Gou gi zi-nek (Gojinak) hívnak.
Kínában csupán 10 Lycium faj létezik. Ezek közül 7 faj, 3 fajta és 35 kultúrnövény-változat található Észak-Kínában. Ezek közül a legnagyobb megbecsülésnek gyógyhatásának köszönhetően a Lycium Barbarum örvend... A többit rosszabbnak vagy másodrangúnak tartják.
A Lycium Barbarum kizárólag Észak-Kína Sárga folyóhoz közeli kis területén nő: a Ningxia Hui Autonóm Területen és a Xinjiang Uygur Autonóm Területen.
A Lycium Chinense Miller, a farkasbogyó nagyon közeli, mindamellett jól megkülönböztethető rokona mind a tápanyagtartalmat, mind pedig a bioaktív tulajdonságokat tekintve alulmarad a kínai farkasbogyóval szemben. A Lycium Chinense Miller Észak-Kína Ningxia, Gansu, Hebei, Nei Monggol, Qinghai, Shanxi és egyéb területein őshonos.
2001-ben és 2002-ben összehasonlítottuk a kínai farkasbogyó antioxidáns értékeit egyéb, Kínában található farkasbogyókéval. Jóllehet mindkettőt bármilyen ismert tápanyagnál értékesebbnek tartottak, a Lycium Chinense jelentősen kisebb ORAC értékkel bír (202 vmTE/g), mint a Lycium Barbarum (303 vmTE/g)."
Élettani hatásai: a fentiek és a kutatási eredmények alapján általánosságban elmondható, hogy a goji
  • - szupertáplálék: tápanyag-összesítése méltán oka a szuperfood jelzőnek
  • - több mint 21% rostot tartalmaz, többet, mint a zabkorpa, ami táplálja a bélbaktériumokat (fermentálható),
  • - közel 20 féle aminosavat és esszenciális zsírsavakat tartalmaz,
  • - Orac értéke, vagyis antioxidáns szintje az egyik legmagasabb az élelmiszerek között: értéke 25 000 µmolTE/100g körül mozog az ORAC skála* szerint, ami a gyümölcs érése és szüretelése során jelentkező időjárási körülmények és az aszalás hossza függvényében változhat.
  • Így a goji antioxidáns hatása megközelítőleg 55-szöröse a karfiolénak, 10-szerese a narancsénak és 5-szöröse az aszalt szilváénak, amellyel jelentős mértékben képes gátat szabni a szabadgyökök által okozott sejtszintű mutációhoz és degeneratív, rákos megbetegedésekhez vezető károsodásoknak.
/*az ORAC skála az Egyesült Államok Mezőgazdasági Intézete által kifejlesztett és az egyik legmegbízhatóbb, általánosan használt módszer az élelmiszerek szabadgyökök ellen kifejtett hatásának mérésére./
  • - rák ellen hatékony LBP poliszacharidokban gazdag,
  • - hozzájárul az agy és idegrendszer tökéletes működéséhez és javítja a memóriát,
  • - kedvezően befolyásolja a menstruációs zavarokat (főként máj-és veseműködést támogató hatásánál fogva)
  • - természetes afrodiziákum: "Ha hosszú útra mégy, ne vigyél magaddal lyciumot!" - tartja a kínai közmondás.
  • - karotinoidokkal segíti a szív és a szép bőr védelmét,
  • - erősíti a csontokat és gyorsítja az izomnövekedést (kálcium-és magnéziumtartalom, aminosavak)
  • - alacsony glikémiás indexe miatt a vércukorszint jobb szabályozását biztosítja, egyensúlyban tartja a vércukorszintet (magas rosttartalom),
  • - karbantartja az immunrendszert,
  • - fokozza a zsírlebontást és az energiatermelést,
  • - védi a májat és lépet,
  • - javítja a látást.
Szív-és érrendszerre gyakorolt kedvező hatásának mechanizmusát részletesebben vizsgálva:
  • - javítja a zsírok anyagcseréjét, lassítja a koleszterin feleslegének a felszívódását (oldható rostok),
  • - akár 80 %-kal csökkenti a vérszérum triglicerid- és koleszterinszintjét, oxidációját, vagyis gátolja az LDL-koleszterin oxidatív károsodását,
  • - csökkenti a gyulladás mértékét,
  • - csökkenti a vérlemezkék összecsapzódását és a vér sűrűségét; vagyis vérhigító hatású (fokozhatja a warfarin és az aszpirin hatását),
  • - csökkenti a vérnyomást (emeli a szervezet magnéziumszintjét, káliumszintjét), csökkenti a plazma homocisztein** szintjét (**A homocisztein egy aminosav, mely a szervezetben metioninből épül fel, majd normálisan gyorsan újra lebomlik. Lebontásához folsavra, B6- és B12-vitaminra van szükség. A homocisztein emelkedett szintje és az érelmeszesedés okozta betegségek közötti összefüggést mutattak ki.)

A gyümölcsöt a vesszőn hagyják érlelődni, majd kézzel leszüretelik, 5 napig szárítják a napon, ezt követően pedig szétválogatják.


Goji fogyasztása:

Fogyasztható önmagában, mint bármely aszalt gyümölcs. Főleg, ha valakinek furcsa az íze- érdemes joghurthoz, reggeli müzlihez, kásához stb. adva kipróbálni.
Be lehet áztatni vízbe vagy más gyümölcslébe, majd leturmixolva nektárként elfogyasztani. Gyümölcslevét tárolni nem érdemes, mert hamar erjedésnek indul.
Jól illik csokoládéhoz. A fantázia-és wellness csokoládét készítők már régóta használják. 

Szerte a világon elterjedt a goji bogyóból főzött tea, ami számos módon elkészíthető. Tökéletes antioxidáns páros zöld teával, de figyeljünk a sorrendre, mert a gojit hosszabban, a zöld teát csak rövidebb ideig jó áztatni. A gyümölcsből 10-15 perc alatt "áznak ki" az antioxidánsok. Hagyományos elkészítéssel gyümölcsteával ideális. Teakeverékünket magunk is elkészíthetjük otthon.
Süteményekben, édességekben a szárított farkasbogyót a mazsola mellett szinte bármihez lehet keverni. Gyümölcskenyerekbe, csokis süteményekhez, muffinokhoz kitűnő.

2015. január 1., csütörtök

30 híresség kezdeti kudarcai, akik soha nem adták fel!



1.Brad Pitt: 
kibukott az egyetemről, aztán Hollywood-ba ment, ahol       egy darabig óriás csirke jelmezben dolgozott egy gyorsétteremnél.

2.Li Ka Shing: a világ egyik leggazdagabb iparmágnása régen műanyag virágot árult a megélhetésért.

3.Akio Morita és Masaru Ibuka: a  Sony alapítói elsőként rizsfőzővel léptek piacra 1945-ben, de mivel a termék rossz volt (főzés helyett elégette a rizst), alig 100 db-ot adtak el belőle.

4.George Orwell: (ő írta az “1984″-et) Párizsba ment, és szabadúszó írásból élt. Alig tudott megélni angol tanításból is, és volt, hogy portásként dolgozott egy szállodában.

5.Thomas Edisonra a tanára azt mondta, hogy “túl ostoba, hogy bármit is megtanuljon”. Az első két munkahelyéről kirúgták, és több ezer sikertelen kísérlet után született csak meg az első működő villanykörte.

6.Tom Hanks: kibukott a Sacramento State Egyetemről és londinerként dolgozott a Hilton Hotelben.

7.Colonel Sanders: a világhírű KFC (Kentucky Fried Chicken) alapítója 65 éves korában kezdett el házalni népszerű csirke receptjével. Egy kis autóval indult útnak minden nap, 1009 étterem tulajdonos utasította el, mire először igent mondtak neki. Nem a receptért kért pénzt, hanem az eladott csirkék után kért százalékot.

8.Eminem: a 9. évfolyamnak 3-szor futott neki, és otthagyta a középiskolát 17 évesen. Szakított vele a barátnője, és öngyilkosságot is megkísérelt.

9.Soichiro Hondát nem vették fel mérnöknek a Toyota Motor Corporation-höz mérnöknek. Jó ideig munkanélküli volt, aztán saját robogókat épített. A szomszédai biztatására később megalapította saját cégét, a Honda Motor Corporation-t.

10.Salvador Dali-t kizárták egy művészeti akadémiáról Spanyolországban, mert nem hagyta, hogy a professzorok kritizálják a festményeit.

11.Albert Einstein: 4 évesen kezdett beszélni, és csak 7 évesen tanult meg olvasni. A tanárok és a szülei lassúnak és antiszociálisnak tartották. Ő is bukott ki iskolából, és a svájci Politechnikai Intézethez sem nyert felvételt.

12.Oprah Winfrey-re azt mondták, alkalmatlan tévésnek, és csak esti hírek olvasására alkalmas.

13.John Grisham: első regényét 16 ügynök és 12 kiadó utasította el.

14.Dr. Seuss: első könyvét 27 kiadó dobta vissza.

15.Arnold Schwarzenegger: “A Hihetetlen Hulk” TV-sorozat meghallgatásra is elment, de a főszerepet Lou Ferrigno kapta meg,  mert Schwarzenegger“túl alacsony és túl vékony” volt.

16.Ralph Lauren: másodévesként bukott ki a főiskoláról, és részmunkaidőben dolgozott egy áruházban.

17.Isaac Newton: átlagos diák volt. Amikor a családi farmot rábízták, a kerítések szétestek, és a juhok megszöktek. Végül nagybátyja vette szárnyai alá ás elküldte Cambridge-be.

18.Mihail Gorbacsov: a Szovjetúnió volt elnöke, földeken dolgozott egy orosz faluban.

19.Amitabh Bachchant (díjnyertes indiai színész) nem vették fel bemondónak az All India Radióhoz, azt mondták neki, hogy “rossz a hangja”.

20.Charlie Chaplin: utcagyerek volt, és pénzért táncolt. Hollywoodban a stúdiók főnökei sorra utasították el, mert túl jelentéktelennek tartották ahhoz, hogy valaha is el lehessen adni az ötleteit.

21.Stephen King: első könyvét 30 alkalommal utasították el. Erre kidobta a kéziratát és majdnem feladta. A felesége kiszedte a szemétből a munkát, és biztatta, hogy ne adja fel.

22.Tom Cruise-t azért nem válogatták be egy TV-showba, mert nem volt “elég szép”.

23.Steven Spielberget egy híres filmes iskola 3-szor is elutasította. Évekkel később ugyanott lett díszdoktor és kuratóriumi tag.

24.JK Rowling: elvált, és Edinburgh-ba költözött. Egy egerekkel teli lakásban élt, és gyerekének kezdett el mesét írni egy kávézóban. Ez a mese lett aztán a Harry Potter, amit 12 kiadó is elutasított, mielőtt világhírűvé vált.

25.Mark Victor Hansen és Jack Canfield: írását, az “Erőleves a léleknek” könyvét 140 helyről utasították el.

26.Dustin Hoffman: alig tudott munkát szerezni New York-ban, ezért portás lett, és betegeket kísérgetett egy elmegyógyintézetben.

27.Michael Jordan-t kirúgták a középiskolai kosárlabda csapatból.

28.Martin Luther King-et a saját családja tagadta ki egy alkalommal, mert feladta kereskedő karrierjét.

29.Pierce Brosnan: kimaradt az iskolából 16 évesen, megszökött otthonról, és tűznyelő lett egy cirkuszban.

30.Cynidi Laupernek azt mondták az orvosok 1977-ben, hogy soha nem fog tudni többé énekelni a sérült hangszálai miatt. 1984-ben elnyerte a Grammy-t.
Ugye, hogy soha nem szabad feladni? 
Sok sikert!
(Forrás: motivator.ma)

A híd


A sors egy híd, amit te építesz ahhoz, akit szeretsz.
(Szeszélyes szerelmem c. film)

Az egyik elmeséli a másiknak, a titokzatos lánc egyre hosszabb lesz, és az, amiről az író azt hitte, hogy magányos munka, egyszer csak átalakul: híd lesz belőle, csónak, amelynek segítségével a lelkek közlekednek és kapcsolatba kerülnek egymással.

(Paulo Coelho)

A célok és a megvalósítás között a híd az önfegyelem.

(Jim Rohn)

Az élet olyan, mint egy keskeny híd. Az a legfontosabb, hogy ne legyen benned félelem, hogy végig kell rajta menned!

(Közmondás)

Mi a nevelés? Az a híd, amelyen át az ember az önző, magába zárt életből az emberiség közösségtudatába lép.

(Thornton Niven Wilder)

A tévedés híd a tapasztalatlanság és a tudás között.

(Phyllis Theroux)

Nemsokára mi is meghalunk, minket is csak egy kis ideig szeretnek még, aztán elfelejtenek. De a szeretetnek ez teljesen elegendő. A szeretet minden megnyilvánulása visszahull a szeretetre, amelyből fakad. Annak, aki szeret, nincsen szüksége arra, hogy emlékezzenek rá. Van az elevenek országa meg a holtak országa, s a híd a szeretet; csak az marad meg, az az élet egyetlen értelme.

(Thornton Niven Wilder)

Ne rémítsen a szakadék álmaid és valóság közt. Ha a képzelet szárnyára vesz, meglesz a híd is hamar.

(Belva Davis)

Fehér kócsagok, 

hószárnyatok híd legyen 
két havas part közt.
(Macuo Basó)

Az vagy, amit megeszel (Szendi Gábor - Kramer Ágnes)