A tudatalatti tízparancsolata (Balogh Béla)

VILÁGOMBAN MINDEN RENDBEN VAN

Soha ne feledd: minden gondolatodnak teremtő ereje van! 

Nem mindegy, mit gondolsz, nem mindegy, mit teremtesz. 

Kigyógyulhatsz minden betegségből, kilábalhatsz a szükségből, élhetsz sikeresen és boldogan, megtalálhatod ideális társadat.

Soha ne hidd el, ha valaki az ellenkezőjét állítja.

Egyedül tőled függ.

És attól, hogy mennyire engeded át az irányítást a szívedben lévő isteni Fénynek...

1. EGYSÉGTUDAT

Az élet végtelen körforgásában, ahol most vagyok, minden teljes, egész és tökéletes.

Felismerem, hogy az egyetemes teremtő erő és intelligencia elválaszthatatlan részeként létezem.

Lélek és tudatformájában bennem van az egyetemes erő és értelem. 

Harmónia, egészség, békesség, öröm, bőség, Igaz szó és ihletformájában áramlik át rajtam.

Felismerem, hogy gondolataim teremtő erővel rendelkeznek.

Az történik velem, amit érzek, és azzá válok, amit elképzelek. 

Minden fontos lépésemet az egyetemes bölcsesség irányítja.

Ha bármikor félelem vagy aggodalom uralkodna el a tudatomon, azonnal azt gondolom: most az egyetemes bölcsesség vezérel engem, és az egyetemes bölcsesség a legjobb megoldást választja.

A bennem lévő teremtő erőt szabadon használhatom.

Teremtőerőmet a közösség javának szogá1atába állítom.

Amint ezeket az igazságokat érzem, és gondolom, megteremtem a tudatosság Új ciklusát, és átalakul az életem.

Az egységtudat és öröm természetes lelkiállapotom.

Világomban minden rendben van.

2. MEGBOCSÁTÁS

Szeretem magamat, ezért a régi sérelmeket elengedem és megbocsátom.

Kivétel nélkül mindenkit elengedek, aki valaha megsértett engem, és mindannyiuknak egészséget, boldogságot, és az élet minden örömét kívánom.

Valahányszor eszembe jut a neve valakinek, aki bántott, ezt gondolom: 
„Elengedlek. 
Az élet minden öröme a tiéd. 
Szabad vagy, és én is szabad vagyok.”

A megbocsátás után szeretet, béke és nyugalom költözik a szívembe. 
Teremtő erőm felszabadul, és építő módon használhatom.

Együttérzéssel és megértéssel fordulok mindazok felé, akik lelkileg, szellemileg és testileg betegek.

Örömmel tölt el, ha másokért valamit tehetek.

Világomban minden rendben van.

3. ELFOGADÁS

Embertársaimat teljes szívvel elfogadom, és tartózkodom az ítélkezéstől gondolatban, szóban, és cselekedetben. 

Felismerem, hogy minden emberben a világegyetem végtelen intelligenciája dolgozik, és ennek az intelligenciának végtelenül sok, egymástól különböző megnyilvánulási formájával találkozhatom. 

Ezen erő intelligencia és szeretet minden megnyilvánulását ítélkezés nélkül elfogadom. 

Ha valaki idegesít vagy zavar, annak okát elsősorban magamban kutatom.

Saját világom egyetlen gondolkodója én vagyok.

Én felelek azért, amit az embertársaimról gondolok.

Egészséget, sikert, lelki békét és boldogságot kívánok minden embernek, akivel közelebbi vagy távolabbi kapcsolatba kerülök. 

Jókívánságaim őszinték, hisz mindezt szívem szeretetéből sugárzom.

Világomban minden rendben van.

4. JÓVÁTÉTEL

A változás életem természetes rendje. 

A változást örömmel fogadom.

Kész vagyok megváltozni. 

Kész vagyok változtatni nézeteimen, kész vagyok változtatni beszédemen.

Ha felismerem, hogy valakit megbántottam, kész vagyok bocsánatot kérni. 

Könnyen rászánom magam, hogy bocsánatot kérjek, mert tudom, hogy ezzel a bennem lévő feszültséget is feloldhatom. 

Mindig megkérdezem, van-e lehetőség arra, hogy tévedésemet jóvátegyem.

Amint ezt megteszem, magamnak is megbocsátok.

A régitől az új felé könnyű szívvel haladok.

A változást egyre jobban érzem magamon.

Örömmel élem át a jelen perceit. 

Életemben mind gyakoribb a belső béke és a nyugalom.

Világomban minden rendben van.

5. EGÉSZSÉG

Szeretem magamat, ezért testemnek szeretettel gondját viselem. 

Tápláló ételekkel és italokkal látom el, szeretettel ápolom és öltöztetem.

Figyelek a jelekre, amelyekkel testem üzen nekem, és üzeneteit mindig figyelembe veszem.

A testem szeretettel viszonozza gondoskodásomat.

Egészségtől és energiától duzzad. 

Tudom, hogy testem minden sejtjére kihat mindengondolatom. 

A panaszkodástól minden körülmények között tartózkodom. 

Önmagamról és másokról mindig jót gondolok. 
Tudom, hogy a jó gondolatok, a belső béke és a szeretet mindig egészséges testet teremtenek. 
Gondolataim teremtő erővel rendelkeznek, ezért valahányszor a testemre vagy annak valamely részére figyelek, gondolatban mindig egészségesnek, teljesnek, és tökéletesnek látom.

Az egészséget és szabadságot választom. 

Az engem is megalkotó erőnek a gyógyító szeretete most felold és eltávolít minden üledéket a testemből.

Bízom tiszta gondolataim teremtő erejében és bízom a változásban.

Boldog vagyok, mert felismerem, hogy testem tisztuló gondolataim és érzelmeim tükörképe.

Világomban minden rendben van.

6. IDEÁLIS TÁRS (Csak saját felelősségre!)

Most becsületes, őszinte, lojális, hűséges, boldog és sikeres társat vonzok tapasztalataim körébe.

Ezek az értékes jellemvonások máris részemmé válnak, és a tudatalattimba merülnek.

Azt vonzom, amit tudat alatt igaznak hiszek. Ismerem a vonzás egyetemes törvényét, és a tudatalatti hitemnek megfelelő társat magamhoz vonzom.

Tudom, hogy ideális társam békéjét és boldogságát gyarapíthatom.

Szereti eszményeimet, és az övéit én is szeretni tudom.

Kapcsolatunkat kölcsönös szeretet, szabadság és nagyrabecsülés jellemzi. 

Az isteni szeretet olyan valakinek a személyiségén keresztül ragyog rám, akivel tökéletesen kiegészítjük egymást.

Ideális társamat megérdemlem és elfogadom.

Érzem, és hiszem, hogy életét teljessé és hiánytalanná teszem.

Világomban minden rendben van.

7. SIKER

Szeretem magamat, ezért olyan munkát végzek, amiben örömömet lelem, amiben tehetségemet és alkotóképességemet szabadon kamatoztathatom.

Olyan emberekkel és olyan emberekért dolgozom, akiket szeretek, és akik szeretnek engem, munkámért pedig bőséges ellenszolgáltatás a jutalom.

Tudom, hogy mindazt, amit embertársaim felé nyújtok, megsokszorozva visszakapom. Mindig kedves emberekkel találkozom, hisz bennük saját magamat látom.

Tehetségem és alkotóképességem birtokában olyan dolgokat teszek, amelyek belső igényeimet kielégítik.

Mindig vannak emberek, akik az én szolgáltatásaimat keresik.

Szükség van rám, ezért a felkínálkozó lehetőségekből életkoromtól függetlenül kedvem szerint válogathatok.

Munkámmal és jövedelmemmel elégedett vagyok.

Örömöm telik abban, amit csinálok.

Egy vagyok a hatalommal, amely megteremtett.

A sikerfeltételei eleve adottak bennem.

Akaratom erejével, gazdag képzelőerőm segítségével és kitartásommal életemet boldoggá és sikeressé teszem.

Bármire szól is a küldetésem, sikerre viszem. Minden élményből tanulok.

Sikerről sikerre haladok.

A múltnak nincs hatalma fölöttem, mert az Új befogadására és a változásra gondolatban és tettekben kész vagyok.

Világomban minden rendben van.

8. BŐSÉG

Azért születtem a világra, hogy egész életemet bőségben, boldogságban, szabadon és sugárzó módon éljem.

Arra születtem, hogy lelkileg, szellemileg és anyagilag növekedjek, fejlődjek. kibontakozzak, és életem minden területén tökéletesen kifejezzem és megvalósítsam önmagam.

Tudom. hogy külső világom gazdag tudatom tükörképe, és bármikor újrateremthetem, vagy megváltoztathatom. 

Szeretem magamat, ezért kényelmes otthonban élek, amely kielégíti igényeimet. 

A hazatérés gondolata mindig örömmel tölti el szívemet.

Otthonomban szeretet és harmónia uralkodik, ezért aki csak belép, részesül a szeretet gyógyító erejében.

A világegyetem határtalan gazdagságából korlátlan mennyiségben részesedem. 

A szépség és a bőség életem természetes része. 
Az élet ajándékait hálásan fogadom.

Szívből örvendek a mások sikerének, mert tudom, jut bőven mindenkinek.

Kedvelem a pénzt. 

Szeretem a pénzt. 

Tudom, hogy a Pénz a rajtam keresztül áramló energia része. 

Ezt az energiát bölcsen és építően használom.

A pénz folyamatosan áramlik életemben. Élvezettel osztogatom, és csodálatosan megsokszorozva visszakapom. 

Olyan célokra fordítom, amelyek a szépség és jóság gyarapodását segítik.

Minden döntésem a javamra válik. 

Saját értékemnek mindig tudatában vagyok. 

Bő kézzel mérem képességeimet, és bőséges anyagi áldás a jutalmam.

Jólétemért, és elmém teremtő gazdagságáért hálás vagyok.

Világomban minden rendben van.

9. BÉKE ÉS HARMÓNIA

Lényem középpontjában a szeretet végtelen forrása van, ezért békében és harmóniában élek mindenkivel, akit ismerek.

Ez a szeretet megtölti a szívemet, a testemet, a tudatomat, egész lényemet. 

Szétárad belőlem minden irányba, majd visszatér hozzám megsokszorozva.

Akkor érzem jól magam, ha szeretek.

Szeretem magamat, ezért teljesen a jelenben élek, minden perc szépségét felismerem. 

A szeretet törvényét betartom és tisztelem.

Az univerzum szeretett gyermeke vagyok, ezért a jövőmet fényesnek, boldognak, biztonságosnak tudom.

Segítek magamon, és az élet is megsegít. 

Rajtam kívül, akárcsak bennem, az egyetemes rend működik.

Mindent szórakozva tanulok.

Hálás szívvel, vidáman kezdem a napot. 

Lelkesen várom a mai eseményeket, hisz tudom, hogy életemben csak a jó kaphat helyet. 

Szeretet, békesség és tökéletes egészség tölti el a tudatomat és a testemet.

Szeretem azt, aki vagyok, és amit cselekszem.

Lényemmel, szeretetemmel az élet szépségét hirdetem.

Világomban minden rendben van.

10. BÖLCSESSÉG

Az élet végtelen körforgásában, ahol most vagyok, nincs kezdet, és nincs vég, csupán az anyag és a tudat állandó egymásba fordulása.

Életem téren és időn kívüli létező, tudatom teret és időt teremtő.

A szeretet törvényét szívemben ismerem.

Biztonságos magamba néznem.

Biztonságos a múltba tekintenem.

Örömmel tölt el, ha a határtalan élet elém tárul. 
Folyton megújul az életem.

Minden pillanata új, friss, és eleven.

Pozitív gondolkodással érem el mindazt, amit akarok.

Tudom, hogy elmémet egyedüli irányítóként bármire használhatom.

Életemet magam irányítom.

Mindenben a szépet és a jót keresem.

Gondolataimmal a szépet és a jót erősítem.

Új valóságom új gondolkodásom tükörképe.

Bízom az egyetemes erőben, bölcsességben és szeretetben, hisz tudom, hogy bármit szeretnék is tudni, feltárul előttem az, bármire van is szükségem, megkapom azt a megfelelő helyen, időben és összefüggésben.

Világomban minden rendben van.

(Forrás: net/fb)

A vályogház és az egészséges, kiteljesedett élet találkozása

Gáspár János ősi szakmát gyakorol: a Pest megyei Pándon élő 41 éves fiatalember vályogfal-építő mester, a természetes otthon, a vályogfal újra felfedezett világának gyakorlatban is jártas hírvivője és megvalósítója.

- Gondolom tanulhatott volna például lakatosnak vagy esztergályosnak, mégis a vályogfal-építés mellett döntött. 

Valamilyen rendkívüli küldetéstudatból történt ez, vagy véletlenszerűen lett a szakma mestere?

- Alapvetően kisgyermekkori emlékeim, majd fiatal felnőttként személyes „érintettségem” vezettek a vályogfal-építő mesterség elsajátításához. 

Tizenkét éves lehettem, amikor szüleim téglaépítésű házat húztak fel. 

Én nehezen szoktam meg, hogy téli reggeleken kihűlt a ház, ugyanakkor nyaranta a hőségtől szinte aludni nem bírtunk. Korábban nagyszüleimnél laktunk, az ő parasztházukban ilyen problémák sosem fordultak elő. 

Az 60 centiméteres sárfallal épült, télen kiválóan tartotta a meleget, nyáron pedig a legnagyobb forróságban is hűs levegőt biztosított. 

Gyerekfejjel már akkor arra gondoltam, hogy ha egyszer saját házam lesz, akkor azt sárfalból, vályogból és természetes anyagokból építem meg.

- Ez az idő is elérkezett, nyilván innen a személyes érintettség.

- Így igaz. Huszonkét éves koromban vettem egy telket magamnak, és azon építkezni szerettem volna. Akkor szembesültem azzal a ténnyel, hogy a vályogépítési technológia kihalófélben van. 

Égen-földön kerestem, de nem találtam olyan szakembert, aki ezt alkalmazni tudja. 

Egy éven át halogattam az építkezés kezdetét, de megérte várnom, mert a szerencse mellém szegődött.

- Rátalált netán a vágyott mesterre?

- Szó szerint ez történt. 

Egy lóvásárban ismertem meg Tóni bácsit, akinek elpanaszoltam vályogház-építési problémáimat. 

Az öreg pedig elmesélte, hogy neki már az édesapja is falrakó volt, ő maga pedig 40 évig dolgozott a szakmában. 

Tóni bácsi akkor 70 éves volt, nagyon jó egészségnek örvendett és felajánlotta a segítségét. 

égi falrakó brigádjának szintén hetven év körüli három tagjával megmutatták, hogyan kell vályoggal építkezni, én pedig minden mozdulatokat nagy figyelemmel kísértem. 

Minden mozdulatokból látszott, hogy kiválóan emlékeztek a vályogház technológiai rejtelmeire, a hagyományos népi építészet fogásaira. 

Belekóstolva a mesterségbe és tekintettel a nagy érdeklődésre, nyaranta sárfalakat építettünk. 

Szép lassan eltanultam a népi építészet csínját-bínját, aminek az öreg azért is örült, hogy valaki így továbbviszi a mesterséget. 

Sajnos Tóni bácsi két éve elhunyt.

- Ön lett a mesterség továbbvivője. 

Hogyan tapasztalja, mennyire népszerű ma a vályog az építkezésekben?

- Örömmel mondhatom, hogy a természetes és olcsó anyagokkal történő építkezés – tehát vályogtégla, döngölt fal, sárfal – napjainkban újra a reneszánszát éli. 

Költségeit és környezetbarát tulajdonságait tekintve is gazdaságos a kivitelezés. 

Szinte az otthoni és a környéken fellelhető anyagok is elegendőek hozzá, hiszen alapanyagai az agyag, a szalma és a víz. 

Ma már nincs olyan szeglete az országnak, ahol ne hagytam volna ott kezem nyomát: legalább hetven házat építettem segítőimmel, nagyon sok vályogház-felújítást is végeztem, s ma már külföldről is akad megrendelésem. 

Azt is büszkén mondhatom, hogy nekem is van olyan tanítványom, aki együtt dolgozik velem, és biztosan továbbviszi majd ezt az ősi mesterséget.

- Van tehát jövője a vályogfal-építésnek?

- Biztos vagyok abban, hogy egyre több család tér vissza a levitézlett technológiák helyett a sok ezer éves, jól bevált természetes anyagokhoz az építkezések során. 

Hiszek abban, hogy ha az ember a természethez minél közelebbi életmódot él, és ez az otthonának az alapanyagaiban is megmutatkozik, akkor egy egészségesebb, hosszabb és kiteljesedettebb életet tud élni.

(Forrás: sokszinuvidek.hu)

Így szerelje le a gyereket, ha elviselhetetlen!

Akinek van gyereke, ismeri az elképesztő élményt: hogy lehetséges, hogy ez az okos, aranyos csemete így viselkedik? 

Ilyen undok, makacs, értetlen, szófogadatlan...

Azonban, ezek külső értékelések, a poronty fejében nem arról születik döntés, hogy most undokoskodni, makacskodni, rosszalkodni fog. 

Hanem így tud megoldani egy számára problémás helyzetet.

Például frusztrálja, hogy nem figyelnek rá, és elkezd hangoskodni, vagy nem tud bekapcsolódni más gyerekek játékába, ezért piszkálja őket. 

A szülőnek az tűnik fel: olyat tesz, amiről pontosan tudja, nem szabad. 

Vagy ha eddig nem tudta volna, a harmadik rászólásra már tudnia kellene. 

És mégis folytatja, egyre intenzívebben. 

Mintha direkt bosszantaná a szülőt.

Olyan is van persze, hogy direkt bosszantja, vagy inkább teszteli, mert ellenőriznie kell a határokat, hogy ami tegnap tiltott volt, ma is az-e. 

De gyakoribb, hogy azért folytatja, mert a szülői intelem nem jelent megoldást a problémájára. 

Még a szülő is piszkálja – mert az ő szempontjából így néz ki -, ahelyett, hogy segítene. 

Van egy alapprobléma, például, hogy unatkozik, kevesli a figyelmet, zavarban van, és olaj a tűzre, hogy még a szülő is veszekszik vele. 

Persze, hogy egyre feszültebb, és egyre inkább rosszalkodik.

De hogy reagáljon a szülő? 

Érthető az ő idegessége is, hiszen a csemete olyat csinál, amiről pontosan tudja, hogy nem szabad, és az is – látszólag - hidegen hagyja, hogy a szülő sokszor, nyomatékosan, talán kiabálva szól rá. 

Esetleg közben megragadja a karjánál, és egy kicsivel erősebbre sikerül a szorítás, mint ami jól esik. 

És még mindig nem ért a szóból!

Ha utólag, és kívülről ránéz a szülő a helyzetre, láthatja, hogy tulajdonképpen a gyerektől várta a helyzet megoldását, miközben ő, a szülő sem tudta, hogy jöjjenek ki belőle. 

sodikra nem vált be, azt nem érdemes tizedszerre is kipróbálni: például, ha a „maradj már csöndben” hatástalan volt, nem fog egyszer csak elhallgatni a gyermek, éppen, mikor nyolcadikra kéri a szülő.

A legfontosabb annak elengedése, hogy a gyerek értsen meg minket! 

Nekünk kell megérteni őt. 

Felnőttként nekünk van nagyobb eszköztárunk egy konfliktushelyzet kezelésére. 

A gyerek tőlünk tanulja. 

Ha valaki lemond róla, hogy a csemete egy ilyen feszült helyzetben empatikus legyen vele, azaz értse és érdekelje, hogy ő, a szülő most már borzasztóan ideges, akkor meg fog lepődni, mennyire egyszerű megoldások adódnak. 

A leghatékonyabb az elterelés, de sokszor az is megesik, hogy valójában azt kérjük a gyerektől, amit addig, de ha nem vagyunk dühösek, ha nem akarjuk erőszakosan átnyomni, hogy „értsd már meg!”, akkor rátalálunk arra a hangnemre, amire hallgat. 

Hiszen úgy szólunk hozzá, hogy nem harcolunk vele, így ő sem érzi, hogy ellen kell állnia.

Egy családban gyakori szokás volt, hogy beülnek egy kávézóba vagy valahova ebédelni. Az apa azt várta, ahogy egyre idősebb és okosabb a gyerek, meg fogja érteni, hogy ilyen helyen nem rohangálunk, nem rendezzük át a termet. 

De az ötéves kislánynak unalmas volt a várakozás, míg meg nem jött a limonádé, és intenzív bohóckodásba kezdett, egyre vállalhatatlanabb volt a viselkedése. 

Az apát először elöntötte a méreg, hogy nem igaz, hogy nem lehet beülni nyugodtan egy üdítőre, nem igaz, hogy nem érti a gyerek, hogy ez nem játszótér, és főleg: nem lehet igaz, hogy nem hallgat rá, az apai szóra.

Aztán eszébe jutott, sokszor lezajlott köztük ez a jelenet, ő egyre erélyesebben próbálta elmagyarázni a gyereknek, megengedhetetlen a viselkedése, a gyerek pedig egyre jobban elrohangált, tologatta a székeket. 

Úgy döntött, most lemond róla, hogy megértesse nézőpontját, és inkább elkezdte mutogatni, milyen érdekes, hogy az étlapon kis ábrákkal jelzik, melyik ételt milyen ételallergiások fogyaszthatják. 

Ezt találta hirtelen. 

Sikerült felkelteni a gyerek kíváncsiságát, és jókedvűen böngésztek együtt, míg megjött a limonádé. 

Utólag azt mondja az apa, korábban „tiszta hülye volt”, hiszen persze, hogy az unatkozásra nem megoldás, ha sokszor rászól a gyerekre. 

Ha nem is hülye volt, de tény, hogy inkább figyelt a saját lelkiállapotára, hogy őt mi zavarja, mint hogy mi zavarja a gyereket.

Sok jó példa sorolható: egy kisgyerek nem tudott bekapcsolódni a másik kettő, egymást régebben ismerő játékába, ezért jobb híján kavicsokkal kezdte dobálni őket. 

Az anyukája épp határozottan rendre utasította volna, de egy szülőtárs találékonyabb volt, és megkérdezte a kisfiút: „figyelj csak, ott van az a nagy kő, azt el tudod találni?”. 

A gyerek figyelme elterelődött a problémás

 helyzetről, és vidáman célzott a kőre, később pedig segítettek a szülők, hogy hármas játék alakuljon ki, így ez is megoldódott. 

Ismét más helyzetben az anya megunta az esti vitákat, mikor egyre ingerültebben mondja a gyereknek: „menj már fogat mosni, hagyd már abba a játékot, annyiszor mondtam már, miért kell minden este húzni az időt”. 

Egy nyugodt pillanatában úgy fogalmazott, „most megyünk fogat mosni”, és közben finoman terelgette a csemetét. 

Csak kis különbség, az attitűdben van az igazi eltérés. 

Nem várta, hogy a gyerek „lássa már be, hogy...”. 

Azaz nem várta tőle, hogy felvegye az ő felnőtt nézőpontját.

Nem arról van szó, hogy sose várjunk belátást a gyerektől. 

Hiszen a nevelésnek az is része! 

De egyfelől vegyük figyelembe a gyerek életkorát, érettségét, másfelől az aktuális lelki állapotát. 

Amikor valaki frusztrált, nyűgös, nem az a legjobb pillanat, hogy a morális elveinket megértessük vele. 

Akkor valahogyan a feszültséget kell csökkenteni, és ebben a szülő feladata, hogy segítsen.

Cziglán Karolina
pszichológus 

(Forrás:dívany.hu)

Így szeresd a gyermekedet!

ÉLETVEZETÉSI TANÁCSOK
a Beszélgetések Istennel
szerzőjétől, Neal Donald Walsh-től

A holisztikus élet annyit tesz, hogy az élet teljességével élünk, az egészével, valamennyi oldalával, a fentjével és a lentjével, a jobbjával és a baljával, az előttjével és az utánjával, mindazzal, ami női, és mindazzal, ami férfi benne.
Valamennyiünkön és valamennyiünkben áramlanak és átáramlanak férfi és női energiák. Ne mellőzzük egyiket sem, vegyük bátran birtokba az egészet, aztán eresszük el, amelyik már nem szolgál minket, amelyik immár nem felel meg annak a legnagyszerűbb kifejezésének, akinek elképzeljük magunkat, aztán hagyatkozzunk a többire, miközben szabadon és nyíltan árasztjuk az általunk megérintett életekre.


Sokan nevelnek kisgyermekeket. 
Mit tanácsolsz a mai szülőknek? 
Mit mondhatunk nekik? 
Hogyan taníthatjuk őket Istenre?

Hát igen, az ember ül ebben a székben, és az a veszély fenyegeti, hogy azt képzelik, minden kérdésre ismeri a választ.
Én vagyok az utolsó, aki arra vetemedne, hogy szülőknek osztogasson tanácsot.
Valószínűleg előkelő helyet foglalok el a legrosszabb szülők világranglistáján. 
Meglehet persze, hogy éppen ez avat a megfelelő személlyé... nem tudom.

Beszámolhatok viszont az általam elkövetett hibákról. 
Egy hibát azonban tudtommal soha nem követtem el. 
Mindig feltétel nélkül szerettem a gyermekeimet. 
És soha nem kértem tőlük olyasmit, amiről úgy gondoltam volna, hogy nem szívesen adnák... akár nekem, akár az életnek.

Ha tehát tanácsot adnék a szülőknek, az úgy hangzana, hogy szeressétek a gyermekeiteket, ahogy szeretnétek, hogy szeressenek titeket. Semmi esetre se elvárásból. 

Ne valamilyen követelményből, mindenekelőtt pedig hagyjátok őket, hadd éljék az életüket.
Eresszétek el őket. Menjenek.
Ha úgy adódik, ütközzenek falakba és kövessenek el hibákat.
Hadd sebezzék meg magukat. Most is, a jövőben is. 

Ha kell, emeljétek fel őket, és segítsetek nekik. De ne álljatok az útjukba, ne akadályozzátok meg, hogy éljék az életüket.
Adjátok meg nekik a szabadságukat - ideértve annak a lehetőségét is, hogy olyasmit csináljanak, ami nyilvánvalóan nem szolgálja az életüket, és amit "hibának" nevezhetnénk.

Tudjátok, nem adhatok jobb tanácsot a szülőknek, mint hogy úgy bánjanak a gyermekeikkel, ahogy Isten bánik velünk: 
"Azt kívánom neked, amit te kívánsz magadnak. Szabad választást adok neked, hogy akaratod szerint dönts az életben, és határozz bárhogyan, én mindig szeretni foglak."

Bárcsak így tettem volna a szüleimmel. 

Bárcsak így tettem volna a gyermekeimmel. Bárcsak ilyen lett volna velük a kapcsolatom. De sosem szabad nem megpróbálni.

És még valamit mondanék a szülőknek: ne felejtsék el, hogy szülők. 

Én például az életem legnagyobb részében tökéletesen megfeledkeztem szülői mivoltomról: így érzelmileg elhagytam a gyermekeimet. Ez pedig nagyon nincs rendjén.


Mondanál valamit végezetül a szeretetről?

Úgy vélem, a szeretet a mindenség leginkább félreértett érzelme. 

Az embereknek legalább a fele nem tudja, mi az igazi szeretet. 

És az embereknek legalább a fele soha nem is tapasztalta meg. 

Ha csak egyetlen pillanatra megtapasztalnák, milyen a valódi szeretet, soha többé nem élnénk úgy egymással, ahogy élünk. 

Soha többé nem művelnénk azt egymással, amit művelünk. 

Soha többé nem hagynánk figyelmen kívül, amire most ügyet sem vetünk. 

Soha többé nem hagynánk, hogy úgy menjenek a dolgok, ahogy mennek.

Az első nehézséget persze az okozza, hogy soha nem tanultuk meg szeretni magunkat.
Ez a legeslegelső gond. 

Csak másnak tudjuk adni, ami adnivalónk akad.

És ha nincs szeretetünk itt (magunkban), akkor nincs mit odaadnunk. 

Annyira kézenfekvő... egyenesen zavarba hoz, hogy itt ismételgetem, hiszen olyan, de olyan nyilvánvaló.

Mit is mondhatnék végezetül a szeretetről?
Próbáljátok ki. De ne próbálgassátok, hanem próbáljátok ki teljesen.
A lehető legteljesebben!

Próbáljatok meg szeretni valakit, csak egyszer, csak egyetlenegy embert, mindenféle feltétel és korlátozás nélkül. 
Minden elvárás nélkül, úgy, hogy semmit sem vártok viszont érte. 

Legalább egyszer próbáljatok meg így szeretni valakit. 
De vigyázzatok! Mert ha csak egyszer megteszitek, és megérzitek azt az érzést, bizony mondom, menthetetlenül rászoktok!

(Forrás:ezoterika22.hu)

A szeretethiány megbetegít

Új kórkép van kialakulóban: szeretethiány.

Oka: mindenki csak kapni akar, pénzt, hatalmat, autót, és minden fontosabb, mint a szeretet. Veszélyes a teljesítményhajszolás, a mindenáron győzni akarás, hogy a sikerért sokan feláldozzák mások megbecsülését, szeretetét. Pedig milyen rosszul teszik…

Gondoltad volna?

Az érzelmileg magára maradt ember előbb-utóbb számolhat valamilyen betegséggel. 
A magány a legsúlyosabb, legalattomosabb stresszhelyzet. 
A vegetatív idegrendszer izgalma (akaratunktól függetlenül) az egész szervezetet terheli: a szív gyorsabban ver, az erek beszűkülnek, emelkedik a vérnyomás, meggyorsul a légzés, szűkülnek a pupillák. 
Mindez a mellékvesében termelődő adrenalin, a noradrenalin és a kortizon hatása. 
A növekvő hormontermelés miatt csökkenni k
ezd a fertőzés és a gyulladás ellen védő fehérvérsejtek száma - és kialakul a betegség.

Árulkodó tünetek

A szeretethiány testi megnyilvánulásai

• Fejfájás (migrén): lüktető fájdalom, depresszió.

• Szívműködési zavarok: pulzusszám- és vérnyomás-emelkedés, légszomj, félelem, infarktus. Ez utóbbi tünetei: mellkasi nyomásérzés, égő fájdalom, mely a bal karba vagy az állkapocsba sugárzik.

• Gyomorfájás: a gyomor felső részén érzett fájdalom, hányinger, hányás; mindez a stressz következtében kialakult nyálkahártya-gyulladásra vagy fekélybetegségre utal.

• Hátfájás: a magára maradt ember védekező reakciója következtében összehúzódik a hátizom. Következménye: nyaki és vállfájdalom.

• A bőr is sírni kezd, ha elveszik a szeretet: allergiás bőrgyulladás, ekcéma, viszketés alakulhat ki.

• Hirtelen hallásromlás is előfordulhat. Oka a belső fül kisereinek beszűkülése, a hallóideg sejtjeinek csökkenő vérellátása, részleges vagy teljes pusztulása.

Mindenki veszélyben lehet

A szeretethiány mindannyiunkat veszélyeztet, de leginkább azokat, akiknek önbecsülése egyetlen tulajdonságukon (képességükön) alapszik. 
Például azon, hogy szépek, fiatalok, sikeresek, stb. 

Aki egyetlen értékére összpontosít, nehezebben 
viseli, ha például a partnere elhagyja, vagy elfordul tőle a legjobb barátja. 
Már a távolodást is nehezebben dolgozza fel. Munkahelyi, szakmai sikertelenség, elismeréshiány is produkál szeretethiányt, és előhívja a fenti betegségtüneteket.

A pedagógusok helyzete a legrosszabb, hiszen tanítványaik, és a szülök, kritikáját egyszerre kell elviselniük. 

A rendőrök is kevés elismerést kapnak, pedig munkájuk sokszor életveszélyes. 

Az orvosok megbecsülése is egyre csökken, mert a közvélemény nehezen fogadja el, hogy vannak visszafordíthatatlan egészségi folyamatok. 

Jaj a művészeknek is, akiknek egyre nehezebb 
érvényesülni, mert mást díjaz a szakma, mást a média, mást a közönség és mást a kritikusok.

Figyelmeztető jelek

Hiba lenne minden hátfájást, minden pulzusszám-változást szeretethiánynak minősíteni, ahogy nem kell hivatalból sajnálni minden pedagógust, minden rendőrt, orvost sem. 

De nézzünk magunk köré, és vegyük észre a szeretethiány - lánykori nevén: elmagányosodás -apróbb, nagyobb, csendes és kiáltó jeleit.

Tények, adatok

1. Minden harmadik házasság válással végződik, vagyis nő az egyedül élők, főként nők száma.

2. Hihetetlenül magas a nyugtató jellegű gyógyszerek fogyasztása.

3. Egyre több nő fogyaszt alkoholt, és már nem is társaságban, hanem otthon, titokban. A kábítószerekről nem is beszélve…

4. Sok a magányos nyaraló, akik az év két rövid hetében akarnak feltétlenül szerelmesek, és boldogok lenni.

5. Már a gyerekek sem tudnak társasjátékot játszani. Szívesebben nyomkodják, persze egyedül, az elektronikus játékok gombjait.

Állj meg egy pillanatra!

Ugye, most már érted, miért fontos az, hogy egy kis időre lelassíts, és magad köré nézz?! 
Az idő szalad, és egyszer csak azt veszed észre, hogy elmentél olyan dolgok mellett, amelyek fontosak lettek volna számodra. 

Ne szégyelld kimondani a bűvös szót: szeretlek! 

Ne habozz, ha arról van szó, hogy magadat kell adnod a szeretteidnek. 
Minden egyes darab, amit magadból adsz annak, aki szeret, többszörösen megtérül. 

Lassíts, és éld meg a pillanatokat! 
Nagyon rövid bevillanásokról van csupán szó, de ha nem veszed figyelembe ezeket, később hiányozni fognak. 

Ne engedd, hogy elmenjen melletted az idő! 
Ne várj arra, hogy a következő jobb lesz, vagy holnap gazdagabb leszel! 
Mindig a MOST számítson! 
Tanuld meg értékelni a szeretetet, mert ha egyszer elveszíted mások bizalmát és szeretetét, ha magadra maradsz, akkor nem lesz, aki figyelmeztet arra, hogy mindannyian érző lények vagyunk, akik szeretetre vágyunk. 

Hidd el, később nagyon bánni fogod, ha nem hallgatsz ránk…

(forrás: noiportalhu)

2 kecske megy a hídon ( Pszichológiai teszt)

Érdemes nekifutni ennek a pszichológiai tesztnek, ha meg szeretnénk ismerni személyiségünk perspektíváit. Egyszerű és mégis komplex elemzést kaphatunk magunkról.

Egy eléggé keskeny híd húzódik a folyó felett. Egy délután egy kecske igyekszik átmenni a hídon, hogy átjusson a túlsó partra, ellenben a másik oldalról is a hídra lép egy kecske, félúton találkoznak, de mivel nincs elég hely, egyik sem tud továbbmenni.

Mit gondolsz, mi fog történni? 

Szerinted a következő 5 alaphelyzet közül melyik lenne a számodra legelfogadhatóbb megoldás? 

Csak egy helyzetet választhatsz!

Első szituáció: Az egyik kecske önszántából megfordul, és visszamegy, és megengedi, hogy a társa átérjen a partra.

Második szituáció: A két kecske veszekedni kezd, és egy idő után az erősebb kecske meghátrálásra kényszeríti a gyengébbet, így ő jut elsőnek át a túloldalra.

Harmadik szituáció: Az egyik kecske lefekszik a hídra, míg a másik átlépve, továbbhalad.

Negyedik szituáció: A két kecske nekimegy egymásnak, így mind a ketten leesnek a hídról, és a folyóba zuhannak.

Ötödik szituáció: Az egyik kecske visszafordul, hogy a másik át tudjon érni, és ahelyett, hogy elindult volna az ő útján, inkább ott maradt a társa mellett.

Értékelés

Ha az első szituációt választottad:

Rugalmas, áldozatkész, önzetlen ember vagy. 

Inkább képes vagy lemondani saját érdekeidről, minthogy egy helyzetből te is, és a másik ember is vesztesen jöjjön ki. Szerinted ez a magatartás racionális megoldást jelent minden problémára, és képes vagy kompromisszumokat kötni, azért, hogy elérd a céljaidat. Lehet, hogy néha úgy tűnik, hogy túl könnyen lemondasz a terveidről mások javára, de tudod, hogy a számodra fontos célokat el fogod érni, ha eljön annak az ideje.

Ha a második szituációt választottad:

Egy erős, határozott személyiség vagy, de néha túlzásokba esel, hajlamos vagy a szélsőséges megnyilvánulásokra. 

Számodra nem nagyon létezik középút, a jelmondatod: „mindent, vagy semmit”. Tudod, hogy mit akarsz, bármilyen áron nyerni szeretnél. Azt szereted, ha mindig neked van igazad, még akkor is, ha ez negatívan befolyásolja a családtagjaiddal, barátaiddal való kapcsolatodat. Szereted, ha az utolsó szó a tied, azt meg nem tűröd, ha valaki meg akarja mondani, hogy mit és hogyan csinálj.

Ha a harmadik szituációt választottad:

Békeszerető, diplomatikus, rendkívül szellemes ember vagy. 

Odafigyelsz a környezetedre, és azt szeretnéd, ha mindenki boldog és elégedett lenne. A problémákra mindig egy intelligens megoldást találsz, amely mindenki számára előnyös lesz. Hiszel a csapatszellemben, és nem vagy egoista. Ha valamit nagyon szeretnél, akkor azt anélkül is elérheted, hogy másoknak nehézséget, vagy gondot okoznál. A bölcsességed segít abban, hogy elkerüld a konfliktusokat. Nem kell senkinek semmit bizonyítanod, mert képes vagy a fejlődésre és tudod, hogy értékes ember vagy.

Ha a negyedik szituációt választottad:

A pesszimista szemlélet jellemző rád, úgy gondolod, hogy a dolgok a rossz irányba haladnak. 

Többnyire cinikus vagy. A szíved mélyén békére és lelki megnyugvásra vágysz, de úgy gondolod, hogy ahhoz, hogy ezt elérd, mindennap meg kell küzdened érte, viszont nem a környezeteddel harcolsz folyamatosan, hanem igazából önmagaddal. Meg kell tanulnod elfogadni a világot, úgy ahogyan vagy, amelyben van rossz, de van jó is. A pozitív dolgoknak pedig örülj.

Ha az ötödik szituációt választottad:

Idealista, nagylelkű, jószívű, optimista, társaságkedvelő ember vagy. 

Nyitott vagy a világ dolgaira, széles látókörrel rendelkezel. Könnyen szerzel barátokat, és szereted a társaságukat. Van, amikor úgy gondolod, hogy bármire képes vagy, bármi lehetséges az életben. Tudod, hogy mi tesz boldoggá, és igyekszel minden pillanatot átélni. Arra azonban vigyázz, hogy ne mindig te legyél az, aki többet ad másoknak magából, de már kevesebbet kap vissza, mint amennyire számítana.

(Forrás:filantropikum.com)

5 tanács - hogy boldog legyen a házasságod

Összeköltözünk, családot alapítunk, elköteleződünk egy életre, hisszük, reméljük, hogy tényleg kitartunk majd egymás mellett jóban rosszban, és tényleg boldogan élünk majd, amíg meg nem halunk. 
Ehelyett az esetek felében elválunk, egy részében kínlódunk egymás mellett, de persze akadnak, akiknek sikerül az a boldog élet, a boldog párkapcsolat hosszú távon is. 
Vajon mit tudnak ők, amit más nem? 
Ez a kérdés régóta foglalkoztat mindenkit, aki vágyott már valaha párkapcsolatra, így nem véletlen, hogy az okosok is igyekeznek tudományos igénnyel kutatni a kérdést. 
A témában megjelent számlálhatatlan könyv és cikk közül mondjuk a frankót még egy sem írta le, így nyilván mi sem fogjuk, de kutatási eredményeket azért ismertetünk, mert ha a tökéletes kapcsolat receptjét nem is adják meg, arra legalább rávilágítanak hogyan csinálhatnánk jobban az együttélősdit.

Dr. Karl Pillemer amerikai szociológus a világ egyik legnagyobb és legalaposabb házasságkutatását vitte véghez: több, mint 700 idős ember, 40 ezer évnyi házassági tapasztalatát elemezte. 
A szociológus célja az volt, hogy tudományosan megbízható és érvényes módszerekkel gyűjtse be és összegezze, olyan idős emberek tanácsait, akik régóta élnek házasságban. 
A kutatásban résztvevők számtalan kérdésre válaszoltak, köztük olyanokra: hogyan lehet hozzánk illő párt találni, hogy lehet túljutni egy kapcsolatban a nehézségeken, és megoszthattak bármilyen élettapasztalatot a szerelemmel és a házassággal kapcsolatban is. 
Pillemer kutatásából nemrég könyv született, a Psy Blog pedig most a könyv alapján összefoglalta a boldog házasságra vonatkozó 5 leggyakoribb tanácsot. 

1. Meg kell tanulni kommunikálni egymással

Az első tanács teljesen triviálisnak tűnik ugyan, de a gyakorlatban, a mindennapokban egyáltalán nem az. 
Sokszor – különösen, ha jól ismerünk valakit – hajlamosak vagyunk azt feltételezni, hogy ugyanazt értjük bizonyos dolgok alatt, hogy a másik ismer minket, tehát tudnia kell milyen érzéseket vált ki belőlünk a viselkedése vagy egy helyzet, és gyakran hisszük azt is, hogy vannak dolgok, amiknek a másiknak is annyira egyértelműnek kellene lennie, hogy felesleges róla beszélni. 
Na, ezeket kell egy boldog párkapcsolathoz mind elfelejteni. 

Az idős emberek szerint tehát a jó házassághoz arra van szükség, hogy mindenről és folyamatosan beszéljünk. “Hisznek abban, hogy a házassági problémák nagy része nyílt kommunikációval megoldható, és a házasságok megromlásáért gyakran a kommunikáció hiánya a felelős” – írja Pillemer professzor. 

2. A házasság előtt meg kell ismerni a másikat 

“A vizsgálatba bevont idős emberek jelentős része korán házasodott, de ennek éppen az ellentétét javasolják. 
Azt hangsúlyozzák, hogy a fiataloknak várnia kellene a házassággal addig, amíg alaposan megismerik egymást, és már sok közös élmény áll mögöttük” – írja a professzor. 
Ehhez a tanácshoz pedig az is hozzátartozik, hogy soha, de soha ne reménykedjünk abban, hogy képesek leszünk megváltoztatni a másikat: ha nem tudjuk elfogadni őt olyannak, amilyen, felesleges közös életet tervezni.  

3. A házasságot élethosszig tartónak és felbonthatatlannak érdemes tekinteni

A fogyasztói társadalom sajátja, hogy ami elromlik, azt egyszerűbb lecserélni, mint megjavítani, és ezt az elképzelést hajlamosak vagyunk a kapcsolatainkra is kiterjeszteni.  
Az öregek szerint helytelenül. 
Igaz, rövid távon óriás szívás napi szinten súlyos párkapcsolati gondokkal szembesülni, az emberek ilyenkor boldogtalannak, sivárnak, kilátástalannak ítélik meg a helyzetüket, de ha képesek ezekből az időszakokból együtt kimászni, ha képesek közösen megoldani a problémájukat, az megerősíti a közöttük lévő kötelékeket, és később teljesebb és boldogabb párkapcsolat érte a jutalom. 
Ezt azonban az ember gyakran csak úgy képes megtenni, ha a kapcsolatot egy megbonthatatlan alapnak tekinti, valaminek, amiből nincs kihátrálás, ami élethosszig tart, tehát amire muszáj közös megoldást találni.  

4. Csapatként kell együtt dolgozni

Az idős emberek szerint azokat a tapasztalatainkat kell hasznosítanunk a házasságokban, amiket az életünk során a csapatmunkában (iskolában, sportban, munkahelyen) szerzünk. “
Ez konkrétan azt jelenti, hogy a problémákat kollektíven, a pár nézőpontjából kell tekinteni, nemcsak az egyik vagy másik fél sajátjaként. Minden nehézség, betegség vagy megakadás, amit a pár egyik fele tapasztal, az a másikat is pontosan ugyanannyira érinti" – állítja Pillemer.

5. Olyan embert érdemes választani, aki hasonlít hozzánk

Azt, hogy az ellentétek vonzzák egymást, már rég megcáfolták a pszichológiai kutatások, helyette inkább úgy tűnik, hogy a hasonlóság az, amire valójában bukunk. 
Az idősek szerint nagyon helyesen. 
"A házasság nagyon nehéz lehet mindenkinek, de sokkal könnyebb, ha olyannal éljük át, akinek hasonló érdeklődési köre a miénkhez, hasonló a háttere és az irányultsága. 
A hasonlóság olyan tényezőkben a legfontosabb, mint az alapvető értékek, a gyereknevelés és a pénzkezelés kérdése” – írja a professzor. 

Nyilván minden kor más és más, minden generációnak máshogy nehéz, de eleink életbölcsességein azért érdemes elgondolkodni. 
Főleg, hogy negyvenezer évnyi házassági tapasztalat áll mögöttük. 

(Forrás: divany.hu)