A párkapcsolat próbája, a távkapcsolat

A leg­több­ször zátonyra fut, de talán pont mi leszünk az a kevés kivé­tel, aki erő­síti a sza­bályt – motosz­kál­hat a fejünk­ben, ha bele­vá­gunk egy táv­kap­cso­latba. Nem tud­hat­juk, mit hoz az élet: nem utazik-e el ked­ve­sünk, vagy mi magunk egy több hóna­pos, akár éves meg­bí­zás, ösz­tön­díj miatt, hát­ra­hagyni kény­sze­rülve a mási­kat, vagy nem szeretünk-e meg vala­kit, akit ott­hona egy távoli városba vagy országba köt. De mit érde­mes számba venni, mielőtt igent mon­dunk az élet eme újabb kihívására?

Ami nem gyűr le, az megerősít

Sok min­denre igaz, nem­csak a meg­ráz­kód­ta­tá­sokra, de kötő­dé­se­inkre is, hogy a nehéz­sé­gek sor­vaszt­hat­nak vagy épít­het­nek. A táv­kap­cso­lat veszé­lye, hogy az érzel­mek könnyeb­ben elfonnyad­nak, ha távol van a másik, ha nem érez­zük őt magunk mel­lett, miköz­ben annyi izgal­mas újdon­ság (isme­ret­ség…) kúszik be az éle­tünkbe. Éppen ezért ne feled­kez­zünk el ked­ve­sünkről, még ha magá­val is ragad egy új hely­zet, hely­szín, tart­suk őt gon­do­la­ta­ink­ban, és figyel­jünk, hogy ne essen vissza a levél­írás­sal, tele­fo­ná­lás­sal, skype-olással töl­tött órák száma! Külö­nö­sen, ha mi utaz­tunk el hosszabb időre, és ő maradt otthon.

A táv­kap­cso­lat a biza­lom pró­bája. Aki fél­té­keny, nem bízik part­ne­ré­ben, foly­to­nos meg­erő­sí­tést vár, annak könnyen pokollá vál­hat az egy­más­tól távol töl­tött idő. Meg kell tanulni elhinni, hogy a másik sze­ret, akkor is, ha ezt nincs módja kimu­tatni a nap huszon­négy órá­já­ban, és nem kacsint félre, amint hátat for­dí­tunk (ha mégis, lehet, jobb nekünk nél­küle…). A táv­kap­cso­lat­ban fel­ér­té­kelő­dik az idő, amit fizi­ka­i­lag párunk­kal tölt­he­tünk, de még a napi skype is jelentő­ség­gel bír – ne ront­suk el fél­té­keny­ségi jele­ne­tek­kel! A kor­lá­to­zott együtt­lét miatt dup­lán szá­mít min­den öröm és fáj­da­lom, amit a másik­nak okozunk.

Fél­té­keny­ségre azok haj­la­mo­sak, akik tudat alatt nem érzik magu­kat sze­ret­hető­nek, ezért biza­lom helyett az érzel­mek bizony­ga­tá­sát vár­ják a másik­tól. Nem első­sor­ban a pár­juk­kal, inkább önma­guk­kal kap­cso­lat­ban mar­dos­sák őket két­sé­gek. A fél­té­keny­ség, érzelmi zsa­ro­lás a másikba való túl­zott csim­pasz­ko­dás tünete is lehet, az ilyen sze­mé­lyi­ség ellenőr­zés­sel pró­bálja ele­jét venni, hogy elve­szítse kapasz­ko­dása tár­gyát. A táv­kap­cso­lat nem­csak a másik, hanem az önnön érté­ke­inkbe vetett hit pró­bája is.

Fek­tes­sük le a kereteket!

Sok pár­kap­cso­lat­ban a táv­kap­cso­lat csak ide­ig­le­nes, egy bizo­nyos élet­hely­zet­hez kötött. Ilyen ese­tek­ben hasz­nos lehet, ha közö­sen lefek­te­tünk bizo­nyos sza­bá­lyo­kat arról, megengedhető-e több „laza­ság”, mint alap­eset­ben. Hogy ez vállalható-e, a pár­tól, a felektől függ: hogyan gon­dol­kod­nak a hűségről, mi szá­mít meg­csa­lás­nak, mennyit bír­hat ki a sze­rel­mük. Bár­mi­lyen meg­lepő, ezekről a kér­dé­sekről más-más elkép­ze­lé­se­ink lehet­nek, nem árt eze­ket tisz­tázni! E sorok írója vál­to­za­tos meg­ol­dá­so­kat látott már: flör­tölni meg­en­ge­dett, de ennél tovább­menni nem, az ország­ha­tá­ron kívül sza­bad a vásár, de ha lan­dol a gép, vissza­áll a régi kerék­vá­gás, egyéj­sza­kás kaland még bele­fér, de más­nap tilos a ran­devú stb. A felek úgy is dönt­het­nek, tegyen ki-ki saját belá­tása sze­rint, amennyit a lel­ki­is­me­rete elbír…

Elő­for­dul­hat, hogy a táv­kap­cso­lat sza­kí­tó­pró­bá­nak bizo­nyul. Lehet, a lecke, amit meg kell tanul­nunk, nem a biza­lom és a ragasz­ko­dás, hanem épp az elen­ge­dés, a sza­bad­ság vissza­adása. Fogad­juk el, ha így tör­tént, ne gyű­löl­jük se a mási­kat, se magun­kat, se az éle­tet! Ahány sze­re­lem, annyi tör­té­net, és lehet, a sors leg­kö­ze­lebbre tar­to­gatja a happy endet.

Szabó Elvira

(Forrás: lelkizona.hu)