2017. október 25., szerda

Elárvult kongói és muzulmán afgán diákok is tanulnak a magyar iskolában

abc3
Ebben az iskolában az afgán kisfiú is szívesen tanul magyar néptáncot, színjátszókörbe jár, és már felsőfokon beszél magyarul.
Az elmúlt évben hat menekült gyerek kezdett tanulni a Patrona Hungariae Katolikus Iskolaközpontban. Van közöttük elárvult kongói és muzulmán afgán diák is. Az iskola igazgatója szerint teljesen természetes, hogy befogadják a rászoruló gyerekeket, legyenek azok magyarok vagy menekültek, pedig nem egyszerű a tanításuk: egyszerre kell őket magyarul tanítani, leadni a tantárgyakat és megakadályozni, hogy magányosak legyenek.
Mit keres egy muzulmán diák egy katolikus iskolában, és mit szóltak a szülők a menekült osztálytársakhoz? Interjú Rubovszky Ritával, az iskola igazgatójával.
Hány menekült gyerek tanul az iskolában, és honnan származnak?
Hatan fordultak meg itt az elmúlt egy évben. Van, aki azóta elment, és van, akit áttettünk egy másik iskolába, mert úgy gondoltuk, hogy nem a mi iskolánk a legmegfelelőbb a számára. Jelen pillanatban hárman vannak, de ez feltehetően nőni fog, mert a meglévő gyermekek testvérei is bebocsátást kérnek.
Honnan jött az ötlet, hogy befogadják őket?
A Jezsuita Menekültszolgálat keresett meg minket ezzel a kéréssel. Ők azzal foglalkoznak, hogy felkarolják ezeket a családokat, többek között iskolát keresnek a gyerekeknek. Miután mi vagyunk az a katolikus iskola, amelyik a legközelebb van hozzájuk, ezért minket kerestek meg. Először gondolkodtunk rajta, mert ez egy nagy vállalás.
Miért nagy vállalás?
Azért, mert ezeknek a gyerekeknek a felvállalása nagyon sok energiát kíván az iskolától: a tanítóktól, a tanároktól, a vezetőségtől.
900 gyerek jár ide, most hatról van szó. Miben nyilvánul meg ez a plusz energia-igény?
A szerzetesrendnek, a Boldogasszony Iskolanővéreknek, amely a mi fenntartónk, benne van az alaphitvallásában, hogy esélyt ad a peremen élőknek, családoknak, akik valamilyen szinten ínséget szenvednek. Ezért az iskola számára az a helyzet, hogy bejön valaki, aki sokkal nehezebb háttérrel ül az osztályban, mint a többiek, az ismerős. Ez nem a menekültkérdéssel vált ismerőssé számunkra, korábban is az volt. Az iskola felvállal olyan gyerekeket, akik nehéz háttérrel jönnek.
Ez azonban minden egyes alkalommal nehéz. Amikor felvállalunk egy ilyen gyereket, az egy közös döntés, mert pontosan tudjuk, hogy a vele való törődés nem áll meg az iskolai óránál.
Mit jelent ez a gyakorlatban?
A tanárnak minden órára külön feladatokkal kell készülnie. Egy olyan diákot kell tanítania, aki nem beszél az ő anyanyelvén. A tanár szeretetén és szakmai felkészültségén múlik, hogy olyan típusú játékokat, feladatlapokat, dialógusszituációkat találjon, amely dolgoztatja a gyereket az órán. Egy olyan gyereket, akinek az a nonverbális tudása a világról, amely az osztálytársainak megvan, nincsen meg. Ez egy nehéz szakmai feladat. Egy vagy két órát elmennek ugyan az önkéntesekkel vagy a menekültszolgálat munkatársával nyelvet tanulni, de aztán jön a történelem, a matek, a magyar, a testnevelés. A tanárnak pedig foglalkoztatni kell azt a gyereket, egy idő után osztályoznia kell, számon kell kérnie, mégpedig úgy, hogy ne kedvetlenítse el, hanem motiválja. Figyelni kell őket az udvaron, a folyosón. Ezek a gyerekek iszonyú magányosak voltak, amikor idejöttek. Olyan közeget kell teremteni, hogy integrálódni tudjanak, és ne legyenek magányosak.
Miben különböznek ezek a menekült gyerekek a magyar származású hátrányos helyzetű gyerekektől. Kivel könnyebb, kivel nehezebb?
Ezek a gyerekek olyan traumákat hordoznak, amelyek kijönnek az iskolai keretek között. Szeretetigényesek és nagyon nehéz nekik egy teljesen új helyzetben megtalálni magukat. De egy olyan magyar gyerek, aki most veszítette el az édesanyját vagy a testvérét hosszas szenvedés után – van ilyen tanulónk -, vagy egy olyan gyerek, akinek a szülei nem itt élnek, vagy akiről tudjuk, hogy súlyos bántalmazáson ment keresztül, ezek a gyerekek nem igényelnek kevesebb szeretet, vagy más szeretet mint a menekült gyerekek. Sőt, van olyan menekült gyerekünk, aki nagyon jó családból jön, ő sokkal kevésbé él szeretetdeficites életet – még akkor is, ha három országon ment keresztül -, mint esetleg az a magyar gyerek, aki mellette ül a padban. Ez egy komplex kérdés.
Mit kínál nekik az iskola?
Szorosan együtt dolgozunk a Jezsuita Menekültszolgálattal, ketten vállaltuk fel őket. Ők tanítják őket magyarul, a menekültszolgálat szociális munkásai pedig rendszeresen tartják a kapcsolatot a családokkal, nap mint nap részt vesznek a családok életében.
Az iskola mind közösségileg, mind módszertanilag integrálja őket. Idejöttek magyartudás nélkül, különböző kulturális háttérrel. Van olyan afgán kisfiú, aki muzulmán, az európaihoz nem hasonlítható háttérrel jött ide, és most itt ül a hatodik osztályban, gyakorlatilag felsőfokon beszél magyarul, okos és motivált is.
Egy év után belesimult a környezetébe, színjátszórkörbe jár, magyar néptáncot táncol, és a társai is úgy fogadják, mint ahogy egy másik magyar gyereket.
Jellemzően egy éve érkeztek Magyarországra?
Több mint egy éve érkeztek Magyarországra, ezek mind hányatott sorsú családok, akik valamilyen módon felvették a kapcsolatot a Jezsuita Menekültszolgálattal. Van egy család, ahol a szülőknek nem volt munkája, nem volt lakásuk, egy szál semmiben álltak kint az utcán. Most reggeltől estig dolgoznak, szabók mindketten. A kisebbik gyerekük óvodába jár, a nagyobbiknak most kerestünk új iskolát, nálunk ugyanis csak hatodikig koedukált az általános iskola. Szóval most keresünk egy iskolát neki, ahol felveszik és tovább folytatják vele a munkát. Ez nem lesz könnyű.
Miért?
Mert rengeteg háttértudása hiányzik, ezt az új iskolának fel kell vállalnia, és pótolnia kell. De a gyerek olyan, mint egy szivacs, szóval azért ez a kisfiú jó eséllyel az érettségi után egyetemre fog menni.
Ha lány, akkor maradhat gimnáziumban. Azt is látjuk, hogy van olyan család, például a kongóiak, ahol sok gyerek van, tehát igazából nem is gyereket, hanem családokat vállalunk fel, annak minden nehézségével együtt. Segítünk bölcsödét keresni, óvodába rakni a gyerekeket.
Mennyire kellett az iskolásokat és a szülőket felkészíteni, érzékenyíteni arra, hogy itt most menekült gyerekek is tanulni fognak?
Egy katolikus iskolában, ha komolyan veszi magát, akkor az érzékenyítés az az evangélium. A nagyon kemény keresztényüldözésből jött kongói család úgy jött ide, hogy egy húsz négyzetméteres földszinti lakásban éltek, aminek nem volt padlója, minden ablaka nyitott volt, egy csapból folydogált a víz, nem lehetett lehúzni a WC-t, és ott éltek kilencen. A gyerekek összetolt székeken aludtak az orvosi rendelő előtt, mert éjjel nem tudtak aludni. Hihetetlen körülmények között éltek. Mi egyáltalán nem gondolkodtunk azon, hogy ezt a családot befogadjuk-e vagy sem, olyan természetes volt. Hihetetlenül szépen befogadták őket a szülők, ellátták őket ruhával, mindenki rögtön segített. Úgy gondoltuk, egy európai katolikus iskolának feladata azokon a testvéreken segíteni, akiket a hitük miatt üldöznek.
Adományokat hoztak nekik?
Berendezték a lakásukat, miután a menekültszolgálat szerzett nekik egyet. Volt olyan szülő, amelyik megvett egy komplett IKEA-lakásbútort, hat ággyal, matraccal, párnával, lepedővel. Aztán felvitték és összeszerelték.
Mindezt csak úgy maguktól?
Írtam a szülőknek egy körlevelet, amiben részletesen leírtam a család történetét, és azt, hogy miért fogadtuk be őket. A több száz címzett család közül semmilyen negatív reakciót nem kaptam, ellenben sok élelmiszert és ruhát hoztak.
A gyerekek között is zökkenőmentes volt a kommunikáció?
Volt, hogy felháborodtak a gyerekek és néhány szülő, mert például azt mondta az egyik kisfiú egy kislánynak, hogy szexi bébi, és hát voltak tíz évesek. De a kisfiú ugye angolt tanult Kongóban, neki ez volt a kedvesség, az ő szókincsében ez egyszerűen azt jelentette, hogy közeledni akarok hozzád, mert kedves vagy. A kislány számára viszont azt jelenthette, hogy most fog leteperni. Ez egy cuki történet, de jól mintázza, hogy ha valaki idegen egy közösségben, akkor csomó olyan gesztusa lesz, ami a másik számára érthetetlen.
De ezt meg lehetett oldani?
Persze, hiszen akkor figyeljetek, most mondom el nektek, milyen érdekes, hogy angolul a szexit nem csak arra mondjuk, ha valaki vonzó, hanem egy jól megírt dolgozatra is lehet mondani, mert arra is jó a kifejezés. És akkor el van intézve. Azt is láttuk többször, hogy bizonyos érintések mást jelentenek a menekült gyerekeknek, mint nekünk. Ők agressziónak fogtak fel egy csomó olyan érintést, amely a magyar gyerekek részéről kedves volt, és ezért begurultak, mert úgy érezték, hogy zavarják az intim szférájukat. Rengeteg ilyen kulturális különbség van, amit folyamatosan magyarázni kell.
Ezeken a helyzeteken egyszerűen túl lehet lendülni?
Igen, de fontos, hogy itt kevesen vannak a menekült gyerekek, és nagyon befogadó a környezet. Az is fontos, hogy ezeknek a gyerekeknek a családjai nagyon együttműködőek. Sose történt olyan, hogy számonkértek volna valamit az iskolán, a gyerekek minden nap bejárnak.
Említett egy afgán tanulót, nála a vallás mennyire meghatározó? Ez mégiscsak egy keresztény iskola.
Igen, ő például muszlim. Nem volt ebből probléma. Mi elfogadtuk, hogy ő más ételt rendel, satöbbi. Ez a család azonban tökéletesen elfogadja, hogy a gyermeke katolikus iskolába jár, katolikus szentmisén vesz részt. A kongóiak meg keresztények, ráadásul nagyon vallásos család. Ők nekünk mégiscsak a tanúságtevői annak a keresztényüldözésnek, amely a világban zajlik. Ez pedig az itteni szülők számára is nagyon fontos volt. Elolvasták a levelemet, majd nagyon sokan azt mondták, hogy úristen, én itt élek jó körülmények között, a gyerekem mellett meg ott van egy olyan gyerek, aki látta, hogy a saját apját hogyan végzik ki a nappaliban. Ez egy nagyon kemény lecke az itteni közösségnek.
Mindegyik gyerek jól tud teljesíteni az iskolában?
Nem, a kongói családból az egyik fiú láthatóan nem bírta az iskolát. Nála meg kellett néznünk, hogy mi lehet az, ami a gyereket át tudja segíteni a traumákon, amiket átélt.
Miért nem bírta?
Nem volt motivált, nem bírta, hogy ül reggeltől estig olyan órákon, amelyeket nem ért. Ráadásul ő az a gyerek a családban, akinek az édesapa valójában nem az édesapja, az édesanyja meg nem az édesanyja, hanem a nagynénje, úgy vették őt magukhoz.
Ez a gyerek mindenét elveszítette, a hazáját, az apját, az anyját, a nyelvét, mindenét.
Ő olyan pszichés kifáradással érkezett meg hozzánk, és kezdte el a tanulást, amit nem bírt. Hol agresszív volt, hol meg állandóan sírt.
Végül azt találtuk ki, hogy a sport lehet a kitörési pont, ahol nem kell akkora intellektuális teljesítményt nyújtania. Egy sportiskola átvállalta, a Fradi meg leigazolta, így most az egyesületben játszik. Ez végül jó döntésnek bizonyult, a gyerek reggeltől estig sportol, csapatba került. Ez szép történet, de nagyon nehéz volt az a fél év, amíg ezt megszültük. A másik két gyerek viszont egészen szépen beszél magyarul és ötösöket hoznak.
Menekült hátterű gyerekeknek mennyire nehéz iskolát találni?
Az az iskola, amelyet mi felhívtunk, az rögtön felvállalta. Nincs tapasztalatom arról, milyen az, amikor nem vállaljak fel őket.
Mi a helyzet azokkal a magyar gyerekekkel, akik itt tanulnak? Ők mennyit értenek a menekültválságból?
Szerintem Magyarországon mindenki érdeklődik a menekültválság után, aki elmúlt 8 éves, hiszen erről szól a közbeszéd, ezt látják maguk körül. Mi nem gondoljuk azt, hogy nekünk erről állást kéne foglalnunk, és azt sem gondoljuk, hogy egzotikumot kellene csinálni ezekből a gyerekekből az iskolában, vagy magyaráznunk kéne a helyzetüket. Hiszen nem tudjuk. Minden gyerek, aki ide belép, az egy saját univerzum, ha menekült, ha nem. Annyit tudunk a hátterükről, amennyit ők elmondanak nekünk.
Szerintem az, hogy egy iskola befogad egy menekült gyereket, vagy egy szegény sorsú gyereket, az nem lehet termék. Ez nem lehet sem jótékonysági, sem pedagógiai termék. Mi nagyon határozottan visszautasítottuk azt, hogy nálunk ez egy program legyen. Pedig volt erre nézve megkeresés, egy német alapítvány még pénzt is ajánlott volna, ha mi ebből csinálunk egy programot, de nem gondolom, hogy ezt kéne csinálnunk.
Ennek pont annyira magától értetődőnek kell lennie, mint amennyire magától értetődő az, hogy ha egy vidéki házaspár ír nekem egy levelet, hogy nehéz családi helyzetben van a gyereke, de tehetséges, és ide szeretnék adni kollégiumba, akkor én találkozom velük.
Erre a munkára van bármi hatása annak, ami most az országban a menekültválsággal kapcsolatban megy?
Csak azt tapasztaltuk, hogy a szülők, kollégák érthető, normális félelmekkel, és nagy jószívűséggel élnek, állnak hozzá ezekhez a gyerekekhez. Jó érzés, hogy a mi szakmai, emberi munkánk kapcsolódik ahhoz a segítő szeretethez, amely jellemzi a katolikus és más keresztény egyházakat, a Karitászt, a Szent Egyed közösséget, az iraki menekülteket befogadó Szent Adalbert Központot, az üldözött keresztényeket segítő kormányzati, illetve magyar európai uniós képviseleti munkát, és jó érzés az is, mennyi segítséget kapunk a helyi és környékbeli plébániáktól, az Esztergomi Főegyházmegyétől.
Fognak jönni még menekült hátterű gyerekek az iskolába?
Van most egy kameruni család is, ők is keresztények, és az egyház küldené őket ide. Azt el tudom képzelni, hogy ők ide fognak járni, de programot nem akarunk ebből. Teljes természetességgel, ha holnapután jelentkezni fog ide akár egy menekült vagy egy magyar család, akik nem tudnak mit enni vagy üldözték őket, akkor ugyanígy meg fogjuk azt fontolni, hogy mit tudunk nekik adni.
abc5

2017. szeptember 24., vasárnap

Akivel baj van, maga is bajban van (Nevelési tanácsok rosszalkodó gyermekekhez)

 
Az egyik legnépszerűbb mondat, amit a szülőktől hallunk, az, hogy: 
„Nem értem, miért csinálja ezt!?”.
Van nyolc általános ok, amiért a gyerekek illetlenül viselkedhetnek.
Nagyon hasznos lehet, ha a szülők ismerik ezeket,
hiszen ha pontosan meg tudják határozni a probléma forrását,
sokkal sikeresebben szüntethetik meg azt.
 Nem csak nyolc okot sorolunk fel, amiért a gyermekek rosszul viselkednek,
hanem az adott probléma megoldását is ismertetjük.

1. Meg akarják tudni, hogy a gondviselő vajon ragaszkodik-e a korábban felállított szabályokhoz
A gyerekek legfontosabb feladata, hogy kiderítsék, hogyan működik a világ. Ahogyan az egy-egy életkorhoz tartozó sajátos viselkedésformákat elsajátítják, mindig letesztelik a szüleiket is. Szó szerint látni akarják, hogy hol vannak a határok, vagy, hogy egyáltalán léteznek-e. Habár a tesztelés zavarja a szülőket, mégis tudniuk kellene, hogy ez a normális és csak így tudnak valódi változást hozni gyermekük életébe.
Ha tehát felállítjuk gyermekünknek a szabályokat, kijelöljük határait, akkor ahhoz mindig tartsuk magunkat. Ezáltal gyermekeink pozitív megerősítést kapnak és önbecsülésük is nőni fog.

2. Különböző elvárásokkal találkoznak otthon és az iskolában
A következetesség nagyon fontos ahhoz, hogy a gyermek biztonságban érezze magát és könnyen megértse, miként működik a világ. Ha különböző minőségű üzeneteket kapnak otthon és az iskolában, bizonytalanakká válnak, így sokkal többet fogják tesztelni szüleiket, mint normál esetben, ami belső feszültséghez vezethet.
A legjobb dolog, amit egy szülő tehet, hogy kidolgoz egy fegyelmezési rendszert, majd bemegy az iskolába és beszél a tanárokkal. Ebben a beszélgetésben a szülő elmagyarázhatja módszerét és megkérdezheti a tanároktól, hogy ők miként kezelik a szituációkat. A cél, hogy ugyanazt a nyelvezetet használják otthon és az iskolában is. Következetességgel, egyértelmű üzenetekkel a gyermek képes megfelelni az elvárásoknak, így boldogabb lesz.

3. Nem értik a szabályokat vagy az elvárások magasabbak a fejlettségi szintjüknél
Sokszor a szülők túl magas elvárásokat támasztanak, melyek meghaladják a gyermek képességeit. A fegyelmezési és irányítási stratégiákat mindig a gyermek életkorának megfelelő átlagos fejlettségi szinthez kellene igazítani. Például, teljesen értelmetlen azt várni egy két éves gyermektől, hogy tegye rendbe a szobáját. 
Ebben a korban a gyerekeknek sok támogatásra és irányításra van szükségük ahhoz, hogy hasonló feladatokkal meg tudjanak birkózni.
Segíthet a szülőnek, ha utánanéz a szakirodalomban, hogy mi az, ami az adott életkorban elvárható a gyermekétől.

4. Érvényesíteni akarják akaratukat és függetlenedni szeretnének
A gyermekek kb. két éves korban kezdenek el vágyni a nagyobb függetlenségre. Az életük bizonyos területeit ők akarják irányítani, s erre képesnek is érzik magukat. Nem telik sok időbe, mire egy gyermek rájöjjön, élete mely területeit irányíthatja, a szülők legnagyobb bánatára. Az evés, alvás, fogmosás és öltözködés például mind olyan dolog, amiben hamar elkezdenek önállósulni és érvényre szeretnék juttatni akaratukat.
Hogy mi a megoldás? Ajándékozzuk meg őket a választás lehetőségével a mindennapi életben így azt érzik majd, hogy ők kontrollálhatják életüket. Emellett így fogják megtanulni a legegyszerűbben a fegyelmet. Ha látható érzelmek (düh, bosszússág, kiabálás) nélkül fegyelmezünk, nem lesz oka fellázadni a gyereknek.

5. Beteg, éhes, álmos vagy unatkozik
Amikor a gyermek valamelyik alapvető szükséglete nincs kielégítve, sokkal hajlamosabb a sírásra, rosszalkodásra, stb.
A megoldás egyszerű: legyen meg a napi rutinunk a gyermek étkeztetésében, legyen játszóideje egyedül és szüleivel, más gyerekekkel együtt is, valamint fontos, hogy minden nap ugyanabban az időpontban fektessük le.

6. Nincsenek pontos információi, tapasztalatlan
Amikor a gyerek először átszalad az úttesten, még nincsenek információi arról, hogy mit kell ilyenkor csinálni. A mi dolgunk, hogy elmagyarázzuk, hogy ekkor körültekintően szét kell nézni, először balra, aztán jobbra, s ha nem jön semmi, csak akkor mehet át. Ugyanezt a technikát kell alkalmaznunk akkor is, amikor fegyelmezünk. A gyermekek addig fogják ismételni ugyanazt a viselkedést, amíg nem kapnak pontos információkat arról, hogy mit kellene csinálniuk helyette.
Használjunk egyértelmű, rövid állításokat. Ne azt hangsúlyozzuk, hogy mit „nem kellene”, hanem azt, hogy  mit „kell” csinálni.  Jobb, ha azt mondjuk: „Óvatosan fogd meg!”, mintha azt mondanánk: „El ne ejtsd!”. Egyszóval adjunk nekik olyan tapasztalatul szolgáló információkat, melyekre emlékezni fog, ha legközelebb hasonló helyzetbe kerül.

7. Korábban az illetlenségért a felnőttek figyelemmel „jutalmazták meg” a gyereket
Valószínűleg egy szülő sem jutalmazná meg gyermekét tudatosan a rossz viselkedésért, sajnos azonban sokan tesznek így, méghozzá elég gyakran.
Véssük jól az eszünkbe, hogy a negatív figyelem ugyanolyan figyelem, s ha rossz viselkedésük láttán szüleik rájuk kiabálnak, esetleg megütik őket, azt ugyanúgy odafigyelésnek ítélik a gyerekek.
Ha a gyerek nyafog, sír vagy dührohama van és az anyuka vagy apuka meghátrál, hogy elcsendesítse a gyereket, ugyanúgy megjutalmazta.
A megoldás? Látható érzelmek nélkül mondjuk el, hogy mit várunk, majd tartsuk magunkat kijelentésünkhöz, akkor is, ha a gyerek folytatja a rossz viselkedést. A titok: kevés beszéd, nulla érzelem.

8. Utánozzák a szülők viselkedését
A gyerekek számára a legjobb tanár a saját édesanya és édesapa. Ugyanúgy ahogyan a jót, a rosszat is tőlük tanulják meg.
Jegyezzük meg, amit a gyerek otthon lát és tapasztal, az lesz számára a normális. Így ha azt látja, hogy apa és anya kiabálnak, ő is kiabálni fog. Ha rácsapnak, ő is az ütést fogja használni, hogy kifejezze dühét vagy frusztrációját. Ha azt hallja, hogy „Mi?”, ahelyett, hogy „Tessék?”, akkor ezt a kifejezést fogja használni. Miért is várunk el mást?


Habár nem könnyű, a szülőknek mégis úgy kell tekinteniük a szülőségre, 
mint személyes fejlődésük egy szakaszára. 
Egy nyitott és készséges szülőből a világ legjobb embere is válhat, 
hiszen a legjobb formáját kell adnia nap mint nap, 
hogy jó példával szolgáljon gyermekeinek.

(Forrás: praktikus.info)

2017. szeptember 21., csütörtök

Szorongás? A megoldás: kutya

Képtalálat a következőre: „gyerek kutya barátság”
Hatékony megoldás a szorongás csökkentésére a kutyatartás a gyerekek esetében – tudjuk meg a New York-i Bassett Medical Center friss kutatásából. 
Mindez pedig jó hír - írja az EstiÚjság.hu. 
Bár ezzel minden kutyatulajdonos tisztában van, azonban sokan még nem ismerték fel a tényt, hogy a kutya az egyik legjobb terápiás "gyógymód" sok lelki problémára.
Képtalálat a következőre: „gyerek kutya barátság”Képtalálat a következőre: „gyerek kutya barátság”
A felmérés során a szakemberek közel 650 tizennyolc hónapos és annál idősebb gyerek adatait vizsgálták, akik közül 58 százalék élt kutyával egy fedél alatt. 
Kiderült, hogy a kutyatulajdonos gyerekeknek csupán a 12 százaléka küzdött szorongásos tünetekkel, míg a kutya nélkül élők 21 százalékára volt jellemző ugyanez.
A Preventing Chronic Disease című szaklapban publikált kutatás szerint: a kutya segít csökkenteni a szorongást, legyen szó szeparációs vagy szociális szorongásról. 
Az utóbbi esetben például már az is hasznos, ha a gyerekkel beszélgetést kezdeményeznek a kutya miatt.

Kapcsolódó kép
A szakemberek azt is megemlítik, hogy a barátságos, jól nevelt ebbel történő interakció csökkenti a kortizol, vagyis a híres „stresszhormon” szintjét, és elősegíti a boldogsághormonként is emlegetett oxitocin termelődését.
(Forrás:kutyabarat.hu)

2017. szeptember 11., hétfő

Nálam mindenki valamiben a legjobb, és nem baj, ha nem a tanulásban


"Nálam mindenki valamiben a legjobb, és nem baj, ha nem a tanulásban. Ott vannak a gyerekek, akiket imádok, ott van mögöttem a vezetőség, ezen felül meg „always look on the bright side of life!” – árulja el ars poeticáját Bodzsár Istvánné Zsuzsa tanítónő, aki három éve számos lapba bekerült, amikor pedagógusnap alkalmából osztálya a fogaskerekű hídjára kifeszített molinóval köszönte meg a munkáját. 
A Városmajori Gimnázium és Kós Károly Általános Iskola tanítóját kérdeztük tanításról, módszerekről, a mai gyerekekről és a pálya nehézségeiről. 

 „Sokat gondolkodtam magamról, hogy mi is vagyok én. Szerintem GPS vagyok. A gyerek az autós. Azzal motiválom, hogy ha beül az autóba és el akar jutni A-ból B-be, én mutatom az utat, de azon neki kell végigmennie. Abban a pillanatban, hogy valami gáz van, újratervezek. Azt is megkérdezem tőle, hogy milyen úton akar eljutni. Gyorsan és teli kockázatokkal, vagy lassan és nézelődni szeretne? Rám mindig számíthat. Ez a tudat kell, hogy kísérje őt. De úgy is dönthet, hogy nincsen rám szüksége” – kezdi az alsósok Zsuzsa nénije, akit gyermekközpontú pedagógiai tevékenységéért nemrég Bárczy István-díjjal jutalmaztak. Meséli, nem híve annak, hogy minél többet és többet tanuljanak a gyerekek. Abban hisz, hogy érdemes egyvalamire fókuszálni, de azt sok oldalról meg kell nézni.

„Ha például a harmadikos olvasókönyvben elérkezünk a honfoglaláshoz, akkor nálam egy hétig ősmagyar tábor van. A gyerekeknek a padokból jurtákat kell építeniük, különböző tevékenységeket végeznek, van, aki állatokat gondoz. Behozzák a plüssállataikat, azokat lerakjuk valahol, és akinek van kedve, gondozza őket. Tudják, hogy mikor kell megfejniük a kecskét, mikor kell csutakolni a lovakat. Van, aki edényeket hoz, és főzőcskézni fog, van, aki fegyvereket, ékszereket készít. Érdekes, hogy tőlem teljesen függetlenül beindult a cserekereskedelem: »Figyelj, ha én adok neked egy láncot, akkor te adsz nekem öt nyílvesszőt?«” 

 A tapasztalás és az élet napos oldala Az ősmagyarba öltözött kilencéveseknek nemcsak az állatok gondozásával kell foglalkozniuk. 
Zsuzsa nem menti fel a diákokat az „iskolai” munka alól, csupán azt szeretné, ha élveznék a tanulást: a táborban is felmerülnek kérdések, például, hogyha 24 méter fából kell a lovainknak négyszögű karámot építeni, milyen alakú legyen ahhoz, hogy jól érezzék magukat benne. A tanárnő szerint a megtapasztalás számít, hogy tétje legyen a dolgoknak (mint például a lovak kényelme). 

 „Karinthy Frigyestől származik az az idézet, hogy nem értünk rá tanulni, mert folyton tanítottak. Én nem tanítok, hagyom, hadd tanuljanak. Ők tőlem, én tőlük. Tanuljunk egymástól.” 

 Úgy véli, minden pillanatban foglalkoztatni kell a gyerekeket, azt pedig határozottan megkérdőjelezi, hogy egy kilencévesnek már tudni kell kibírni negyvenöt percet egyhelyben ülve. 

„Nem kell! Én is rohadtul unatkozom! A frontális oktatás önbecsapás. Minden tanár becsapja magát, aki azzal a módszerrel dolgozik. Jön veled öt-hat gyerek, és azt hiszed, hogy hurrá, megtanulják az anyagot, de mikor íratsz egy tudáspróbát, akkor szembesülsz azzal, hogy egy fenét. Azt az órát végig lehet rejtőzködni, unatkozni, attól függ, ki hová menekül belőle. Sokkal izgalmasabb a matematikaóra, ha egy kaszinó vendégei vagyunk, így tanítom meg a számelméletet, vagy a kerekítés szabályait. Baromira izgatja őket, hogy nyernek-e a játékban.” Kérdésemre, hogy mennyire tanterv-kompatibilis a jurtaépítés vagy a kaszinózás, azt mondja: „Becsuktam az ajtót és kész! Nyilván a szakfelügyelőt nem ezzel fogom várni, de nekem sokkal fontosabb, hogy legyen a gyereknek belső érzelmi, értelmi intelligenciája. Hogy képes legyen befogadni és »meghódítani« a világot, amiben él, a társait elfogadni, akikkel együttműködik. Nekem még ez a dolgom.” 

 Az oktatás helyzetére csupán annyit mond: ott vannak a gyerekek, akiket imádok, ott van mögöttem a vezetőség, ezen felül meg „always look on the bright side of life!” - idézi a Monty Python legendás dalát a Brian életéből.

 Milyenek a mai gyerekek? 

Zsuzsa 36 éve van a pályán és azt tapasztalja, hogy sokkal rosszabb gyereknek lenni ma, mint régen volt. 

 „Olyan belső pszichés terheket cipelnek ezek a gyerekek, amiket mi fel sem tudunk fogni. Nagyon sok az elvált család, ebből kifolyólag sok az utazó gyerek, aki három napot itt van, négyet ott. Amikor a testvérekről érdeklődöm, kérdezi, hogy mondjam apukám volt, vagy leendő feleségének a gyerekeit is? Már nem mindig tiszta, hogy ki az én testvérem, ki az én családom. Ha ilyen terheik is vannak, akkor is kutya kötelességünk megtalálni hozzájuk a kulcsot. Ezért vagyok én, a pedagógus.” 

Zsuzsa házi feladatot is csak nagyon ritkán ad. Egész egyszerűen azt szeretné, ha a családoknak lenne lehetőségük esténként beszélgetni, egymással lenni. De mit mond a tanárnő arról, hogy a mai gyerekek a felgyorsult életvitel következtében nyitottabbak vagy zárkózottabbak lettek-e? 

„Személyiségfüggő. Én ezt úgy szoktam kicselezni, hogy rengeteg fogalmazást íratok velük, mert így látok beléjük, ez picit beszélgetés is, hiszen róluk szól. Arra vagyok kíváncsi, hogy mit gondolnak a dolgokról. Nincsen jó vagy rossz írás, nincsenek elvárások. 
A helyesírást nem is osztályozom, mert akkor egyből görcsölni fognak, ha nem biztosak egy szóban, inkább le sem írják. Általában megjegyzéseket is írok, hú, itt nagyon féltem, megnevettettél, itt elsírtam magam, látom magam előtt, egyetértek veled. Ezzel telik a hétvégém, hogy harminckét 2-3 oldalas fogalmazást javítok, de imádom. Iszonyúan fontos nekik a visszajelzés.” 

 Nem csak a felnőtteknek lehet ütött-kopott az önbecsülésük 

Manapság számos szülő rágörcsöl gyermeke jövőjére. Kismillió különórára fizethetjük be őket, de nem biztos, hogy a szülőknek és a gyerekeiknek a siker ugyanazt jelenti – elsődleges, hogy gyermekeinkből stabil felnőttet próbáljunk nevelni, az egészséges önbecsülést pedig a pozitív megerősítésekkel érhetjük el. Zsuzsa szerint a legfontosabb, hogy olyan helyzeteket teremtsünk, amiben a gyerek kipróbálhatja, megismerheti önmagát. Úgy gondolja, hogy olyan feladatokra van szükség, amibe a gyerekek a saját ötleteiket is behozhatják. 

 „Nálam mindenki valamiben a legjobb, és nem baj, ha nem a tanulásban. Valaki olyan szépen mosolyog, hogy attól mindig jó kedvem lesz. Egy másik gyerek tud a legszebben állni, mikor köszön nekem. Más pedig a legjobb táblatörlő. Mikor elolvastuk a Ruminit, mondtam, hogy építsük meg a teremben a hajót. Azonnal hozták a padokat, a létrákat, meg a többit. Azt mondta egy kisfiú, hogy ő megcsinálja úgy a vitorlát, hogy mozgatható legyen. És megcsinálta! Az a szép ebben a munkában, hogy ő nem a kitűnő tanuló. A játékok közben a gyerekek egymást is megismerik: ki miben jó, kinek hol vannak a korlátai, ki önző, ki hajlandó együttműködni. Általában reflektálnak is ezekre a szituációkra, és olyan édes dolgokat fogalmaznak meg. Nem is tudtam, hogy zavarnak a többiek, ha túl közel jönnek hozzám – mondta az egyikük, mert nem fértek el a jurtában.”

 Helló, együttműködés! 

 Nincsen általános recept arra, hogy kiből válhat jó pedagógus. Azzal viszont nem nagyon lehet mellélőni, ha nyitogatjuk a gyerekeket a világra és partnerként kezeljük őket. 

 „Sok olyan játékot játszunk, ahol különböző státuszú szerepek vannak. Simán lemegyek a legalacsonyabb szerepbe, és abban a helyzetben elfogadom, ha a gyerek a főnök és úgy is beszél velem. Mindenki ismeri a szabályokat, és azonnal vissza tud állni, ha vége a játéknak. Volt egy kollégám, aki azt mondta, hogy nem szereti, ha körben ülnek, mert ott mindenki egyenlő. Zavarja, hogy nincs meg ez a hierarchia, hogy én állok veletek szemben, ti pedig engem néztek, és nem látjátok egymás arcát sem, csak az enyémet.”

 Fontos lenne az is, hogy a pedagógusok olyan kérdéseket tegyenek fel, amire nem csak egyetlen válasz lehet a helyes. Zsuzsa szerint az egyetlen, ami számít, hogy a gyerek mit gondol egy bizonyos dologról. 

 „Senkit nem engednék addig tanári pályára, amíg egy jó pedagógussal el nem tölt egy napot gyerekek között. Ha az ösztönei jók, akkor csinálja! De a semmilyen, unott tanárok a legrosszabbak. Kíváncsi lennék, hogy őket mi vitte a tanári pályára. Szerintem kétféle pedagógus van. Az egyik ül a fa tetején, és egyesével húzza a gyerekeket fel magához. A másik ott van a gyerekekkel a fa alatt és teszi föl őket. Nagyon sok tanártársam a fa tetején ül. Ez egy olyan pálya, ahol minden pillanatban a legeslegjobb döntést kell meghozni. Nem veheted elő azt, hogy ó, mit is tanultam erről pedagógiából? Vagy jön belőled zsigerileg, vagy nem.”

 szerző: Czeglédi Fanni (Forrás:HVG.hu)

2017. szeptember 6., szerda

Melyik tanár tudná elénekelni a Despacitót?


„Mi volt a suliban?” „Semmi.” Több ezer családban zajlik ez a párbeszéd szülő és gyerek között szinte minden egyes nap. A szülő gyötrődik vagy bosszús, amiért nem mesél a gyerek, a gyerek pedig vagy unja már, vagy fogalma sincs, hogy milyen választ kellene adnia. A szakember úgy véli, ha másképp kérdezünk, a gyerek válaszolni fog.
– A kulcs az, hogy faggatás helyett beszélgetést kezdeményezzünk és kerüljük az eldöntendő kérdéseket – tanácsolja Zámbó Márta coach. – A „milyen volt az ebéd?”, „kész van-e már a házid?” és a „mi volt ma a suliban?” sztereotípiák helyett legyünk türelmesek, és valódi kérdéseket tegyünk fel, amelyekre igazi válaszok érkeznek. A gyermekeinkkel való foglalkozásban nem a mennyiség a lényeg, hiszen nem az a cél, hogy órákon át meséljen, hanem az, hogy megtudjuk, milyen élmények érték a nap folyamán, mi történt vele, hogyan érezte magát. Fontos, hogy érezze, rá vagyunk kíváncsiak, nem a menzára vagy az osztálytársaira. Ha mégis róluk akar mesélni, akkor pedig nagyon figyeljünk, mert valamiért ők foglalkoztatják – magyarázza a szakember. Néhány éve a Huffington Post összegyűjtött pár kérdést, ami segíthet a kevésbé kreatív szülőknek, de akár jó indítás lehet például az is, hogy „szerinted melyik tanárod tudná elénekelni a Despacitót?”. Ezen a kérdésen ugyanis nevetni is lehet, kiderülhet a gyereknek a tanárokhoz való viszonya, egyáltalán nem tűnik faggatásnak és szóba jöhet közben számos más téma, ráadásul a beszélgetés során akár komolyabb kérdésekhez is eljuthatunk. Jó alkalom lehet a beszélgetéshez egy laza közös program is, például kutyasétáltatás, bringázás vagy az esti vacsora.
Segítség kevésbé kreatív szülőknek
  1. Mi volt a legjobb dolog, ami történt ma a suliban? (vagy fordítva: mi volt a legrosszabb?)
  2. Mesélj valamit, ami ma megnevettetett!
  3. Ha választhatnál, ki mellett ülnél az osztályban? (és fordítva: és ki mellett nem ülnél semmiképp és miért?)
  4. Melyik a legklasszabb hely a suliban?
  5. Ha ma este felhívnám a tanárodat, mit mondana rólad?
  6. Kinek segítettél ma? Neked ki segített ma?
  7. Mondj valamit, amit ma megtanultál!
  8. Mikor voltál ma a legboldogabb?
  9. Mikor unatkoztál ma?
  10. Kivel játszanál a legszívesebben a szünetben, akivel még soha nem játszottál?
  11. Szerinted mivel kellene többet foglalkozni, mit kellene inkább tanulni az iskolában? És mivel kevesebbet?
  12. Hol és mit játszol a szünetekben a legtöbbször?
  13. Ki a legviccesebb az osztályban? Miért?
  14. Ha holnaptól te lennél a tanár, mit csinálnál?
  15. Ha valakivel helyet cserélhetnél az osztályban, ki lenne az és miért?
(Forrás: https://www.lokal.hu )

2017. augusztus 28., hétfő

Változtatni kellene a korai iskolakezdésen



shutterstock 142491325


Tényleg nem a kamaszok tehetnek róla, hogy nem képesek kialudni magukat. A testük korábban még nem álmos, hajnalban viszont kelni kell. Aztán meg ott áll egy teljes generáció hullafáradtan, és mesterségesen felpörgetve.
Nem jó dolog a gyerekeknek korán kelni. Én például sosem szerettem. Gimnáziumi éveim nagyrészt azért maradtak emléknyomok nélkül, mert gyakorlatilag délig félálomban töltöttem a napomat. Felkeltem én mindig időben, nem késtem el, csak éppen az agyamnak nem sikerült belerázódni az ébrenlétbe.

Az egyetem alatt tudományos bizonyítékom is lett arra, amit addig csak sejtettem. Az anatómia gyakorlatok a bohémkedvű egyetemistákat kifejezetten szívató módon mindig reggel nyolckor kezdődtek. Az agyhullámokról tanultunk éppen, amikor a kedves gyakorlatvezető tanárnő rámutatott egy ágyra, hogy ide lefeküdhet az, aki szívesen bemutatná saját kacskaringózó agyhullámait a többiek okulására.

A demonstráció azzal járt, hogy EEG-t kapcsolnak a fejedre, ami után hajat kell majd mosni, mert „összenyálazza” a gép. Az egésszel mit sem törődve annyit láttam belőle, hogy ÁGY! Kapok tíz percet, hogy leheveredjek. Rögtön jelentkeztem. A tanárnő elmondta, hogy az elején az éber állapotra jellemző hullámokat fogják látni, de ha csendben maradnak, és ezzel segítenek Áginak relaxálni, akkor talán megtekinthetők lesznek a híres alfa-orsók is, melyek az ébrenlét és alvás határvonalán, relaxált állapotban jellemzők. Mondanom sem kell, hogy tökéletesen mindegy volt nekem, hogy hagynak-e relaxálni a többiek, vagy harsány kiáltásokkal és dudaszóval ünneplik az alfa-orsóimat, azok az első pillanattól kezdve kirajzolódtak, bizonyítva, hogy az egész gyakorlatot (mint minden reggeli órámat éveken át) félálomban töltöttem.
shutterstock 73150732
Amerikában már komolyabb mozgalmak indultak annak elérésére, hogy legalább a tizenéveseknek kezdődjön később az iskola. Wendy Troxel alváskutató TED-es előadásában részletesen kifejti, hogy miért abszurd az a helyzet, hogy ő maga is inkvizíciós módszerekkel keltegeti kamasz fiát, holott tudja, hogy ez mennyire árt a gyereknek. Csak éppen a rendszerek malmai lassan őrölnek. Hiába tudják már Magyarországon is egyre többen, hogy egészségügyi szempontból jobb lenne, ha reggel később kezdődne az iskola, mégsem történik változás.

Alvásigény

Nem árt újra és újra elmondani, hogy miért lenne érdemes később kezdeni reggel az iskolát. Először is ott van a gyerekek alvásigénye. Egy tinédzsernek 8-10 óra alvásra van szüksége. Az alvás során épülnek be az emlékek (ha valaki szeretne erről többet tudni, nyugodtan megnézheti  - újra – az Agymanókat.) Akkor növekszik az ember, és az alvás szükséges ahhoz, hogy kipihenje a napi stresszt, feltöltődjön, és nyugodtabb állapotban indítsa a másnapot. Ehhez képest felmérések szerint a kamaszok kétharmada hét óránál kevesebbet alszik. Lehet azt mondani, hogy feküdjön le korábban, de azért ez nem teljesen érvényes. Ugyanis ahhoz, hogy az alvás kifejtse jótékony hatásait, amelatonin nevű hormon termelődésére van szükség. Wendy Troxel elmondja, hogy kimutatták, hogy az embernek tizenéves korában este 11 körül indul be ez a melatonin-termelés. Ha megfeszül, akkor is. Na most, ha fél hétkor, vagy még korábban kell kelnie, akkor egyszerűen nem jön ki elég óra.

A krónikus kialvatlanság hatásai

Egy tizenévest reggel hatkor felkelteni olyan, mintha egy felnőtt négykor ébred. És bár vannak olyanok, akiknek a reggel négy órai kelés a rutinjuk, a többség eléggé kész van aznap, mikor valami miatt négykor kelt. Kamaszok szülei sok kellemetlen tulajdonságát tudják felsorolni serdülőiknek. Ingerlékenyek, lusták, veszekedősek, vagy magukba fordulók, depressziósak és megsértődnek minden semmiségen. Ezt általában az életkor számlájára írjuk, de ugyanez a jellemző azokra az emberekre is, akik krónikus alvásmegvonásban szenvednek. Mint az összes tizenéves, aki reggel hatkor kel, ahelyett, hogy a biológiai szükségleteinek megfelelő mennyiséget aludhatna.
Mit csinálnak az alvásmegvonásban vergődő, kialvatlanságtól szenvedő gyerekek? Akiknek a harmada be is vallja, hogy néha el-elszunnyad az iskolában. Próbálnak segíteni magukon. Ébren tartani magukat. Koffeinnel. Kávét, kólát isznak, plusz ezek többszörös koffeindózisát energia-ital formájában. Ami felspannolja őket. Ott áll tehát egy teljes generáció hullafáradtan, és mesterségesen felpörgetve.

Mi mindenre hat a kevés alvás?

A serdülőkor során az agy drasztikus fejlődésen esik át, jórészt alvás közben. Ilyenkor fejlődnek nagy mértékben a magasabb szintű agy-tevékenységekért felelős területek, mint amilyen az ítéletalkotás, probléma-megoldás vagy az érvelés felépítése. És éppen ezek a műveletek azok, amiket a szülők néha ijesztően hiányozni látnak serdülő gyerekeiknél. Az iskola is ezeket a gondolati tevékenységeket igényli, és az alváshiányos gyerekek nem tudnak figyelni, nehezebben gondolkodnak, rosszabbul teljesítenek az iskolában.
De a kevés alvás káros hatásai túlmutatnak az iskolán. Mentális problémák, depresszió, szerhasználat, öngyilkosság sokkal erősebben jelen van azoknál a gyerekeknél, akik nem alszanak eleget. Például az öngyilkossági kísérletek száma 58 százalékkal nő meg a keveset alvóknál. Túlsúlyhoz, cukorbetegség kialakulásához, szívbetegségekhez is vezethet a kevés alvás.

A későbbi kezdés pozitív hatásai

Olyan helyeken, ahol bevezették a későbbi iskolakezdést, számos pozitív hatásról számoltak be. Ha később kezdődik az iskola, többet alszanak a gyerekek. A tapasztalat nem azt mutatja, hogy akkor később is fekszenek le, mert valójában a lefekvés ideje megmaradt, az alvásmennyiség nőtt meg. És 25 százalékkal csökken a lógás, mert éreznek erőt magukban ahhoz, hogy iskolába menjenek. Mérhetően jobbak lesznek az iskolai eredmények.
Ha ennyi pozitív hatása van a későbbi kezdésnek, akkor miért kezdődik még mindig korán az iskola? Szoktak olyanokat mondani, hogy szokják csak a megpróbáltatásokat, nem kényeztetni kell a serdülőket, hanem megedzeni, készüljenek fel a való életre, ahol nem csicsikálhatnak napestig. Ez egyrészt olyan, mintha egy kisbaba szüleinek azt mondanád, hogy ne aludjon az a kicsi napközben, hiszen később ezt már nem teheti meg. Másrészt egy csomó munkahelyen kilenckor kezdődik a munka, vagy akár később. Szóval nem szabály az, hogy minden felnőttnek korán kell kelni.
Van sok más ellenérv is a későbbi iskolakezdéssel kapcsolatban. A leghangosabb talán az, hogy így szoktuk meg. Ha én be bírtam érni nulladik órára reggel hétre, akkor a gyerekemnek se kényeskedjen. Mindig is így volt, minek változtatni rajta. Tény az is, hogy a kezdés elcsúsztatása fél-egy órával nem csak az iskolára hatna, hanem egy csomó mindenre. Át kellene szervezni a közösségi közlekedést, lehet, hogy későbbre kellene tenni a különórákat, edzéseket, a gyerekek felvigyázásán is módosítani kellene. A tanároknak is alkalmazkodni kéne ehhez. Sőt a tantervnek is. Ezek azért megugorható, bár szervezést és átgondolást igénylő, de nem megoldhatatlan feladatok. Megéri miattuk teljes generációknak nem megadni az egészségükhöz szükséges elegendő alvásmennyiséget?
Szalay Ágnes
(Forrás: divany.hu)

2017. augusztus 25., péntek

14 ok, amiért minden gyerek finn iskolában szeretne tanulni

Kapcsolódó kép

A legkevesebb, hogy minden ingyen van - rengeteg másik érv szól még mellette.
Az OECD országok híres/hírhedt PISA felmérésein az európai államok között általában Finnország vezeti a rangsort (bár 2015-ben Észtország megelőzte). Ez a tény azért is érdekes, mert a finn gyerekek töltik a legkevesebb időt az iskolában, és ők kapják a legkevesebb házi feladatot is.
Bright Side cikke összefoglalja, miért rajonganak világszerte a finn oktatási rendszerért.
1. Minden ingyen van
A finn oktatás ingyenes. Amikor azt írjuk, hogy ingyenes, úgy értjük, hogy teljesen ingyenes. Nem kell fizetni az ebédért, a felszerelésekért, az osztálykirándulásokért. Ha a diák két kilométerről messzebbről jár be, iskolabusz áll a rendelkezésére. Ezt is az állam fizeti. Finnország az éves költségvetésének 12.2 százalékát költi oktatásra.
f
2 Igazi differenciálás
Minden egyes diák olyan nehézségű feladatokat kap, ami a képességeinek megfelel. A különböző fizikai és mentális képességekkel rendelkező tanulók azonban egy osztályban tanulnak. Ha egy diák nem képes megcsinálni valamit, a tanárok egyénileg is foglalkoznak vele. Egyébként meg az a filozófiájuk, hogy egy gyerek ki tudja választani, melyik feladatból tanulhatja a legtöbbet. Tehát ha az óra unalmassá válik számára, nyugodtan félrevonulhat egy könyvvel, vagy varrogathat.
3. A jegyeket csak a tanulónak árulják el
Finnországban tízpontos értékelési rendszer van. Azonban harmadik osztályig egyáltalán nem kapnak jegyet. Harmadiktól hetedikig csak szóbeli értékelésre kerül sor, a „Lehetne jobb”-tól a „Tökéletes”-ig.
A jegyekről csak a diákok értesülnek. Nem szidják meg őket, ha rosszul teljesítenek, a tanárokra azért van szükség, hogy a gyerekeket a tudásuk tökéletesítésére motiválják, és hogy a gyerekek képességeire szabják a feladatokat.
4. Akár pizsamában is mehetnek iskolába
A finn iskolákban nincs egyenruha. Úgy mennek be, ahogyan akarnak. Nincs megkötés. Néha cipő nélkül, csak zokniban üldögélnek a termekben.
5. Van heverő és szőnyeg is az osztálytermekben
A gyerekeknek nem muszáj a padban ülni. Az órák alatt kényelembe helyezhetik magukat karosszékekben, heverőkön, de akár a padlón is. Ha meleg van, az órákat a szabad levegőn tartják az iskola közelében, vagy egy amfiteátrum-szerűen berendezett téren.
6. Kevés a lecke
A finn tanárok szerint a gyerekeknek otthon pihenniük, játszaniuk kell, illetve a családjukkal tölteni az időt, nem leckét írni. A házi feladat ritkán haladja meg a negyedórát, és sokszor nagyon érdekes. Például történelemórára meg lehet interjúvolni a nagymamát, hogy meséljen az ötvenes évekről, és aztán az osztályban kitárgyalják a hallottakat.
f3
7. Nincs vizsga
A finn tanárok azt a filozófiát vallják, hogy az ember vagy az életre, vagy az iskolára készül. Ők az életet választják.
Ezért a finn iskolákban nincsenek vizsgák. A tanárok írathatnak dolgozatot, saját szakállukra. Egyetlen kötelező számonkérés van: a finn diákok 16 évesen egy központi tesztet töltenek ki, amikor befejezik a középiskolát.
8. Néhány finn iskolában tantárgyak sincsenek
A finn oktatási rendszer egyik új irányzata a jelenségalapú tanulásra összpontosít. Órák helyett hathetes etapokban tanulnak egyetlen témáról, különböző nézőpontokból. Például a migráció témakörét megnézték földrajzórán (honnan jönnek?), történelemórán (mi történt, miért jönnek?), és kulturális szempontból is (milyen hagyományokkal, értékrenddel érkeznek). A gyerekek maguk találják ki a kérdéseket, és maguk keresnek rá választ.
9. Itt a leghosszabbak a szünetek
Nem lehet olyan érdekes egy óra, hogy ne érdemelne pihenést. Minden 45 perces órát negyedóra szünet követ.
f1
10. A tanárok nagyon menők
A Helsinki Egyetem Pedagógiai Karára húszszoros a túljelentkezés. Tízszer annyian jelentkeznek tanárképzésre, mint ahány elérhető állás van. Egy tanár átlagfizetése 3500 euró. Finnországban a tanítás a presztízsszakmák közé tartozik, így a gyerekeket csak a legjobbak oktathatják.
11. A gyerekeknek csak azt kell megtanulniuk, amit később az életben hasznosítani fognak
Az úszásórákon megtanulnak életet menteni is. Háztartástanon főznek, kötnek, varrnak. A természet szeretetére és megóvására nagy gondot fordítanak. Ugyanígy az informatikára is: egy finn kisgyerek lazán összeüt egy honlapot vagy digitális portfóliót. A legfontosabb dolog, amit megtanulnak az, hogy hogyan lehet hatékonyan tanulni, és hogyan lehet alkalmazkodni a változó világhoz. Kívülről semmit nem kell megtanulniuk, mert az internet mindig a rendelkezésükre áll.
12. Minden iskola ugyanolyan jó
Iskolaválasztásra semmi szükség. Mindenki a lakhelyéhez legközelebbi iskolába megy, mert nincsenek elit iskolák. Teljesen mindegy, hol lakik valaki, van a közelben egy szuper iskola, felkészült tanárokkal, jó felszereltséggel, és magas minőségű menzával.
13. A gyerekek választhatnak, mit esznek ebédre
A finn menzán a gyerekek több étel közül választhatnak – ingyen. Az étlap felkerül az iskola honlapjára, ahonnan a gyerekek előre bevásárolhatnak. Mindenféle étrend megtalálható az étlapon, vegetáriánus ételek is.
f4
14. Pizsiparti az iskolában
A gyerekek néha hálózsákkal érkeznek, és az éjszakát az iskolában töltik a tanáraikkal. Moziznak, játszanak és a tornateremben alszanak. Reggel akár fagyit is reggelizhetnek. Ki ne imádná az iskolát?
+ 1 ok
Olvasókutyák
Finnország könyvtáraiban speciálisan kiképzett kutyák szerettetik meg a gyerekekkel az olvasást. A kutyák végighallgatják a gyerekek hangos olvasását, történeteit.
A képek a Youtube finn iskolákban készült videóiból készültek. Címkép: Pixabay
Kapcsolódó képKapcsolódó képKéptalálat a következőre: „olvasó kutyák”

2017. augusztus 24., csütörtök

Bagdi Bella: Napindító ima




"Köszönöm Istenem, hogy a mai napon részesülök a kegyelmedben. Köszönöm Istenem, hogy a mai napon kegyelmed ajtót nyit nekem a lehetőségekre. Köszönöm Istenem, hogy a mai napon kegyelmed sikert hoz nekem mindenben. Köszönöm Istenem, hogy a mai napon kegyelmed által jóra fordul az életem. Bizalommal kelek útra, jó dolgok történtét várom Tudom, hogy rám talál kegyelmed, a legjobbra számítok!!! "