STÁCIÓK
(Részletek)
1.
Mécsel a Hold karéja.
Messze van még a holnap.
Tiszta kút zöld vizében
csillagok fuldokolnak.
....
6.
Nincs remény. Az égi jel sehol.
Vert szívem megváltóra vár.
Uram, ha megszületnél mégis,
meglehet: késő volna már.
....
10.
Elárultan
elárvultam.
....
19.
Fölénk hajolt, közel az ég,
a fák kitárt ága hegyén.
Az út végén kristály forrás,
madárfütty csillámlik vízén.
....
24.
Az ablakoddal szemközt
jegenyefa ha volnék,
ág-karom feléd tárva
állnék az esti csendben,
s kezembe kapva a Holdat,
ujjaim közül sóvárgó
fénnyel az arcod, kedves,
cirógatnám becézve.
(Kocsis József: Belső tájakon
Héthatár, Pécs, 2011)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése