Az "álomszállító" -- Brandt Viktor

 (Katt a linkre a videó megtekintéséhez!!!)

PeopleFirst - HUN

"Kedves jó Viktor úr, sokunkat megvidámít, álmainkat valóra váltja, s mindezt úgy teszi, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne, s ezt velünk is képes elhitetni.

Köszönjük a jóságodat Istennek s neked!

“Aki könyörül a nincstelenen, az Úrnak ad kölcsön, mert ő megtéríti jótéteményét.” ( A Példabeszédek könyve 19:17)

“Az ember életének ez a legjava, a szeretet és jóság kicsiny, névtelen, gyorsan elfeledett cselekedetei.” (William Wordsworth)

“A jóság az egyetlen befektetés, amely mindig kifizetődik.” (Henry David Thoreau)

Kérlek, lájkolj az oldalunkra https://www.facebook.com/PeopleFirstHun s kérlek, oszd meg, s hívj meg másokat is, köszönöm! "

Echo tv hídember műsora

(Forrás: fb: Kónya Zoltán)

http://peoplefirsthun.blogspot.hu/

A legfájdalmasabb élmény a szégyen (Feldmár András)

Mindent időben kell tenni, s ez embertelen…

Fotó: Réthey-Prikkel Tamás

Férfinak és nőnek más és más a ritmusa, míg az egyik gyors, addig a másik lassúbb ütem szerint él. Míg az egyik lassan andalog, a másik gyorsabb iramban szereti a sétát. Ahhoz, hogy a párok egymásra hangolódjanak, egyiküknek „fel kell áldoznia” saját tempóját – vagy begyorsít, vagy lelassul. Persze ott van még a kompromisszum is, amikor mindkét fél picit „beáldozza” természetes és kényelmes ritmusát, kompromisszumot köt, hogy a másikhoz közelíthessen – de ebben az esetben is elárulja önmagát. A szexben sincs ez másképp, a felek gyakran egymás szemére vetik, hogy a másik nem kezdeményez; pedig lehet, hogy kezdeményezne, csak épp a gyorsabb tempójú ember nem tudja kivárni, az ő gyorsasága a másik kezdeményezésének gátja. Túl lassú!

„Andris okos, de kicsit lassú!”

A kis Feldmár András ellenőrzőjébe évről évre mindig ez a jellemzés került, ami miatt rosszul kellett éreznie magát. Az ő lassú tempója nem felelt meg a „normális” gyerekkel szemben támasztott követelményeknek, s bár eltelt azóta jó pár évtized, a kis Andrisból pedig őszbe hajló terapeuta lett, a gyerekeket azóta is bántják. Bántják őket azzal, hogy azt mondják rájuk, túl lassúak, netán hiperaktívak. Ez pont olyan, mintha azt mondanánk, hogy a fikusz túl zöld. Szégyellje magát a fikusz, meg az a kisgyerek is, akinek nem megy rajtszóra a pisi visszatartása.

Gondoljunk csak bele, mit érezhet az a gyermek, akinek azt mondja az édesanyja, hogy mostantól fogva nem szabad bepisilnie. Mit reagálhat erre egy kis ember? Lehet, ha az anyja nem erőlteti, pár hét múlva elhagyható lesz a pelus, de mégsem válaszolhatja azt; „Anya, ne kérj ilyet! Adj még 6 hónapot, lehet, hogy akkor meg tudom tenni!” Egy gyerek, akit sürgetnek, elszégyelli magát. Azt hiszi, aki őt sürgeti, tudja, hogy mi a tuti. A gyerek nem tudja megvédeni magát. Nem tudja azt mondani:„Menj a francba!” 
Ha nincs szégyen, nem lesz beteg a lélek

Minden elmebetegség onnan származik, hogy az embert bántották; akiket nem bántottak, azok nem szenvednek. A legfájdalmasabb élmény: a szégyen. Olyan ez, mintha izzó vassal égetnék a bőrünket. Ha egy kisgyereket megszégyenítenek, isten tudja csak, hogy mit és kit fog elkerülni azért, hogy azt soha többé ne kelljen átélnie. Akit például megszégyenít a zenetanára – a kis Feldmártól azt kérte a zenetanára, hogy a kórusban csak némán tátogjon –, az soha többé nem fog énekelni. Mekkora vétek ez, hiszen mindent meg lehet tanulni, sok gyakorlással a legnagyobb botfülű is képes megtanulni énekelni vagy épp megkeresni az egyenletben az ismeretlen x-et.

Amikor Feldmár matematikából korrepetált gyerekeket, megfigyelte, hogy a matekkorrepetálásra kárhoztatott gyerekeknek nem is felzárkóztató órára, hanem terapeutára lett volna szükségük – a gyerekek ugyanis nem a matektól, hanem a szégyentől rettegtek, hogy nem tudják megoldani a feladatokat és megszégyenülnek. A gyerekeknek nem kell más, mint bátorítás, erősíteni kell bennük a hitet; képesek megcsinálni. Meg kell tanítani a gyerekekkel, beléjük kell vésni, hogy soha senkinek nincs joga ahhoz, hogy megszégyenítse őket. Ha ebben a szellemben nőnének fel a gyerekek, nem lenne szükség terapeutákra. „El tudom képzelni, hogy holnap megszületik egy generáció, amely már nem tudja, mi az a szégyen” – mondja Feldmár.

Amikor az embert bántják, az olyan, mintha a szégyenteljes pillanattól fogva az embert leszögeznék, odaszögeznék ehhez az élményhez. Attól a pillanattól fogva túlélésre játszik. A traumát otthagyja, megy előre, de a szeg, amikor bántották, ott fogja, ahol őt bántották. S hogyan lehet ezt a szeget kihúzni, a traumát feloldani? Vissza kell menni oda, ahol a trauma megesett, és valakinek a karjai közt újra át kell élni, el kell siratni, meg kell gyászolni akkori énünket. Szomorú, hogy amikor az embert bántják, a fájdalmat nincs kivel megosztani.
(Forrás: nlcafe)

Amit tudni érdemes az iskolaérettségről

A kicsiknél az iskolaérettséget vizsgálattal állapíthatják meg, azaz fény deríthetnek rá, hogy a csemete elég érett- e az iskolára, ami igen lényeges több szempontból is.

Amennyiben a gyerkőc úgy kerül be az iskolapadba, hogy közben még nem ,,nőtt fel” a feladathoz, az igen nagy gondot tud okozni. Ebben az esetben nem fog tudni megfelelően teljesíteni, amely következtében sorozatos kudarcok érik majd, ez pedig kihathat akár az egész életére.

Nem csak az értelmi képességek a meghatározóak, lehet a gyermek bármennyire okos, ügyes és szófogadó, ha nem képes hosszabb ideig egy helyben ülni vagy olyan kis törékeny, hogy nem bírja el az iskolatáskát, ezek fennállásakor is kijelenthető az iskolaéretlenség.

Amennyiben bekerül a suliba a gyerek, de mégis problémák merülnek fel, akkor sem kell elkeseredni, mert van visszaút, hiszen év közben is visszatérhet az óvodába. Előfordul azonban az, hogy mégsem hátrálnak meg, de az évet nem tudja teljesíteni, ilyenkor ismételni kell, ezt egyáltalán nem kell szégyenként megélni, igazából bukásnak sem számítható, mivel osztályzás még nincs.

Jelek arra, hogy a gyerek iskolaérett

– Rövidebb történeteket és verseket meg tud jegyezni.

– Hosszabb ideig képes egy helyben ülni.

– Figyelmét letudja kötni egy tevékenység legalább 15 percen keresztül.

– El tud igazodni 1- 10-ig a számok között.

– Fizikailag is van megfelelő teherbírása.

– Tisztában van a térirányokkal.

– Helyesen fogja a ceruzát.

– Be tud illeszkedni a csoportba, illetve tud kommunikálni a társaival.

– Elfogadja és betartja a szabályokat.

– Elvégzi a rábízott feladatokat.

(Forrás: hir.ma)

A világ legkeményebb állása

Jobb, ha nem járunk iskolába?

1.Az iskola kétszer rabol évtizedeket az életünkből: egyszer amikor a hőn áhított "papír" megszerzéséért gürcölünk, másodszor amikor gyermekünk iskolai pályafutását támogatjuk.
Erőfeszítéseink, lemondásaink közepette pedig egy dolog lebeg a szemünk előtt: diploma nélkül a mai világban lehetetlen az élet. De vajon tényleg így van? Mai műsorunkban André Stern: "és sosem jártam iskolába" című könyvéről és arról beszélgettünk, hogyan fejlődünk, amikor csak azzal foglalkozunk, amit lelkesedéssel teszünk, amikor azt a tudást szívjuk magunkba, ami érdekel bennünket. 

http://www.vntv.hu/2014/08/lehet-jobb-ha-nem-jarunk-iskolaba/?utm_source=newsletter_459&utm_medium=email&utm_campaign=teli-a-pohar

2. Beszélgetés André Sternnel. Az 1971-ben született zenész, zeneszerző, gitárépítő, újságíró és író soha nem járt iskolába. Nem részesült otthoni taníttatásban sem, hanem szülei lehetővé tették, hogy képességei szabadon, a saját ritmusában bontakozzanak ki. Élményeit két könyvben örökítette meg, illetve gyakran hívják előadásokat tartani.

http://youtu.be/xAE4E79FZ-E

Életszabályok (Bill Gates)

Minden iskolában és munkahelyen ki kellene függeszteni...

Szeretheted, utálhatod, de Bill Gates igazán jól megmondta a tutit.
Egy középiskolában hangzottak el az alábbiak tőle egy előadás során.
11 olyan dologról beszélt, amit a mai gyerekek nem tanultak és valószínűleg sosem fognak megtanulni az iskolában.
Arról beszélt, hogy az "érezd jól magad"-stílusú és "politikailag korrekt" oktatás egy generációnyi gyereket hagyott a valóság leghalványabb ismerete nélkül oly módon, hogy a valódi világban nagy eséllyel el fognak bukni.

1. szabály:
Az élet sosem igazságos - szokj hozzá!

2. szabály:
A világot nem érdekli az önérzeted. A világ azt várja el tőled, hogy érj el valamit AZELŐTT, hogy önérzeteskedsz.

3. szabály:
NEM lesz évi nettó 12 milliós fizetésed közvetlenül a középiskola után. Nem lesz belőled rögtön vezérigazgató-helyettes és nem kapsz céges autót. Azt ki kell érdemelni.

4. szabály:
Azt hiszed, hogy kemény veled a tanár? Várj csak, míg találkozol a főnököddel!

5. szabály:
A hamburgersütés nem ássa alá a méltóságodat. A nagyszüleid idejében más kifejezéssel illették: lehetőség.

6. szabály:
Ha elcseszed, az NEM a szüleid hibája, szóval ne nyávogj, hanem tanulj a hibáidból!

7. szabály:
A születésed előtt a szüleid nem voltak "uncsik". Azért váltak ilyenné, mert akörül forog az életük, hogy megkeressék a csekkekre, és úgy általában az életedre valót, kimossák a ruhádat, és hallgassák az öndicsérő áradozásodat, hogy mennyire jófej srác vagy. Szóval mielőtt nekiugrasz az esőerdőket megmenteni a szüleid generációja okozta káros hatásoktól, előtte megpróbálhatnád kiganézni a disznóólat a saját szobádban.

8. szabály:
Az iskolában lehet, hogy elfogadták a győzteseket és a veszteseket is. Az élet azonban NEM ilyen. Az iskolában kijavíthatod a rossz jegyeket, és annyi időt kapsz a helyes válasz megtalálására, amennyit csak akarsz. Ennek azonban SEMMI KÖZE NINCS a valós élethez.

9. szabály:
Az életet nem iskolai félévekben mérik. Nincs nyári szünet. És nagyon kevés munkáltatót érdekel, hogy te meg akarod találni önmagadat, arra ugyanis ott van a szabadidőd...

10. szabály:
A tévé NEM a valós életet mutatja be. A valóságban az embereknek muszáj dolgozni menni, és nem üldögélnek naphosszat a kávézóban.

11. szabály:
Légy kedves az uncsi, eminens stréberekhez. Könnyen lehet, hogy az egyikük egyszer a főnököd lesz...

(Forrás: net/fb)

Minden 10. gyereket szexuálisan bántalmaznak Magyarországon

Fátylat a múltra, a fájdalmakat el kell felejteni – ez a leggyakoribb tanács, amit a gyermekkori szexuális bántalmazás áldozatai kapnak, akár a legmegértőbb barátaiktól is. Pedig a hazánkban minden tizedik gyereket érintő szexuális abúzus traumáján nem lehet csak úgy túllépni, egy ilyen sérülés egész életére megváltoztatja, deformálja az áldozatot. A traumából a beszélgetés, a titkok megtörése az egyetlen kivezető út. A Beszélj róla! projekt elindítói ehhez szeretnék megadni a kezdőlökést: egy olyan weboldalt hoztak létre ahol az áldozatok név nélkül megoszthatják egymással a történeteiket és azt, hogy hogyan küzdenek meg mindezzel.

8 év körüli voltam, amikor egy éjjel arra ébredtem, hogy a pizsamafelsőmet a nyakamig felgyűrve, a nadrágomat a bokámig letolva hanyatt fekszem az ágyon, apám a két kezemet csuklónál összefogva a fejem fölött az ágyhoz szorítja, ő pedig meztelen testtel fekszik rajtam. Gyakorlatilag úgy fogott le, hogy esélyem se legyen megmozdulni, hirtelen leírhatatlan fájdalmat éreztem. Beleszédültem a fájdalomba. Akkor még nem tudtam, mi történik velem, ma már tudom, az volt az utolsó napom gyermekként”

A beszólásoktól az erőszakig

A szexuális bántalmazás nagyon sokféle lehet, a szexualizált légkör megteremtésétől kezdve a közös pornónézésen át a tapogatásig és a közösülésig. A lényeg, hogy ilyen helyzetekben egy idősebb személy a hatalmával olyan módon él vissza, hogy szexuális tárgynak használja a gyereket. Ehhez sokszor még fizikai erőszakra sincs szükség, hanem az idősebb fél csak kihasználja a kettőjük hatalmi pozíciója közti különbséget, azt, hogy ő felnőtt, vagy ő az idősebb, akinek a gyerek engedelmességgel tartozik. Mivel a szexuális erőszakot az esetek többségében családtag vagy más, közeli ismerős követi el, akire a gyerek felnéz vagy akit tisztel, és ezért a gyerek számára egy teljesen érthetetlen és zavarodott helyzet jön létre, amelyben szorongani kezd egy olyan embertől, aki eddig biztonságot nyújtott.

– írja a 21 éves, Hope álnevű felhasználó a közelmúltban elindított Beszéljróla.hu oldalon, 
ahol a gyermekkori szexuális bántalmazás áldozatainak beszámolóit gyűjtik a Beszélj róla! projekt elindítói, akik azt szeretnék, hogy megtörjön a mély hallgatás a gyermekkori szexuális abúzus körül (a cikkünkben a keretes írásokban a honlapon megosztott történetekből olvashatnak részleteket). A honlapon néhány hét alatt már több mint 60 történet gyűlt összes, ami az ötletgazdák szerint jól jelzi, hogy mennyire szükség egy ilyen kibeszélőoldalra.

Fotó: Dr. Hyross Virág, Víg Sára, Bozsik Yvette az áldozatoknak mondott tipikus mondatokkal. Huszti István / Index

„A gyermekkori szexuális bántalmazás egy elfogadhatatlan dolog, és mint minden elfogadhatatlan dologgal, ezzel is nehezen nézünk szembe. Nehéz reagálni egy ilyen történetre, és könnyű inkább a másik irányba nézni” – véli Víg Sára gyermekpszichológus, aki szerint ezért is tabu ma Magyarországon a szexuális gyermekbántalmazás mind egyéni, mind családi, mind társadalmi szinten. Pedig a probléma nagyon sokakat érint: csak a nyilvánosságra kerülő esetek szerint minden tizedik gyerek esik szexuális bántalmazás áldozatául, de a látencia, a soha ki nem derülő esetek miatt ez a szám sokkal nagyobb is lehet. Ez azt jelenti, hogy egy átlagos, 30 fős érettségiző osztályban legalább három olyan fiatal van, akit 18 éves kora előtt valamilyen módon szexuálisan kihasznált egy nála idősebb férfi vagy nő.

A szexuális bántalmazás problémáját sokszor a hatóságok sem tudják a helyén kezelni, elbagatellizálják az ilyen ügyeket, amelyekben egyébként is az áldozatot terheli a bizonyítási kötelesség, így gyakran maga az eljárás is újabb traumákat okoz. Nemrég a nógrádi ügyészségkavart nagy port egy közleménnyel, amelyben "tilosba tévedésnek" minősítették, hogy egy 61 éves férfi egy 11 éves lány bugyijában turkált, ráadásul mindezt csak szeméremsértésként kezelte, noha a jogvédő szervezetek szerint egy ilyen eset már nemi erőszaknak minősül.

Titokba zárva élni

„A szüleim a mai napig nem tudják, nem akarják tudni, hogy engem 6 éves koromtól hónapokon, talán éveken át bántalmazott szexuálisan az unokatestvérem. Egyszer próbáltam meg nekik elmondani, amikor az unokahúgomat is rábízták volna az unokabátyámra egy estére. Akkor röviden és tárgyilagosan elmeséltem, hogy mi történt köztünk, mire az anyukám csak annyit mondott, hogy akkor jól látta egy ilyen alkalommal a kiszívást a nyakamon. Azóta sem beszéltünk erről, és azt sem tudják, hogy a történetemből, könyvet írtam. Ez persze nem jelenti azt, hogy ne szeretnének, egyszerűen csak van ilyen fal köztünk” – mesélte az Indexnek Anoni Mara, a Bűn vagy bűnhődés című könyv szerzője, a Beszélj róla! program egyik kezdeményezője, akinek persze nem ez az igazi neve.

A férjem sem tudja

„Csendes kisgyerek voltam. Soha nem beszéltem erről senkinek. 17 évesen ismerkedtem meg a mostani férjemmel, épp időben, mert akkoriban már egyre gyakrabban gondoltam az öngyilkosságra. 21 éve vagyunk házasok, két gyerekünk van, és egyikük sem tud semmiről. A férjem sem.” (ZS. 40 éves nő)

„A legnagyobb traumát gyakran nem is maga az abúzus okozza, hanem az, hogy az áldozat magára marad a titkával, és ez a titok elszeparálja őt a társaitól, a családjától, mindenkitől. Emlékszem, miután először erőszakoskodott velem az unokatestvérem, másnap ott álltam a játszótéren, néztem a gyerekeket, és megértettem, hogy sohasem leszek már olyan mint ők, mert itt van bennem ez a titok. Onnantól kezdve azt éreztem, hogy akik szeretnek, nem engem szeretnek, mert nem tudják, ki vagyok valójában, és ha megtudnák a titkomat, nem is szeretnének többé” – emlékezett vissza Mara.

Mara nagyon sokáig senkinek nem beszélt arról, hogy mi történt vele, egy ideig azért, mert nem mert, aztán pedig azért, mert nem érezte úgy, hogy annak, ami hatéves korában történt, még van bármilyen relevanciája, és hogy köze lehet ahhoz, ahogyan felnőtt korában viselkedik, vagy amilyen problémákkal küzd. Már házas volt és két gyermek anyja, amikor kisebbik lányát pszichológushoz vitte, mert a kicsi nem akart tőle elszakadni, és nem tudta beszoktatni az óvodába. A pszichológus párszor elbeszélgetett Marával és a lányával is, és megállapította, hogy a kislánynak semmi baja, de az anyukának bizony szüksége lenne terápiára. Mara több mint négy évig járt ezután terápiára a pszichológushoz. Azon a napon, amikor végre elmondta, hogy mi történt vele, az unokabátyja, akivel akkor már régóta nem találkozott, agyvérzést kapott.

Minden szinten deformál

Mindig Lolitának éreztem magam

„Nem tudom, hány éves voltam. Talán 4? 5? A szomszéd bácsi egy alkalommal odanyomkodta... amikor vigyázott rám....A nevelőapám számára egy gyöngyszem voltam. Nagyon vigyázott rám. Túlságosan is vigyázott rám... 8 vagy talán 10 éven keresztül folyt az abúzus.... A mostohabátyám is "rám mozdult" egyszer, ekkor 10 éves lehettem, de csak tippelek... Kis gimis voltam, amikor volt még egy férfi a villamoson, aki rendszeresen engem talált meg.... Újsággal leplezte, hogy taperol.... Szégyelltem magam, hogy megint én....Mindig Lolitának éreztem magam.... Vonzottam az idősebb férfiakat. A mai napig is.” (Néma-világ)

Vannak persze olyanok is – sokkal kevesebben –, akik éppen azzal védekeznek az abúzus ellen, hogy beszélnek róla. Ilyen például Bozsik Yvette koreográfus, akit gyerekkorában az egyik nagybátyja zaklatott. Ő ezt elmondta az anyukájának, és akkor kiderült, hogy az a nagybácsi több kislányt is bántott a családban, ennek ellenére a család egy része még most, évtizedekkel az eset után sem hajlandó erről az egészről beszélni. Bozsik Yvette viszont nemcsak az anyukájával osztotta meg, ami történt, hanem darabot is rendezett belőle Lány, kertben címmel, amelyben nemcsak azt a régi, gyerekkori élményt dolgozta fel, hanem sok, azután következő hasonlóan traumatikus szexuális élményt.

Fotó: A Beszélj róla! alapítói: Dr. Hyross Virág, Víg Sára, Bozsik Yvette, Fábián Andrea és Kőrösi P. József Huszti István / Index

Mert akikkel gyerekkorukban erőszakoskodott valaki, azok gyakran felnőttként is „bevonzzák” ezeket a történeteket, mondta Bozsik Yvette és Mara is. Víg Sára pszichológus szerint ez azért is van így, mert a szexuálisan bántalmazott gyerekek sokszor úgy érzik, ők felelősek azért, ami történt, és azzal, hogy titokban tartják, még a tettes cinkosává is válnak. „Ettől aztán folyamatosan csökken az önbecsülésük, mocskosnak érzik magukat, és olyannak, aki semmit nem ér, és ezért bárki megkaphatja" – mondta Víg. 

„Ezt a traumát nem lehet kiheverni, nem lehet csak úgy tovább lépni, ahogy sokszor tanácsolják a barátaink. Egy ilyen élmény minden szinten deformálja az embert, az egész személyisége máshogy fejlődik tovább, egyszerűen minden részére hatással van. Van egy ember, egy kisgyerek, aki előtte voltál, és egy, aki utána lettél, és ez a kettő teljesen más” – mondta Mara, aki a terápián szépen lassan, darabonként rakta össze, hogy az életének milyen sok szintjén határozta meg a döntéseit a gyermekkori trauma.

A szexuális bántalmazás áldozatainak nem csak a szexuális élete lesz problémás felnőtt korukban, az átélt bántalmazás és a titok súlya minden emberi kapcsolatukra rányomja a bélyegét, és nagyon nehezen fognak bizalmi kapcsolatokat kialakítani. A szexualitásban pedig vagy a teljes aszexualitás jellemzi az egykori áldozatokat, vagy az, hogy az átlagosnál nagyobb szexuális étvággyal falják a férfiakat vagy nőket, de normális szexuális életük csak ritkán van.

Csak a bizalom

Ha az ember szülőként kerül szembe a szexuális bántalmazás problémájával, az első kérdése az, hogy miként kerülhetné el, hogy ez az ő gyerekével is megtörténjen, a második pedig, hogy milyen jelekből veheti észre, ha valaki bántotta a gyerekét. „A legfontosabb egy mély bizalmi kapcsolat kiépítése, hogy ha megtörténik a baj, akkor el merje mondani a gyerek. Máshogy felkészíteni, főleg az óvodás, kisiskolás korú gyerekeket nem nagyon lehet, mert a szexualitásról beszélni bizonyos életkor alatt nem nagyon lehet beszélni, a gyereknek nem kell erről hallania” – mondta Víg Sára.

Meg sem kérdezte, miért hisztizek

„Hogy ezután a szörnyűség után mi történt, arra nem emlékszem. Csak arra, hogy jött értem anyu és elvitt haza. Az esti fürdetésnél nem akartam levetkőzni. Emlékszem baromira hisztiztem. Apu is ott volt és nem értette mi van eddig nem volt gond a fürdésnél. Persze anyu nem tűrte ezt az engedetlenséget és ő is egy mozdulattal lerántotta rólam a ruhát, egy segges kíséretében. Meg se kérdezte miért nem akarok le vetkőzni.” (Királyliliom, 29 éves nő)

Sok gyerek nem szavakkal jelezi, ha bántalmazták, de a környezete sokszor devianciának vagy egyszerű rosszaságnak érti ezeket a jeleket. Egy felmérés szerint a bántalmazott gyerekek átlagosan 10 felnőttől kérnek valamilyen módon segítséget, amíg egy tényleg segít. Víg Sára szerint a jelzések életkoronként eltérhetnek, a legkisebbeknél például utalhat szexuális bántalmazásra, ha az életkorukhoz képest sokat tudnak és beszélnek a szexről, vagy ha túlságosan is érdeklődnek a téma iránt. A nagyobb gyerekeknél gyakran alakulnak ki alvás- és evészavarok, illetve megjelennek a szorongásos tünetek is. A bántalmazást szenvedett gyerekek ezért nehezen barátkoznak,  elszigetelődnek a társaiktól, ami a szüleiknek is jelezheti, hogy baj van.

A bizalmi légkör megteremtése azért is nagyon fontos, mert a trauma feldolgozásához, a gyógyuláshoz vezető első lépcső mindig az, hogy a bántalmazottak megtörik a titkot, és elmesélik a történetüket. „A hallgatás nemcsak az áldozatot betegíti meg, hanem az egész társadalmat is. Ha belegondolunk, hogy minden tizedik gyerek érintett, az azt jelenti, hogy minden tizedik család érintett, szülőkkel, nagyszülőkkel, nagybácsikkal, unokatesókkal. És érintettek az elkövető hozzátartozói is, tehát valamilyen szerepben a társadalom nagy része érintett a szexuális bántalmazás kérdésében. A hallgatás megtörése mindannyiuknak segítene" – magyarázta Fábián Andrea gyógytornász, a Beszélj róla! projekt egyik alapítója.

Fotó: Fábián Andrea Huszti István / Index

„Ettől a borzasztó helyzettől nem úgy lehet szabadulni, hogy fátylat borítunk rá és továbblépünk, hanem úgy, ha elfogadjuk, hogy ez történt, és ezt nem lehet sem megmásítani, sem kitörölni, ezzel együtt kell élnünk, ebből kell építkeznünk. Ehhez az elfogadáshoz pedig csak a beszélgetésen át vezet út” – mondta Fábián.

Hogyan hatott az életemre?

„Hogy hogyan hatott ez az életemre? Nem emlékszem rá, hogy valaha lett volna terhességi fóbiám, de szociális fóbiám nagyon keményen. Általános iskolában felső tagozatig egyetlen barátom sem volt, senkivel nem beszélgettem, rettegtem megszólítani az osztálytársaimat, a többi gyereket, és egyáltalán az embereket. Nem is értem, hogy nem tűnt fel ez senkinek akkor. Aztán lett egy-két barátom, és ahogy haladtam az iskolákkal, aránylag fejlődtem szociális téren is, de igazából súlyos problémáim vannak máig, ami minden területen visszanyom.” (Marionett, 32 éves nő)

Mi lesz az elkövetőkkel?

A gyerekkori szexuális bántalmazás elkövetői az esetek többségében büntetlenek maradnak, egészen egyszerűen azért, mert ha a gyerek nem beszél róla és soha nem derül ki, akkor eljárást sem lehet indítani. Mire pedig a gyerek felnő és szembenéz a traumával, addigra elévül a bűntény és már nem lehet mit tenni. „Franciaországban például 20 évig nem évülnek el a gyerekkori szexuális bántalmazásos ügyek, és nagyon gyakran van olyan, hogy az elévülési határidő előtt pár nappal tesznek feljelentést a már harminc év körüli nők. Ennyi ideig tartott nekik eljutni oda, hogy a bíróság előtt is felvállalják, ami történt” – mondta Mara, aki részben az elévülés miatt nem jelentette fel az unokatestvérét.

Egy bűntény általában annyi év alatt évül el, ahány év börtönt maximálisan kiszabhatnának érte.  Ez alól azok a bűntettek kivételek, amelyekért életfogytiglan járna, illetve – az új büntető törvénykönyv bevezetése óta – a 18 év alattiak ellen elkövetett szexuális bűncselekmények nem évülhetnek el az áldozat 23 éves kora előtt akkor sem, ha mondjuk hatéves korában molesztáltak valakit öt év börtönt „érő” módon.

Problémát jelent az is, hogy az elkövető gyakran az egyik szülő, és a gyerekek, ha beszélnek is róla, a hosszadalmas eljárás során sokszor meggondolják magukat, amikor felfogják, hogy apa vagy anya börtönbe kerül, ha mindezt elmondja – magyarázta dr. Hyross Virág családjogi ügyvéd. Csúnya válások után ráadásul sok szülő betanítja a gyerekét arra, hogy mondja azt, a másik szülő bántalmazta, és ezért sok ügyvéd és rendőr is szkeptikusan kezeli az ilyen ügyeket. A büntető törvénykönyv módosítása óta egyébként sokkal szigorúbban, 5-10 év börtönnel bünteti a törvény a gondozásukban álló gyerekeket bántalmazókat, és azokat is börtönre lehet már ítélni, akik szemet hunynak az erőszak fölött.

Az elkövetők sokszor maguk is pszichológiai segítségre szorulnak, bár klinikai értelemben véve sokkal kisebb hányaduk beteg pszichésen, mint ahogy az a közbeszédben megjelenik. „Sokszor rásütjük valakire, aki szexuálisan bántalmaz gyerekeket, hogy pedofil vagy beteg, pedig gyakran csak a saját hatalmának érzete szippantja be az elkövetőket, de mentálisan egészségesek” – mondta Víg Sára.

Csonka Anna

(Forrás: index)

Megható történet az emberségről, szeretetről

http://www.mindenegybenblog.hu/videok/a-legszebb-animacios-rovidfilm-ami

"A történetben új kisfiú érkezik az árvaházba. Egy különleges kisfiú, aki bénultságának okán székből szemlélheti csak a világot. Mindez egy pillanatig sem érdekli Maria-t, aki azonnal barátságába fogadja őt, és csodálatos közös kalandjuk útjára indul."

Az iskolákban is be kéne mutatni ezt a filmet, hogy tanuljanak belőle és kövessék a diákok.

Önkéntes mentorok a bagi cigány családokért

Egy cigánytelep, ahonnan a látogató alig akar eljönni 

A bagi cigánytelepre járnak le minden egyes héten gimnazisták Pestről, hogy a szárnyaik alá vett roma gyerekeket segítsék a tanulásban. Ezzel nemcsak reményt adnak az ott élőknek, hanem szeretetet is. „A pestiek jó fejek mindannyian. Olyan, mintha egy család lennénk, el tudod ezt képzelni? Pedig mi itt mind cigányok vagyunk” – mondja a helybéli Sanyi. Meglátogattuk őket a Bagázs Közhasznú Egyesület júniusi évzáró ünnepségén. A szervezet 2013 óta jelen van iskolai közösségi szolgálatával, az „IKSZ”-szel.

Bag alig félórányira van a fővárostól. A cigánytelep a 3000 fős nagyközség szélén található. 500-an élnek itt szegregációban. Íme, a konténer, amit a Bagázs épített és a költségeit a Prezi állta. Itt korrepetálják a telepen élő gyerekeket. Valaki a szorzásjelet sem ismerte, ezért is ment nehezen a matematika. Azokat, akik még csak ovisok, szintén itt készítik fel az iskolára. Huszonöt gyerekkel kezdték, ma már hatvan gyereknek tartanak foglalkozásokat, táborokat.

Nagy nap ez a mai. Indul az évzáró ünnepség, amin a csapatok előadhatják a produkcióikat. Egy csapatban négy-öt gyerek és legalább ennyi önkéntes van. A gyerekektől ma a mentoraik ajándékkönyvekkel és néhány mondatos értékeléssel búcsúznak. A helyszín a Bagázs konténere előtt rögtönzött színpad.

Mindenki az eredményhirdetéssel van elfoglalva. A középiskolások az  évente kötelező 50 óra önkéntes munkavégzés keretében segítenek. Az IKSZ üzenete a facebook-on, a hirdetésekben és szájhagyomány útján terjed. A legtöbb önkéntest ma már azok hozzák, akik részt vettek a projektben. A program egyik célja a társadalmi érzékenyítés, a másik a gyerekek felzárkóztatása.

A szőke, rövid hajú mosolygós nő Both Emőke, ő az egyesület elnöke, az ő nevéhez fűződik az IKSZ is. A történet egy nyári táborral indult. Az önkéntesek többsége középiskolás, a toborzással nincs baj, sőt! Aki egyszer bekerül a programba, jó darabig önkéntes is marad.

Liliék tündérnek öltöztek, a Cifra palotát adják elő éppen.

Öröm és büszkeség, mások is énekkel készültek.

Széles a jókedv a nézőtéren is.

Valaki drukkol, valaki tapsol, valaki csendben szemlélődik. A cigánytelepen a legnagyobb probléma az iskolázatlanság, és a munkanélküliség. Itt senkinek sincs érettségije, a legtöbben nem dolgoznak.

Nándi, az egyik önkéntes egy jutalomkönyvet ad át. Mentor is, mentorált is nagyon büszke. A kisfiú meze nem véletlen, a telepen a focinál kevés fontosabb dolog van. Még a lányok is csapatot alapítottak.

A gyerekeknek tartott foglalkozásoknak köszönhetően javulnak a tanulmányi eredmények, ráadásul nagyobb kedvvel járnak a gyerekek iskolába. A szülők hálája leírhatatlan, hiszen sokszor ők maguk nem tudnak segíteni a tanulásban. Valamelyik gyerek azért szégyenlősebb, a dicséret és a biztatás itt még fontosabb.

Ez a csapat egy plakátot készített. A bagi fiúk, híres roma emberek, családrajz és a cigány himnusz, sok minden került a papírra. A cigány himnuszt elő is adják nekünk. „Isten, könyörülj meg nékünk, ne szenvedjen tovább népünk. Megátkoztál, meg is vertél, örök csavargóvá tettél” – énekli mindenki, közösen.

MIvel az önkéntesek minden héten lejárnak, tanév végére nagyon szoros lesz a kapcsolat.

Valaki messzebbről szemléli az eseményeket...

„Sok mindent jelent a program az itt élőknek. Reményt, lehetőséget, főként szeretetet. A legfontosabb a jó szó” – mondják az önkéntesek.

Anyák, akik nem fértek be a konténerbe a filmvetítésre. Ők kint várják a gyerekeiket.

Éljen, kaptam ajándékot, viszem haza megmutatni mindenkinek. Ő a mentora szerint a „legjobb IKSZ-re járó gyerek”.

Az anya és az önkéntes is vigasztal, ha szomorúság van.

Sanyi önkéntes a telepről. Szinte mindenben segít, a gyerekek korrepetálásában is. Hogy mi a legjobb ebben számára? „Az, hogy a mentoráltak bármiben számíthatnak ránk. Jó érzés, hogy bíznak bennünk. Nem is élnék vissza ezzel semmi pénzért. Nagy felelősség, de megéri. A pestiek pedig jó fejek mindannyian. Olyan, mintha egy család lennénk, el tudod ezt képzelni? Pedig mi itt mind cigányok vagyunk. Az, hogy ez mit jelent nekünk, attól függ, hogyan bánnak velünk. A munkakeresés mindenkinek gond, de én pont egy küzdő alkat vagyok, sosem fogom feladni. Ez azóta van így bennem, hogy idejött a Bagázs.”

A kisebbek az ajándékkönyvet mutatják a nagyfiúknak.

Csillogó szemek és frizura

Léna szintén önkéntes a telep lakói közül. „Egy nyolcgyerekes anyuka lett a pártfogoltam. Ő nagyon szégyenlős, én vagyok a legfőbb bizalmasa. Segítek nekik mindenben, legyen szó a gyerekek óvodába járásáról, védőoltásról vagy fogamzásgátlásról.”

Itt is az ajándékkönyvet bújják.

A konténerház belülről, a gyerekek az elmúlt év eredményeit nézik, képekben.

„Az a jó a mentorokban, hogy mindig kéznél vannak. Lehet velük játszani, focizni és tanulni is. Igen, még tanulni is jó velük!”

Önkéntesek az IKSZ-es képzésen

Mentorprogramon

Nyári táborban

És együtt mindenki, a "bagázsos" csapat és a helyi önkéntesek
(Forrás:nlcafe)

Waldorf iskolák Magyarországon

Csillagösvény Waldorf Általános Iskola (Budapest)Csillagösvény Waldorf Általános Iskola (Budapest)

Fészek Iskola (Solymár)Fészek Iskola (Solymár)

Forrás Waldorf Általános Iskola és GimnáziumForrás Waldorf Általános Iskola és Gimnázium

Fóti Szabad Waldorf IskolaFóti Szabad Waldorf Iskola

Gödöllői Waldorf Általános Iskola és GimnáziumGödöllői Waldorf Általános Iskola és Gimnázium

Hámori Waldorf Iskola (Miskolc)Hámori Waldorf Iskola (Miskolc)

Kecskeméti Waldorf IskolaKecskeméti Waldorf Iskola

Kékvölgy Waldorf Iskola (Pilisszentlászló)Kékvölgy Waldorf Iskola (Pilisszentlászló)

Kisgöncöl Waldorf Iskola (Tök)Kisgöncöl Waldorf Iskola (Tök)

Kispesti Waldorf IskolaKispesti Waldorf Iskola

Mandulafa Waldorf Iskola (Pécs)waldorf, waldorf-pedagógia, pedagógia, alternatív-pedagógia, pécs, steiner, rudolf steiner, pé

Napraforgó Waldorf Iskola (Debrecen)Napraforgó Waldorf Iskola (Debrecen)

Nyíregyházi Waldorf IskolaNyíregyházi Waldorf Iskola

Óbudai Waldorf IskolaÓbudai Waldorf Iskola

Pesthidegkúti Waldorf IskolaPesthidegkúti Waldorf Iskola

Rákosmenti Waldorf IskolaRákosmenti Waldorf Általános Iskola és Alapfokú Művészetoktatási Intézmény honlapja.
Rákosmenti, Waldorf, Általános Iskola, Művészetoktatás, Művészet, oktatás, euritmia, bothme

Szegedi Waldorf IskolaSzegedi Waldorf Iskola

Szekszárdi Waldorf IskolaSzekszárdi Waldorf Iskola

Váci Waldorf IskolaVáci Waldorf Iskola