Agnes Beguin: Figyelj, és hallgass meg
Ha arra kérlek, hogy hallgass meg,
és Te tanácsot adsz,
nem teljesíted kérésemet.
Ha arra kérlek, hogy hallgasd meg érzéseimet,
és Te elmagyarázod, miért rossz, hogy így érzek,
akkor rám tiportál.
Ha arra kérlek, hogy hallgass meg,
és te úgy érzed, hogy valamit tenned kell,
hogy a problémám megoldódjon,
bocsáss meg, de úgy érzem,
hogy süket vagy.
Nem kértem mást, csak hogy figyelj rám,
és hallgass meg.
Nem kértem, hogy tanácsolj, sem hogy tegyél,
nem kértem mást, csak hogy hallgass meg.
Nem vagyok tehetetlen,
csak gyönge és elesett.
Amikor teszel valamit helyettem,
amit nekem kell megtennem,
csak megerősíted a félelmemet
és gyöngeségemet.
De ha elfogadod, hogy úgy érzek, ahogy
érzek,
még ha ez az érzés számomra érthetetlen
is,
lehetővé teszed, hogy megvizsgáljam,
és értelmet adjak az érthetetlennek.
Ha ez megtörténik, a válasz világossá
válik,
és tanácsra nincs szükség.
Talán azért használ sok embernek az
imádság,
mert Isten nem ad tanácsot, sem
megoldást,
figyel és meghallgat, a többit ránk
bízza.
Tehát: Te is, kérlek, figyelj rám, és
hallgass meg.
Ha szólni akarsz, várj egy ideig,
és akkor már én is tudok Rád figyelni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése