A nárcisztikus személyiség jellemzői

Narkisszosz görög mitológiai alak, akit egy kikosarazott nimfa bepanaszolt Nemeszisznek, a bosszúállás istennőjének. Nemeszisz átka miatt Narkisszosz, amikor egy folyó vizének tükörképébe nézett azonnal beleszeretett önmagába. De hiába próbálta magához ölelni tükörképét, ez nem sikerülhetett neki, s ezzel ugyanazt a fájdalmat élte meg, amit a nimfa. Másnapra Narkisszosz eltűnt, elfogyott, s a helyen, ahol tükörképét próbálta elérni, csak néhány sárga szirmú virág (nárcisz) maradt. Narkisszosz azóta az önimádat jelképe.

A nárcizmus azonban nem egészében rossz. Az egészséges nárcizmus támogató, hiszen mindenkinek szüksége van az önmaga iránt érzett szeretetre, különben nem tudná megvédeni magát az ártalmaktól. De az ember társas lény, s a kiteljesedéshez valaki mást kell szeretnie, és a szeretete tárgyát is védenie kell. (A más iránt érzett túlzó szeretet, és a szeretet tárgyának vad védelme - például a féltékenység - ugyanolyan visszatetsző és veszélyes, mint a túlfokozott önimádat.) Az egészséges nárcizmus azonban többnyire együtt jár a kiegyensúlyozott lelkiállapottal. 

A nárcisztikus embert leginkább csak saját maga érdekli

A nárcizmus és a lelki egészség között az önbecsülés jelenti az összeköttetést. A megnövekedett önbecsülés miatt - mivel úgy vélik, hogy mások is szerethetőnek és a szerepükre alkalmasnak tartják őket - a nárcisztikus személyiségek szinte nem ismerik az aggodalmat vagy a szomorúságot.

A nárcisztikusok azonban, ha átlépik karakterük egészséges határait, gyakran bizonyítani akarják a fölényüket, amelyet a körülöttük lévő emberek (nem ismervén a mozgatórugóikat) értetlenül fogadnak. 

Honnan lehet tehát felismerni egy nárcisztikus személyiséget? Négy jelet kell keresni.

1. Az hajtja őket - gyakran tudattalanul -, hogy úgy vélik, mások ítélete is pozitív róluk. A nárcisztikus csak beszél és beszél, mert meg akarja mutatni, hogy milyen zseniális, és azt hiszi, hogy mások is ilyennek látják. Nincsenek tisztában vele, vagy nem érdekli őket, hogy milyen felfuvalkodottnak és önteltnek látszanak. 

Függetlenül attól, hogy ténylegesen semmiféle bizonyítottan fontos értéket nem állítottak elő, és nem értek el jelentős eredményeket, arra számítanak, hogy ismerjék el a felsőbbrendűségüket és csodálattal adózzanak nekik. Azonban a nárcisztikusokra az is jellemző, hogy saját hiányosságaikat rosszabbnak látják, mint a többiekét. Ha valamilyen hibájuk vagy gyengeségük a felszínre bukik, azt végzetes tragédiának látják. 

Mivel az elismertség olyan fontos nekik, a céljaikat ennek eléréséhez igazítják. A felsőbbrendűség érzése gyakran arra indítja őket, hogy irreálisan magas személyes normákat alakítsanak ki. Mégis nagyon alacsony standardok alapján várnak el bizonyos előnyöket. Például, meggyőződésük, hogy egyszer majd megkapják a Nobel-díjat, de elvárják, hogy kevesebb lakbért kelljen fizetniük csak azért, mert olyan nagyszerűek, és/vagy mert oly nagyszerű sikereik vannak kilátásban.

2. A kapcsolataik felületesek, és hiányzik belőlük az empátia. A nárcisztikusok erősen motiváltak, hogy megfeleljenek az elismertségre vonatkozó elvárásaiknak. Nem empatikusak másokkal. Ehelyett arra összpontosítanak, hogy a kapcsolataik hogyan segíthetnek nekik jobban érezni magukat. A nárcisztikus élvezi, ha hallgatóközönségre talál, de kevés érdeklődést mutat mások gondolatainak meghallgatására. S miközben megértő fülekre vágyik a nehéz időkben, nem valószínű, hogy mások nehézségei a legcsekélyebb mértékben is izgatnák.

3. Nehéz kijönni velük, mert úgy érzik, jobbak és mások, mint a többi ember, akikkel leereszkedően bánnak. Úgy érzik, jogosultak a különleges bánásmódra, és nyugodtan viselkedhetnek kizsákmányolóként, hogy elérjék a saját vágyaikat. Ez a stílus közvetlenül vagy közvetve azt mondja a velük kapcsolatba kerülőknek, hogy nem fontosak, vagy nem olyan jók, mint a nárcisztikus.

4. A rossz viselkedésük nem rövidéletű. Van egy viselkedésmintájuk, amelyet követnek a különböző helyzetekben a felnőtt életük során. Ez nem egy életszakasz, amit ki lehet nőni, mint például a tinédzserkori lázadást.

Aki nárcisztikus emberrel találkozik, ne lepődjön meg, ha kényelmetlenül, vagy megalázva érzi magát a társaságában. Lehet velük együttműködni, sőt barátok is lehetnek, de tisztában kell lenni e kapcsolat korlátaival.

(Forrás: hazipatika.com)

A szóbeli erőszak 15 típusa

Azt hitted, hogy a szóbeli bántalmazás csak másokkal történik? Olvasd el a példákat, és rájössz, Te is érintett vagy! .
Szóbeli bántalmazás
A szóbeli erőszak során az elkövető fél nem alkalmaz fizikai erőt: a másik önértékelését pofonok vagy ütés helyett szavakkal rombolja le. Nem kíváncsi a másik véleményére, hanem saját igazságát akarja mindenáron bebizonyítani, és így a másik fölötti uralmát biztosítani. A szóbeli bántalmazás megakadályozza a valódi kapcsolat létrejöttét.
A szóbeli bántalmazás célja
A vita tárgya gyakorlatilag mindegy, a lényeg a viselkedés milyensége: a másik összezavarása, manipulációja, az erő és hatalom egyenlőtlen eloszlásának fenntartása céljából. A végcél sohasem a konfliktus megoldása mindkét fél meghallgatásával: a verbális abúzus során az agresszív fél hiányzó önbecsülését kompenzálja a másik szóbeli bántalmazásával, hogy kontrollt és dominanciát szerezzen fölötte.
A szóbeli erőszak 15 típusa
1. Titkolózás
A titkolózás lényege valamilyen információ, érzelem vagy gondolat megosztásától való tartózkodás. Ha ez az eset áll fenn és hosszabb időn keresztül (tehát nem egy születésnapi meglepetés kapcsán), akkor nehéz egészséges kapcsolatról beszélni. Ilyenkor a felek intimitása a béka feneke alatt van, a kommunikáció Facebookra is posztolható tényekre szorítkozik:
“Elmentem focizni.”
“A kulcsok az asztalon vannak.”
A másik felé érzett empátia, a saját érzelmek, szükségletek, gondolatok kifejezésének hiánya egyértelmű jelként utal a verbális abúzusra. Eleinte a másik fél arra gyanakodhat, hogy partnere csak visszahúzódó, csendes, extrém móson szégyenlős, esetleg enyhén autista. Egy idő után azonban érdemes közelebbi kapcsolatba kerülni a realitással: abbahagyni az egészségtelen kapcsolat védelmét és leülni megbeszélni, mi lehet a probléma és a megoldás.

2. Ellenkezés
Amikor partnerünk vagy ismerősünk a fűszálba is beleköt, jobb ha gyanakszunk: valami nincs rendben. Vitatkozókedve, kritikai érzéke messze az átlagon fölüli, legyen az politikai, filozófiai, tudományos vagy teljesen hétköznapi téma. Ha épp most kezdtünk bele legfrissebb filmélményünk lelkes ecsetelésébe, a bántalmazó akkor is képes meggyőzni minket arról, hogy érzéseink nem állják meg a helyüket. A másik gondolatainak, élményeinek, érzelmeinek elutasítása, megkérdőjelezése napi gyakorlat az életében.
– Kész vagyok ettől az étteremtől. Hihetetlen ennek a pincérnek a stílusa.
– Nem tudom pontosan mire gondolsz, nem vettem észre semmi különöset.
– Nem láttad, hogy hogy nézett ránk?
– Szerintem minden OK volt, mit vettél észre?
– Szerintem Te azt sem tudod, miről beszélsz.

3. Leértékelés
Ilyenkor az erőszaktevő megpróbálja a másik élményeit, érzelmeit megkérdőjelezni, az illetőt pedig gyerekesnek, túlérzékenynek beállítani, aki képes apróságokból ügyet csinálni. Ezzel megkérdőjelezi a másik belső realitását, és indirekt módon kijelenti, hogy amit a másik tapasztal, az nem úgy van. Néhány példa:
Túlérzékeny vagy.
Mindent felfújsz.
Túl gyorsan vontad le ezt a következtetést.
Nem érted a viccet.
Túl komolyan veszed a dolgokat.
Bolhából elefántot csinálsz.
Túl sok az érzelem.
Túl élénk a képzeleted.1
Mindent rossz néven veszel.

4. Viccként tálalt szóbeli bántalmazás
A bántalmazó valamilyen sértő dolgot viccbe csomagol, így például a másik kinézetét, kompetenciáját vagy intellektuális képességeit kétségbe vonja, majd kijelenti, hogy csak vicc volt. Ha a bántalmazott erre úgy felel, hogy “Nem vagy vicces”, akkor a humorérzékét fogja ócsárolni, vagy azzal vádolja, hogy megint vitatkozni akar.
Hajtsd oldalra a fejed, hogy összegyűljön a két agysejted, és mondd el mit szeretnél.
Mi mást várhatnék egy nőtől?!
Egyszerűen nem talál el a boltba sem GPS nélkül.
Pont úgy viselkedsz, mint az a drága Anyád.
A nevedet is elfelejtenéd, ha nem lenne rajta a személyiden.

5. A beszélgetés bojkottálása vagy elterelése
Ez a fajta viselkedés gyakorlatilag a titkolózás egy fajtája: az abúzus elkövetője megszabja, hogy mi hangozhat el a beszélgetésben és mi nem.
Azt hiszed, mindent tudsz?
Ez egyszerűen egy csomó baromság.
Neked mindig igazad kell hogy legyen.
Kérdezett valaki?
Honnan szedted ezt a sületlenséget?
– Hová lett a fiókban lévő 30.000 forint? – Van elég költőpénzed, nem?
Ha számára nem tetsző téma van terítéken, kilép a beszélgetésből, így megakadályozva a probléma felszínre kerülését, kibontását. A kilépés lehet közvetlenül kifejezett igény vagy témaváltás.
Nem látom, hová vezet ez a beszélgetés. Itt és most ennek véget vetünk.

6. Hibáztatás és vádaskodás
Az elkövető olyasmivel vádolja az áldozatot, ami valójában az áldozat befolyásán kívül esik.
– Drágám, olyan távolinak érezlek. – Most épp mivel akarsz megvádolni?
– Drágám, ma annyira fáradt vagyok, nincs kedvem. – Biztosan megkaptad máshol. Mesélj!
Azért nem kaptam fizetésemelést, mert Te elszúrtad azt az ebédmeghívást.

7. Ítélkezés és kritika
Az ítélkezés és kritika meglehetősen hasonló a szóbeli bántalmazás hibáztatás és vádaskodás formájához, csak magában foglalja a partner negatív értékelését. Általában elhangzik valamilyen minősítés a másikról, ami kritikus formában kerül megfogalmazásra.
Az a baj Veled, hogy …
Neked igazából az a bajod, hogy …
A legtöbb dolog, ami úgy kezdődik hogy “Te …”, az értékítéletet tartalmaz és könnyen kritikává válhat.
Te soha nem vagy elégedett.
Te mindig találsz valamit, amin felhúzhatod magad.
Téged senki nem szeret, mert állandóan csak panaszkodsz.
Te megcsalsz engem.
Nézd meg, mit csináltál!
Legközelebb jobban tennéd, ha …
Ugyanez másoknak mesélve:
A saját árnyékától is retteg.
Egyszerűen képtelen rendet tartani.
Soha nem tartja be, amit megbeszéltünk.
Egyszerűen a szőnyeg alá söpri a problémákat.

8. Lekicsinylés, bagatellizálás
Ilyenkor az abuzáló fél a másik tetteit, vágyait, érzéseit lényegtelenné teszi, például a munkáját, nehézségeit, az általa választott ételt, időtöltést, vagy az öltözködési stílusát. Ez a fajta abúzus nehezebben észrevehető, és abban a hitben hagyhatja a szenvedő felet, hogy nem volt képes elmagyarázni, mennyire fontos neki az adott dolog.
– Nézd, Drágám, végre befejeztem az ágyások rendbe rakását! Egy hét földmunka után végül rendben van a kiskert! Szép lett, nem?
– Tényleg szuper, nehéz lehetett feliratozni őket.

9. Aláásás
Ebben az esetben nem csak az érzelmi támogatás marad el, mint a bagatellizálás esetében, hanem az önbecsülést és a lelkesedést is aláássa a bántalmazó fél.
– Micsoda gyönyörű virágok! – Egy virág az csak egy virág.
– Szeretnék rájönni, hogy vajon a …  – Minek? Kit érdekel?
Úgysem értenéd meg.
Úgysem fog sikerülni.
Ezzel most kit akarsz meggyőzni?

10. Megfélemlítés
A fenyegetés meglehetősen gyakorli szóbeli bántalmazási forma. Lehet teljesen nyilvánvaló:
Ha nem csinálod amit mondok, elhagylak.
Csináld amit mondok, vagy nagyon dühös leszek.
Ki fogod húzni a gyufát.
A megfélemlítés lehet áttételes is:
Ha nem fogadod meg a tanácsom, mások végül rá fognak jönni, hogy valójában mennyire megbízhatatlan is vagy.

11. Sértegetés
A sértegetés lehet kifejezett:
Hülye q..va vagy.
Anyád.
Vagy valamivel visszafogottabb:
Micsoda áldozati szerepben tetszelegsz…
Azt hiszed, számít a véleményed?

12. Elfelejtés
Amennyiben az elfelejtés nem kivételesen fordul elő, hanem rendszeresen, ott bizony gyanakodnunk kell. Lehet ez egy felajánlott szívesség folyamatos elodázása, találkozókról való elkésés, ígéretek nem teljesítése, vagy egy kettőjük között történt dolog meg nem történtté tétele:
Nem értem miről beszélsz. Nem fogom tovább ezt hallgatni.
Nem is vállaltam el, hogy megcsinálom.

13. Parancsolgatás
Egy hosszú távú kapcsolatban bármilyen parancsolgatás szóbeli erőszak, hacsak nincs vészhelyzet és mondjuk nem a tűzoltókészülék a téma.
Dobd ki ezt a szart.
Miféle takarítás ez? Térdelj le, nézz be a szekrény alá, és húzd végig az ujjad a padlón!
Nem mész sehová.
Ezt nem fogod fölvenni.
Kapcsold ki most azonnal!

14. Tagadás
A tagadás az áldozat realitását kérdőjelezi meg, ezért nagyon súlyos szóbeli bántalmazásnak minősül.
Soha nem mondtam ilyet.
Ezt csak Te találtad ki.
Egyáltalán nem beszélgettünk ilyesmiről.
Egy semmiség miatt dühíted fel magadat.
Nem tudom honnan szedted ezt.

15. Erőszakos düh
Bármilyen kiabálás vagy erőszakos megnyilvánulás szóbeli erőszak, főleg ha nincs alapja.
Kuss!
Befogod!
Állítsd le magad!

A szóbeli bántalmazás következményei
Az agresszió élménye rendkívül frusztráló és hosszú távon egészségkárosító magatartáshoz vezethet, amely lehet testi vagy lelki. Az áldozat az állandósult félelem miatt elkezdhet dohányozni, inni, számítógéppel játszani, vagy kóros méreteket ölthet nála a szorongás, depresszió, különféle testi tünetek. Nehéz lesz megbíznia másokban, önértékelése folyamatosan csökken, szexuális problémák vagy alvászavar léphet fel.
Mit tegyünk szóbeli bántalmazás esetén?
Az első lépés, hogy vegyük észre, miben vagyunk benne. A fenti példák segítenek abban, hogy tudatosabbak legyünk a szóbeli bántalmazásra.
A szituációra adott válaszok közül néhány, amit olyannyira megszoktunk, nem szerencsés:
Visszatámadás – “Hogy mered ezt mondani nekem?“
Védekezés – “Nem hiszem el, hogy megint ezzel jössz, mikor tudod, hogy mennyit tettem a dologért.“
Vitatkozás – “Baromságokat beszélsz és erre három érvem is van.“
Ezeket tehát ne mondjuk, ne tegyük. Amit viszont érdemes:
A másik érzelmeinek kifejezése – “Látom, hogy dühös lettél.” Ez általában először megnövekedett hangerőhöz és dühhöz vezet, hiszen elismerték az érzéseit, ám tovább folytatva az érzések és szükségletek tükrözését, a másik fokozatosan lenyugszik és képes lesz meghallani azt is, amit a bántalmazott mondani szeretne. “Csalódott vagy, mert több kontrollt szeretnél a dolgaid fölött.“
Saját érzelmek kifejezése – “Rosszul esik nekem, hogy ezt mondod. Szomorú vagyok.”
Határok meghúzása – “Azt szeretném, ha tisztelettel beszélnél velem.” “Szükségem van több segítségre a házimunkában.“
Kérés megfogalmazása – “Kérlek, hogy hadd legyek egyedül a fürdőszobában.” “Kérlek, hogy vidd le a gyereket a játszótérre.“
Konzekvenciák megfogalmazása – Jóllehet ha hosszú távon vagyunk kapcsolatban egymással az a legjobb, ha mindenki érdekei mentén tudunk cselekedni, vannak olyan helyezetek, amikor érdemes következményeket megfogalmazni. “Ha ez ezen a héten még kétszer előfordul, át fogom gondolni a kapcsolatunkat.“
Kérdezzük meg, mi az ő véleménye – “Te hogy látod ezt?“
Együttműködés ellenőrzése – Néhány esetben hasznos, ha a kérést követően megpróbáljuk elérni, hogy a másik tegyen ígéretet. “Megtennéd ezt nekem?”
Hosszú távú megoldások
Egy abuzív partner működéséhez kell valaki, aki mindezt elszenvedi. Ez egy játszma, amihez egy ember nem elég. Épp így, a változás is mindkét fél változását magában foglalja: az elszenvedő fél jobban kiáll magáért, az abuzív partner pedig képes ezt tolerálni, és visszább vesz az agresszióból. Természetesen ez csak a folyamat egyik lehetséges kifutása. Elképzelhető, hogy a másiknak esze ágában sincs változni. Ilyenkor próbáljuk meg felmérni, mit kapunk a kapcsolattól, mit teszünk bele, és gondoljuk át a lehetőségeinket egészen a kilépéssel bezárólag. Van, hogy egyszerűen fel kell állni és otthagyni az egészet.
Hogy milyen lehetőségek vannak a kilépésen kívül?
Keressünk szakszerű segítséget, pl egyéni vagy csoportos pszichoterapiát. Az áldozat kérheti bántalmazóját, hogy menjen el vele családterapeutához.
A külső segítség amiatt fontos, hogy az áldozat végül ki tudja jelölni saját határait: mi OK és mi nem.
Még egyszer, mert ez fontos: az, hogy a másik megváltozzon, az nincs a mi kontrollunk alatt. Amit mi tehetünk az az, hogy megtanuljunk, mi HOGYAN VISELKEDJÜNK ASSZERTÍVEN, hogyan védjük meg magunkat, hogyan vállaljunk felelősséget érzéseinkért, és a mögöttük rejlő szükségleteink kielégítéséért. Fedezzük fel, hogy mi a saját részünk ebből a játszmából és gondoljuk át saját szerepünket. Akarjuk ezt így tovább csinálni? Megéri ez így nekünk?
Valódi szeretet, empátia és elfogadás akkor lesz a kapcsolatban, ha mindkét fél képes felismerni és tiszteletben tartani saját és a másik határait. Addig a szeretet álruhában jár közöttünk…

(Forrás:asszertivakademia.hu)

Ágnes és a két örökbefogadott cigánygyerek ( Mártonffy Zsuzsa )

Beszélgetés egy örökbefogadó családdal. 

Ágnes férjével együtt két kisgyereket fogadott örökbe. 

Családjukba két cigány kisgyerek érkezett, és bár Ágnes az eszével tudta,  

hogy számára ez nem probléma,

 időbe tellett, amíg lelkileg is képessé vált elfogadni a külvilág reakcióit. 

Nekik párhuzamosan kell feldolgozniuk nem csak az örökbefogadás, 

hanem a cigányság kérdését is,

 amihez kívülről, a rendszer szintjén nem túl sok támogatást kaptak.

Fotó: Sóki Tamás / Dívány

Az interjúban Ágnes mesél a jelentkezésről, a gyerekekkel való összeszokásról, az örömökről és a nehézségekről is.

Mesélj magadról és a családodról!

Negyvenéves vagyok, segítő szakmában dolgozom, húsz éve élek házasságban a férjemmel. Két csodaszép örökbefogadott gyermekünk van: egy tízéves fiú, Gyuri, és egy négyéves kislány, Reni. A gyerekeink cigány származásúak, titkos örökbefogadással kerültek hozzánk.

Miért döntöttetek az örökbefogadás mellett?

Amikor összeházasodtunk, úgy gondoltuk, hogy mindenképp lesz egy örökbefogadott gyermekünk is. Az élet azonban úgy hozta, hogy hosszú évekig tartó próbálkozások ellenére sem estem teherbe. Volt egy nagyon kritikus időszakom: az ötödik inszemináció után döntöttem el, hogy itt a vége. Nem akarok lelkileg tönkremenni, beletörődöm, hogy ilyen módon nem leszek édesanya. Pár évig más irányba tereltem gondolataimat, iskolába jártam, képeztem magam. Miután megnyugodtam és újra tudtam az anyaság gondolatával foglalkozni, akkor kezdünk el beszélgetni az örökbefogadásról.

Hogy zajlott az alkalmassági procedúra? Nehéz volt?

Nem emlékszem nehézségekre. Persze egy csomó mindennel nem voltunk tisztában, de elindultunk az úton. Jelentkeztünk a helyi gyermekvédelmi szolgálatnál, és a szokásos nyomtatványok kitöltése, az orvosi alkalmasság, a pszichológussal való beszélgetés, környezettanulmány után jött a kötelező tanfolyam. Emlékszem, akkor még nem értettem, miért van erre szükség?

Aztán rájöttem, mennyi mindent nem tudok az örökbefogadásról. Azt sem tudtam, mikor mondjam majd el a gyermekemnek, hogy nem én vagyok a vér szerinti anyukája. Ha nincs tanfolyam, én is abba a hibába esem, hogy majd akkor beszélgetek a gyermekemmel az örökbefogadásról, ha már nagy, értelmes lesz. Ettől azóta is óva intek minden örökbe fogadni vágyó párt.

Ti mikor mondtátok el?

Már egész pici korukban. Megvettük a „Nekem két születésnapom van” című klasszikus képeskönyvet és néha elővettük és elmeséltük. Közben hozzátettük az ő saját történetüket. Hihetetlen, hogy egy-két éves gyermek mennyire meg tudja könnyíteni a szülő helyzetét. Mese közben maguk feltették a kérdéseiket, nyíltan beszélgettünk az ő előéletükről.

Térjünk vissza a jelentkezésre. Milyen gyereket kértetek?

Nem határoztunk meg nemet, akár lányt, akár fiút örökbe fogadtunk volna. Az életkorát legfeljebb egy évben állapítottuk meg, származását tekintve mindegy volt, hogy magyar, vagy cigány. Talán ennek is köszönhető, hogy viszonylag hamar jutottunk mindkét esetben gyermekhez. Amit mindenképp elutasítottunk, az a fogyatékos gyermek, azt nem tudtuk volna vállalni.

Mennyit vártatok az első gyerekre?

Aki vállal cigány gyermeket, sokkal kevesebbet kell várakoznia. Mindkét gyermekünket alig fél év után kaptuk meg. Aki ismeri az örökbefogadási várólistákat, tudja, hogy sokan akár 3-4-5 évet is várnak egy gyermekre.

Honnan érkezett a kisfiatok?

Gyuri egyévesen került hozzánk, az ország túlfeléből. Veszélyeztetés miatt került el vér szerinti családjától, élete első fél évét kórházban töltötte. Ellátatlanság miatt felborult az anyagcseréje, refluxos lett, szív- és veseproblémák alakultak ki nála, romlott a májfunkciója. Hat hónaposan nevelőszülőkhöz került, hála nekik fél év alatt feljött olyan szintre, hogy a betegségeiből már alig maradt valami. Amikor megkaptuk az értesítést, hogy van egy kisfiú, aki örökbe adható, és ránk gondoltak, rögtön indultunk tanácsadónkhoz.

Fotó: Sóki Tamás / Dívány

Alig pár soros szakvéleményt kaptunk Gyuri akkori állapotáról, illetve egy kissé homályos fényképet. Annyi látszott, hogy hatalmas barna szemei vannak, amelyekbe azonnal beleszerettem. Első látogatásunkhoz képest két hét múlva hazahozhattuk Gyurit. Ez nagyon szépen hangzik, de nem jó! Később éreztem, hogy kellett volna még pár hét, egy hónap ismerkedés ahhoz, hogy utána az itthoni életünk zökkenőmentes legyen.

Milyen volt az első időszak otthon?

Közel tíz év távlatából azt kell mondanom, hogy nehéz. A rövid ismerkedési időszak miatt nem alakult ki közöttünk szinte semmilyen kapcsolat. Összesen két hétvégét láttuk Gyurit a nevelőszülőknél. Egyszer fürdettem, kétszer tettem tisztába, de akkor is csak asszisztáltam a folyamathoz.

Gyurinak nem volt lehetősége megnézni új otthonát – nyilván a távolság miatt -, de ez baj! Riadt kis szemekkel nézett körbe a lakásban, amikor este, hosszú út után végre hazaértünk. Egyetlen biztos pontja a neve volt. Azt nem vettük el tőle. Minden más megváltozott körülötte: az otthona, a szülei, a tárgyak, az ízek.

A férjem két hetet tudott otthon maradni a kezdeti időszakban, hogy segítsen, és kicsit összeszokjunk, egy család legyünk. Amint lejárt a két hét, görcsbe rándult a gyomrom, most hogyan tovább? Egy-két napig sírórohamaim voltak, hogy én nem tudok mit kezdeni ezzel a gyerekkel egyedül itthon. Lassan, de tényleg nagyon lassan összeszoktunk, és beállt a napi rutin.

Gyuri betegségeiből csak a tejfehérje-érzékenysége maradt meg. Speciális tápszeren élt, nem ehetett édességet. Két hete volt nálunk, mikor jött az első születésnapja. Anyukámmal törtük a fejünket, milyen tortát alkossunk Gyurinak, ami cukormentes, hisz torta nélkül nem szülinap a szülinap. Vizes piskótából, vízzel készített pudingból és gyümölcsökből kreáltuk valamit. Annyira boldogan ette, és örült minden ajándéknak, videofelvételek őrzik boldogságát.

Két hónapja volt nálunk Gyuri, amikor aktuálissá vált a tejfehérje-érzékenység felülvizsgálata. Egy teljes napra be kellett vonulnunk a gyermekklinikára. A nővérke megkért, mérjek lázat Gyurinak. Fogalmam sem volt róla, hogy kell egy éves gyereknél lázat mérni. Levert a víz, tehetetlennek éreztem magam. Diszkréten kértem a nővért, segítsen, ő nagyon kedvesen megmutatta, ezekkel a szavakkal: „emelje meg a lábát anyuka...” Itt hasított valami a szívembe! ANYUKA, ez a szó. Egészen addig a napig éltük a magunk kis életét, próbáltam azt a bizonyos fonalat felvenni, a napi rutint követni, de egy percig nem jutott eszembe, hogy miért is csinálom. Anya lettem! Bizony, és erre a klinika nővérkéje döbbentett rá.

Mit szólt a család, a tágabb környezet?

A család nagyon elfogadó volt. Bár férjem szülei óva intettek attól, hogy cigány gyereket hozzunk haza, de Gyuri kedvessége és szeretetéhsége hamar elvarázsolta őket. Az én szüleim nem szóltak bele választásunkba, elfogadták, és azóta is imádják mindkettőt.

A tágabb környezet a gyes alatti időkben főként a játszóteres anyukákból állt. Vegyes reakciókra emlékszem. Volt, aki végigmért engem, aztán a gyereket, aztán megint engem, de nem szólt semmit. Láttam az értetlenséget a szemében.

Fotó: Sóki Tamás / Dívány

A kérdéssorozat abból is adódott, hogy nem láttak nagy pocakkal, már a gyermek megjelenése életünkben is kérdéses volt a külvilág számára. Mihelyt megmagyaráztam, hogy is van az, hogy hirtelen egy 13 hónapos kisfiút látnak az oldalamon, rögtön jött a következő kérdés, de ő magyar? Volt olyan anyuka is, aki nyíltan megkérdezte, hogy arab származású-e a férjem, mert ez a gyerek olyan arab típus. A folyamatos magyarázkodás nagyon megviselt.

Miben volt más, mint amit vártatok?

Nekem mindenben és ez abból adódik, hogy nem készültem fel a cigány gyerek vállalására. Az eszemmel felfogtam a jelentkezéskor, de a szívemben nem. Nem készültem fel arra, hogy ezt a helyzetet, az ebből adódó konfliktusokat hogyan kezeljem.

Komoly depresszióba estem az örökbefogadás utáni hónapokban. Volt mellettem egy gyerek, akit fizikálisan elláttam, etettem, itattam, fürdettem, de félve mentem ki vele az utcára. Féltem, hogy mit szólnak az emberek? Ez a gyerek nem olyan, mint én. Nekem fehér a bőröm, neki sötét, sőt szinte fekete. Féltem a megbélyegzéstől, az elutasítástól, és utáltam a kérdéseket, amik arra utaltak, ezt a gyereket biztos nem én szültem. Bizton állíthatom, ha Gyuri nem ennyire barna bőrű, én sem küszködök annyit az első hónapokban. Reni más, sokkal világosabb bőrű. Van, aki meg sem mondja róla, hogy cigánylány. Másfelől, ha kiderül, hogy örökbe fogadtunk két cigány gyereket, csak elismerést és megbecsülést kapunk.

Hogyan zajlott a második gyerek érkezése?

A másodiknál már sokkal rutinosabbak voltunk, és a procedúra is rövidebb ideig tartott. A második gyerek gondolata akkor kezdett el foglalkoztatni minket, amikor Gyuri minden nap azzal jött haza az óvodából, hogy szeretne egy kistestvért. Arra jutottunk, hogy egy gyerek nem gyerek, és mindenképp jó lenne egy testvér. Elindítottuk az örökbefogadást, tanfolyamot már nem kellett végeznünk, így az alkalmassági vizsgálat után várólistára kerültünk.

Renit 12 hónaposan fogadhattuk örökbe. Horvátországi nyaralásunkról jöttünk haza, másnap dolgozni mentem, és megcsörrent a telefon: van egy örökbe adható kislány, csodaszép! Egy nap gondolkodási időt kaptunk. Kétségbe esve hívtam a férjem, most mi legyen? Nekünk kell még egy gyerek, de ilyen hirtelen...? A válasza egyértelmű volt.

Másnap reggel kocsiba ültünk és elutaztunk a tőlünk 40 km-re lévő faluba, a nevelőszülőkhöz, hogy találkozzunk Reni babával. Az ismerkedés nála már hosszabb időt vett igénybe, egy hónapot jártunk le, szinte napi rendszerességgel. Ez nagyon jó! Tudom, hogy hosszúnak tűnik, mert ha az ember vár, az a legrosszabb. Az enyém, de mégsem az enyém, mert nem vihetem haza. Kell, hogy sokszor találkozzunk, kell, hogy legyenek közös programjaink, kell, hogy eljöjjön a leendő otthonába és szokja az új környezetét. Ezzel az örökbefogadás utáni időszak könnyebb lesz.

Hogyan kezelitek a cigány származás kérdését? Foglalkoztok ezzel?

Természetesen. Azt szoktam mondani, hogy nekünk – akik cigány gyereket fogadunk örökbe – duplán nehéz helyzetünk van. Nem elég megküzdenünk az örökbefogadásból adódó nehézségekkel, még a származást is helyre kell tennünk gyermekeinkben. Mindkét gyerekem tisztában van vele, hogy cigány. Persze idővel ezt bontogatni kell, ahogy nőnek, adagolom nekik.

A fiam már elég nagy, vele komolyan lehet a témát feszegetni. Összeszorul a szívem, amikor azt veszem észre, hogy Gyuri a beás himnuszt hallgatja, vagy azt kérdezi, hogy mi a különbség a kolompár és a beás cigányok közt? A lényeg: sose szégyelljék azt, hogy ők cigányok, büszkén vállalják!

Fotó: Sóki Tamás / Dívány

Szerencsésnek mondhatom magam, mert munkám is szorosan kapcsolódik a cigánysághoz. Gyermekeim minden hétvégén ott vannak velem, ahol dolgozom, cigány emberek közt, cigány fiúkkal, lányokkal játszanak önfeledten. Ezt látva úgy érzem, otthon vannak. Az ő identitásuk alakulásában ez meghatározó.

Érte-e már a származásuk, bőrszínük miatt bántás, csúfolás a gyerekeket?

Renit sosem, de Gyurit már többször lecigányozták az iskolában és a játszótéren is. Mindig arra bíztatom, hogy ebben a helyzetben ne hátráljon, és ne legyen agresszív, hanem természetesen reagáljon. Vállalja és kérdezzen vissza: „igen, én cigány vagyok, mégis ugyanabba az iskolába járok, mint te, ugyanúgy ötösöket, négyeseket kapok, mint te, ugyanazt eszem az ebédlőben, együtt focizunk és fogócskázunk a téren... akkor???”

A hazai örökbefogadóknak nagy kérdés a roma származás vállalása,  a jelentkezők 80 százaléka nem szeretne ilyen kisgyereket.             Mit tanácsolsz nekik?

Mindenképp azt, hogy nagyon gondolják meg! Nem mindenki tud megküzdeni ezzel és nem kell depressziós hónapokat elszenvedni, ha nem muszáj. Csak az vállaljon cigány gyermeket, aki képes arra, hogy megismertesse a hagyományokkal, kultúrával, kialakítsa benne identitását és efelé egyengesse útját. A géneket befolyásolhatjuk neveléssel, de a bőrszínen nem lehet változtatni. Ezt el kell fogadni. Fel kell készülni a kíváncsi, faggatózó emberekre. Keresni kell azokat a fórumokat, csoportokat, ahol őszintén beszélhetünk a témáról sorstársainkkal, megoszthatjuk tapasztalatainkat, félelmeinket, örömeinket. A cigányság nem szégyen, csak ha azzá tesszük!

Beszéltek a gyerekeknek az örökbefogadásról?

Szinte az elejétől fogva. Eleinte bevált a mesekönyv, a későbbiekben erre tudtunk építeni. Minden évben megtartjuk az örökbefogadásuk napját, azt a napot, amikor hazahoztuk őket. Nincs ajándék, csak egy szál gyertya, egy kis süti, és közös fényképnézegetés azokról az időkről, amikor még csak ismerkedtünk és hazahoztuk őket. A kapcsolatot tartjuk a nevelőszülőkkel. Sajnos nem sűrűn, de ellátogatunk hozzájuk, a gyerekek tudják, kik gondoskodtak róluk addig, amíg anya és apa haza nem hozta őket.

Hogy alakult azóta az életetek? Mi történt az örökbefogadás óta?

Sok jó és kevés rossz. Áldásom a két gyermekem. Sosem cserélnék, bár kezdetben minden álmom az volt, hogy szülhessek. De akkor sem adnám őket, ha képes lennék kihordani egy terhességet. Különösen Gyurival kapcsolatban szoktam mondani, hogy őt tényleg én szültem. Nem a szülőszobán, hanem a szívemben. Megküzdöttem érte, hogy elfogadjam, hogy enyém legyen. Azóta az én fiam! Őszinte és mély a kapcsolatunk.

Fotó: Sóki Tamás / Dívány

Gyermekeim jó helyen vannak, Gyuri iskolás, és nagyon jó sportoló. Küzdősportban házi és országos bajnokságokon nyeri sorra az érmeket, kupákat. Reni óvodás és csodaszépen rajzol. Minden rajzán házakat látni, ami egy elemző szerint a biztonságot jelenti. Igyekszem fenntartani ezt a biztonságot és közben szárnyakat adni, hogy élhessék saját kis életüket.
Szerintem anyának lenni az egyik legszebb, de legnehezebb hivatás. Bármely diplomával felér!

Én pedig szívügyemnek tekintem az örökbefogadást. Rendszeresen járunk ilyen klubokba, ahol a szülők előadásokat hallgathatnak meg, illetve tapasztalatokat cserélhetnek, a gyerekek pedig együtt játszhatnak. Szakdolgozatomat az örökbefogadás utánkövetéséről írtam.
Szeretnék önsegítő csoportot létrehozni azoknak, akik cigány gyermeket fogadtak örökbe. Velünk nem nagyon foglalkozik senki.
Nekünk egyszerre kell helyretennünk gyermekeinkben az örökbefogadás és a cigányság kérdését.

(Forrás: divany.hu)

“Best of” Feldmár… – önismeretről, megbocsátásról, gyereknevelésről

Feldmár András, a közkedvelt író-pszichoterapeuta gondolataiból válogattuk ki személyes kedvenceinket:

“Nincsenek izmok a megbocsátásra. Nem lehet elhatározni, nem lehet akarattal megbocsátani valakinek. Tehetsz úgy, mondhatod azt, hogy megbocsátasz, de a szívedből nem fog eltűnni a megbántottság.”

“Aki nem dolgozik, az az életnek a felét nem tudja élvezni.”

“A szeretet egyik alapvetése az, hogy tudnálak bántani, de nem foglak.”

“Előbb magunkra kell vigyáznunk, utána másokra! A sorrend fontos, előbb én, utána a többiek. Ha a sorrend megfordul, az ember soha nem talál rá a boldogságra.”

“Ha azt mondom valakinek, hogy szeretlek, szeretlek, szeretlek, és ő őszintén megvizsgálja az életét, de azt találja, hogy rosszabb lett, mióta vele vagyok, akkor én nem szeretem őt. Függetlenül attól, hogy mit mondok. Tehát a szeretet bizonyítéka a szeretetben van, nem a szeretőben.”

“Hatalmas bátorság kell ahhoz, hogy megmondjuk, felvállaljuk, ami belül van. Legtöbbször inkább azt mutatjuk, amire a másik/mások vágynak, amit elvárnak tőlünk. Sőt egy idő után elkezdünk arra vágyni, és azt hisszük, hogy a másik vágya a mi vágyunk is. Ez vegytiszta őrület, hiszen még egy egysejtű organizmus is jobban tudja, hogy mit akar: a fényt keresi, mert tudja, neki arra van szüksége. Az ember számára vajon miért olyan nehéz felvállalni, ami neki jó, ami az ő saját vágya?”

"A szülőknek vagy kapcsolatuk van a gyerekkel, vagy szabályokat állítanak fel. Ha van kapcsolat, akkor szabály nem kell, ha nincs kapcsolat, akkor szabály kell. De sajnos nincsenek szabályok arra, hogy mi a jó és mi nem. El kell határozni dolgokat, az pedig szerencsejáték. Minden elhatározás egy fogadás. Amikor tiltasz, arra fogadsz, hogy az jó. Hogy mi jön be, nem tudom.”

“A jó kapcsolat kritériuma, hogy velem szabadabb a másik, mint ha egyedül lenne, nem kell a szabadsággal fizetni a kapcsolatért.”

“Megtanulja az ember, hogy nem kell ragaszkodni, nem kell kötődni, hogy a megromlott kapcsolatokat ott lehet hagyni, nem kell örökké azokkal lenni, akikkel az ember elkezdte az életét. Ez a hindu pszichológia.”

“Ha akarok valamit csinálni, akkor miért nem csinálom? Hát, mert akkor valószínűleg nem akarom. Lehet, hogy csak akarni akarom, hogy akarjam, de nem akarom.”

“Minél több tabut szeg meg az ember, annál érdekesebb lesz az élete…”

“Az egyetlen útmutatás, amit azzal kapcsolatban adhatok, hogyan neveljük fel a gyerekeinket: ne szégyenítsük meg őket! Ne alázzuk meg őket! Semmiképpen se! És ha más viselkedne így velük, védjük meg őket!”

“Az unalom definíciója az, hogy bármiről legyen is szó, az ember arra vár, hogy vége legyen.”

“A gyerek azért kezd el hazudni, mert attól fél, hogy ha megmondja az igazat, elfordul tőle a szülő, a tanár vagy a barát. De ha nem fordul is el, legalább megbünteti. Olyan, mintha arra szocializálnánk egymást otthon és az iskolában is, hogy valamiféle homogén színházat játsszunk. Mindenki játssza meg azt, akinek lennie kellene, de senki se legyen önmaga, még véletlenül se. Aki önmaga, arról megvan a véleményünk.”

“Ha valaki más, mint én, és ez zavar vagy megijeszt, akkor könnyen rámondhatom, hogy őrült, rossz vagy beteg. Ezzel a három kategóriával választjuk el magunkat azoktól, akik mások. Észre sem vesszük, hogy mi is mások vagyunk.”

(Forrás: lilapuli.hu)

Titkok és összefüggések, amit minden magyarnak ismerni kell ( Dr Papp Lajos )

A Magyarság története meghamisításának kizárólag egy célja volt - jelentette ki egy német történész csoport:
Megszerezni, és elvenni a Magyaroktól a Kárpát medencét !!!!???
Magyarország a földi paradicsom!

A Kárpát-medence földrajzi elhelyezkedése pontosan Európa közepe. Az égtájakat figyelembe véve teljesen mindegy, hogy egy átutazó milyen irányból jön és milyen irányba folytatja útját. Ezt a területet központi helyzetéből adódóan mindenképpen érintenie kell. Vagyis mi jelentjük Európa közepét.
A múlt és a jelenkori történelem azt bizonyítja, hogy mindig idegen népeknek volt és van szüksége erre a területre, az itt lévő tudásra és nem fordítva !

Az energiaközpont: A NASA kiadásában megjelent Gaia elmélet című munka azt írja, hogy Földünk szívcsakrája (föld szíve) a Kárpát-medencében, a Pilisben (Pólus) található. Központja Dobogókő, mely a szakrális beavatás központja. A középkorban a Pilis olyan védett és zárt területi rendszert alkotott, melybe idegen be nem hatolhatott, a bejárás tiltott volt. (jól ismert Gertrudis királyné sorsa, aki a tiltás ellenére betette a lábát a tiltott területre. Az életével fizetett ezért.) A dalai Láma 22 évvel ezelőtt kinyilatkozta, hogy a Földön a magyaroknak energiaközpontot védő szerepük van.
Brezsinszki nemzetbiztonsági tanácsadó a 70-es években leírta: Aki a világ fölötti uralmat meg akarja szerezni, annak el kell foglalnia a Föld szívét.
Aki elfoglalta a Föld szívét, az birtokba vette Európát. Aki birtokba vette Európát, az ura az egész világnak.
Murád szultán kijelentette, hogy aki elfoglalja Magyarországot, az ura az egész világnak. Vagyis, akié az energetikai központ, az a világ ura.
Bonfini, Galeotto és IV. Béla leírják, hogy Európa népei mind irigylik a magyaroktól a Kárpát-medence területét, az itt lévő gazdagságot, ezért gyűlölet veszi őket körbe.

A középkorban úgy emlegették Magyarországot, hogy itt a leggazdagabb a föld, bő a hal-áldás, nagymennyiségű a kenyérgabona, a bor pedig kiváló.
A hazánkat örök idők óta jellemző gazdagság ma is fenn áll.
A bőséget jelenleg nem mi, hanem egy megszálló, idegen csoport élvezi.
2006 tavaszán a médiában bejelentették, hogy Magyarország a Föld 25 leggazdagabb országa közé tartozik!

Ezt a hatalmas mértékű jövedelmet mi nem az olaj kitermelésének busás hasznából értük el. Ez az előkelő hely a magyarság kemény munkájának eredménye.
A hazánkra jellemző kedvező adottságok miatt nem véletlen, hogy a történelem során folyamatosan a Kárpát-medence volt mások számára a megszerzendő és vonzó földterület. Nagy Sándor hódító hadjáratának célja valószínűleg a Kárpát-medence és ezen belül a Pilis elfoglalása volt.
A Pilisben akarta felépíteni a Nap palotáját. Tudta, hogy a Kárpát-medence megszerzésével a világ legnagyobb uralkodójává válhat. Szerencsénkre nem ért célba, útközben meghalt.

A tatárok, a törökök, a Habsburgok, a németek, az oroszok mind ugyanezzel az irigységgel és sokszor gyűlölettel gondolkodtak és cselekedtek földünk megszerzése érdekében. És ez ma sincs másképp, a helyzet semmit nem változott.
Trianon átkaként megszüntették a királyságot, az ősi földeket a nemességtől elkobozták, majd államosították.
A parasztság földön futóvá vált. Az egy kézbe került állami földeket ezt követően könnyű volt (az elaltatott és elvakított néptől) privatizálni, kiárulni. Privatizálás: A jelenlegi kiárusítással végleg ki akarják húzni lábunk alól a talajt, a magyar anyaföldet. 
Az idegenek folyamatosan megkaparintják földjeinket és minden fontos, központi intézményünk irányítását. 
Ma a magyar föld megszerzése, kiárusítása idegen népek számára potom áron történik. Ami nem kerül a privatizáció kalapácsa alá, azt az idegen tulajdonban lévő bankok szerzik meg a föld jelzálog terhelésével.

Olyan helyzetet teremtenek, melyben minél többen kényszerülnek hitelfelvételre, földművelő gazdáknak több tízmilliós hiteleket adnak gépvásárlásra, majd manipulálják a jövedelmezőségüket a mezőgazdaságból, mindezt az EU kézi vezérlésével, aminek eredményeként az elszegényedés miatt egyre többen kénytelenek megválni földjüktől és azt az idegenek kezébe átadni.
A gazdák fizetésképtelenségük esetén elveszítik földjeiket, melyet őseink vérükkel védtek és arról soha, semmilyen körülmények között nem mondtak volna le.
2006 őszén a gazdákkal megkötött szerződések ellenére nem vették át a megtermelt kiváló minőségű gabonát. Feltételezhető, hogy szándékosan történt szerződésszegés.
A 2007 évi kevés termést látva, a magyar gazdák abban bíztak, hogy a maradék 2006-os termést (amit az állam és az EU 2500 Ft-ért vásárolt fel és tárolt be) feletetik az állataikkal, a kevés megtermettet pedig 5-7 ezer forintért el tudják adni, amivel fellélegezhettek volna az EU megsemmisítő nyomása alól. Ehelyett az illetékesek azonnal utasítást adtak a 2500 Ft-os gabona erőművekben történő elégetésére, tették mindezt akkor, amikor tudták, hogy néhány hónap múlva ugyanezt dupla áron eladhatta volna a paraszt!

Bizonyára abban gondolkodtak, hogy a hús árának meghagyása mellett a paraszt ember képtelen a háromszoros áron adott gabonából egy disznót is megtartani! De ez azt okozta, hogy a termelők elestek az éves árbevételtől és csődbe, vagy csőd szélére jutottak. Csődhelyzetben pedig a jelzálogterhelés miatt az idegen kézben lévő bankok kaparintják meg földjeiket, házaikat, autóikat.
A szőlősgazdákat arra buzdítják, illetve kapnak EU támogatást, hogy vágják ki ősi szőlőültetvényeiket és adják el földjeiket.
A termelőket olyan megélhetési nehézségek gyötrik, hogy végső kétségbe esésükben a pénzt választhatják. Ha így döntenek, ezek a földterületek is idegen kezekbe kerülnek.
A gazdálkodók tudatos ellehetetlenítésére az őszi szüret idején, folyamatosan helikopterek köröztek az ültetvények fölött. A gazdát és a segítő rokonságot, a barátokat azzal a felkiáltással büntetik meg, hogy ők munkavállalóknak minősülnek és ezért kötelesek adót fizetni .
Ez egy újabb olyan trauma a földtulajdonosoknak, mely a földtől való megváláshoz vezethet.

A parlagfűről elterjesztették, hogy minden allergiás megbetegedés fő okozója, holott valójában teljesen ártatlan. Helyette bármelyik más mezei növényt is kikiálthatták volna főbűnösnek.
Aki földdel rendelkezik, az tudja, hogy bármelyik nap bármikor és bárhol kidughatja fejét a növény a föld alól. Képtelenség egy nagyobb területen folyamatosan ellenőrizni feltűnésüket. Akinél parlagfüvet találnak, az akár több milliós pénzbírságra is számíthat.

Ezzel újra elérték céljukat: a gazdák nem bírják a büntetést kifizetni, nem érdemes a földet a nevükön tartani, így megválnak tőle.
Nem, vagy keveset beszélnek az allergia valódi okairól: pl. a vegyszerezett élelmiszerekről (70 % -ban felelős az emberi szervezetben lerakódott mérgekért, ami az allergiás megbetegedések fő oka!).
A génkezelt szójáról, a rákkeltő levegőjű városokról, arról a hatalmas mennyiségű kemikáliáról, melyet naponta használ és kozmetikumként magára ken az emberiség, ideértve a bőrön keresztül felszívódó ruhaöblítőket, a vegyi parfümöket, dezodorokat, különféle kozmetikai szereket, stb.
Ez utóbbi mérgeket naponta, folyamatosan, - hatalmas összegeket áldozva - reklámozzák, kínálják a kereskedő hálózatok.
Becslések szerint, amennyiben a kiárusítás, a földtől történő el-és megválás, a kényszerűségből történő eladások üteme a közeljövőben a jelenlegi tempóban folytatódik, ill. nő, abban az esetben a megmaradt magyarországi földek többsége rövid időn belül, akár néhány év alatt idegen kézbe kerülhet! A felvásárlások gőzerővel történnek.
A magyar lakosság túlnyomó része még ma sem gondolta végig ennek katasztrofális következményeit! Holnap-holnapután a térképek idegen földtulajdont jelezhetnek.
Somogyban már van olyan terület, ahol falustól együtt külföldi tulajdonban vannak még az utak is!
A térképeken a Magyarország feliratot szándékoznak eltörölni!
Ne adjuk oda őseink földjét! Hatalmas árat kell fizetnünk érte!

Mi a baj velünk, miért fél tőlünk a világ? Könnyen megkapjuk a választ.

A montreali McGill Egyetem kiváló professzora, Wilder Penfield, évekkel ezelőtt (1960-65 között) megbízatást kapott a Rockefeller alapítványtól, hogy kutassa ki és bizonyítsa be, melyik a földünk alapvető génje.
A ki nem mondott valódi célja a kutatási feladat-adásnak az volt, hogy a szemita (felsőbbrendű) gént találják meg.

Egy egész munkacsoport dolgozott rajta. Hosszú évek után meg is találták a keresett gént, de nem egyet! Kettőt!

Penfield professzor azt rögzítette le jelentésében, hogy az egyik az amerikai Indián vidékeken, a másik tisztább vérvonal a Kárpát-medencében élő, magukat magyarnak nevező népcsoport, de hozzátette végső jelentésében, hogy ez a vérvonal Japántól Kínán át Afrika felső részéig, majd Közép Európa és az Uralon inneni terület egészen Skóciáig megtalálható!
Ez - a szemita barát - Rockefeller Alapítvány reményét tönkretevő eredmény következménye volt, hogy az alapítvány azonnal törölte
a támogatását. Megvonta a szubvencióját, 40 évre pedig megtiltotta a jelentés közzétételét és annak kinyomtatását.

Érdekesek a közelmúltban napvilágot látott történelemhamisítások is, melyeknek elsőrendű célja a Magyarságtudat megsemmisítése!
A történelemtudósok azt tanítják, hogy a Magyar nép pusztai vándorló, műveletlen faj, és a kárpát medencébe 896-ban érkezett. Ennek ellenére az 1961-ben talált Tatárlaki leleteken, melyek már bizonyítottan legalább 6000 évesek, és az ősi Magyar rovásírással írottak!
Ne felejtsük, ekkor még a piramisok sem léteztek!

De máris 15000 éves Magyarságnál tartunk, ha a glozeli köveket tekintjük induló pontnak, melyek kora 15000 év!
Amivel nem tud mit kezdeni a világ tudományos köre, mert azt nem szeretnék elismerni, hogy a Magyaroké az első írástudás, hiszen abban az időben még nem létezett írás!

Ezért csak egy kis múzeumban porosodik az egyébként érdekes
lelet........de meddig?

Talán fél a világ a Magyarok dominanciájától, fél a magyarság alapvető képességeitől, nehogy azokkal más népek fölé kerekedjen.
Gondoljunk csak arra, hogy a Magyar találmányok érvényesülését éppen a mindenkori kollaboráns magyar vezető réteg akadályozza meg!
Gondoljunk csak bele, a sok Nóbel díjasunk közül hányan érvényesültek Magyarországon!

Ott van a világszenzációnak számító mű-vér, Dr. Horváth István professzor találmánya, vagy a szintén világ szenzációnak számító antigén, mely a vérerekből 5 hét alatt eltávolítja a koleszterint, ami az érszűkület, magas vérnyomás, azaz a halálozás 67%-os okozója!
E kettő találmányból Magyarország annyit profitálhatna, hogy a teljes adósságát pár év alatt képes lenne visszafizetni!

Ez viszont ellentétes lenne a globalizmus szándékával, ugyanis a Magyarság elnyomására megkezdődött a betelepítés: A közelmúltban hazánkban nyilvánosságra hozott betelepítési terv és a milliós-több milliós nagyságrend valós információ.
A keletről érkezőkre való hivatkozás miatt sokan, túlnyomóan csak a kínaiakra gondolnak és ez eltereli a figyelmet arról a fajról, melynek betelepítése már megkezdődött.
Az 500.000 zsidó betelepítésére vonatkozó megállapodást Medgyessy Péter, Mádl Ferenc, Hiller István, Dávid Ibolya, és Kovács László Izraellel 2004. április 14-én aláírta.
Jelenleg ennek a számnak többszörözése a tényleges terv.
A milliós nagyságrend erről szól.
Szó nincs arról, hogy itt bárki is a magyarság 50 év múlva esedékes nyugdíjellátását akarná megoldani az újonnan betelepítettek munkájából.
A 2007-es betelepülési törvény szabad utat biztosít ezeknek a bevándorlóknak.
Az erdélyi magyarság mégis ki van zárva, számukra különböző előírásokkal gátolják és nehezítik a betelepedést..
Népirtás:
Ahhoz, hogy ma idegen népek letelepedéséhez alkalmassá váljon ez a terület, az őslakosság számát különböző megszorító intézkedésekkel, konvergencia programmal, a gazdaság, az egészségügy teljes romba döntésével csökkenteni kell..
A hiányt a betelepítendő idegenek fiatal generációjával szándékoznak feltölteni.
Már Horn Gyula és a jelenlegi kormány is nyilvánosan kijelentette, hogy a Kárpát-medencében túl sok a 10 millió magyar...
Senki ne ringassa magát abban a tévhitben, hogy az Unió majd megvéd minket.
Olyan szekeret tolunk, mely minket akar elgázolni!
Simon Peresz: Izraeli miniszterelnök 2007. október 10-én a Telavivi Hilton szállóban egy kereskedelmi összejövetelen kijelentette: Mára az izraeli gazdaság olyan hatalmas eredményeket ért el, hogy az izraeliek többek között fölvásárolják Magyarországot.
Tervek: Az elkövetkező 15-20 évben több millió zsidó betelepítését tervezik. Vagyis a tervek szerint 15-20 év múlva az országban izraeliek, kínaiak és a romák tömegei lesznek.
Az izraeliek megkapják a magyar állampolgárságot (az erdélyi magyarok pedig nem!), a letelepedési engedélyt és ideérkezésükkor az Izraeli kormány
támogatásával ingyen kész lakásokba költöznek.
A maradék magyarság pedig az izraeliek kiszolgálásához és eltartásához szükséges.
A hazai lakosság még ma sincs tudatában annak, hogy attól, hogy valaki magyarul beszél, még korán sem biztos, hogy gondolkodása és szíve is magyar.
A korábbi betelepülések miatt az új zsidó generációk már itt születtek, tudják, ismerik és beszélik nyelvünket. Egyetem után azonnal pozicióba kerültek és ma már jórészt ők irányítják a bankokat, a külföldi cégek mögé bújva a maradékokat privatizálják, vidéken vásárolják fel TV felvétel kíséretében a földek tömegét! Bőrük színe is fehér és többnyire nem hangoztatják származásukat. Ezzel tévesztik meg a naiv magyarokat.

Természetesen senki nem ítéli el a becsületes munkából élő és nem elnyomó szándékú zsidó közösséget!
Milyen jövő vár ránk, ha a fentieket továbbra is közönnyel nézzük és beletörődve elfogadjuk?
Valószínű az erőszak és a bűnözés elterjedése. A munkahelyek hiányának fokozódása, tömeges kizsákmányolás, az egészségügyben a még fennmaradt kórházakban, az izraeliek védelme mellett, a magyarságnak alig jut majd ellátás, ezért már 1-2 évet is kell várni egy műtétre!
Számukra nem munkalehetőséget kínálnak, hanem a saját kiszolgálásukra alkalmaznak bennünket, gondoljunk a kíméletlen és zsarnokként viselkedő cégvezetőkre, irányítókra.
Az életben maradó és nem disszidáló magyarságnak a szolganép szerepét szánják.
A már agyongyötört magyar lakosságot ez alapjaiban rendíti meg, minden tekintetben. És ha valakinek ez nem tetszik, annak el lehet menni ebből a k. országból! Mondta ezt az őslakosságnak egy olyan valaki, akinek nem volt elég a rabolt vagyona, vezér is akart lenni, és mindegy hogy jobb-, vagy baloldalról beszélünk. Egy kalap alá tartoznak és egy tányérból esznek mindannyian.
A kormány tagjainak zsidó származására a Kossuth téri események során hosszú, percekig tartó névsor felsorolásával próbálták a jelenlévők figyelmét felhívni. Ez a médiában botrányos visszhangot váltott ki.
Itt nem antiszemitizmusról van szó, hanem a valóság és a tények nyilvánosságra hozásáról.
Az igazsághoz minden embernek alanyi joga van.
Magyarország ma a külföldiek számára még mindig
a legjobb befektetési lehetőség.
A Kárpát-medencében más államokban befektetett tőkéikhez viszonyítva, szinte minden ágazatban a legnagyobb hasznot, bevételt, jövedelmet termeljük mi, a legtöbbet dolgozó és a legtöbb adót fizető magyarok.
A privatizálás eredményeként a külföldiek zsebét tömjük zsírosra szorgalmas munkával, az EU bérezés 10 %-ért, mialatt az árakat már sok helyen magasabbra emelték mint magában a régi EU országokban van!
Nyugaton 800.000 - ből fizetik a 40 ezres gáz számlát, míg Magyarországon 80 ezerből! 
Még ekkor van képe sokaknak kiállni a nép elé és azt mondani, hogy még sok mindenben nem értünk el az EU áraihoz! A keresetekről aljasul hallgatnak, miközben ők és a kiszolgáló udvarház népe jóval meghaladja az EU felsővezetőinek átlagát!

Kereskedelmi, pénzügyi központtá váltunk, mely intézmények többsége izraeli kézben van. Több bank van ma Magyarországon, mint a lakosság létszámához viszonyítva bárhol a világon.
Nálunk a legmagasabbak a hitel kamatok. Ezzel nem a jobb kiszolgálást teszik a részünkre elérhetővé, hanem a maguk számára, saját hasznukra a hatalmas mértékű uzsora kamattal a minél nagyobb "népnyúzást" valósítják meg.
Már autóra, vásárláshoz nincs önrész, a pénz kölcsönöket pedig minden mérlegelés nélkül ömlesztik a lakosságra, jelzálog terhe mellett.
Kiépítették ezért a behajtó rendszert, amihez már az állami hatóságokat is igénybe veszik. Vehetik, hiszen ők éppen ebből a körből kerülnek ki, és ezt a kört hívatottak szolgálni!
Egy utunk lehet , mely előre visz. 
Ez a jobb-, vagy baloldal teljes kizárásával, kizárólag a magyarság érdekeinek szem előtt tartásával történhet.
Magyarellenesség: Tisztában kell lennünk azzal, hogy a lecsatolt területeken folyó és az utóbbi időben felerősödő magyarellenesség nem a véletlen, hanem szándékos uszítás eredménye.
A jelenlegi kormánnyal rokonlelkű osztrák vezetés még mindig nem mondott le a magyar területekről, már lassan felvásárolták zsebszerződések és különböző kiskapuk által a fél Dunántúlt!
A szlovákok maguknak követelik csonka hazánk északi, hegyvidéki tájait. 2006-ban szlovák vezető nyíltan hangoztatta, hogy tankokkal kell bemenni Budapestre, és porig kell azt rombolni.
A magyarverések rendszeresek. Az EU pedig alattomosan hallgat, hiszen érdeke, hogy a magyar földeket megszerezzék.

Nemzetgyilkosság és népirtás:

A lakosság csökkentésére bevezetett néhány módszer példaként: Védőoltások alkalmazása már kicsi, csecsemőkortól kezdve. Ma már több tanulmány foglalkozik azzal, hogy az oltások milyen mértékben károsítják a kisgyermek immunrendszerét és csökkentik saját védekező rendszerének energiaszintjét. Olyan betegségek ellen adják, melyek ma már nem léteznek, vagy előfordulásuk a világ távoli helyein is igen ritka.
Vagyis a népesség túlnyomó többsége soha életében nem lesz veszélyeztetett, de szervezetét már életének kezdeti szakaszán legyengítik.

Elterjesztették az ingyenes védőoltásokat a megfázásos megbetegedések ellen. Ezeket ingyen adják a gyermekek és a nyugdíjasok részére.
A lakosság nincs tudatában annak, hogy a szervezetet ezek az anyagok is nagymértékben mérgezik és gyengítik.
Ha kevesebben élik meg egészségesen a felnőttkort, az kedvező a világuralmi helyzetben lévőknek, az egészségügyi maffiát működtetőknek.

A Magyar orvosokat naponta tömegével induló repülőgépeken viszik tréningekre, ahol idegen nyelvű apró betűs kötelezvényeket iratnak alá velük, a gyógyszerek alkalmazására, majd az orvos látogatók keresik fel az akció folytatásaként az alul-finanszírozott orvosokat.
Ezt tudja a kormány, mégsem tesz ellene, hiszen a gyógyszergyárak tulajdonosai éppen az általuk szolgált pénzvilág.
Ezek kezükben tartják hirdetésekkel, a médiát, aki rendszeresen szárnyai alá vesz 1-2 megfázásos esetet, és erre a néhány példára hivatkozva, rémhírként ijesztget azzal, hogy az influenza valamelyik vírusa rövid időn belül megtámadja a teljes ország népességét.
Hosszú évekre visszamenően bizonyított, hogy nagy, esetleg néhány áldozattal járó járványok kb. 37 évenként fordulnak elő. De ebben az esetben sem a lakosság kihalásáról van szó! A lábon kihordott, kezeletlen megfázásnak lehetnek szövődményei.
Ezek az előfordulások mégis, csak töredékei azoknak a tragikus eseteknek, melyek az oltások mellékhatásai miatt rendszeresen előfordulnak. Lebénulás, egyéb idegrendszeri, vagy más megbetegedés több esetben is előfordult.
Azt is világosan lehet látni, hogy a beadott injekciók ellenére minden évben vannak járványos időszakok és megbetegedések.

Dr.Papp Lajos
szívsebész professzor és spirituális író / magyarság kutató/

A vadon kertje (Film, magyarul)

Mary Reynolds fiatal tájtervező, aki meg akarja óvni a vad természetet. Miután kiábrándult Dublin hírességeinek világából, kevés a reménye, hogy valóra válthatná világformáló ötleteit. Hogyan is kelhetne versenyre egy nincstelen a világ legrangosabb és legrégebbi kertépítészeti kiállításán, a londoni Chelsea Virág Show-n, ahol Károly herceg is a riválisok között van? 
Dacolva a józan ésszel, Mary nem adja fel, Etiópiába utazik, hogy visszahozza azt az embert, aki segíthet neki. Igaz történet.

A vadon kertje (Film, magyarul)

Mary Reynolds fiatal tájtervező, aki meg akarja óvni a vad természetet. Miután kiábrándult Dublin hírességeinek világából, kevés a reménye, hogy valóra válthatná világformáló ötleteit. Hogyan is kelhetne versenyre egy nincstelen a világ legrangosabb és legrégebbi kertépítészeti kiállításán, a londoni Chelsea Virág Show-n, ahol Károly herceg is a riválisok között van? 
Dacolva a józan ésszel, Mary nem adja fel, Etiópiába utazik, hogy visszahozza azt az embert, aki segíthet neki. Igaz történet.

„Hihetetlen mennyiséget tanítunk a felejtés számára” – Vekerdy Tamással Szily Nóra beszélgetett

Mire vágyunk szülőként igazán? Hogy a gyerekünk ...… életet éljen. De vajon mi áll a pontok helyén? Sikeres? Boldog? Vagy milyen? Korunk talán az első jelzőt követelné. Vekerdy Tamás nem. Egyrészt nem követelne semmit, másrészt egészen mást tart fontosnak.

SZILY NÓRA: Amikor felhívtam azzal a kérdéssel, hogy miként neveljünk sikeres gyereket, rögtön felfortyant. Mintha a „sikeres” jelző zavarta volna…

VEKERDY TAMÁS: Azt gondolom, hogy a világ megbolondult. Ki a sikeres? Aki 42 éves korában összeomlik és szívinfarktust kap? Vagy az a fiatal futballista, aki egyszer csak összeesik a pályán? Ő vajon sikeres volt? De meddig? Mi ez a téboly? Én nem azt mondanám egy gyereknek, hogy légy sikeres, hanem azt: legyél, aki vagy! Próbáld magadból azt kihozni, ami valójában benned van. A szülőnek pedig nincs más dolga, mint ebben támogatni őt, bármerre is kanyarodik az útja. Lehet, hogy pár évig hippi lesz és asztalosként fog fúrni-faragni, miközben az osztálytársai erre-arra elhúznak – az egyik orvos, a másik már vállalatvezető lesz –, de ez szerintem egyáltalán nem baj.

SZILY NÓRA: Azt hiszem, ezt a legnehezebb belátni. Türelemmel, elfogadással kivárni. Vajon mit jelent ma a siker? Sokan elvárnák a gyereküktől, hogy mindenben kitűnő legyen, és eközben a hangsúly leginkább azon van, mi az, amit nem tud, mi az, amiben még jobbnak kellene lennie.

VEKERDY TAMÁS: Ez csak itt van így. Őrület! Az északiaknál nem az a kérdés, hogy mit nem tudsz, hanem hogy mit tudsz! Jól fütyülsz? Nagyszerű! Zseniálisan faragsz? Jól táncolsz, énekelsz? Szeretsz festeni, színészkedni? Ezek mind remek dolgok. 
Tudjuk, hogy nem egyféle intelligencia létezik, az értelmi, hanem legalább nyolcféle. És még az értelmi intelligencia tíz különböző faktorából is lényegében csak kettőt mér és osztályoz az iskola! 
A nevelésnek két alapelgondolása lehetséges. Az egyik: legyél, aki vagy!, a másik: legyél, akivé én akarlak tenni! Ez utóbbi – jó esetben – az örök lázadások útja. Rossz esetben pedig a megtöretés útja. 
Amikor azért jó egy kisfiú vagy kislány, mert teljesíti mindazt, amit apuci és anyuci akar. Ez a legrosszabb, amit el lehet képzelni! De mit jelent az, hogy legyél, aki vagy? 
Már több mint 7 milliárdan vagyunk a földön, mindenkinek más az ujjlenyomata és a DNS-e. Miért gondoljuk, hogy az, ami belülről megszabja a DNS-t és az ujjlenyomatot, az nem különböző? Mi ez a valami? A hívő számára a halhatatlan lélek, a természettudós számára a természeti program.
Miért akarjuk, hogy egy sablon szerint mindenki ugyanabban, ugyanúgy legyen hiteles? 
Stephen Hawking, akit ma a világ egyik legokosabb emberének tartanak, elemista korában még egészséges volt és nem ült kerekesszékben. De nem tudott megtanulni írni és olvasni. Miért? Hülye volt? Mint tudjuk, nem. 
Ahogy Pablo Picasso sem tudott megtanulni írni, olvasni és számolni, tehát értelmi fogyatékosnak tűnt, pedig „csak” zseni volt. 
Rengeteg tanulmány jelent meg a 19. század vége óta arról, hogy az iskola nem fejleszti a gyereket, hanem tönkreteszi. Miért gondoljuk, hogy ez az elvárásrendszer a helyes? 
A ma uralkodó szemlélet a boldogtalanság, a depresszió és a szorongás felé vezet.
 „Sikerre” törekszünk, miközben nem is tudjuk pontosan, hogy mi az.

SZILY NÓRA: Hát ez az! De akkor mi legyen az elv? Mi vezesse a szülőt? Mi legyen a legfontosabb?

VEKERDY TAMÁS: Hogy a gyerek jól érezze magát a bőrében. 
Első kérdésem a szülőhöz: olyan iskolába jár a gyereke, ahol jól érzi magát? Ha nem, ha unatkozik, szorong és fél – ahogy a magyar gyerekek zöme –, akkor nem jó helyen van, ezért más megoldást kell keresni. 
Mérei Ferencet szoktam idézni, aki a ‚70-es, ‚80-as években így fogalmazott: „Ahol untatnak, onnan menekülj!” Nagyon leszidták ezért, mondván, az élet nem kerti ünnepély! 
Monotóniatűrés, kötelességtudat, feladattartás – ezekre van szükség. Mérei irtózatosan makacs ember volt, és válaszként is az idézett mondatát ismételte. Elvégre a világ nem unalmas, és az ember sem. 
Mérei már nem érte meg 1996–97-et, amikor az agyfiziológusok megtalálták azt a kapcsolatrendszert, melynek alapján kimondták: „Öröm nélkül nincs hatékony tanulás.” Ez a dolog lényege. 
Azt gondoljuk, hogy öröm nélkül, félve, rettegve, szorongva, önmagamat hajszolva és közben unatkozva kell tanulnom a világ és az ember titkait. Nem. Nem így kell. 
Az álteljesítmény hajszájában élünk. 
A fiatal felnőttek mindössze a középiskolai tananyag kilenc százalékára emlékeznek úgy, hogy használni is tudják. 
Hihetetlen mennyiséget tanítunk a felejtés számára.

SZILY NÓRA: Itt az ősz, elkezdődött az iskola, a verseny, ahová a szülők is beszállnak. Nyilván a legjobb szándékkal.

Az interjú folytatását a Nők Lapja Iskolaválasztó 2016-os kiadásában olvashatjátok végig. Keressétek a magazint a standokon!

Szöveg: Szily Nóra
(Forrás: nlcafe.hu)

A boldogság titkai

  A FEM3 Caféban Bagdy Emőke pszichológus beszélt arról, 

hogyan lehetünk igazán boldogok, és fejezhetjük ki a szeretetünket.

Ősz

KÁNYÁDI SÁNDOR: VALAMI KÉSZÜL 

Elszállt a fecske,
üres a fészke,
de mintha most is
itt ficserészne,
úgy kél a nap, és
úgy jön az este,
mintha még nálunk
volna a fecske.
Még egyelõre
minden a régi,
bár a szúnyog már
bõrét nem félti,
és a szellõ is
be-beáll szélnek,
fákon a lombok
remegnek, félnek.
Valami titkon,
valami készül:
itt-ott a dombon
már egy-egy csõsz ül: 

Nézd csak a tájat,
de szépen õszül.

(A fotók forrása: joportal.hu)