Kocsis József:
ÁLLOK AZ ŐSZBEN
Hej, ez a szél, ez a hetyke legény
beletúr, s hajamat, nézd, a cudar, de
cibálja!
Szerterepül az ezüst fonadék:
valahány lebegő, könnyű, őszi ökörnyál.
Állok véled az őszben, hirtelen
visszafeketülten, hetyke legény,
messze virít lobogó apacsingem,
s ifjú-bolondul
két mogorva ránc a szám szögletén
mosolyra csikordul.
(Kocsis József: Belső tájakon
Héthatár, Pécs, 2011)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése