BELSŐ TÁJAKON

REGGEL LESZ MÉGIS

Jázminágakra verebek ülnek.

illatfelhőben elmerülnek.

*

Redőnyök résén

sötét szivárog.

attól e sűrű,

kialvatlan éj.

Pipacsok állnak

a kinti csendben,

nézd csak: mindenütt

piros tócsákban.

*

Verebek röppennek jázminágról,

ébred a világ rossz álmából.

IDILL

Fényes mosolygás ül a dombokon,

pipacsok pirosló nevetése,

szelíd füvek s hűséges lombok közt

örvendő kis neszek fakadnak,

szende akácfák borzas kontyát

viháncoló szél ráncigálja,

és sugdos szöghajú fenyők fülébe

aprócska, kedves titkokat,

- és mindenütt kitárt karokkal áll

a tiszta tekintetű katáng.

(Kocsis József: Belső tájakon

Héthatár, Pécs, 2011)