2018. január 4., csütörtök

Minden energia

Kapcsolódó kép

Az 1970-es évek elején a Findhorn nevű közösség egyik igazgatója voltam.
Ez a skóciai, mélyen spirituális közösség elkötelezett a természettel való élő és működő kapcsolat iránt. 
A Findhorn közösségi házban lakók rendszeresen gyakorolták azt, hogy tudatosan szeretetet küldtek a kertben található növényeknek. 
Az eredmények fantasztikusak lettek. 
Mindenféle vegyszer nélkül a Findhorn kertjében különleges méretű és fajtájú növények, virágok, gyümölcsök és zöldségek teremtek. 
A környéken a csodájára jártak a nem mindennapi jelenségnek.

Egy nap Peter, a Findhorn társalapítója megkért, hogy csatlakozzak hozzá, mert meghívta teára a helyi lelkipásztort és feleségét. 
Egy darabig udvariasan csevegtünk a tea mellett, majd Peter azt indítványozta, hogy nézzük meg a kertben a rózsabokrokat, amelyeket több mint egy évvel ezelőtt ültettünk. 
Peter elmagyarázta, hogy a lelkipásztor volt a „kertész”, aki segített a rózsatövek kiválasztásában és elültetésében, de azóta nem volt alkalma megnézni a fejlődésüket.

Ahogy sétáltunk a kertben és egymás után megnéztük az újabb és újabb rózsabokrokat, észrevettem, hogy a lelkipásztor egyre dühösebb lett.  
Hirtelen megállt és felkiáltott: „Elég!”
Mindannyian rémülten néztünk rá.
„Amit itt látunk, az teljesen lehetetlen” – kiabálta.

Látva a tanácstalan arcokat, kicsit nyugodtabban folytatta.

 „Valamit be kell vallanom. 
Tudják, a feleségem az elmúlt három évben minden nyáron, a szabadságom idején elvonszolt ide, csak azért, mert szereti ezt a közösséget. 
Nekem viszont szilárd meggyőződésem, hogy Önök valamennyien bolondok. 
Ez a sok marhaság a kozmikus energiáról, a növényekről és a szeretetről. Nevetséges! 
És idehoz engem, függetlenül attól, hogy én pecázni szeretnék. 
Úgyhogy elhatároztam, hogy bebizonyítom, hogy amit Önök csinálnak, az lehetetlen. 
Felajánlottam, hogy segítek a rózsatövek kiválasztásában és elültetésében.”

 „Több mint harminc éve tanulmányozom a rózsákat és pontosan tudom, hogy mi az, ami ebben a talajban, ilyen éghajlati viszonyok között megterem.

Amikor összeállítottam a Findhornban elültetendő rózsákat, olyan fajtákat választottam ki, amelyeknek semmi esélyük nem volt, hogy ezen a helyen megmaradjanak. Semmi esélyük! 
Minden egyes rózsának teljesen alkalmatlan ez a hely és semmilyen adat nincs arról, hogy valaha ezen a területen ezek a rózsafajták megmaradtak volna. Némelyik fajta egyáltalán nem nő üvegházon kívül. Mégis mindegyikük itt virul az orrom előtt!”

 Szünetet tartott egy pillanatra és ránk nézett. 
“Soha nem hittem volna, ha nem látom a tulajdon két szememmel.”

 A rózsák látványa meggyőzte, hogy az emberek energiája befolyásolhatja a körülöttük lévő világot. Attól a naptól kezdve ő lett Findhorn leglelkesebb támogatója.

A történet Marci Shimoff: Love for no Reason című könyvéből származik.
A történetet elmesélte: David Spangler

Képtalálat a következőre: „rózsák”

2018. január 1., hétfő

ÚJÉVI FOGADALMAK (Jon Gordon)



1) Maradj pozitív. Vagy a cinikusokra hallgatsz, és elhiszed, hogy a siker lehetetlen, vagy abban hiszel, hogy »Istennél minden lehetséges.«
2) Minden nap ébredéskor egészítsd ki ezt a kijelentést: »A célom az, hogy…«
3) Reggelenként egy séta közben gondold végig, mi mindenért lehetsz hálás. Ez elmédet a sikerre hangolja. Az ember nem tud egyszerre hálás és stresszes is lenni. A hála mozgással kombinálva kettős energialökettel és természetes antidepresszánssal ajándékoz meg.
4) Ne csüggesszen el, ahol tartasz, inkább gondolj derűlátón arra, ahová el fogsz jutni.
5) Étkezz a régi alapelv szerint: reggel, mint egy király, délben, mint egy úr, és este, mint egy koldus, akinek már egy fillérje sincs.
6) Hidd el, hogy minden okkal történik, és jó dolgok származnak majd a nehéz helyzetekből.
7) Ne pazarold az energiádat pletykára, múltbeli ügyekre, negatív gondolatokra és olyasmire, amit úgysem tudsz irányítani. 
Fektess be a jelen pozitív pillanataiba.
8) Keress magadnak egy mentort, és te is légy mentora valakinek.
9) Három fontos dolog: erő, lelkesedés és együttérzés.
10) Ne feledd, a kemény munkát nem lehet semmivel kiváltani.
11) Összpontosíts! Kérdezd meg magadtól: 
»Mi a három legfontosabb dolog, amit ma meg kell tennem?«
12) Gyakorold a »semmi panaszkodás« szabályt! 
A panaszkodás olyan, mint a hányás, te ugyan jobban érzed magad utána, de az emberek körülötted rosszul lesznek!
13) Olvass több könyvet, mint tavaly!
14) Pihenj többet! Az alvást nem lehet dupla kávéval pótolni!
15) Lefekvés előtt egészítsd ki ezeket a mondatokat: »Hálás vagyok …-ért.« »Ma elvégeztem …-t.«
16) Képzeld el, hogy elméd egy kert. Ha egy napig kigazolod a negatív gondolatokat, és táplálod a pozitív gondolatokat, az nem sokat számít – de ha minden nap megteszed, pompás kerted lesz.


2017. december 28., csütörtök

Fogyás masszírozással 2. rész

4. Tze-sang pont

 A lábakon is sok, fogyást elősegítő pont van, de ezek közül is kiemelkedik a “hosszúélet pontja”, amely a térdtől lefelé, négy ujjnyira található. Úgy tartják, hogy ezen pont masszírozásával naponta akár fél kiló súlyfölöslegtől is megszabadulhatunk.

5. Lou-gu pont

Ez a pont 5 cm-el a boka fölött húzódik, mégpedig a láb belső részén. Amellett, hogy ezen pont masszírozása segít a fogyásban, még a láb- és kézzsibbadást is feloldja, és megszünteti a szívpanaszokat is.

Figyelem! Nem kell túlzásba vinni a masszázst, elég egy percig nyomkodni a felsorolt pontokat.

(Forrás:netceleb.eu)

Fogyás masszírozással 1. rész


A kínai gyógyítók tudták, hogy lehet elkerülni az elhízást. 
Egy kínai praktikáról lesz szó, amellyel sport és erőlködés nélkül fogyhatunk, energiaveszteség nélkül.
Masszírozzuk a következő pontokat, és ezáltal csökkentsük az ételek utáni vágyakozásunkat, javítsuk az emésztésünket.
1. Dui Tuang pont
Ez az egyik legfontosabb étvágyszabályozó pont a testünkön. Pontosan az orr és a száj közötti területen fekszik. Ezt a pontot akkor érdemes masszírozni, ha stressz hatására falási roham törne ránk.

2. Az “étvágy” pont
A fülünkön megközelítőleg 200 biológiailag aktív pont létezik, amelyek masszírozása javítja a szervezet működését, serkenti az emésztést.

3. Tze-chi pont
Hajlítsuk be a karjainkat, és masszírozzuk pár percig a hajlat külső részénél lévő felső pontot, amelyek a bélműködést javítják.

2017. október 30., hétfő

20 tipp, ami segít sikeres és boldog gyereket nevelni!


Montessori irányelvek otthonra – játékhoz, tanuláshoz, gyakorláshoz

Montessori módszerek otthonra

Hogyan játszunk az óvodás gyerekkel? Hogyan tanuljunk az iskolás gyerekkel? Milyen legyen a gyerekszoba? Miként segíthetjük szülőként a gyermek szellemi fejlődését? 
20 tanács Montessoritól azoknak, akikhez közel áll a legendás orvosnő szemlélete.
Az 1870-ben született Maria Montessori már a pályája elején több tekintetben is úttörőnek számított, például az első nő volt Olaszországban, aki orvosi diplomát szerzett. Fiatal orvosként gyermekosztályokon tevékenykedett, ahol felfigyelt arra, hogy az értelmileg sérült gyerekeket sokkal inkább lehet fejleszteni megfelelő pedagógiával, mintsem gyógyszerekkel.

Tudományos megfigyeléseivel egy olyan pedagógiai rendszer alapjait rakta le, amely abban a korban minden nevelési felfogással szembement. Mi sem bizonyítja jobban Montessori zsenialitását, mint az, hogy módszerei korát jóval megelőzték, és pedagógiája ma óriási reneszánszát éli.


Az alábbiakban praktikus tanácsokat igyekszünk adni óvodás és kisiskolás gyerekeket nevelőknek, akikhez közel áll a Montessori szemlélet, illetve hasznos tippeket, inspirációt azoknak, akik még csak most ismerkednek a legendás orvosnő nevelési elveivel.

Montessori irányelvek otthonra – játékhoz, tanuláshoz, gyakorláshoz

  1. Önálló cselekvés
    Hagyjuk a gyereket önállóan cselekedni, vagyis mindent, amire képes, végezze el saját maga. Az önálló cselekvéshez biztosítani kell számára a megfelelő környezetet és a megfelelő eszközöket.
     
  2. Montessori a gyerekszobában
    A gyerek játékának, tanulásának színtere könnyen átlátható, szellős, megfelelően rendezett és rendszerezett tér legyen. A könnyen mozgatható bútorok igazodjanak a gyerek testmagasságához. A nyitott polcokon ne ömlesztve, egymás hegyén-hátán, hanem inkább szellősen, könnyen hozzáférhetően sorakozzanak a játékok, tanulási eszközök, amikhez a gyerek könnyen hozzányúl, amiket szívesen levesz a helyéről.
     
  3. A fejlődés gátja lehet a túlzott siettetés
    A gyerekek eleve lassabbak, mint a felnőttek, ezért mindig hagyjunk elegendő időt számukra. Ne siettessük őket például az öltözködésben, evésben, háztartási munkában, rendrakásban – és általában véve, a természetes fejlődésében sem.
     
  4. Túlzott féltés
    Ne vigyük túlzásba a túlságosan óvó, féltő gondoskodást, mert ez gátja lehet a gyermek egészséges szellemi fejlődésének.
     
  5. Parancsok helyett motiváció
    A gyereknek ne hangosan parancsolgassunk, ne konkrét, pattogós utasításokat adjunk, hanem inkább segítsük, motiváljuk őt abban, amilyen tevékenységben éppen benne van - másképpen ne „informátorok” legyünk felette, hanem „szervezők” legyünk körülötte.
     
  6. Hagyjuk érvényesülni a gyerek személyiségét
    Ne erőltessünk valamit mindenáron a gyerekre, ha az őt egyáltalán nem érdekli. A gyerek nem funkciógyerek, akinek a mi vágyainkat, álmainkat kell valóra váltania, hanem egy önálló személyiség.
     
  7. Játék közben saját időbeosztás
    A gyerek a szabad játékalkalmakkor a saját időbeosztása szerint játsszon a játékokkal, az a kedvező, ha saját maga döntheti el, hogy melyik játékkal mennyi időt szeretne eltölteni.
     
  8. Következetesség - következmény
    Ha a gyerekkel közösen megállapodunk valamiben, akkor azt be is kell tartatni. Ha a gyerek nem tartja be az ígéretét, akkor nem szabad őt öncélúan büntetni, hanem helyette inkább teremtsünk lehetőséget a hibái korrigálására.
     
  9. Valódi terepen, valódi szemléltetőeszközök
    Ha tehetjük, a gyereket valós környezetben, valódi tárgyakkal oktassuk.
     
  10. A gyerek jöjjön rá a problémára, ne mi
    Lassítsuk le a mozdulatainkat, amikor a gyereket tanítjuk. Tanítás közben kerüljük a határozott utasításokat, és engedjük, hogy a gyerek jöjjön rá a probléma megoldására. Hagyjunk számára időt a próbálkozásra.
     
  11. A döntés szabadsága
    Játék, tanulás során – ha csak lehet – engedjük meg, hogy a gyerek válassza ki a számára rendelkezésre bocsájtott választékból a játéklehetőségeket, megoldandó feladatokat.
    Biztassuk arra, hogy bátran kérdezzen tőlünk, mondja ki gondolatait, ötleteljen a csoport többi tagjával.
     
  12. Saját fejlődési ütem
    Tanulás játék során ne hasonlítgassuk a gyereket máshoz. Mindig a saját fejlődési üteméhez, a saját képességeihez mérjük, ne erőltessük rá a kötelező haladási tempót. Vegyük figyelembe a korát és az érettségét.
  1. Tanítás a gyerek érdeklődési területéből merített példákkal
    A gyermekkel való játék, fejlesztés során vegyük figyelembe az adott gyermek érdeklődési területét. Új ismereteket próbáljunk meg az érdeklődési területéből merített példákkal elmagyarázni – így könnyebben meg fogja érteni. Még több Montessori tanulás, tanítás itt:
     
  1. A hibákat mindig ki lehet javítani
    Jó, ha a gyermeknek lehetősége van a saját hibáinak önálló észlelésére és korrigálására. Használjunk Montessori ihletésű játékokat, eszközöket, amelyek erre kiváló lehetőséget teremtenek. A Montessori játék (rózsaszín torony) nem egyenlő a Montessori alapelvű játékkal (Logico), mert az előbbiek önellenőrzésre nem alkalmasak – legalábbis képzett szakember segítsége nélkül.
  1. A választás szabadsága
    A gyermek számára átengedett szabadság nem azt jelenti, hogy mindent mindig megengedünk a gyereknek. Nem. Azt takarja, hogy a gyerek a saját korának, saját fejlődési szintjének megfelelő eszközökkel szabadon tevékenykedhet; vagyis nem abszolút szabadságot engedünk meg számára, hanem a választás szabadságát. Például óvodás korú gyereknek kínáljunk fel érettségének megfelelő különböző játszási lehetőségeket, amik közül ő maga választhat.
     
  2. Felelősség a mindennapokban
    Óvodában, iskolában, táborban, gyerekközösségben minden gyereknek legyen saját feladata, ami a napi rutin fontos része. Például óvodában napos, iskolában krétafelelős, stb.
  1. A gyerek tanításának lépései
    Közös tanulás – kötelezően elvégzendő feladat egyedül – ajánlott feladat egyedül – szabadon választott feladat egyedül.
  1. A gyerek tanulásának lépései
    Próbálkozás (előveszi a Montessori tornyot és elkezd építeni)
    Megtapasztalás (alulra teszi az 1.es kockát, rá a többit, összedől a torony, valami nem jó)
    Gyakorlás (újra próbálkozik, hogyan tudná felépíteni)
    Ismerkedés (az egyik kocka kisebb, a másik nagyobb)
    Képesség kialakulása (rájön, hogy melyik kockára melyiket kell rakni)
    Tudás (a tornyot képes maga felépíteni úgy, hogy az nem dől össze)
     
  2. Önállóságra nevelés
    A Montessori gyermeknevelés célja, hogy a gyerek képessé váljon az önálló döntések meghozatalára, hogy felnőttként könnyebben megállja a helyét az állandóan változó világban.
     
  3. Minden fontos valamiért
    Minden dolog fontos egy másik dolog szempontjából, például a nyelvtan nem csupán egy iskolai kötelező tantárgy, hanem egy olyan elsajátítandó ismeretanyag, ami később az életben való boldoguláshoz lesz nagyon is szükséges.
És végül ne feledjük, hogy Maria Montessori, aki mindenkor a gyerekek tiszteletére hívta fel a figyelmet, úgy tartotta: minden gyermekben él a cselekvési vágy és a világ megismerésének igénye, éppen ezért biztosítani kell számukra a spontán, szabad tevékenység lehetőségeit. Montessori szerint a gyermek fejlődése egy belső erők által hajtott természetes folyamat. Ezt a belső menetrendet nem lehet senkinek kívülről átvenni, mert akkor a gyermek identitása elmélyül, érdeklődése nem tud kellően kibontakozni, szárnyalni.

Szakértő: Béres Mária mesterpedagógus, Montessori gyógypedagógus, a Béres Mária Montessori (BMM) módszer kidolgozója – mastakarok.hu
(Forrás: koloknet.hu)

2017. október 25., szerda

Elárvult kongói és muzulmán afgán diákok is tanulnak a magyar iskolában

abc3
Ebben az iskolában az afgán kisfiú is szívesen tanul magyar néptáncot, színjátszókörbe jár, és már felsőfokon beszél magyarul.
Az elmúlt évben hat menekült gyerek kezdett tanulni a Patrona Hungariae Katolikus Iskolaközpontban. Van közöttük elárvult kongói és muzulmán afgán diák is. Az iskola igazgatója szerint teljesen természetes, hogy befogadják a rászoruló gyerekeket, legyenek azok magyarok vagy menekültek, pedig nem egyszerű a tanításuk: egyszerre kell őket magyarul tanítani, leadni a tantárgyakat és megakadályozni, hogy magányosak legyenek.
Mit keres egy muzulmán diák egy katolikus iskolában, és mit szóltak a szülők a menekült osztálytársakhoz? Interjú Rubovszky Ritával, az iskola igazgatójával.
Hány menekült gyerek tanul az iskolában, és honnan származnak?
Hatan fordultak meg itt az elmúlt egy évben. Van, aki azóta elment, és van, akit áttettünk egy másik iskolába, mert úgy gondoltuk, hogy nem a mi iskolánk a legmegfelelőbb a számára. Jelen pillanatban hárman vannak, de ez feltehetően nőni fog, mert a meglévő gyermekek testvérei is bebocsátást kérnek.
Honnan jött az ötlet, hogy befogadják őket?
A Jezsuita Menekültszolgálat keresett meg minket ezzel a kéréssel. Ők azzal foglalkoznak, hogy felkarolják ezeket a családokat, többek között iskolát keresnek a gyerekeknek. Miután mi vagyunk az a katolikus iskola, amelyik a legközelebb van hozzájuk, ezért minket kerestek meg. Először gondolkodtunk rajta, mert ez egy nagy vállalás.
Miért nagy vállalás?
Azért, mert ezeknek a gyerekeknek a felvállalása nagyon sok energiát kíván az iskolától: a tanítóktól, a tanároktól, a vezetőségtől.
900 gyerek jár ide, most hatról van szó. Miben nyilvánul meg ez a plusz energia-igény?
A szerzetesrendnek, a Boldogasszony Iskolanővéreknek, amely a mi fenntartónk, benne van az alaphitvallásában, hogy esélyt ad a peremen élőknek, családoknak, akik valamilyen szinten ínséget szenvednek. Ezért az iskola számára az a helyzet, hogy bejön valaki, aki sokkal nehezebb háttérrel ül az osztályban, mint a többiek, az ismerős. Ez nem a menekültkérdéssel vált ismerőssé számunkra, korábban is az volt. Az iskola felvállal olyan gyerekeket, akik nehéz háttérrel jönnek.
Ez azonban minden egyes alkalommal nehéz. Amikor felvállalunk egy ilyen gyereket, az egy közös döntés, mert pontosan tudjuk, hogy a vele való törődés nem áll meg az iskolai óránál.
Mit jelent ez a gyakorlatban?
A tanárnak minden órára külön feladatokkal kell készülnie. Egy olyan diákot kell tanítania, aki nem beszél az ő anyanyelvén. A tanár szeretetén és szakmai felkészültségén múlik, hogy olyan típusú játékokat, feladatlapokat, dialógusszituációkat találjon, amely dolgoztatja a gyereket az órán. Egy olyan gyereket, akinek az a nonverbális tudása a világról, amely az osztálytársainak megvan, nincsen meg. Ez egy nehéz szakmai feladat. Egy vagy két órát elmennek ugyan az önkéntesekkel vagy a menekültszolgálat munkatársával nyelvet tanulni, de aztán jön a történelem, a matek, a magyar, a testnevelés. A tanárnak pedig foglalkoztatni kell azt a gyereket, egy idő után osztályoznia kell, számon kell kérnie, mégpedig úgy, hogy ne kedvetlenítse el, hanem motiválja. Figyelni kell őket az udvaron, a folyosón. Ezek a gyerekek iszonyú magányosak voltak, amikor idejöttek. Olyan közeget kell teremteni, hogy integrálódni tudjanak, és ne legyenek magányosak.
Miben különböznek ezek a menekült gyerekek a magyar származású hátrányos helyzetű gyerekektől. Kivel könnyebb, kivel nehezebb?
Ezek a gyerekek olyan traumákat hordoznak, amelyek kijönnek az iskolai keretek között. Szeretetigényesek és nagyon nehéz nekik egy teljesen új helyzetben megtalálni magukat. De egy olyan magyar gyerek, aki most veszítette el az édesanyját vagy a testvérét hosszas szenvedés után – van ilyen tanulónk -, vagy egy olyan gyerek, akinek a szülei nem itt élnek, vagy akiről tudjuk, hogy súlyos bántalmazáson ment keresztül, ezek a gyerekek nem igényelnek kevesebb szeretet, vagy más szeretet mint a menekült gyerekek. Sőt, van olyan menekült gyerekünk, aki nagyon jó családból jön, ő sokkal kevésbé él szeretetdeficites életet – még akkor is, ha három országon ment keresztül -, mint esetleg az a magyar gyerek, aki mellette ül a padban. Ez egy komplex kérdés.
Mit kínál nekik az iskola?
Szorosan együtt dolgozunk a Jezsuita Menekültszolgálattal, ketten vállaltuk fel őket. Ők tanítják őket magyarul, a menekültszolgálat szociális munkásai pedig rendszeresen tartják a kapcsolatot a családokkal, nap mint nap részt vesznek a családok életében.
Az iskola mind közösségileg, mind módszertanilag integrálja őket. Idejöttek magyartudás nélkül, különböző kulturális háttérrel. Van olyan afgán kisfiú, aki muzulmán, az európaihoz nem hasonlítható háttérrel jött ide, és most itt ül a hatodik osztályban, gyakorlatilag felsőfokon beszél magyarul, okos és motivált is.
Egy év után belesimult a környezetébe, színjátszórkörbe jár, magyar néptáncot táncol, és a társai is úgy fogadják, mint ahogy egy másik magyar gyereket.
Jellemzően egy éve érkeztek Magyarországra?
Több mint egy éve érkeztek Magyarországra, ezek mind hányatott sorsú családok, akik valamilyen módon felvették a kapcsolatot a Jezsuita Menekültszolgálattal. Van egy család, ahol a szülőknek nem volt munkája, nem volt lakásuk, egy szál semmiben álltak kint az utcán. Most reggeltől estig dolgoznak, szabók mindketten. A kisebbik gyerekük óvodába jár, a nagyobbiknak most kerestünk új iskolát, nálunk ugyanis csak hatodikig koedukált az általános iskola. Szóval most keresünk egy iskolát neki, ahol felveszik és tovább folytatják vele a munkát. Ez nem lesz könnyű.
Miért?
Mert rengeteg háttértudása hiányzik, ezt az új iskolának fel kell vállalnia, és pótolnia kell. De a gyerek olyan, mint egy szivacs, szóval azért ez a kisfiú jó eséllyel az érettségi után egyetemre fog menni.
Ha lány, akkor maradhat gimnáziumban. Azt is látjuk, hogy van olyan család, például a kongóiak, ahol sok gyerek van, tehát igazából nem is gyereket, hanem családokat vállalunk fel, annak minden nehézségével együtt. Segítünk bölcsödét keresni, óvodába rakni a gyerekeket.
Mennyire kellett az iskolásokat és a szülőket felkészíteni, érzékenyíteni arra, hogy itt most menekült gyerekek is tanulni fognak?
Egy katolikus iskolában, ha komolyan veszi magát, akkor az érzékenyítés az az evangélium. A nagyon kemény keresztényüldözésből jött kongói család úgy jött ide, hogy egy húsz négyzetméteres földszinti lakásban éltek, aminek nem volt padlója, minden ablaka nyitott volt, egy csapból folydogált a víz, nem lehetett lehúzni a WC-t, és ott éltek kilencen. A gyerekek összetolt székeken aludtak az orvosi rendelő előtt, mert éjjel nem tudtak aludni. Hihetetlen körülmények között éltek. Mi egyáltalán nem gondolkodtunk azon, hogy ezt a családot befogadjuk-e vagy sem, olyan természetes volt. Hihetetlenül szépen befogadták őket a szülők, ellátták őket ruhával, mindenki rögtön segített. Úgy gondoltuk, egy európai katolikus iskolának feladata azokon a testvéreken segíteni, akiket a hitük miatt üldöznek.
Adományokat hoztak nekik?
Berendezték a lakásukat, miután a menekültszolgálat szerzett nekik egyet. Volt olyan szülő, amelyik megvett egy komplett IKEA-lakásbútort, hat ággyal, matraccal, párnával, lepedővel. Aztán felvitték és összeszerelték.
Mindezt csak úgy maguktól?
Írtam a szülőknek egy körlevelet, amiben részletesen leírtam a család történetét, és azt, hogy miért fogadtuk be őket. A több száz címzett család közül semmilyen negatív reakciót nem kaptam, ellenben sok élelmiszert és ruhát hoztak.
A gyerekek között is zökkenőmentes volt a kommunikáció?
Volt, hogy felháborodtak a gyerekek és néhány szülő, mert például azt mondta az egyik kisfiú egy kislánynak, hogy szexi bébi, és hát voltak tíz évesek. De a kisfiú ugye angolt tanult Kongóban, neki ez volt a kedvesség, az ő szókincsében ez egyszerűen azt jelentette, hogy közeledni akarok hozzád, mert kedves vagy. A kislány számára viszont azt jelenthette, hogy most fog leteperni. Ez egy cuki történet, de jól mintázza, hogy ha valaki idegen egy közösségben, akkor csomó olyan gesztusa lesz, ami a másik számára érthetetlen.
De ezt meg lehetett oldani?
Persze, hiszen akkor figyeljetek, most mondom el nektek, milyen érdekes, hogy angolul a szexit nem csak arra mondjuk, ha valaki vonzó, hanem egy jól megírt dolgozatra is lehet mondani, mert arra is jó a kifejezés. És akkor el van intézve. Azt is láttuk többször, hogy bizonyos érintések mást jelentenek a menekült gyerekeknek, mint nekünk. Ők agressziónak fogtak fel egy csomó olyan érintést, amely a magyar gyerekek részéről kedves volt, és ezért begurultak, mert úgy érezték, hogy zavarják az intim szférájukat. Rengeteg ilyen kulturális különbség van, amit folyamatosan magyarázni kell.
Ezeken a helyzeteken egyszerűen túl lehet lendülni?
Igen, de fontos, hogy itt kevesen vannak a menekült gyerekek, és nagyon befogadó a környezet. Az is fontos, hogy ezeknek a gyerekeknek a családjai nagyon együttműködőek. Sose történt olyan, hogy számonkértek volna valamit az iskolán, a gyerekek minden nap bejárnak.
Említett egy afgán tanulót, nála a vallás mennyire meghatározó? Ez mégiscsak egy keresztény iskola.
Igen, ő például muszlim. Nem volt ebből probléma. Mi elfogadtuk, hogy ő más ételt rendel, satöbbi. Ez a család azonban tökéletesen elfogadja, hogy a gyermeke katolikus iskolába jár, katolikus szentmisén vesz részt. A kongóiak meg keresztények, ráadásul nagyon vallásos család. Ők nekünk mégiscsak a tanúságtevői annak a keresztényüldözésnek, amely a világban zajlik. Ez pedig az itteni szülők számára is nagyon fontos volt. Elolvasták a levelemet, majd nagyon sokan azt mondták, hogy úristen, én itt élek jó körülmények között, a gyerekem mellett meg ott van egy olyan gyerek, aki látta, hogy a saját apját hogyan végzik ki a nappaliban. Ez egy nagyon kemény lecke az itteni közösségnek.
Mindegyik gyerek jól tud teljesíteni az iskolában?
Nem, a kongói családból az egyik fiú láthatóan nem bírta az iskolát. Nála meg kellett néznünk, hogy mi lehet az, ami a gyereket át tudja segíteni a traumákon, amiket átélt.
Miért nem bírta?
Nem volt motivált, nem bírta, hogy ül reggeltől estig olyan órákon, amelyeket nem ért. Ráadásul ő az a gyerek a családban, akinek az édesapa valójában nem az édesapja, az édesanyja meg nem az édesanyja, hanem a nagynénje, úgy vették őt magukhoz.
Ez a gyerek mindenét elveszítette, a hazáját, az apját, az anyját, a nyelvét, mindenét.
Ő olyan pszichés kifáradással érkezett meg hozzánk, és kezdte el a tanulást, amit nem bírt. Hol agresszív volt, hol meg állandóan sírt.
Végül azt találtuk ki, hogy a sport lehet a kitörési pont, ahol nem kell akkora intellektuális teljesítményt nyújtania. Egy sportiskola átvállalta, a Fradi meg leigazolta, így most az egyesületben játszik. Ez végül jó döntésnek bizonyult, a gyerek reggeltől estig sportol, csapatba került. Ez szép történet, de nagyon nehéz volt az a fél év, amíg ezt megszültük. A másik két gyerek viszont egészen szépen beszél magyarul és ötösöket hoznak.
Menekült hátterű gyerekeknek mennyire nehéz iskolát találni?
Az az iskola, amelyet mi felhívtunk, az rögtön felvállalta. Nincs tapasztalatom arról, milyen az, amikor nem vállaljak fel őket.
Mi a helyzet azokkal a magyar gyerekekkel, akik itt tanulnak? Ők mennyit értenek a menekültválságból?
Szerintem Magyarországon mindenki érdeklődik a menekültválság után, aki elmúlt 8 éves, hiszen erről szól a közbeszéd, ezt látják maguk körül. Mi nem gondoljuk azt, hogy nekünk erről állást kéne foglalnunk, és azt sem gondoljuk, hogy egzotikumot kellene csinálni ezekből a gyerekekből az iskolában, vagy magyaráznunk kéne a helyzetüket. Hiszen nem tudjuk. Minden gyerek, aki ide belép, az egy saját univerzum, ha menekült, ha nem. Annyit tudunk a hátterükről, amennyit ők elmondanak nekünk.
Szerintem az, hogy egy iskola befogad egy menekült gyereket, vagy egy szegény sorsú gyereket, az nem lehet termék. Ez nem lehet sem jótékonysági, sem pedagógiai termék. Mi nagyon határozottan visszautasítottuk azt, hogy nálunk ez egy program legyen. Pedig volt erre nézve megkeresés, egy német alapítvány még pénzt is ajánlott volna, ha mi ebből csinálunk egy programot, de nem gondolom, hogy ezt kéne csinálnunk.
Ennek pont annyira magától értetődőnek kell lennie, mint amennyire magától értetődő az, hogy ha egy vidéki házaspár ír nekem egy levelet, hogy nehéz családi helyzetben van a gyereke, de tehetséges, és ide szeretnék adni kollégiumba, akkor én találkozom velük.
Erre a munkára van bármi hatása annak, ami most az országban a menekültválsággal kapcsolatban megy?
Csak azt tapasztaltuk, hogy a szülők, kollégák érthető, normális félelmekkel, és nagy jószívűséggel élnek, állnak hozzá ezekhez a gyerekekhez. Jó érzés, hogy a mi szakmai, emberi munkánk kapcsolódik ahhoz a segítő szeretethez, amely jellemzi a katolikus és más keresztény egyházakat, a Karitászt, a Szent Egyed közösséget, az iraki menekülteket befogadó Szent Adalbert Központot, az üldözött keresztényeket segítő kormányzati, illetve magyar európai uniós képviseleti munkát, és jó érzés az is, mennyi segítséget kapunk a helyi és környékbeli plébániáktól, az Esztergomi Főegyházmegyétől.
Fognak jönni még menekült hátterű gyerekek az iskolába?
Van most egy kameruni család is, ők is keresztények, és az egyház küldené őket ide. Azt el tudom képzelni, hogy ők ide fognak járni, de programot nem akarunk ebből. Teljes természetességgel, ha holnapután jelentkezni fog ide akár egy menekült vagy egy magyar család, akik nem tudnak mit enni vagy üldözték őket, akkor ugyanígy meg fogjuk azt fontolni, hogy mit tudunk nekik adni.
abc5

2017. szeptember 24., vasárnap

Akivel baj van, maga is bajban van (Nevelési tanácsok rosszalkodó gyermekekhez)

 
Az egyik legnépszerűbb mondat, amit a szülőktől hallunk, az, hogy: 
„Nem értem, miért csinálja ezt!?”.
Van nyolc általános ok, amiért a gyerekek illetlenül viselkedhetnek.
Nagyon hasznos lehet, ha a szülők ismerik ezeket,
hiszen ha pontosan meg tudják határozni a probléma forrását,
sokkal sikeresebben szüntethetik meg azt.
 Nem csak nyolc okot sorolunk fel, amiért a gyermekek rosszul viselkednek,
hanem az adott probléma megoldását is ismertetjük.

1. Meg akarják tudni, hogy a gondviselő vajon ragaszkodik-e a korábban felállított szabályokhoz
A gyerekek legfontosabb feladata, hogy kiderítsék, hogyan működik a világ. Ahogyan az egy-egy életkorhoz tartozó sajátos viselkedésformákat elsajátítják, mindig letesztelik a szüleiket is. Szó szerint látni akarják, hogy hol vannak a határok, vagy, hogy egyáltalán léteznek-e. Habár a tesztelés zavarja a szülőket, mégis tudniuk kellene, hogy ez a normális és csak így tudnak valódi változást hozni gyermekük életébe.
Ha tehát felállítjuk gyermekünknek a szabályokat, kijelöljük határait, akkor ahhoz mindig tartsuk magunkat. Ezáltal gyermekeink pozitív megerősítést kapnak és önbecsülésük is nőni fog.

2. Különböző elvárásokkal találkoznak otthon és az iskolában
A következetesség nagyon fontos ahhoz, hogy a gyermek biztonságban érezze magát és könnyen megértse, miként működik a világ. Ha különböző minőségű üzeneteket kapnak otthon és az iskolában, bizonytalanakká válnak, így sokkal többet fogják tesztelni szüleiket, mint normál esetben, ami belső feszültséghez vezethet.
A legjobb dolog, amit egy szülő tehet, hogy kidolgoz egy fegyelmezési rendszert, majd bemegy az iskolába és beszél a tanárokkal. Ebben a beszélgetésben a szülő elmagyarázhatja módszerét és megkérdezheti a tanároktól, hogy ők miként kezelik a szituációkat. A cél, hogy ugyanazt a nyelvezetet használják otthon és az iskolában is. Következetességgel, egyértelmű üzenetekkel a gyermek képes megfelelni az elvárásoknak, így boldogabb lesz.

3. Nem értik a szabályokat vagy az elvárások magasabbak a fejlettségi szintjüknél
Sokszor a szülők túl magas elvárásokat támasztanak, melyek meghaladják a gyermek képességeit. A fegyelmezési és irányítási stratégiákat mindig a gyermek életkorának megfelelő átlagos fejlettségi szinthez kellene igazítani. Például, teljesen értelmetlen azt várni egy két éves gyermektől, hogy tegye rendbe a szobáját. 
Ebben a korban a gyerekeknek sok támogatásra és irányításra van szükségük ahhoz, hogy hasonló feladatokkal meg tudjanak birkózni.
Segíthet a szülőnek, ha utánanéz a szakirodalomban, hogy mi az, ami az adott életkorban elvárható a gyermekétől.

4. Érvényesíteni akarják akaratukat és függetlenedni szeretnének
A gyermekek kb. két éves korban kezdenek el vágyni a nagyobb függetlenségre. Az életük bizonyos területeit ők akarják irányítani, s erre képesnek is érzik magukat. Nem telik sok időbe, mire egy gyermek rájöjjön, élete mely területeit irányíthatja, a szülők legnagyobb bánatára. Az evés, alvás, fogmosás és öltözködés például mind olyan dolog, amiben hamar elkezdenek önállósulni és érvényre szeretnék juttatni akaratukat.
Hogy mi a megoldás? Ajándékozzuk meg őket a választás lehetőségével a mindennapi életben így azt érzik majd, hogy ők kontrollálhatják életüket. Emellett így fogják megtanulni a legegyszerűbben a fegyelmet. Ha látható érzelmek (düh, bosszússág, kiabálás) nélkül fegyelmezünk, nem lesz oka fellázadni a gyereknek.

5. Beteg, éhes, álmos vagy unatkozik
Amikor a gyermek valamelyik alapvető szükséglete nincs kielégítve, sokkal hajlamosabb a sírásra, rosszalkodásra, stb.
A megoldás egyszerű: legyen meg a napi rutinunk a gyermek étkeztetésében, legyen játszóideje egyedül és szüleivel, más gyerekekkel együtt is, valamint fontos, hogy minden nap ugyanabban az időpontban fektessük le.

6. Nincsenek pontos információi, tapasztalatlan
Amikor a gyerek először átszalad az úttesten, még nincsenek információi arról, hogy mit kell ilyenkor csinálni. A mi dolgunk, hogy elmagyarázzuk, hogy ekkor körültekintően szét kell nézni, először balra, aztán jobbra, s ha nem jön semmi, csak akkor mehet át. Ugyanezt a technikát kell alkalmaznunk akkor is, amikor fegyelmezünk. A gyermekek addig fogják ismételni ugyanazt a viselkedést, amíg nem kapnak pontos információkat arról, hogy mit kellene csinálniuk helyette.
Használjunk egyértelmű, rövid állításokat. Ne azt hangsúlyozzuk, hogy mit „nem kellene”, hanem azt, hogy  mit „kell” csinálni.  Jobb, ha azt mondjuk: „Óvatosan fogd meg!”, mintha azt mondanánk: „El ne ejtsd!”. Egyszóval adjunk nekik olyan tapasztalatul szolgáló információkat, melyekre emlékezni fog, ha legközelebb hasonló helyzetbe kerül.

7. Korábban az illetlenségért a felnőttek figyelemmel „jutalmazták meg” a gyereket
Valószínűleg egy szülő sem jutalmazná meg gyermekét tudatosan a rossz viselkedésért, sajnos azonban sokan tesznek így, méghozzá elég gyakran.
Véssük jól az eszünkbe, hogy a negatív figyelem ugyanolyan figyelem, s ha rossz viselkedésük láttán szüleik rájuk kiabálnak, esetleg megütik őket, azt ugyanúgy odafigyelésnek ítélik a gyerekek.
Ha a gyerek nyafog, sír vagy dührohama van és az anyuka vagy apuka meghátrál, hogy elcsendesítse a gyereket, ugyanúgy megjutalmazta.
A megoldás? Látható érzelmek nélkül mondjuk el, hogy mit várunk, majd tartsuk magunkat kijelentésünkhöz, akkor is, ha a gyerek folytatja a rossz viselkedést. A titok: kevés beszéd, nulla érzelem.

8. Utánozzák a szülők viselkedését
A gyerekek számára a legjobb tanár a saját édesanya és édesapa. Ugyanúgy ahogyan a jót, a rosszat is tőlük tanulják meg.
Jegyezzük meg, amit a gyerek otthon lát és tapasztal, az lesz számára a normális. Így ha azt látja, hogy apa és anya kiabálnak, ő is kiabálni fog. Ha rácsapnak, ő is az ütést fogja használni, hogy kifejezze dühét vagy frusztrációját. Ha azt hallja, hogy „Mi?”, ahelyett, hogy „Tessék?”, akkor ezt a kifejezést fogja használni. Miért is várunk el mást?


Habár nem könnyű, a szülőknek mégis úgy kell tekinteniük a szülőségre, 
mint személyes fejlődésük egy szakaszára. 
Egy nyitott és készséges szülőből a világ legjobb embere is válhat, 
hiszen a legjobb formáját kell adnia nap mint nap, 
hogy jó példával szolgáljon gyermekeinek.

(Forrás: praktikus.info)

2017. szeptember 21., csütörtök

Szorongás? A megoldás: kutya

Képtalálat a következőre: „gyerek kutya barátság”
Hatékony megoldás a szorongás csökkentésére a kutyatartás a gyerekek esetében – tudjuk meg a New York-i Bassett Medical Center friss kutatásából. 
Mindez pedig jó hír - írja az EstiÚjság.hu. 
Bár ezzel minden kutyatulajdonos tisztában van, azonban sokan még nem ismerték fel a tényt, hogy a kutya az egyik legjobb terápiás "gyógymód" sok lelki problémára.
Képtalálat a következőre: „gyerek kutya barátság”Képtalálat a következőre: „gyerek kutya barátság”
A felmérés során a szakemberek közel 650 tizennyolc hónapos és annál idősebb gyerek adatait vizsgálták, akik közül 58 százalék élt kutyával egy fedél alatt. 
Kiderült, hogy a kutyatulajdonos gyerekeknek csupán a 12 százaléka küzdött szorongásos tünetekkel, míg a kutya nélkül élők 21 százalékára volt jellemző ugyanez.
A Preventing Chronic Disease című szaklapban publikált kutatás szerint: a kutya segít csökkenteni a szorongást, legyen szó szeparációs vagy szociális szorongásról. 
Az utóbbi esetben például már az is hasznos, ha a gyerekkel beszélgetést kezdeményeznek a kutya miatt.

Kapcsolódó kép
A szakemberek azt is megemlítik, hogy a barátságos, jól nevelt ebbel történő interakció csökkenti a kortizol, vagyis a híres „stresszhormon” szintjét, és elősegíti a boldogsághormonként is emlegetett oxitocin termelődését.
(Forrás:kutyabarat.hu)

2017. szeptember 11., hétfő

Nálam mindenki valamiben a legjobb, és nem baj, ha nem a tanulásban


"Nálam mindenki valamiben a legjobb, és nem baj, ha nem a tanulásban. Ott vannak a gyerekek, akiket imádok, ott van mögöttem a vezetőség, ezen felül meg „always look on the bright side of life!” – árulja el ars poeticáját Bodzsár Istvánné Zsuzsa tanítónő, aki három éve számos lapba bekerült, amikor pedagógusnap alkalmából osztálya a fogaskerekű hídjára kifeszített molinóval köszönte meg a munkáját. 
A Városmajori Gimnázium és Kós Károly Általános Iskola tanítóját kérdeztük tanításról, módszerekről, a mai gyerekekről és a pálya nehézségeiről. 

 „Sokat gondolkodtam magamról, hogy mi is vagyok én. Szerintem GPS vagyok. A gyerek az autós. Azzal motiválom, hogy ha beül az autóba és el akar jutni A-ból B-be, én mutatom az utat, de azon neki kell végigmennie. Abban a pillanatban, hogy valami gáz van, újratervezek. Azt is megkérdezem tőle, hogy milyen úton akar eljutni. Gyorsan és teli kockázatokkal, vagy lassan és nézelődni szeretne? Rám mindig számíthat. Ez a tudat kell, hogy kísérje őt. De úgy is dönthet, hogy nincsen rám szüksége” – kezdi az alsósok Zsuzsa nénije, akit gyermekközpontú pedagógiai tevékenységéért nemrég Bárczy István-díjjal jutalmaztak. Meséli, nem híve annak, hogy minél többet és többet tanuljanak a gyerekek. Abban hisz, hogy érdemes egyvalamire fókuszálni, de azt sok oldalról meg kell nézni.

„Ha például a harmadikos olvasókönyvben elérkezünk a honfoglaláshoz, akkor nálam egy hétig ősmagyar tábor van. A gyerekeknek a padokból jurtákat kell építeniük, különböző tevékenységeket végeznek, van, aki állatokat gondoz. Behozzák a plüssállataikat, azokat lerakjuk valahol, és akinek van kedve, gondozza őket. Tudják, hogy mikor kell megfejniük a kecskét, mikor kell csutakolni a lovakat. Van, aki edényeket hoz, és főzőcskézni fog, van, aki fegyvereket, ékszereket készít. Érdekes, hogy tőlem teljesen függetlenül beindult a cserekereskedelem: »Figyelj, ha én adok neked egy láncot, akkor te adsz nekem öt nyílvesszőt?«” 

 A tapasztalás és az élet napos oldala Az ősmagyarba öltözött kilencéveseknek nemcsak az állatok gondozásával kell foglalkozniuk. 
Zsuzsa nem menti fel a diákokat az „iskolai” munka alól, csupán azt szeretné, ha élveznék a tanulást: a táborban is felmerülnek kérdések, például, hogyha 24 méter fából kell a lovainknak négyszögű karámot építeni, milyen alakú legyen ahhoz, hogy jól érezzék magukat benne. A tanárnő szerint a megtapasztalás számít, hogy tétje legyen a dolgoknak (mint például a lovak kényelme). 

 „Karinthy Frigyestől származik az az idézet, hogy nem értünk rá tanulni, mert folyton tanítottak. Én nem tanítok, hagyom, hadd tanuljanak. Ők tőlem, én tőlük. Tanuljunk egymástól.” 

 Úgy véli, minden pillanatban foglalkoztatni kell a gyerekeket, azt pedig határozottan megkérdőjelezi, hogy egy kilencévesnek már tudni kell kibírni negyvenöt percet egyhelyben ülve. 

„Nem kell! Én is rohadtul unatkozom! A frontális oktatás önbecsapás. Minden tanár becsapja magát, aki azzal a módszerrel dolgozik. Jön veled öt-hat gyerek, és azt hiszed, hogy hurrá, megtanulják az anyagot, de mikor íratsz egy tudáspróbát, akkor szembesülsz azzal, hogy egy fenét. Azt az órát végig lehet rejtőzködni, unatkozni, attól függ, ki hová menekül belőle. Sokkal izgalmasabb a matematikaóra, ha egy kaszinó vendégei vagyunk, így tanítom meg a számelméletet, vagy a kerekítés szabályait. Baromira izgatja őket, hogy nyernek-e a játékban.” Kérdésemre, hogy mennyire tanterv-kompatibilis a jurtaépítés vagy a kaszinózás, azt mondja: „Becsuktam az ajtót és kész! Nyilván a szakfelügyelőt nem ezzel fogom várni, de nekem sokkal fontosabb, hogy legyen a gyereknek belső érzelmi, értelmi intelligenciája. Hogy képes legyen befogadni és »meghódítani« a világot, amiben él, a társait elfogadni, akikkel együttműködik. Nekem még ez a dolgom.” 

 Az oktatás helyzetére csupán annyit mond: ott vannak a gyerekek, akiket imádok, ott van mögöttem a vezetőség, ezen felül meg „always look on the bright side of life!” - idézi a Monty Python legendás dalát a Brian életéből.

 Milyenek a mai gyerekek? 

Zsuzsa 36 éve van a pályán és azt tapasztalja, hogy sokkal rosszabb gyereknek lenni ma, mint régen volt. 

 „Olyan belső pszichés terheket cipelnek ezek a gyerekek, amiket mi fel sem tudunk fogni. Nagyon sok az elvált család, ebből kifolyólag sok az utazó gyerek, aki három napot itt van, négyet ott. Amikor a testvérekről érdeklődöm, kérdezi, hogy mondjam apukám volt, vagy leendő feleségének a gyerekeit is? Már nem mindig tiszta, hogy ki az én testvérem, ki az én családom. Ha ilyen terheik is vannak, akkor is kutya kötelességünk megtalálni hozzájuk a kulcsot. Ezért vagyok én, a pedagógus.” 

Zsuzsa házi feladatot is csak nagyon ritkán ad. Egész egyszerűen azt szeretné, ha a családoknak lenne lehetőségük esténként beszélgetni, egymással lenni. De mit mond a tanárnő arról, hogy a mai gyerekek a felgyorsult életvitel következtében nyitottabbak vagy zárkózottabbak lettek-e? 

„Személyiségfüggő. Én ezt úgy szoktam kicselezni, hogy rengeteg fogalmazást íratok velük, mert így látok beléjük, ez picit beszélgetés is, hiszen róluk szól. Arra vagyok kíváncsi, hogy mit gondolnak a dolgokról. Nincsen jó vagy rossz írás, nincsenek elvárások. 
A helyesírást nem is osztályozom, mert akkor egyből görcsölni fognak, ha nem biztosak egy szóban, inkább le sem írják. Általában megjegyzéseket is írok, hú, itt nagyon féltem, megnevettettél, itt elsírtam magam, látom magam előtt, egyetértek veled. Ezzel telik a hétvégém, hogy harminckét 2-3 oldalas fogalmazást javítok, de imádom. Iszonyúan fontos nekik a visszajelzés.” 

 Nem csak a felnőtteknek lehet ütött-kopott az önbecsülésük 

Manapság számos szülő rágörcsöl gyermeke jövőjére. Kismillió különórára fizethetjük be őket, de nem biztos, hogy a szülőknek és a gyerekeiknek a siker ugyanazt jelenti – elsődleges, hogy gyermekeinkből stabil felnőttet próbáljunk nevelni, az egészséges önbecsülést pedig a pozitív megerősítésekkel érhetjük el. Zsuzsa szerint a legfontosabb, hogy olyan helyzeteket teremtsünk, amiben a gyerek kipróbálhatja, megismerheti önmagát. Úgy gondolja, hogy olyan feladatokra van szükség, amibe a gyerekek a saját ötleteiket is behozhatják. 

 „Nálam mindenki valamiben a legjobb, és nem baj, ha nem a tanulásban. Valaki olyan szépen mosolyog, hogy attól mindig jó kedvem lesz. Egy másik gyerek tud a legszebben állni, mikor köszön nekem. Más pedig a legjobb táblatörlő. Mikor elolvastuk a Ruminit, mondtam, hogy építsük meg a teremben a hajót. Azonnal hozták a padokat, a létrákat, meg a többit. Azt mondta egy kisfiú, hogy ő megcsinálja úgy a vitorlát, hogy mozgatható legyen. És megcsinálta! Az a szép ebben a munkában, hogy ő nem a kitűnő tanuló. A játékok közben a gyerekek egymást is megismerik: ki miben jó, kinek hol vannak a korlátai, ki önző, ki hajlandó együttműködni. Általában reflektálnak is ezekre a szituációkra, és olyan édes dolgokat fogalmaznak meg. Nem is tudtam, hogy zavarnak a többiek, ha túl közel jönnek hozzám – mondta az egyikük, mert nem fértek el a jurtában.”

 Helló, együttműködés! 

 Nincsen általános recept arra, hogy kiből válhat jó pedagógus. Azzal viszont nem nagyon lehet mellélőni, ha nyitogatjuk a gyerekeket a világra és partnerként kezeljük őket. 

 „Sok olyan játékot játszunk, ahol különböző státuszú szerepek vannak. Simán lemegyek a legalacsonyabb szerepbe, és abban a helyzetben elfogadom, ha a gyerek a főnök és úgy is beszél velem. Mindenki ismeri a szabályokat, és azonnal vissza tud állni, ha vége a játéknak. Volt egy kollégám, aki azt mondta, hogy nem szereti, ha körben ülnek, mert ott mindenki egyenlő. Zavarja, hogy nincs meg ez a hierarchia, hogy én állok veletek szemben, ti pedig engem néztek, és nem látjátok egymás arcát sem, csak az enyémet.”

 Fontos lenne az is, hogy a pedagógusok olyan kérdéseket tegyenek fel, amire nem csak egyetlen válasz lehet a helyes. Zsuzsa szerint az egyetlen, ami számít, hogy a gyerek mit gondol egy bizonyos dologról. 

 „Senkit nem engednék addig tanári pályára, amíg egy jó pedagógussal el nem tölt egy napot gyerekek között. Ha az ösztönei jók, akkor csinálja! De a semmilyen, unott tanárok a legrosszabbak. Kíváncsi lennék, hogy őket mi vitte a tanári pályára. Szerintem kétféle pedagógus van. Az egyik ül a fa tetején, és egyesével húzza a gyerekeket fel magához. A másik ott van a gyerekekkel a fa alatt és teszi föl őket. Nagyon sok tanártársam a fa tetején ül. Ez egy olyan pálya, ahol minden pillanatban a legeslegjobb döntést kell meghozni. Nem veheted elő azt, hogy ó, mit is tanultam erről pedagógiából? Vagy jön belőled zsigerileg, vagy nem.”

 szerző: Czeglédi Fanni (Forrás:HVG.hu)

2017. szeptember 6., szerda

Melyik tanár tudná elénekelni a Despacitót?


„Mi volt a suliban?” „Semmi.” Több ezer családban zajlik ez a párbeszéd szülő és gyerek között szinte minden egyes nap. A szülő gyötrődik vagy bosszús, amiért nem mesél a gyerek, a gyerek pedig vagy unja már, vagy fogalma sincs, hogy milyen választ kellene adnia. A szakember úgy véli, ha másképp kérdezünk, a gyerek válaszolni fog.
– A kulcs az, hogy faggatás helyett beszélgetést kezdeményezzünk és kerüljük az eldöntendő kérdéseket – tanácsolja Zámbó Márta coach. – A „milyen volt az ebéd?”, „kész van-e már a házid?” és a „mi volt ma a suliban?” sztereotípiák helyett legyünk türelmesek, és valódi kérdéseket tegyünk fel, amelyekre igazi válaszok érkeznek. A gyermekeinkkel való foglalkozásban nem a mennyiség a lényeg, hiszen nem az a cél, hogy órákon át meséljen, hanem az, hogy megtudjuk, milyen élmények érték a nap folyamán, mi történt vele, hogyan érezte magát. Fontos, hogy érezze, rá vagyunk kíváncsiak, nem a menzára vagy az osztálytársaira. Ha mégis róluk akar mesélni, akkor pedig nagyon figyeljünk, mert valamiért ők foglalkoztatják – magyarázza a szakember. Néhány éve a Huffington Post összegyűjtött pár kérdést, ami segíthet a kevésbé kreatív szülőknek, de akár jó indítás lehet például az is, hogy „szerinted melyik tanárod tudná elénekelni a Despacitót?”. Ezen a kérdésen ugyanis nevetni is lehet, kiderülhet a gyereknek a tanárokhoz való viszonya, egyáltalán nem tűnik faggatásnak és szóba jöhet közben számos más téma, ráadásul a beszélgetés során akár komolyabb kérdésekhez is eljuthatunk. Jó alkalom lehet a beszélgetéshez egy laza közös program is, például kutyasétáltatás, bringázás vagy az esti vacsora.
Segítség kevésbé kreatív szülőknek
  1. Mi volt a legjobb dolog, ami történt ma a suliban? (vagy fordítva: mi volt a legrosszabb?)
  2. Mesélj valamit, ami ma megnevettetett!
  3. Ha választhatnál, ki mellett ülnél az osztályban? (és fordítva: és ki mellett nem ülnél semmiképp és miért?)
  4. Melyik a legklasszabb hely a suliban?
  5. Ha ma este felhívnám a tanárodat, mit mondana rólad?
  6. Kinek segítettél ma? Neked ki segített ma?
  7. Mondj valamit, amit ma megtanultál!
  8. Mikor voltál ma a legboldogabb?
  9. Mikor unatkoztál ma?
  10. Kivel játszanál a legszívesebben a szünetben, akivel még soha nem játszottál?
  11. Szerinted mivel kellene többet foglalkozni, mit kellene inkább tanulni az iskolában? És mivel kevesebbet?
  12. Hol és mit játszol a szünetekben a legtöbbször?
  13. Ki a legviccesebb az osztályban? Miért?
  14. Ha holnaptól te lennél a tanár, mit csinálnál?
  15. Ha valakivel helyet cserélhetnél az osztályban, ki lenne az és miért?
(Forrás: https://www.lokal.hu )